Keleti Ujság, 1934. február (17. évfolyam, 24-47. szám)

1934-02-25 / 45. szám

4 KtienOfsKG Vasárnap, 1934. február 25■ Zabpehely Zabliszt Schweiczi gyártmány Ízletes, könnyén emészthető, tápláló. Gyengélkedők, betegek, lábadozók, szoptatós anyák és csecsemők, növésben levő gyermekek, cukorbetegek, ideg• és gyomorbajosok részére. Gyárfás Elemér két interpellációja A háztartási alkalmazottak törvénytelen munkáspénztári dijai­ról és a postatakarékpénztár hatvanezer károsultjáról lésről van szó s ez 63.453 tételből áill, tehát több mint hatvanezer román állampol­gárt érdekel. — A jelentés kimutatja továbbá, hogy a postaigazgatóság összegyűjtötte már az összes betétkönyveket, melyeket az erdélyi posta­hivatalok beszedtek a betevőktől és várja az 1922 november 7-én megkötött nemzetközi egyezmény ratifikálását, moly e követelések likvidálásának módját szabályozza. Végül ja­vasolja a postaigazgatóság, hogy megfontolás tárgyává teendő,, vájjon nem kellene-e nemzet­közi utón interveniálni a fonti egyezmény, ratifikálása érdekébeu, — Minthogy négy óv telt már el azóta, hogy ezt a választ kaptam s azóta négyszer volt már kormány-, vagy helyesebben, rendszer- változás anélkül, hogy ez a hatvaneezer szegény károsult egy lépéssel is közelebb jutott volna jogos követeléséhez, mely amúgy is már sokban értékcsökkenést szenvedett, kérem a közlekedési miniszter urat, szíveskedjék tájékoztatni, hogy milyen intéz­kedésekkel óhajtja megoldani ezt a kérdést és eleget tenni érdekelt honfitársaink jogos kí­vánságainak? London patkányháborura készül \ 1 fii történt a lord major íróasztalával ? A Magyar Párt parlamenti tagjai a fel irati vitával kapcsolatosan megkezdték azt a tevékenységüket, amellyel interpellációkba foglalják az olyan sérelmes ügyeket, amilye­neknek az elintézése szükségessé teszi, hogy nyílt parlamenti ülés elé viigiyék. Gyárfás Elemér szenátor két interpellációt terjeszteti elő a szenátus pénteki ülésén. Mnnkáspénztárba kényszerítik a háztartási alkalmazottakat. Gyárfás Elemér első interpellációjában a következőket adta elő: Az 1933. évben a Moni­torul Oficial 83. számában közzétett uj társadalombiz­tosítási törvény 1. §-a vilá­gosan kimondja, hogy ez a törvény kizárólag csak az Ipari cs kereskedelmi al­kalmazottakra vonatkozik. Igaz, hogy a törvény 4. §-a megengedi, hogy a pénztár közgyűlése a miniszter­tanács hozzájárulásával s az e szakaszba?/ irt egyéb korlátozásokkal az alkal­mazottak uj kategóriáit is bevonhassa a köte­lező biztosításba. Előre látva, hogy miilyen bonyoda’mak származhatnak ebből a szakaszból, kötelessé­gemnek tartottam megtámadni ezt a rendel­kezést már a törvény általános vitájában, a szenátus 1933 március 18-iki ülésén, kifejezve azt az aggodalmamat, nehogy ennek alapján ismét bevonhassák a kötelező biztosításba a mezőgazdasági alkalmazottakat, vagy éppen a házi cselédeket. Az akkori munkaügyi miniszter, D. H. 'Joaniţescu sietett megnyugtatni engem, kijelentve, hogy a törvényhozó nem gondol ilyesmire, csupán az ipari vagy kereskedelmi alkalma zottak egyes olyan kategóriáira, kiknek jelen leg önálló pénztáruk van. Ennek dacára a sighişoarai munkásbiztosi tó pénztár 1933 november 10-én 5585 szám alatt kibocsátott nyomtatott körlevélében határozat tan kijelenti, hogy a háztartásban alkalmazott szolgák és szolgálók ebbe a kategóriába esnek és erélyesen felhívja a gazdákat, hogy ezeket biztosításra jelentsék be, szigorú büntetéssel fenyegetve őket. Értesüléseim szerint ugyan­így járnak el más erdélyi mnnkásbiztositó pénztárak is. — Minthogy ez a rendelkezés egyenes elleii- mondásban áll u törvény céljával cs szövegé­vel, mely kizárólag csak az ipari és kereslte- élelmi alkalmazottakra vonatkozik, ellentét­ben áll azzal a miniszteri nyilatkozattal, mely e szenátus előtt 1933 március 18-án tétetett s minthogy ez aránytalan megterheltetést jelen­tene az összes gazdákra nézve, kérem a munka­ügyi és népjóléti miniszter urat, szíveskedjék tájékoztatni minket, hogy van-e tudomása ezekről a törvénytelen körlevelekről és haj- íaödó-e megfelelő intézkedéseket tenni, hogy véget vessen ezeknek a visszaélések­nek, melyek nagy zaklatást jelentenek mindenkire nézve, akinek a háztartásában csak egyetlen szolga vagy szolgáló van alkalmazva. A postatakarék károsultjai. A régi postatakarák pénztár károsultjairól a következőket adta elő: — A szenátus 1930 február 13-iki ülésén harmadizben kérdést intéztem a közlekedési miniszter úrhoz a román állampolgároknak a budapesti postatakarékpénztárral szemben fennálló követelései rendezése tárgyában. — A miniszter ur 1930 március 6-án 8726 szám alatt kelt válaszában rendelkezésemre bocsátotta a postaigazgatóság 34.699/930 számú jelentését, mely részletes adatokkal kimutatja, hogy összesen 130.651.230 arany korona követe­A londoni sajtó harcra hívja fel a világ legna­gyobb városának népét a patkányveszedelem ellen. Ez a hadüzenet nem éppen ritka Londonban, mo3t azonban különö3 súlyt ad neki az, hogy maga a városi tanács is hivatalosan elrendelte a hihetetlenül elszapo­rodott patkányok kiirtását mindennemű eszközzel. Összeállítottak egy bizottságot bakterolőgusokból, ve­gyészekből, mérnökökből, orvosokból és természettu­dósokból és ezek szervezik most a döntö hadjáratot, amelytől a tanács felhívása szerint az angol főváros léte függ. Közvetlenül oka a hadüzenetnek az, hogy a túlságosan e’.szemtelenedett patkányok a minden angol előtt olyan szent tradícióval nem törődve, behatoltak a Városházán a lord-major hivatali szobájába és le­rágták egyik lábát annak az értékes antik diszasztal- nak, amelyet még századokkal ezelőtt valamelyik ki­rálynő ajándékozott hü fővárosa népének. Előzőleg a bírák és ügyvédek is panaszt tettek már ismételten, hogy nemcsak a törvényszéken, hanem még a legfelső bíróság ruhatárában is összerégták a patkányok hiva­tali selyemtalárjaikat. A város kellő sajnálattal vette tudomásul ezt a merényletet, egyébként azonban nem sokat törődött az ügyvédek és bírák sérelmével, a lord­major diszasztala azonban más kérdés, ott már tiem értik a város nagyjai a tréfát. Évi tizenegymillió font kár. A kiküldött bizottság mindenekelőtt kellően tájé kozódott és tájékoztatta a városi tanácsot, hogy mi­ben is áll az a patkányveszedelem. All pedig ez ezek­nek az undok rágcsálóknak elképzelhetetlen szapora- ságáből. A patkány háromliónapos korában már szapo­rít és pedig évenként négyszer, rendesen nyolc köly- köt. Az uj nemzedék tizenkét hét múlva hasonló iram­ban folytatja a fajfenntartás! munkát s Így könnyen kiszámítható, hogy egyetlen patkánypár tizennyolc hó­nap alatt éppen 253.762 főnyi patkánytábornak ad életet. Ennek az egyetlen nemzetségnek megélhetésére napi SS fontra gabona, vagy ennek megfelelő egyéb tápszer kell, bele nem számítva az asztallábakat, bí­rói talárokat és más nem rendes putkányeieséget, mert ezt csak csemegének fogyasztják. London szivében fo­lyik keresztül a Themze-folyó, melynek széles medrébe a nagyobb tengeri hajók is felhatolnak. A Thcmzc kör­nyéke tele van raktárakkal, pincékkel, csatornákkal, kantlnokkal, ezek pedig mind a legkiválóbb búvóhe­lyei a patkánytársadalomnak. -Évi tizenegymillió fontra becsülik azt az értéket Angliában, amit a patkányok megsemmisítenek Más államok nemzetgazdái és természettudöeai !i foglalkoznak patkányveszedelemmel, igy a francia akadémia évi egymillitrd aranyfrankra becsüli a fran­ciaországi patkánykárt, az északamerikai Egyesült Ál­lamok közgazdasági minisztériuma pedig most köz­zétett jelentésében több mint egymilllárd dollárra, csak az amerikai mezőgazdaság patkányok okozta ká­rát. A közvetlen anyagi káron kívül óriási veszedel­met Jelent a lakosságra az is. hogy a patkányok a legnagyobb mértékben bacillushordozói a mindenféle veszedelmes járványnak, elsősorban a tífusznak, vér­hasnak, a különböző trópusi betegségeknek, az álom- kórnak, a tuberkulózisnak, valamint a lovak külön­böző járványainak. Ukos állat a patkány. Ezekből az adatokból a londoni tanács eléggé meg­győződhetett arról, hogy a patkány csakugyan vesze­delmes és irtani kell, de még mindig nem tudja, hogy hogyan. A bizottság egyelőre nem tudott megállapodni semmi általánosan hatásos irtószerben. Egyesek a csapdát ajánlják, csakhogy a patkány veszedelmesen gyanakvó állat és abba a csapdába, amelybe egy pat­kány már belement, több soha be nem téved, legfel­jebb ba alaposan kitakarítják, de ez nagyon hossza­dalmassá tenné a Themze-part! patkányszállásokon n vadászatot. Mások méreggel akarnak dolgozni, de itt meg az a baj, hogy a patkány igen válogat a színek­ben s vörös és kékes színű mérget meg nem kóstol, a többitöl i3 nagyjában óvakodik. Csakis a zöldszám mérgekhez vonzódik. Kísérletet tettek ö ven külön­böző méregadaggal. A patkányok a huszonhét zöld- szinü golyócskát megették, a többi huszonháromhoz hozzá sem nyúltak. Leghatásosabb lenne a mérges gá­zokkal való irtás, ezt azonban pincékben, csatornák­ban, nyílt piacokon nem lehet alkalmazni, legfeljebb hajókon. De éppen a patkányoktól legjobban látoga­tott fehérhajókon sok olyan áru van, amely még ke­vésbé bírja ki a ciánozást, mint a patkányok. Mc::t végre Dániában felfedezték a legjobb patkányirtó­szert. Valami baktériummal vonnak be kenyérmorzsát, vagy más ételhulladékot s ezt a patkányok szives ín eszik. Olyan szívesen, hogy tizenötmillió adag ilyen szerrel öt év alatt Dániából jóformán kiirtották a pat­kányt. Most eziránt a szer tránt érdeklődik a londoni patkänybizottslg, hogy a tavasz beálltával teljes erő­vel megindítsa a háborút a lordtnajor asztalának láb,át ib lerágó, milliókra menő páfkánycsordáyaí szemben,

Next

/
Oldalképek
Tartalom