Keleti Ujság, 1934. február (17. évfolyam, 24-47. szám)
1934-02-18 / 39. szám
Knwn-tosm Vasárnap, 1934. február Î& 14 'Divatozik a jótékonyság■ Távolról sem akarom evvel ezt mondani, hogy az emberek csakis divatból adakoznak■ De tény, hogy ennyit, — a mai rossz viszonyok között, bizony erejükön felül — talán még soha sem adtak■ Az igaz, hogy ennyi rászoruló sem volt még soha■ Nemcsak kiállításokon, jótékonysági előadásokon adnak, de a zsuroknak, társas ösz- szejöveteleknek is jótékonysági mellékgondolata van. Itt vannak mindjárt a Református Nőszövetség kötőkéi. A református leánygimnázium tanári szobájában mindén szerdáit délután összegyűlnek az úri hölgyek és kötés, hímzés, stoppolás mellett vidám csevegéssel eltöltik az időt öttől nyolcig. Közben az asztalra kitett r>er- selybe is gyűlnek a tiz leje- sek. És senki sem veszi észre és a tiz tejesekből meleg ruha, cipő kerül a Napközi Otthon gyermekei részére. De a Református Nőszövetség karja tovább is elnyúlik. A magánlakásokba is- Oda is bevezette ezt a tiz lejes rendszert. A zsurokon, összejöveteleken minden meghívott tartozik lefizetni obuhisait a szegények javára. Így ez is hasznot hajt. Kimondották azonban, hogy a háziasszony — tekintettel a nehéz időkre, — egy csésze teát ad, két szendviccsel — és egycb semmi Dehát ugy-e, ezt már igazán nem lehet megállni? (Hja, az a bizonyos magyar vendég- szeretet, mely traktálni szeret!) A két szendvics után még kettő, utána egy kis sütemény, egy kis torta (és „Drágám, parancsolj ebből o gesztenyepüréből, nem akarok dicsekedni vele, de igazán jól sikerült). — Az vesse rájuk az első követ, aki nem ilyen. Mulatságos eset adta elő magát a minap- Egy úri családnál zsur volt, természetesen a fentjelzett jótékonysággal egybekötve- Kelle mesen eltöltött pár óra után, indulóban voltak a vendégek- Indulás előtt mindnyájan lefizették adóikat a jótékonyság oltárán. A jelenlévő hölgyek és urak letették az asztalra tiz lejeiket, mit a háziasszony összeszedett és elzárt- Mari szobalány azonban tökéletesen félreérti a dolgot. Didva-fulva megy ki a kony hába, hol ingerülten kitör: — Finom egy dáma az én naccságám. Az asztalra kitett borravalót mind összeszedte és eltette magának* Duse Eleonore, a világ legnagyobb drámai színésznője halálának tízéves évfordulója a napokban volt. Ebből az alkalomból a pesti ^Az Újság“ gyönyörű cikkben méltatja. Hadd szenteljek emlékének én is pár sort• Nem a nagyszerű színésznőnek, hanem az asszonynak, a szegény szerelmes asszonynak. Eleonore Duse csillaga már magasan tündökölt, keserves, meg nem értettségeken már túl volt, mikor egyszer Rómában játszotta a „Kaméliás hölgy"-et- Egy szünetben izgatottan feldultan, kisirt szemmel az öltözőjébe sietett egy acélos, hidegtekintetü fiatalember. „0 grande amatrice", csak ennyit mondott és leborult előtte- A fiatalember a kicsapongásairól és tehetségéről hires: Gábriellé D'Annunzió- Duse lelkét egy pillanat alatt felkavarta az életébe berobbanó fiatal költő- És nemcsak a saját érzelme miatt vonzódott hozzá. De megérezte, hogy annak is szüksége van reá- Ha ő nem áll melléje, tovább is tartani fog válsága és életképtelen marad. Hiába igyekeztek lebeszélni jóakarói, barátai- Hiába tártak fel előtte minden kalandot a fiatalember életéből- Hiába, hiába... Duse nem tudott és nem akart menekülni. Végzetes nagy szenvedély gyűlt ki, melynek lángjai Dúsét halálra sebeztek. És mivel viszonozta D'Annunzio ezt a nagy lángolástf Árulással■ Pár év múlva megírta hires regényét, a „Tüz"-et. Ebben a legruiabb hálátlansággal fizet. A könyvben Duse eltorzult. Viharos tnullu öregedő nő, ki fonnyadó bájaival behálózza az „apollói" ifjút, minden szellemi és testi szépség félistenétÉs — mindennek ellenére — Duse mégis ki tart mellette- Sőt meg többel ad. Mindig csak dfa- Mindenei odaadva, odaadja vC“jül vagyonát is- A világnak nem kellenek a D'Annunzió drámák, — Duse csökönyösen ragaszkodik hozzájuk- Társulatot szervez, kimegy az Újvilágba, dollárokkal megrakódni. De számításában csalódott. Üres nézőtér előtt játszik napnap után. A tantiemeket azonban úgy küldi haza a költőnek, mintha állandóan telt házak előtt folyna az előadás. Mig az utolsó vasa is elfogy. Azután minden összeomlik• Mert a férfinak nem jelent többé semmit. Nem tudni, kárpótolta-e Dúsét a nagy siker, elismerés■ Talán ez a nagy szerelem és bánat hozta ki belőle azt, hogy asszonyt bánatot soha senki úgy ki nem tudott fejezni- Akik ebben az időben látták, azt mondják, hogy az már nem is színészet, hanem a szenvedés örökérvényű felmagasztositása. Lelkiekben gazdagon, de földiekben igen szegényen halt megD'Annunzió pedig a háborún keresztül el jut a hercegi címhez és a hatalmas várkastélyhoz. Az aseloi temetőben áU egy egyszerű sziklatömb■ Rajta az évszám: 1924. Igazán szeretni és igazán szenvedni csak egy asszonyt ssiv tud. * Milyen hatással vannak egy gyermekié- lekre a technika csodái? Többször érdeklődtem ezirányban kis fiúcskáknál, lánykáknál- Legjobban az ember azonban a saját élményeit ismeri. Ezért megpróbálom leírni., milyen hatást váltottak ki ezek belőlem: Mint földbirtokos lányának, első találkozásom a technika csodái közül a cséplőgéppel volt. Mint kis gyereket édesapám elvitt a csépléshez. A gép zakatolása, bugása, főleg sípolása, a segédkező lányok vidám hancúrozása, a nagy hasáb fák, miket a fűtő a kazánba rakott — mindez csodálatba ejtett és elbájolt. És édesapám odatartotta kis kezemet a gépből melegen kifolyó búzához. Jól emlékszem reá, mikor kezem megtelt a drága szent maggal, ösztönösen megcsókoltam azt■ Ujjongtam a boldogságtól. Már a vonattal kapcsolatban emlékeim sókkal kellemetlenebbek• Három éves voltam. Addig nem igen mozdultam ki fatomyos hazámból, vagy ha esetleg meg is tettem, úgy kocsin mentünk. Egy sötét, hűvös novemberi estén az iclodi állomáson vártunk a vonatra. Álltunk a szemerkélő esőben- Egyszer csak ijed ten vettem észre, hogy valami szörnyűség közeledik Gherla felől. Jött, száguldott két tüzes szem, mely minél jobban közeledik, annál nagyobb lesz- Mesebeli tüzet okádó sárkányok, — mélyekkel olyan nagyon tele volt a fejem — jutnak eszembe. A szörnyeteg megáll, — föl kell szállni. Sirni jajveszékelni szeretnék: „oh ne, ne kívánják, hogy ebbe a rettenetes valamibe ón felüljek, akkor tudom, végem lesz. Soha nem látom többé Édesapámat, szeretett testvéreimet.“ De nem sokat kérdeznek, nagymama ölbe fog és fölrak, — mint a többi csorúagot- Megadom magam sorsomnak, fogvacogva, halálos dermedtséggel lelkemben- ügy érzem, hogy a tüzes sárkány elragad, visz magával mind messzebb, messzebb- És fájdalmasan éreztem, hogy egyre jobban távolodom drága kis feszünktől, örök szerelmemtől; Teol- Uurtól- Gyűlöltem a. vonatot. (Azóta sem ültem vonatra soha anélkül, hogy a gyermekkornak ezt a visszamaradt ijedtségét ne éreztem volna). A u t ó- László Laci nagybátyám autóján öltem legelőbb- Öreg nőnemmel mentem és tekintettel az ő korára, a kocsi lassan haladt. Én azonban rém büszke voltam, hogy milyen gyorsan száguldmik, (a Szamosvölgyi vicinálishoz viszonyítva gyors is volt), és nagy hős lehetek én, hegy mégsem felek- Ez már tetszett! (És tetszik azóta is). R c p ü lögep. Gyermekkoromban rendkívül szerettem egyedül lenni. Fantáziám csapon gott és én többnyire elvarázsolt kirdlyJeisasszonynak képzeltem olyankor magam. Babáim az udvarhölgyek. Így játszadoztam egyszer ismét egyedül, mikor egyszer csak Édesapám hivő szavára leszek figyelmes. „Gabi, ha csodát akar látni, gyorsan jöjjön kiu Ész nélkül kirohanva látom, hogy az egész ház népe, családostól, vendégestül, — a béresek, kocsisok sem hiányoztak, — kint állnak és felfelé néznek: az első repülőgép merészkjdett Somessat- ból a 36 kilométernyire fekvő Teoltiurig. Nagy a csodálkozás, bámulás- Kedves román béreseink mindjárt a „Drakuu-t sejtik mögötte. Mert „ez nem lehet tiszta dolog". Repülőgépen még soha nem ültem. Talán már anélkül is halok meg, hogy azt az élvezetet kipróbálnám. De átrepülhették azóta az Óceánt, csinálhatnak bravúrokat, ereszkedhetnek le tőlem ejtőernyővel, — engem már minden hidegen hagy. Mi ez ahhoz a monumentális dologhoz, ahoz a világszenzációhoz képest, hogy 36 egész kilométernyire Someşsattol, Teoltmr fölött keringett egy repülőgép. Mert legmélyebben a gyermekkori benyomások rögződnek az ember leikébe. Sz. G. Heti étlap HÉTFŐ: Babpüréleves pirított zsemlyekockával, gombás borjuszelet, alma. Vacsora: Lerakott ka- / ralábé. K£PD: Káposztaléleves kolbásszal, velővel, csokoládé- pudding. Vacsora: Füstölt nyelv tormával. SZERDA: Zöldségleves, angol bélszín makarónival, csúsztatott palacsinta. Vacsora: Rántotta sült szalonnával és vizes uborkával. CSÜTÖRTÖK: Tüdöstáskaleves, naturszelet burgonya-' purével és savanyúsággal, Irós tészta. Vacsora: Fatányéros retekkel. PESTEK: Rlzskásalcves, zöldségfilő vadmártással, narancs. Vacsora: Hideg fogas tartár mártással. SZOMBAT: Zellerpüréleves, rántott sonka lencse főzelékkel, császármorzsa. Vacsora: Lekváros derelye. VASABNAP: Raguleves, töltött csirke rizzsel és vegyes kompóttal, narancskrém tejszínhabbal. Vacsora: Szalámi, sonka, kékesi sajt, tea. I Ételreceptek Angol bélszín. A megmosott marha, vagy növendék bélszínt alaposan megtisztítjuk a faggyújától, hártyáitól és Jól megtöröljtik, hogy semmi nedvesség na maradjon rajta. Dusán megspékeljük szalonnával és bekenjük francia faolajjal. így álljon délig. Félórával ebéd előtt teszünk egy tepsibe bőven zsírt. Mikor olyan forró, hogy füstöl, lyukra tesszük a zsirt, beletesszük a csak akkor megsózott bélszint, (különben levet ereszt) s addig sütjük, míg mindkét oldala szép piros. Leöntjük egy pohár édes tejföllel és betesszük a sütőbe húsz percre, mig eléggé, — de nem teljesen — átsül. ZöldségfUé. Sárgarépát, petrezselyemgyökeret, zellert, karalábét zsírban párolunk. Karfiolt sós vlzbsn megfőzünk. Mindezt ledaráljuk. Sót, borst, egy tejbe áztatott és kicsavart zsemlyét ledarálunk és egy-két tojással összeelegyitjük. Jó bőven gombát, (legkevesebb tíz dekát) megfőzünk és szintén hozzádaráljuk, La az epeszot összekevertük, kis fánkalaku formákra kerekítjük, kipannirozzuk és forró zsírban kisütjük. Vad, vagy gombamártással tálaljuk. ZS. E. Cluj. Nagyon kedves Magától, hogy» mint írja, Írásaimat mind összegyűjti. Tudom, hogy ez főleg az ételreceptekért van, de nem kevésbé esik jól az sem. Panaszosan Írja, hogy az ügyetlen lánya egy számot véletlenül eltüzelt, éppen azt, amiben a „finom“ angol bélszín van és melyet a recept szerint többször készíttetett. Annyi baj legyen! Szívesen, lekőzlöm m§g- egyszer. Julia. Miért siránkozik azon, iia nincs társasága? Maga kedves Julia — leveléből látom, — intelligens, jóérzésü, úri dáma, igy csak Magán múlhat a dolog, hogy olyan társasága legyen, amilyenre csak vágyik. Nem lehetnek az emberek olyan gonoszak, vagy ostobák, hogy a Maga szerény viszonyait szemére vessék. Ha meg úgy van, azon se búsuljon. Egy ilyen tártál, más, okos kis lány mindig eltudja magát foglalni, —- olvasson sokat, — és ha Magára van, akkor legalább bizonyos benne, hogy jó társaságban van. Nevezze önhittségnek, ha akarja, — bár nem vagyok az — de én azt vallom: magamat soha sem-unom, legfeljebb — másokat. Féltékenység. Dí j. Kérdi: mi a féltékenység? Aki ezt kérdi, az tudja legjobban. Egy gonosz indulat, mely okkal, ok nélkül clöjön. Legtöbb ember rabja. Nincs okvetlen összefüggésben a szerelemmel. Láttam már féltékeny nőt, ki csöppet sem volt szerelmes az illetc- urba. Ilyen esetben azonban a féltékenységnek van egy sokkal találóbb neve: hiúság.
