Keleti Ujság, 1934. január (17. évfolyam, 1-23. szám)
1934-01-28 / 21. szám
Vasárnap, 1934. Január 28. Kumnjsso u Egyik vasárnap úgy, mint a másik vasárnap a pap már első harangszókor be szokott ülni a gyóntatószékbe, hogy idejében ott találja, aki bűneitől szabadulni kivan, bár igy nyáron, a nagy dologidőben alig jő valaki, mert a népek hetekig fenn vannak a havason. Szigorú, komoly, szentéle tű fiatalember ez a mi papunk, aki valósággal pusztitja maga körül a vétket, még a sóhajtást sem tűri a Jóisten ellen, de akármekkora tudománya van, ő is szinte hányát esett, mikor azon a szép májusi reggelen meglátta, hogy a gyóntató székben a helyén egy pólyás gyermek fekszik. A mellére cédula volt tűzve gombostűvel, gyenge kezdetleges Írással. A betűkön jól látszott, hogy sokat nyálazta az anyja a plajbászt és igenigen reszketett a keze. „Ez a gyermek az én bűnöm. Sajnálom magammal a halálba vinni, mert még meg sincs keresztelve- Hathetüs a lelkem. A zisten viseljen gondot reá!“ A pap csak nézte, maga is sápadtan és nem merte megérinteni- A fehér karing, violaszin stóla remegett rajta, tájékozatlanul körülnézett, de még nem volt senki a templomban. Egész lelke, erkölcsi érzéke fel volt háborodva. A gyermek azonban drágán mosolygott. A gyóntató székben sem hagyhatta, elmenni se mert, hogy valakit hívjanak s azalatt valami baja történjen az ártatlannak. Ügyetlenül, gyakorlatlan kézzel a karjaiba vette, de eszébe jutott, hogy mit szólnak a hívei, ha az ölében látják. Riadtan nézett körül, hogy hová tegye. A padokról lefordul, az oltárra mégse teheti, a_ sekrestyében hideg van, a földön, a szürke, rideg kőlapokon megfázik, a vecssrnyemondó székben nem ülhet le vele. Nem maradt más hátra, mint letenni az oltár lépcsőjére, a piros párnára. Akkor rémült meg igazán, mikor a csecsemő tele tüdővel sirni kezdett: „Oá! Oá! Oá!...“ — Bár jönne valaki! — fohászkodott a pap, de nem jött senki- Kénytelen volt valamivel elcsititani. Vette a csengettyűt s azt rázogatta neki, ami tetszett is a gyermeknek. A Mária- szobor mosolygott, a szentek is barátságosan néztek s a templom is felvidultA gyermek azonban megunta a csengety- tyüt, valami egyebet kellett kitalálni. Képzett ember volt a pap, tudta, hogy a fény leköti a siró csecsemőt- Mit volt mit tennie, leemelt egy kisebbecske gsmrtyatartót az oltárról, meggyujtóttá a gyertyát és odahelyezte a gyermek fejéhez. Repesett is egy ideig feléje a kicsi kezével, majd fáradt szemecskéi lecsukódtak és finoman elaludt. Hogy meg ne fázzék, be is takarta egy szép piros ministráns szoknyával. — Vájjon fiu-e, vagy leány? — jutott eszébe, de ennek az eldöntését alkalmasabb időre hagyta. így, szép lassan annyira hozzá szokott az ártatlanhoz, hogy csak akkor rebbent meg, mikor a harangozó megszólította: — Mi ajtuzlangját csenál plébános ur? A pap ijedten intette csendre, nehogy a gyermek felébredjen. Mások is gyűltek oda, meglepett, csodálkozó asszonyok, emberek, de a pap senkinek se engedte, hogy a gyermekhez nyúljanak. Szigorú, kemény volt az area, szemei furcsán lobogtak, a harangozol odaállította, hogy őrizze a csecsemőt, maga pedig elment dolgára. Gyóntatott beharangozóig. A kivek begyültek, a templom megtelt, de senki nem merte megszólítani a papot, aki a violaszin stólát felcserélte fehérrel, intett a kántornak, az orgona megzendült és feldördült az ének: „Jöjj el Szentlélek Isten! Ereszd reánk teljesen, mennyből fényességedet/“ A pap már ott térdelt a szószéken a fejek fölött, a gyermek aludt az oltár lépcsőjén, a gyertya égett fölötte s a harangozó ülve hajtotta a legyeks róla. A Mária-szobor mosolygott, a szentek szobrai illedelmesen hallgattak. f Mikor az ének s orgonaszó elült, a pap szokás szerint felolvasta az aznapra rendelt szent leckét és evangéliumot s hogy annak foganatja legyen, térdre borulva imádkozott majd szálegyenesen kifeszült a hívek feje fölött és rámutatott a gyertya alatt alvó gyermekre: — Nézzétek ezt az ártatlan csecsemőt!.. A népek izgatottan várták, hogy mi lesz jából kezdette ismerni és átélni fekete sorsukat- Mihelyt megismerte, mintha teljesen más emberré vált volna maga is- Homloka kisimult, arca felderült és már belső, boldog káprázatba látott mindent. A kiínohdott szavak átforrósodtak Isten érintésétől, minden mozdulatában erő és bizalom ragyogott- Vájjon mi tette ezt? — töprengett,- de mindjárt felismerte, hogy a közte és a nép között fekvő kisded csodája ez. Az ő ártatlan, makulátlan testén keresztül törtet az emberiség jövendője és. sorsa, felé, a halál bűnökkel, tragédiákkal, könnyekkel és holttestekkel megterhelt szekerének ez a gyermektest az útja, az egyetlen és legszörnyübb áldozat a világon és ez az áldott gyermek-testeeske kell hogy legyen a megváltás szivárvány hídja a menyország kapuja isAlázatosan és félve kerülte ki, mikor újból felhaladt a lépcsőkön az Ur asztalához! És ettől a perctől a gyermekért volt a mise. Sem Isten — hiszen nem is akarta —, sem ő, a pap, sem a nép nem bírta kikerülni. Érte volt minden. A megtagadott, eldobott, bűnből és nyomorból született, tehetetlen gyermekért- Ránézett az Ur teste, mikor a pap a magasba emelte, érte szólott a harang, égtek a gyertyák, ragyogott az oltár, hajtott térdet a pap, borult le a nép, fénylett a nap, zöldel- tek a mezők, rendült meg ég és föld. Érte, akit egy ismeretlen, bűnétől és szégyenétől, a világ ítélete és saját nyomorúságától menekülő, megcsalt, megalázott és elitéit, halálba menekülő szerencsétlen édesanya futtában be- hajitott a templom ajtaján. A padokban az asszonyok sírtak és köny- nyeiken keresztül a gyermekekre mosolyogtak. A férfiak mereven ültek és bűntudattal hajtották le fejüket- A pap teljesen elmerült a mise mennyei káprázatban, a harangozó a gyermekről a legyeket hajtogatta, a csecsemő pedig kacséival játszott. A misének vége lett. A pap eltűnt a sekrestye ajtón keresztül, az orgona liálaadóan zengett, a nép felállott a padokban, de senki sem távozott. Kíváncsian várta mindenki, hogy mi lesz. A bíró és az elöljáróság á gyermek köré gyűltek, úgy várták, a papot- A sekrestyés már eloltotta a gyertyákat az oltáron és a luszteren, csak a gyermek fölött égő gyertyát hagyta égve. — El kell takarítani ezt a gyermeket! — mondotta tekintélyesen a biró. A pap csak a fejét rázta. — Mig a világ itt nem ülhet! — morogta a biró. A pap hallatlanná tette. Az asszonyok reszketve állták körül akkor is, mikor a férfiak eltávoztak. — Lássa a pap, hogy mit csinál vele! — morogták: A pap csak azt felelte: — Érte fog jönni az édesanyja! — Azt lesheti plébános ur! — ellenkezett a biró. — Nem lehet egy édesanya olyan kegyetlen! — hirdette szentül a pap— Mii magunkhoz vennők! — hátortalan- kodott egy asszony. — Nekünk úgy sincs gyermekünk. • — Ha ma estig nem jelentkezik az anyja, a maguké lehet! — döntött a pap. — Addig itt várok, itt őrzöm... Most hazamehetnek! A pappal nem lehet tréfálni. A népek hazatakarodtak. — Tiszta bolond ez a pap! — mondották a férfiak a cinteremben, amig szivarat siritettek, de végül mindenki hazaszállingózott. Voltak, akik kacagtak, mikor hallották, hogy a gyermek az éhségtől sirni kezdett s a pap tehetetlenül ügyetlenkedik fölötte.. Végül csend lett a templomban. Az emberek hazaszóródtak. A kifáradt gyermek a gyertya alatt ismét, elcsendesedett. A pap hirtelen olyan egyedül érezte magát és már bánta is a tettét. — Hátha nem jön érte senki? — rémült meg. — Mit csináljak a gyermekkel? Hátha tévedtem?... De nem. Ez nem lehet! Tépelődött, hánykolódott a lelke. Különös, aggasztó volt, hogy egy gyermek gondja szakadt rá. Eszébe jutott a piszkos cédula, amelyben az anya halállal fenyegetőzik. — És ha meghalt, akkor mi lesz? — döbbent meg, de mindjárt meg is nyugtatta magát — akkor valahol elhelyezem. Inkább fizetek érte. Meghatva nézett rá ujfent a kicsikére. —_ Szegény, szegény, szegény ártatlanka! Hiszen ha fizet érte, akkor sem pótolja az édesapját, édesanyját. — Akkor magam leszek' az apja! — támadt fo! benne a gondolni', de mindjárt, meg is ré— Ma reggel ott találtam a gyóntató székben és ez a cédula volt a mellére tűzve: „Ez a gyermek az én bűnöm- Sajnálom magammal vinni a halálba, mert még meg sincs keresztelve .. •“ Aztán hatalmas szóval törni, zúzni kezdette a bűn, az élet s a nyomor fekete poklát olyan erővel, hogy megborzongott bele a templom. A népek elfehéredve, megdöbbenve hallgatták. — A gyermek pedig ott marad az oltár lépcsőjén, mig az. édesanyja, vagy az édesapja el nem viszi onnan! — szólott az ítélet. — Akinek ä bűne, váltsa meg, ha élve, ha halva! • A Maga a pap is érezte, hogy túlságosan kemény, szigorú volt, a lélek láza tulmesszire vitte és erősen sújtott, de amit mondott, most állania kell. A nép moccanás nélkül, szinte dermedten ült a templomban. Sokan csóválták a fejüket, a feszültség csak akkor engedett, amikor a miséhez felzugott ismét az orgona, a pap teljes ornátusban, kezében a ke- hellyel az oltárhoz járult és megkezdette a misét, a fennséges isteni drámát. Az oltár már a gyertyák és tisztaság fényében ragyogott és tömjén füstben ködlött a templom, de a pap érezte, hogy a kegyelem arany szárnyai nem borulnak a lelkére s az egek harmata nem hull a fejére, mint eddig: mert harag és ítélet, keménység lakozik benne. Csak akkor döbbent rá, mikor az oltár lépcsőjénél meghajlott, hogy a „eonfiteor“-t elmondja. Még mindig a felháborodástól moraj- lott a bennseje, szemöldökei összerándultak és csak az ajakak mormolták: „Gyónom a mindenható Istennek“* .. Hirtelen megállóit. Csak most vette észre, hogy egyenesen a gyermek fölé hajlott és a gyermek mosolyogva nézi, integett kis ka^ csóival. A Egyszerre valami csodálatos melegséget érzett és már nem tudta levenni tekintetét a csecsemőről. Most már annak arcába lehelte imádságát és csodálatos vágyat érzett, hogy a bűn gyümölcsének édes arcát megcsókolja. Csak most nyiltak meg előtte az élet, a szegénység és nyomor szörnyű szakadékéi, amelyekben az emberek milliói vergődnek és szégyenkezve ismerte el, hogy mindaddig nem tudta mi az élet és mi lakik ezeknek az agyon- gyöti'ött, tönkretett testű és lelkű szegény embereknek szivében. Csak innen, a mise kapu ESTI BÚCSÚSZAVAK Már elásta siró gyermekét a nap — eltűnt. Idegen tájakon órai most nyáját — ne sírj! ülj tenyeremre, — lődd! A világ gyermeke vagy! Felettünk áll a köd, éveink botladoznak s mint ki álmait nem érti: meztelenül állunk idegen kapuk előtt. Görbe és elszánt felettünk az ég, egy magányos csillag társait kérést s úgy tekint kutató orcánkba, mint megdicsért szűz a tükörbe. Sokan leszünk! — hallod? izmaink kutj :;u az első lépések ereje visszhangzik s ha karjaim ez alvó város mélyébe nyújtom: millió kézben lesz emlék a kezem! Aggódom érted, kedvesem. Fáj a bucsuzás ez idegen hegyek között, csókod szédületében — úgy érzem — elsüllyednek alattam utaid ,.. Vigyázz álmaidra s erre az éles késre is vigyázz! Gyötrődő tengerek érinthetik még alakuló életed s ki tudja, milyen lesz ott a kenyér, melyet nem te sütöttél önmagadnak! En most épülő tereket idézek eléd, melyek felé lobogó fáklyák: erős férfikarok mutatják utadat — menj! — mondom — elhullajtott szavaidból ott szárak szökkennek, bimbók fakadnak és virágok nyílnak. KIS FERENC. Gyermek a templomban Nyirő József novellája
