Keleti Ujság, 1934. január (17. évfolyam, 1-23. szám)
1934-01-28 / 21. szám
a fdiinnjsKG Vasárnap, 1934- január 28•1 csss „Ha a társadalombiztosító törvényt nem módosítják, a kisiparosok számára csak az öngyilkosság, vagy a családirtás az egyedüli menedék!“ Impozáns nagygyűlésen tiltakoztak a reghini kisiparosok az uj betegsegélyző-törvény sérelmes pontjai ellen (Saját tudósítónktól) Impozáns nagygyü-j lésen tiltakoztak a reghini iparosok a „Társadalombiztosítási törvény“ kinövései és különösen a kisiparosokat érintő sérelmei ellen. A nagygyűlésen, melyen nemzeti különbség nélkül több mint 350 kisiparos vett részt, mindhárom iparos egyesület képviseltette magát és elnökeik: Bálintit Endre, Schneidhoffer Gusztáv és Contiu József ismertették a kisiparosok sérelmeit és a nagygyűlés célját. A nagygyűlés Bálintit Endrét, a „Magyar Kisiparosok“ elnökét választotta meg a nagygyűlés levezetésére, Szimonisz László dr. ügyvédet pedig a „társadalombitositó törvény“ ismertetésére és előadására kérte fel, aki a következőket mondotta: — Országos sérelme a kisiparosságnak az 1933-ban életbeléptetett, úgynevezett uj mun- kásbiztositási törvény. A törvény egyesíti a balesetet, betegség, szülés, halálozás és rokkantság esetére szóló biztositásokat egy rendszerben. Bevezeti az özvegyek, valamint a fél és egész árvák biztosítását. A betegsegélyzö járulékok 20 százalékkal magasabbak, mint az eddigiek- A járulékok felét a munkaadó, másik felét az alkalmazott vagy munkás fizeti e külön célra szóló bélyegek formájában. A kormány a „társadalombiztosító törvény“ utján a dolgozórétegek betegség, baleset és nyugdíj problémáit akarta megoldani. Megállapíthatjuk, hogy az nem minden azt érintő társadalmi osztály részére sikerült, mert a kisiparosok állásfoglalására és kívánságaira senki sem volt kiváncsi. így tehát a törvény az iparos társadalmat és itt is a kisiparosokat érinti a legérzékenyebben- A mulasztásokból származó súlyos büntetések egyenesen megsemmisíthetik a legtöbb kispiraros egzisztenciáját. mert minden megtorló lépés a munkaadók ellen irányul és minden terhet az ő roskadozó vállaikra tesz- A törvény nem számol a romániai iparosok teherbíró képességével, nem veszi figyelembe az utóbbi évek sorozatos pénzügyi és gazdasági krízise miatt bekövetkezett tökéletes anyagi összeroppanást— Követeljük tehát — folytatta Szimonisz dr. — a törvény rendelkezésének olyan megváltoztatását, hogy a munkaadó dönthesse el, kivánja-e családtagjait biztosítani vagy sem- Nagy sérelem a törvény azon intézkedése is, hogy az önálló iparosokat biztosításra kötelezetteknek veszi anélkül, hogy azt fakultative tenné, vagyis magára a munkaadóra bízná, kiván-e tagja lenni a társadalombiztosító intézetnek vagy sem. Az osztályba kényszerítés folytán még szabad akaratától is megfosztja, hogy abba az osztályba léphessen be, amelybe akar. Követelnünk kell tehát a biztosítás fakultatívvá tételét, mert igy a társadalmi biztositó majdnem minden ellenszolgáltatás nélkül újabb terhet jelent az iparosság nagy többségére. Az önálló iparos csaknem minden városban kivétel nélkül tagja valamely régen fennálló betegsegélyzö, önsegélyző, vagy temetkezési egyesületnek, melyek éppen azért, mert altruista alapon munkálkodnak, több előnyt, nagyobb segélyt bírnak nyújtani tagjaiknak, mint az önállóságától megfosztott, hivatallá minősített és kényszeritett fizetési járulékokkal fenntartani kívánt társadalombiztosító- ügy látszik a törvény csak azért kötelezi az önálló iparosokat és családtagjaikat biztosításra, hogy állandó tagokat kapjon, kik állandóan fizetik a tagdijjárulékokat, de akik nem fogják igénybe^ venni vagy igénybe vehetni a társadaiumbiztositó jótéteményeit. — Legszembetűnőbb a törvény egyenlőtlen intézkedése, ha a munkaadó és alkalmazott vagy munkás kötelezettségeit és jogait hasonlítjuk össze Az alkalmazott vagy munkás csak arra az időre fizeti a járulék felét, amely idő alatt munkában volt, mig a munkaadó akár volt foglalkozása, akár állottak a gépei és pihentek a szerszámai állandóan fizeti a biztosítási járulék teljes összegét- Legméltánytala- nabb, legigazságtalanabb és legjogosulatlanabb intézkedése a törvénynek, hogy a megbetegedett alkalmazottja vagy munkásának köteles a megbetegedés első 7 napjára a teljes munkabérét kifizetni, vagyis azt a kötelezettséget, melyet a társadalombiztosító kellene teljesítsen, egyszerűen áthárítja a munkaadóra. — Végül a munkaadót terheli meg az alkalmazott be- és kijelentésével, bérjegyzékek és fizetési Hajstromok, nyomtatványok besz írzésével, azoknak elkészítésével felmerülő költségekkel, de terheli még a törvény a határidők elmulasztásával járó súlyos pénzbüntetésekké’ a munkaadót, 5000 lejig terjedő pénzbüntetéssel sújtja azokat, akik munkásaikat későn, vagy tévesen jelentik be, akik nem jelentik be a munkás belépését vagy távozását, akik nem jelentik be üzemüknek megindítását vagy megszüntetését, vagy az üzemben történt balesetet. Akik megtagadják az ellenőrző közegeknek a fizetési lista vagy lajstrom előmutatasá*. Aki az alkalmazott béréből többet von le a megszabott összegnél/ aki nem fizeti az általa kifizetett összes munkabérek 1.2 százalékát, a járulékokat és beteg alkalmazottjának az első hétre járó fizetését. Mindezen vétség 5000 lejig terjedő birsággal sújthatok. — Kihágást követ el az a munkaadó, aki nem ragasztja fel a biztosítási bélyeget az alkalmazottak biztosítási könyvecskéjébe a hé* első, vagy hét közben belépett munkásnál a belépés napján. A birság ezért háromszoros. Második esetben pedig már 10.000 lejig terjedhet. — 10.000 lej pénzbírságra és két hónapig terjedő elzárásra bünteti a törvény azt a munkaadót, aki az alkalmazottaktól levont és a saját járulékaival kiegészített összeget a társadalom biztositó pénztárnak befizetni elmulasztja, vagy azzal elkésik; ez a késedelem a hónap befejezését követő 15 nap után beá'I. Ez az intézkedés .njég normális időben is nene- zen volna keresztül vihető, annál kevésbé lehetséges ez ma, amikor a pontos fizetés jó példájával maga az állam sem jár elől. — Az uj „társadalombiztositó törvény“ az iparos társadalomra csak terheket és kötelezettségeket ró anélkül, hogy azzal arányban állana a nyújtott segély. Ez okból tiltakozunk az újabb megterhelések ellen, de ezt nem azért tesszük, mert hiszen van a törvényben sok humánus intézkedés is, hanem mert képtelenek vagyunk a további terhek viselésére!! Elpusztulunk, éhen vessünk! És nem marad más hátra reánk, kisiparosokra, mint a sorozatos öngyilkosság, vagy családirtás. Ennek megakadályozása az államhatalom közében van. Hogy erre az államhatalomnak módot nyújtsunk, tesszük a következő határozati javaslatot: 1. Vegyék revízió alá az egész törvényt. 2. Addig is, mig a revíziót megejtik, minisz teri rendelettel rendeljék el, hogy a kisiparosok tehetségükhöz képest abba az osztályba léphessenek, amelyikbe akarnak. Amint a munkás a bére szerinti osztályban van, épp úgy a mesternek a keresete sem állapítható meg a törvény erejével és ebből kifolyólag csak természetes, hogy minden kisiparos keresete szerint osztályozandó. 3. A törvény ne tegyen különbséget tag és tag között és az iparost ne kényszerítse masokat illető tagjáralékok megfizetésére. 4. Mentsék fel a munkaadót a beteg munkás első 7 napjára járó bér megfizetése alól. A határozati javaslatot a nagyülés egyhangúlag elfogadta. Nem minden újságíró izgató, akit elitéinek Történet a fe/ü/etes újságíróról és az önérzetes fa tus bíróról Kevés olyan újságíró van, akinek nincs sajtópere. Pedig neta is nagyon kellemes, amikor korán reggel rendőr kopogtat az ajtón s felszólít, hogy ugorjunk ki as agybóí a gyerünk a törvényszékre, tárgyalásra. Itt az elövfzetési parancs. Menni kell, ki kell várni azt a néhány órát, amig a biróság rátér az ügyre. Sajtópert különben igen könnyen szerezhet m'a* denk!, amint az alábbi eset bizonyltja. • Az ujságiró. reggeli lap munkatársa lévén, naponként szorgalmasan átnézte a délutáni lapokat, valami kiirtható anyag után kutatva. Egyszer ta.á’t egy kistbbfí jta szenzációt, amely szerint egy közeli falu bíráját pénzhamisításon fogták s megindították ellene az eljárást Az ügyből cikk született, bö szósszal e afelett való meditálással, hogy ime a pénzhamisítás mikrobái már a falvak vezéregyéniségeit la megfertőzték s ók is azoknak a csoportjába állottak, akik piszkos konkurrenciát csinálnak a Banca Naţională- nak. A cikk megjelent, méltó feltűnést keltett, az újságíró omrdett a szenzációnak. A kr,ve>keze napokon megállapította, hogy az anyag, amelyből a falrengetö dolgot kihozta először, nem la a délutáni lapban látott napvilágot, hanem egy déli sajlctermékben. Megnyugtatóan hatott rá ez a tény, ez is arra mutatott, hogy az információ megfelelt a valóságnak. Közben az első forrásban, a déli lapban, az ügyre vonatkc2ólag megjelent egy helyreigazító közlemény, amelyben a lap azt közölte, hogy az illető bíró nem azonos az ugyanazon nevű pénzhamisítóval, sajnálatos tévedés történt, a tettes tulajdonképpen egy cigány. Néhány hét múlva az ujságiró idézést kapott a vizsgálóbíróhoz. Megtudta, hogy a biró-cikk miatt vád ala helyezték, rágalmazásért. Előadta ugyan, hogy ő jóhiszeműen járt el, más lapból vette át a pontosnak látszó adatokat, ennek ellenére azonban tovább folytatták ellene az eljárást s rövidesen áttették az ügyet a törvényszékhez Ítélkezés végett. Többszöri elhalasztás után. végre megvolt a főtárgyalás, Az- újságíró megpróbálta, mielőtt sor került volna az ügyére, egyezkedni a bíróval: — Nézze primár ur, leadok egy szép helyreigazítást, venja vissza a feljelentést. Nincs értelme a bíróságot zavarni az üggyel, mikor mi is elintézhetjük egy- másk ~ Kendben van, nagyon helyes, — bólogatott a bíró. En Is úgy látom, hogy igy simábban tisztázhatjuk a dolgot. A szerkesztő ur bemegy az ügyvédemhez, aláir egy kötelezvényt 10.000 lejről s én visszavonom a feljelentést. A tizezer lej a becsületem reparálására kell. Mert, ugyebár, nagyon sokat ártott nekem az a cikk, valami kárpótlást csak kel! kapnom. Az újságíró megijedt s egyszerre respektálni kezdte a bírót, akiből nem is nézett ki ekkora, 10.000 tejjel felérő intelligenciát. Természetesen nem fogadta el ezt a megoldást, honnan vegyen annyi pénzt, akkor már Inkább folyjon az ügy a perrendtartás szerint. Mikor a törvényszék kihallgatta, önérzetesen védekezett: Nem tudom, hogy lehet az, hogy engem pereltek csak be, holott előttem már más lapokban Is megjelent a dolog. Miért nem perelte be a feljelentő azokat? A törvényszéki elnök megnyugtatta, hogy annak a körülménynek, hogy az „előtte szóló“ lapokat beperelték, vagy nem, semmi kihatása nincs az ö ügyére, különben is az egyik lap rövidesen közölte a helyreigazítást. Az ujságiró erre bizonyítást kért arra vonatkozólag, hogy a biró mégsem éppen annyira, lovagja a becsületnek, mint ahogy állítja. A bizonyítást elutasították s ekkor következett az egész ügy leg- szomorubb része: az ítélet. Elítélték sajtó utján elkövetett rágalmazásért 2000 lej fő-, 1000 lej mellékbüntetésre s kötelezték, hogy a panaszosnak 3000 lej erkölcsi kártérítést fizessen. Összesen 700C tej. tehát ölet óbban jött ki, mintha elfogadja a tízezer lejes kiegyezést. A biróság, súlyosbító körülménynek vette, bogy a lapot még abban a faluban is olvasták, ahol a bíró vezeti a közügyeket. A másik két lap nem került oda, megúszták az ügyet sajtóper nélkül. (szb.) • Megjelent a világhírű amerikai iró Sherwood Anderson:. Tar cimü meginditóan szép regénye a 14 léjes könyvek sorozatában. Kaphatók a Keleti Újság kiadóhivatalában Clnj, Str. Baron L. Pop 5. Vidékieknek a pénz és 10 lej portó előzetes beküldése esetén azonnal szállítjuk.
