Keleti Ujság, 1934. január (17. évfolyam, 1-23. szám)

1934-01-19 / 14. szám

Péntek, 1934, 'január 19. 4 A béke jegyében jutott megnyugtató megoldáshoz a „Pásztó rtilz“ Ugye A zsiivi döntése teljes elégtételt szolgáltatott Ggulluy Domokosnak és a szembenálló két fél jóhiszeműségét állapította meg — Reményik Sándor baráti köre át- vállalta a lap további gazdasági irányítását (Saját tudósítónktól■) Páfc héttel ezelőtt feltünéstkeltő nyilatkozat jelent meg a lapok­ban — a Keleti Újságban is —, amelyben íte- ményik Sándor, a kiváló erdélyi költő néhány társával együtt bejelentette, hogy kilép a Fás: tórtüz cimü lap kötelékeiből. A nyilatkozat azért hatott a szenzáció erejével, mert köztudo­mású volt, hogy a Pásztortüz altruista célkitű­zésekkel szolgálta az erdélyi magyar irodalom ügyét és üzleti érdekek szolgálatában már csak azért sem állhatott, mert irodalmi folyó­irat még Magyarországon, sokkal kedvezőbb körülmények között sem szokott kereskedelmi célokat szolgálni, jövedelmet hajtani és az sem volt titok sohasem, hogy a Pásztortüzet csak úgy lehetett fenntartani, hogy a lap vezetői és szerkesztősége teljesen önzetlenül állottak a nemes cél szolgálatába. Kíváncsian kérdezte mindenki, hogy vájjon mi állhat a nyilatkozat hát tér ebent A két óv előtti válság. A dolgok megértéséhez tudni kell azt is, hogy két évvtíl ezelőtt a Pásztortüz súlyos vál­ságba jutott. Arról volt szó, hogy a lapot be­szüntetik. Hogy ez a fájdalmas lépés elkerül­hető legyen, a Pásztortüz szerkesztője, Gyallay Domokos, a jelestollu regényíró és elbeszélő, valamint a lap munkatársai, élükön Eemé- nyik Sándorral utakat és módokat kerestek a lap megtartására. Gyallay Domokos ekkor azt az ajánlatot tette, hogy hajlandó átvenni a. folyóirat kiadását és mindent elkövet abban az irányban, hogy legalább annyi bevételt biztosítson, amennyi a lap előállítási költsé­gére elegendő. Ezzel szemben azt kívánta,' hogy a munkatársak az átmeneti időre eleinte díjtalanul, később mérsékelt irói honoráriu­mok mellett támogassák a szerkesztés és ki­adás nehéz munkájában. A megegyezés ilyen irányban, meg is történt és Rományik Sándor lelkeshangu felhívásban hívta fel a magyar közönséget a lap támogatására. Ami Gyallay Domokost illeti, azt amit Ígért, be is tartotta. A Pásztortüzet két even Jceresztül pontosan megjelentette és a lap ní­vóját is igyekezett megtartani. Ezzel szem­ben a folyóirat munkatársai is eleget tettek ígéretüknek. Bizonyos, hogy a Pásztortüz nem tudott azzal a magas igényeket kielégítő kül­sővel és tartalommal megjelenni, mintha je­lentős tőke állt volna a háta mögött, ezt azon­ban a közönség sem várhatta tőle, a súlyos gazdasági viszonyok miatt sem. Affér a munkatársakkal. Két év után azonban a Pásztortüz munka­társainak körében ismét felmerült az a gon­dolat, hogy ideje volna a. lap fokozottabb fej­lesztése érdekében lépéseket tenni Azt az álln- potot sem tartották egészségesnek, hogy a folyóiratba dolgozó munkatársak ne tudjanak olyan honoráriumokat kapni, amilyeneket ők is kielégítőnek tartanak. Gyallay Domokos, mint a lap kiadója, a viszonyok lassú rendeződésé­vel mérsékelt tiszteletdijakat kiutalt ugyan, azonban nem állott módjában jelentékenyebb összegeket fordítani irói honoráriumokra. A Pásztortüz munkatársi gárdája tehát azt az ajánlatot tette GyaUaynak, hogy átveszi tőle n. lap kiadásával járó terheket s amikor Gyallay kétesztendős önzetlen munkájára hi­vatkozva, a kérés teljesítését megtagadta,-va­lamennyien kiléplek a lap szerkesztőségéből. összeül a zsűri. A Pásztortüz tehát megmaradt Gyallay Domokos tulajdonjogában, de munkatársak nélkül maradt, ami azt az aggodalmat keltette a lap kiadójában, hogy a bevételek, amelyek ugy-ahogy biztosították a lap fenntartását, ezekután még inkább össze fognak zsugorodni, tehát a Pásztortüz léte is problematikussá vál- hatik. Gyallay tehát, hogy az immár volt mun­katársai előtt bebizonyítsa gazdálkodásának teljes korrektségét, felajánlotta, hogy a Pász­tortüz számadásait egy megalakítandó zsűri rendelkezésére bocsátja, abban a biztos re­ményben, hogy a zsűri döntése a felmerült ellentéteket végleg el fogja simítani. A zsűri Jelen Gyula dr. elnöklete alatt meg is alakult és a legnagyobb alapossággal vizsgálta át a Gyallay álto1 -endelkezésére bocsátott ada­tokat. A határozat. Ilyen előzmények után hozta meg aztán a zsűri a következő határozatot: Egyfelől Gyallay Domokos ur, másfelől Reményík Sándor, dr. Tavaszy Sándor, dr. Császár Károly, Járosi Andor és Dsida Jenő urak között a Pásztortüz lappal kapcsolatban felmerült ellentétek ügyében az alulirt zsűri a felek közös kérésére újból összeült, mert a felek bejelentették, hogy a Pásztortüz jövendő és közérdekű sorsa elől sikerült elháritaniok az addig fennforgóit akadályokat. Felek közül Gyallay Domokos ur bejelen­tette, a zsűrinek, hogy távol állott tőle az a szándék, hogy Eeményik Sándor és társai uraknak vitathatatlan tiszta egyéniségét mél­tatlan támadásokkal és gyanúsításokkal illesse, éppen azért őszinte sajnálatát nyilvánítja a kifejezésekért, amelyek őket megbántották. Eeményik Sándor és társai urak a zsűri előtt azt a nyilatkozatot tették, hogy távol állott tőlük, hogy Gyallay Domokos urat erkölcsi exisztenciájában megtámadják, annál is in­kább, mert a Pásztortüzhöz való tulajdon­jogát kétségbe nem vonták és ebből folyó jó­hiszeműségében sem kételkedtek. (Róma, január 18.) Már hosszú idő óta folyik a különböző olasz bíróságok előtt egy per, melynek fel­perese Armando Vontini mérnök, alperese pedig Sbar- retti kardinális. A mérnök kártérítésért perelte be a bíborost, mert a Via Flaminián, Grotta Rossa község­ben Sbarretti kardinális autója nekiment gépkocsijá­nak és az összeütközés következtében a mérnök sú­lyos sérüléseket szenvedett. Egyébként az ilyen ügye­ket nagyon hamar tárgyalja le az olasz törvényszék: megállapítja, kit terhel a felelősség és a bűnöst ke­gyetlenül elitéli. Ebben az esetben azonban súlyos diplomáciai bonyodalmak és oly foga3 jogi problémák keletkeztek, hogy immár több mint két esztendeje az összes olasz egyetemek egyházjogászai és a Vatikán jogtudósai ezeken veszekednek. A probléma a következő: a lateráni béke értelmé­ben a Rómában lakó bíborosok kivétel nélkül vatikáni állampolgároknak tekintendők és olyan elbánásban részesitendők, mint az idegen királyi házból származó vérbeli hercegok. Sbarretti kardinális felfogása szerint őt semmiféle olasz bíróság meg nem idézheti, mint ahogy például a walesi herceget sem idézhetné meg, vagy Ítélhetné el. Ezzel szemben az olasz törvényszéknek az volt a felfogása, hogy a bibornokok ugyan vatikáni állampol­gárok, de ha olasz területen ők, vagy a felelősségük alá tartozó személyzetük vétséget, vagy büntetendő és kártérítést igényelhető cselekedetet követnek el, úgy tartoznak az olasz törvényszékek Ítéletét kötelezőnek elfogadni. Az alsó bíróságoktól rövidesen a legfelsőbb bíró­sághoz került az ügy illetékességmcgállapitás végett. Itt aztán kitört a nagyszabású jogi harc, amihez fog­ható pár évszázad óta nem volt, Felvonult mindenki, aki az olasz és a vatikáni egyházjogban számit. Kül­földi jogtudósok véleményeit hallgatták meg, vatikáni kiküldöttek csatáztak az .olasz külügyminisztérium megbizottaival. Teherautóra való iromány keletkezett a mérnök párezerlirás kártérítési igényéből. Komoly do­logról volt szó, egyik fél sem akarta hagyni, hogy a másik félnek az Ítélet a jövőben precedensül szolgál­jon. Az olasz bíróság a legkörültekintőbben és a leg­Ezek után a zsűri egyhangúidig' a követ­kezőképpen döntött: 1. Nem merültek föl olyan tények, amelyek a Gyallay Domokos ur becsületét és erkölcsi exisztenciáját kedvezőtlenül érintenék. 2. Eeményik Sándor urat és baráti körét a Pásztortüz tárgyi jövendője iránt való jogos aggodalom vezette, mikor a tulajdonjogi meg­osztására kérték Gyallay Domokos urat és a hozzá nem járulás következményeit levonták. 1934. január hó 17-én. Dr. Jelen Gyula s. k. zsűri elnök. Dr. György Lajos s. k. Dr, Gönciy Lajos s. k. Dr. Mikó Imre s. k. Dr. Kremier Miklós e. k. Gyallay Domokos ur Eeményik Sándor ur és tár- által lóikért zs >ri tagok, sai áltál tőikéi t zsűri tagok. Amint a fentiekből kiderül, a Pásztortüz ügye a zsűri döntésén keresztül kedvező me­derbe terelődött. Ami pedig még fontosabb, megállapítást nyert az a körülmény, hogy a Pásztortüz fenntartása körül tevékenykedő munkatársak, főleg pedig a lap kiadásának terheit vállaló Gyallay Domokos mindvégig hivatásuk magaslatán álltak, s hogyha ellen­tétek is merültek fel közöttük s a vita hevében súlyosabb kifejezések hangzottak is el, ezek a tárgyilagos elbírálás tükrében elveszítették bántó életüket és semmiféle okot sem szolgál­tattak a vita-anyag további elmérgesítésére. Abban a tekintetben is eloszlottak az ellentétek, hogy mi lesz a jövőben a Pásztortüz sorsai Reményik Sándor és baráti köre átvállalták a lap további gazdasági irányításának terhét s megpróbálják tovább vinni azt, amit Gyallay két esztendőn keresztül annyi energiával és áldozatossággal megoldott. Ezek után pedig remélhetőleg a közvélemény is napirendre tér a Pásztortüz ügye fölött. Mindenesetre sajná­latos, hogy a Pásztortüz köré csoportosult erők egy időre ellentétbe kerültek egymással, pedig vállvetett munkásságukra igazán nagy szüksége van a sok oldalról sújtott magyar társadalomnak. Annál örvendetesebb, hagy az ügy a teljes béke jegyében nyert elintézést. igazságosabban dolgozott. Mindenkit meghallgattak és mindent mérlegeltek, mig végre megszületett az Ítélet. Igaz ugyan, — mondta ki a legfelsőbb bíróság —, hogy a Rómában lakó bíborosok mind vatikáni alatt­valók és hogy királyi hercegnek járó rangjuk van és igy is kell tisztelni őket, de... a nemzetközi szokás a királyi hercegekben az illető ország uralkodó család­ját, az ui’alkodó családban pedig az illető országot tiszteli és ezért a királyi hercegeknek kijáró különleges megbecsülés tulajdonképpen az illető országnak szól. Ez azonban csak nemzetközi udvariassági szabály és egyáltalán nem bir a törvény, vagy jog erejével. Ex- territoriális jogot egyedül és kizárólag maga az államfő vagy megbízottja élvez. Ha tehát egy idegen királyi herceg külföldön valamit elkövet, úgy számolnia kell azzal az eshetőséggel, hogy az illetékes belföldi bíró­ság, tekintet nélkül a külföldi állampolgár otthon vi­selt rangjára, a belföldi törvények értelmében fogja elitélni. Ebbe pedig a külföldi királyi hercegnek bele kell nyugodnia. A legfelsőbb olasz törvényszék döntése óriási feltű­nést keltett. Eddig ugyanis a Rómában lakó bíborosok exterritoriális joga nem volt eldöntve és most a leg­felsőbb törvényszék ítélete egészen uj helyzetet teremt. Mindenesetre érdekes, hogy a kardinális ügyvédei ed­dig nem jelentettek be tiltakozást az Ítélet ellen, ami azt a látszatot kelti, mintha a Vatikán is belenyugod­nék az olasz bíróság döntésébe. A dolog lényegéről, a kártérítési perről, később döntenek az alsóbb bíróságok. De ez már aligha fogja érdekelni a világot. P* Romanovs Három pár selyemharisnya A mai orosz élet megdöbbentően őszinte ábrázolása, az orosz középosztály tragikus regénye. Ara kötve 60 lej. Kapható a Keleti Újság kiadóhivatalánál Cluj, strada Baron L. Pop 5. Vidékieknek a pénz és 10lei portó előzetes beküldési esetén azonnal szállítjuk, Királyi hercegeknek tiszteli Olasz­ország a vatikáni , de elitéli őket, ha megsértik az olasz törvényeket

Next

/
Oldalképek
Tartalom