Keleti Ujság, 1934. január (17. évfolyam, 1-23. szám)

1934-01-16 / 11. szám

Kedd, 193i. 'január í$. 6 Élet és halál Yan US7 néha az ember, hogy minden kö­zömbös ránézve, semmi sincs hatással, olyan se hideg, se meleg, langyos hangulat, olyan minden mindegy.^ S ez rosszabb a rossznál. Ez az ok, alap és jog nélküli lehangoltság, ez az érzéstelen fá­sultság, megmagyarázhatatlan kedvveszteség a lélek egyik legártóbb ntérege- Ilyenkor valami rendkívüli eseményre várunk, valami égbekiáltó szeretetre, vagy mindent elpusztító háborúra, mindegy, hogy mi jön, csak jöjjön valami, va­lami, ami felráz, ami újra eleven érző emberré fesz. Ilyen hangulatban indultam útnak. Nem tud­tam, hogy hová megyek, mit akarok, csak éppen mentem, mert mindegy volt, hogy megyek, vagy maradok. Egyik uccából ki, a másikba be és köz­ben nem gondoltam semmire, mert nem láttam értelmét ennek. Untam. Csak néha figyeltem tá­volról kedvenc témáimat, melyekkel máskor szó­rakoztatni szoktam magamat. Most idegeneknek láttam s banálisnak. Nevető emberek haladtak el mellettem. Miért nevetnek? Mi tetszik úgy nekik? Hát van egyálta­lában bármi a világon, amin nevetni lehet? Nem értettem a nevetésüket. Aztán kisirt szemű asszonyt láttam- Miért sir? Van valami értelme ennek? Érdemes bár­miért egyetlen könnyet is hullatni? Dehát egyál­talában, hogy tud valaki sinii? Nem értettem a könnyeket. Semmit sem értettem. Scmmti sem akartam. Néha ránéztem egy-egy kirakatra. Nem, mintha érdekelt volna, nem. Hanem,, mert mindegy- volt teljesen, hogy az aszfaltra nézek, az uccára, háztetőre, kirakatra, vagy az unalmas, ólomszinü égre. Mindegy volt, így éreztem abban a pillanat­ban. Egyszer aztán, az egyik kirakatnál megtör­tént a csoda. A csoda, amire tudat alatt vártam, a nagy csoda, ami felébresztett, ami megértette velem a mosolyt s a könnyeket­Egy kép volt ez a csoda. Az egyik könyvke­reskedés kirakatában lévő nagyított "fénykép. Mi volt rajta? Egy akasztófa. Vén, agyophasznált akasztófa, hanyagul átdobva rajta a kötél, a so­kat használt kötél. S az akasztófa tetején, a gyil­kos, durva kötél mellett énekelt egy madár. Fe­jét a felhőtlen, kék égre emelve énekelte örök himnuszát. Mekkora bűn és mekkora szeretet együtt, egymás mellett! Mekkora próza és mekkora költészet! Szenny és tisztaság! Mélység, magasság! Élet és halál! Együtt. Elet és halál! Feloldódott bennem a közöny. Észrevétlenül, mint ahogy szétoszlik a szivárvány, vagy a köd, ahogy felszárad a harmat, ahogy eltűnik a dé­libáb. Egyszerre átforrósodott a lelkem a szeretet­től, a hittől, a tüztől, amit ez a néma kép adott­Már nem volt mindegy, hogy nevető arcot, lá­tok-e, vagy könnyes szemet, nem volt mindegy, hogy mire gondolok, hogy hová nézek: aszfaltra, emberre, háztetőre. Most már csak az égre néztem, ahová a madár a képen. Az égre, amely _csodá latos _nem szürke volt, hanem kék, kacagó már­jakék, akár a képen... Bajkő Erzsébet. — Félmillió lejjel teli erszényét veszített el a villamoson. Bukarestből jelentik: Tegnap a város egyik fővonalán közlekedő villamoson egy erszényben félmillió lejt találtak. .A villa­moson egy fiatal asszony utazott, aki egész idő alatt idegesen viselkedett. Mikor a villamos­jegyet váltotta, letette erszényét a padra és a nagy tumultusban megfeledkezett róla. Csak mintegy félórával azután vették észre a tás­kát, amikor a fiatal asszony már leszállott a villamosról. A jegyszedő magához vette a gaz­dátlan jószágot és amikor felnyitotta, legna­gyobb megdöbbenéssel látta, hogy tele van 1000 lejes bankjegyekkel és ezüst százasokkal. Összeszámolták a pénzt és ötezázhuszezer lej volt a táskában. A jegyszedő hiába tudakozó­dott az ideges hölgy után, végül is átadta a tás kát a rendőrségnek, ahova egy óra múlva már kétségbeesetten sietett a feljelentést megtenni a Metaglobus vállalat pénztárosnője, hogy „ismeretlen tettesek ellopták a pénzét“. A vil­lamos jegyszedője 2500 lej jutalomban része­sült. Mines rossz üzletmenet, ha a Keleti Újságban hirdet. KntTtTÍfxirrt in» ii Riwjiiinim. I—I IIIKliiihü Ne féljen többé a náthától I Vegyen be minden étkezéséi egv kávéskanál Gnudron- Guy t-t e’y pohár vlzrnn és rövid időn be.ül meg- sz ni.< a legmakacsabb nátha és a legerősebb hörg­hurut is; gvakran még a tűd >bajt is megelőzhetjük, sőt a már kifejlődő.t tüéőbajt Is megg>ó.eyith«tjuk használata által, mert a Goudron megakadály zza a tu erkulidok szé terjedését a tüdőben és elpusztítja a szétterjedést okozó rosszakarnu bacillusokat. Kérjen m'ndéij valódi GOUO aON OUVOT-t és mindennemű tévedés elkerülése végett figyelje meg jól a Csomagolás m levő címkét', a valódi Goudron- Guvrt n r jta van na?y betűik M a Guyot név és az a dirds a következő három színben; kék, zöld és pirost valamint a következő cím; Maison FRERE, 19, rue Jacob, Paris. A Goudron Guvot kapható minden gyógyszer-, tárban és drogáriában. j>% & _ Akik nehezen vi=elik el a Goudron izét • helyettesíts k norvégjai Goudront tartalmazó Guyot kapszulákkal. Gyilkol a kemény hideg Kiskükti'lö vármegyében két ember csonttá fagyott, eşy két lovas »zekér alatt pedig betört a jég a KiskükiiJő folyón — A Regáiban egy vakációzó diákot temetett el a hófúvás — január 15.) A hirtelen keményre fordult téli időjárás Kisküküllő- megyében számos szerencsétlenséget okozott. Frühwirth János ekemezői gazdálkodó gyalog szerrel indult a balázsfalvi hetivásárra. Mivel másnap sem tért vissza családja körébe, hozzá­tartozói keresni kezdték. Néhány nap mnlva az országúti járókelők egy csontig fagyott hul­lát találtak a baráthelyi határban, melyben Frühwirth Jánost ismerték fel. A kőkemény nyé fagyott hulla zsebében hiánytalanul meg­találták a magával vitt pénzösszeget, igy való­színű, hogy a szerencsétlen útközben elfáradva leült az ut szélére, hol megfagyott. Néhány nappal ezelőtt eltűnt Balázsfalvá- ról Pozdanu Traian vármegyei tisztviselő. A tisztviselő eltűnését jelentették a csendörség- nek, mely a legszorgosabb kutatás dacára sem találta meg. A minap találta meg Pozdanu holttestét két balázsfalvi tisztviselő, kik Veza község határában vadásztak. Pozdanu arcát és kezeit a varjak teljesen kikezdték úgyhogy csak a zsebében talált iratokból lehetett sze­mélyazonosságát megállapítani. Az is lehetsé­ges, hogy Pozdanu Traian bűnténynek esett áldozatul, mert eltűnésekor nagyobb összegű pénz volt nála, melyet a hulla zsebében nem találtak meg. A csendőrség bevezette a nyomo­zást. Súlyos szerencsétlenség történt Héderíája közelében is. Székely István fuvaros a be­fagyott Küküüön akart kétlovas szekerével át­haladni. Mikor már majdnem átért a túlsó partra, a lovak alatt hirtelen betört a jég és, egy pillanat alatt eltűntek a jeges vízben. Székely is belezuhant u lékbe, de volt még any- nyi ereje, hogy kimászott e@y jégtáblára. Mi­vel a kocsi rudja súlyosan megsebesítette Szé­kely Istvánt, a jégre kimászva elvesztette esz­méletét és a jobb lába lefagyott. Kórházba szállították. A gyalakuti esztenát egy farkascsorda tá­madta meg. A pásztorok éberségének köszön­hető hogy csak néhány juh esett áldozatul-a csikaszok éhségének. Giurgiuból jelentik: A nagy hófuvásoknok egy vakációzó diák esett áldozatául. Mantescu Vasile, a galaci szeminárium nyolcadik osztá­lyos tanulójának szülei jelentést tettek a galateni községbeli csendőrségen, hogy fiuk a vakációra hazaindult, de a mai napig sem ér­kezett meg. A vizsgálat hosszú ideig eredmény­telen maradt. A kétségbeesett szülők a szom­szédok segítségével a község körül négy kilo­méteres körzetben mindent átkutattak és végre tényleg meg is találták a község határában, a hó alá eltemetve a fiatal tanuló holttestét. Fel­tevések szerint Mantescu vonattal ment a leg­utóbbi állomásig, onnan pedig gyalog akart hazamenni. Útközben nagy hóvihar érte,utol s a hófúvás maga alá temette. Félrevezetik, LOUAj ha „OLLA“ helyett silány utánzatot Wh» ^ ajánlanak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom