Keleti Ujság, 1933. december (16. évfolyam, 276-300. szám)
1933-12-10 / 284. szám
Keleti Orsae, Vasárnap, 1933. december 10. 1* A kisepriizött magyarok Még mindig nincs magyar tagja a kolozsvári interimar bizottságnak — \ be nem váltóit Ígéretek Mikor a liberális kormány kinevezte a kolozsvári időközi bizottságot — teljesen megfeledkezett az ititélfi magyarságról. Nem vette figyelembe, hogy Kolozsváron, Erdély fővárosában még ma is több magyar él, mint a románok és a többi kisebbségek együttvéve. De nem honorálta és nem jutott eszébe az a fontos körülmény sem, hogy az adófizetők túlnyomó többsége még mai is kisebbségekből és elsősorban magyarokból kerül ki. Tehát az itt élő magyarság nemcsak állam- fenntartó, hanem különösen és elsősorban városfenntartó elem, amely a békeszerződések értelmében is jogosan igényt tarthat arra, hogy annak a városnak a vezetésében számarányainak és közteherviselénének az arányában részt kérhessen. Mikor elolvastuk a szili román neveket s láttuk, hogy az időközi bizottságban még hírmondónak som került be egyetlen magyar, vagy kisebbségi név sem, a meglepetésünk és megdöbbenésünk leírhatatlan volt. Lehetséges volna, hogy egy magyar többséget reprezentáló városban, mint amilyen Kolozsvár is, egyetlen egy magyar embert se nevezzenek ki az időközi bizottságba? Annyi meglepetésben volt már részünk, hogy — sajnos, — már kissé elfásultunk. És mégis ezúttal a kolozsvári magyarság ideges láza magasra ugrott, mint amikor a városligetben hatalmasat ütnek arra az erőmérő készülékre, amelynek a knpszílisfejü vasegere a magasba szalad és ha az ütés elég erős, akkor a kapszli elsül és nagyot csattan. Ilyen magasra ugrott a magyarság megdöbbenésének a láza és ez a cikk szimbolizálja az erőmerő, vagy nevezzük ezúttal, idegmérő készülék kapszliját, amelynek a hangja és a csattanása remélhetőleg eljut Inculeţ belügyminiszter fülébe is. Mert hatalmas volt az ütés, amelyet ezúttal a liberális kormány a kolozsvári magyarságra mért, de pillanatnyilag azt hittük, sőt elhiítük, hogy a gyors kormánybeTendezkedés izgalmában nem volt idejük és alkalmuk arra. hogy az ilyenkor szokásos alkotmányos formák betartásával megkérdezhessék a kolozsvári Magyar Párt tagozati vezetőségét, hogy kiket jelöl kinevezésre az időközi bizottság tagjai közé. Igen, elhittük, mert Dunca vármegyei prefektus a kinevezése után e sorok írója előtt kijelentette, hogy- teljesen jogosnak és mé’tá- nyosnak találja, hogy a kolozsvári időközi bizottságba magyarokat is kinevezzenek. A kormány, — mondotta Dunca prefektus, — valószínűleg utólag megtalálja a formáját annak, hogy a magyarpárti tagozat vezetőségének megkérdezésével magyar tagokat is nevezzen ki. Drágán professzor is kijelentette előttünk, hogy az ő tudta és megkérdezése nélkül nevezték ki az időközi bizottság tagjait. Azóta néhány hét eltelt és a magyarság türelemmel várt, mert azt hitte, hogy a kormány a hibáját jóvá teszi. Erről egyelőre azonban szó sincs s ma már illetékes helyen azt hangoztatják, hogy az időközi bizottság úgyis rövidóletti lesz, nemsokára kiírják a községi választásokat is és akkor a magyarok is részt vehetnek a város vezetésében. Ez a halogató politika azonban nem más, mint porhintés, mert Kolozsváron már megszoktuk, hogy az időközi bizottságok hosszú életűek. Biztos információnk vannak arról, hogy a liberális kormány a választások után uj közigazgatási törvényt készít elő s amig az uj törvény megjárja a törvényhozó házak nehézkes és göröngyös útjait, addig sok idő eltelik s a mai interimar bizottság tovább csinálja azt az ellenőrzés nélküli városi közigazgatást, amely nemcsak a pártpolitika selejtes térvényéből táplálkozik, hanem folytatása lesz annak a sivár, koncepciónélküli és káros gazdaság-politikának, amely Kolozsvárt a gazdasági csődbe kergette, kincses Kolozsvárból koldus Kolozsvárt csinált s Erdély fővárosát száz évre visszadobta a fejlődés utján. Lépten-nyomon azt halljuk, hogy a liberálisok kitűnő gazdaságpolitikusok. Ha Dinu Bratianu pénzügyminiszter venné magának a fáradtságot és meggyőződést szerezne arról, hogy még az impérium átvételekor is milyen hatalmas vagyona volt Kolozsvárnak és milyen koldusszegény nm. akkor elszörnyedne és megértené, hogy Kolozsvár város polgársága az utolsó másfél évtized alatt teljes mértékben fázik, sőt irtózik az időközi bizottságok felelőtlen, könnyelmű és kártékony gazdálkodásától. Itt a városi polgárság vagyonát Csáky-szal- májakért kezelték, értékeit szétszórták, birtokait elherdálták. Felelőtlenül ajándékoztak el épületeket, házhelyeket, jóljövedelmező közüzemeket és olyan égbekiáltó lelkiismeretlenséggel sáfárkodtak a közvagyonnal, hogy máshol mindenütt az egyéni felelőségrevonás és bírói eljárás fegyverével védekeztek volna. De itt, Kolozsváron interimárok jöttek, interi- márok mentek, felburjánzott a nepotizmus, a korrupció s a kortesérdemek jutalmazása, de soha senkit kérdőre nem vontak. A városi polgárság pedig ijjedt tekintettel nézte, hogy évszázadok hangyaszorgalmával összegyűjtött értékei hogyan kallódnak el. Kissé elkanyarodtunk a mai interimár bizottságtól, amely üres kasszákat és mérhetetlen nyomorúságot talált1 a városházán. Az Karácsony előtt állnak a magyar diákok is, akiket nemcsak a kenyértelenség gyötör, de a jövő fekete gondja is. Nincs pénzük beiratkozásra! Amig jobb viszonyok voltak, könnyebben nyíltak meg az erszények, most azonban, az első félév lezárása előtt azzal kell számol- niok, hogy akármilyen szívesen állna segítségükre a diáksegélyző akció, a rendelkezésre álló csekély pénzalap már kimerülőben van. Ne engedjük kimerülni! A karácsonyra szánt áldozatból, akármilyen nehezünkre esik is, vonjunk el valamit a magyar diákoknak. Az alábbi névsor bizonyítja, hogy vannak, akiknek a szive már meg is szólalt s elküldték adományaikat diákjainknak. A Diáksegélyakció javára újabban a következő adományok folytak be: ( uralma még rövid és tevékenységéről még kritikát nem mondhatunk. Egy azonban bizonyos. hogyha az utolsó másfél évtizedben nem az időközi bizottságok uralma állandósult voiína, hanem alkotmányos rezsimek vezették volna a város ügyeit, ha a kisebbségek reprezentánsai is helyet foglaltak volna a városi tanácsokban, illetve számarányuknak megfelelően részt vettek volna a választott tanácsokban és a kinevezett időközi bizottságokban, akkor Kolozsvár legalább is ott tartana, ahol ma Temesvár van. nem ismernék a városházán az aggasztó anyag; gondokat és az ódon városháza falain belül nem a csőd szellői fujdogál nának. Inculet belügyminiszter figyelmébe ajánljuk ezeket a sorokat. A kolozsvári magyarságnak méi’hetetlen sérelmei vannak. Mi szükség volt arra, hogy az adóprés alatt nyögő magyarságot újból megsértsék, fejbekólintsák és az időközi bizottság tagjainak a sorából tüntetőleg kihagyják? Az elmúlt tizenöt esztendő szomorú tanulságokkal szolgál. Addig ütötték a magyarságot a kolozsvári városházán, amig lassankint rá kell ébredniük arra, hogy az ütések erejét ma már a román adófizetők is érzik. Itt az ideje, hogy a koldus város koldus polgársága összefogjon és próbálja menteni, ami még menthető. De ehhez a liberális kormánynak a liberális szellemére is szükség van. Dr- Somodi András koszorumegvál- tása dr. Matusovszky András emlékére 300 lej Dr. Ujvárossy Miklós Kolozsvár 100 „ Tordai jóltevőinktől 2000 n Kern Ferenc Nántü 500 „ Purgly László Sofronya 000 Dr. Rótk Hugó Kolozsvár 200 ,, Kosa Testvérek Szatmár 300 „ Dr. Boros Béni Gurahonc 100 „ Dr. Harmatk János Nagyenyed 200 ,. Egy névtelen tordai jóttevőnktől ______1000 .. 5700 lej Eddig befolyt adományok összege 42804 lej összesen: 48594 lej A Diáksególyakció ez alkalommal megismétli azt a kérését is, hogy fogadják vendégül a kolozsvári főiskolai ifjak szogényebbjeit, Az erre vonatkozó felhívás igy hangzik: Kolozsvár város magyar közönségéhez! Az egyetemi év megnyílt és Diáksegélyző Bizottságunk mélységes szomorúsággal kénytelen tudomásul venni, hogy az eddiginél is nagyobb számban vannak olyan szegény egyetemi és főiskolai hallgatók, kiknek a mindennapi élelmük biztosítva nincs. Számtalan ifjú kénytelen könyvei mellett üres gyomorral görnyedni és jó ha egyiknek-másiknak egy darab szalonnára és szárazkenyérre való jut. Kolozsvár város áldozatos magyar közönségéhez azzal a kéréssel fordul tehát Diáksegélyző Bizottságunk, hogy áliol még terített asztal mellett egy ifjúnak hely jut, fogadják azt szívesen és ezirányu készségüket hozzák tudomására bizottságunknak, bejelentve, hogy mindennap, vagy mely napokon kész a család egy, vagy több ifjúnak élelmezését biztosítani. A magyar jövő biztosításának alapfeltétele az ép test, mely megfelelő táplálék nél kül elsorvadásra van ítélve! Hisszük, hogy kiáltásunknak visszhangja lesz a magyar szivekben, kérjük éSjyárjuk a jelentkezést. Kolozsvár, 1933 december 9. Dr. INCZÉDY JOKSMAN ÖDÖN KévjCfiQr~it gs uristálgcukrot csakis dyan papirzsákokban, mint a cementzsákok. A papirzsákok erősek, (is ták, áthatlanok és olcsóbbak, továbbá megóvják tartalmukat a nedvességtől és sok más előnnyel is bírnak. Követeljen tehát csakis papirzsák csomagolást! Olajos Domokos. A usagyar diákok karácsonyfájára ! Szólaljanak meg a sziveit a szeretet ünnepe előtt — \ J’ák* segélyakció vezetőségének kérelme Kolozsvár közönségéhez
