Keleti Ujság, 1933. december (16. évfolyam, 276-300. szám)

1933-12-06 / 280. szám

Szerda, 1983. 'december ff. KsitnOjsxG ■» Desbordes Ernőt safát szakadár-társai Is kizárták Külön határozatban b lyegxik meg, hogy Bukarestben mandátumokért házalt s a liberaisoknak akarta átját­szani a magyar voksokat Az „elnök ur“ kijelentette, hogy a Gazdasági Pártlistáján is hajlandó jeláitséget vállalni (Kolozsvár, december 5.) Desbordes Ernőről, az úgynevezett „Magyarpárti Ellenzék“ elnöké­ről bizony megfeledkeztünk. Sem a Magyar Párt elleni frondörködése, sem a személyének a súlya nem volt annyira fontos, hogy elkanya­rodott politikai pályafutását figyelemmel ki­sérjük. Mikor Kolozsváron megalapította az „Orsz. Magyarpárti Ellenzék“-et, úgy a szamosmegyei magyar párti tagozat, valamint az Országos Magyar Párt vezetőségi tagjai közül kizárta és attól az időtől fogva a magyarság a csendes részvét és feledés fátylát boritotta Desbordes urra, aki sértett politikai ambieióból és nem honorált mandátum-éhségből ingoványos ki­sebbségpolitikai mesgyékre tévedt. Mert pontosan ez történt Desbordes Ernő­vel, aki Kolozsváron megalakította az „Orsz Magyarpárti Ellenzékkel, megválasztatta ma­gát elnöknek és amint ilyenkor szokásos, „ki­bontotta az uj politikai zászlót“. Azt hitte, hogy éket ver a Magyar Párton és az ékverőknek ki­járó mandátumot a kormánypárt, akár a régi, akár az uj, házhoz szállítja s osakazértls kép­viselő lesz. A recept azonban ezúttal nem vált be. Sőt megtörtént az a csoda, hogy a gyermekek fel­falták a szülőket, az „Orsz. Magyarpárti Ellen­zék“ nemcsak hogy elcsapta az elnökét, ha­nem még meg is bélyegezte és a saját pártjából is kizárta. Hihetetlenül hangzik az egész dolog, de nincs okunk kételkedni, mert előttünk fekszik egy időszaki lapocska, amely az „Országos Magyarpárti Ellenzék“ hetilapjának nevezi ma­gát és abban szó szerint az alábbiakat írja: Az „Országos Magyarpárti Ellenzék“ intézőbizott­sága 1933 november 30-án tartott gyűlésén (erről sem tudtunk eddig!) felvett Jegyzőkönyv alapján leszö­gezi a következőket. Desbordes Ernő, az O. M. P. E. Jelenlegi elnöke az intézőbizottság megkérdezése, tudta és beleegyezése nélkül Bukarestben felkeresett liberálispárti személye­ket, sőt a liberális párt egyik aktiv miniszterét, akik­től támogatást kért és igénybe vette intervenciójukat a választási jel, illetve engedély beszerzésénél; hogy Desbordes Ernő az intézőbizottság megkér­dezése, tudta és beleegyezése nélkül a jelenleg kormá­nyon lévő liberális párt vezetőembereinek, támogatá­suk ellenében, lojalitást ígért és felajánlotta a libe­rális kormány támogatását. " Az intézőbizottság a legnagyobb felháborodással utasít el minden ilyen kísérletet és megállapítja, hogy Desbordes Ernő fenti ténykedései kizárólag egyéni és minden felhatalmazás nélküli eljárások voltak, me­lyekkel Desborde3 az intézőbizottságnak felelni tar­tozik. Az intézőbizottság megállapítja még Des- bordes Ernő személyével kapcsolatosan, hogy az O. M. P. E. programjával, célkitűzései­vel másodízben jár el (ejnye, ejnye, most már másodszor is!) ellenkező módon: a vásárhelyi kongresszuson hagyta először cserben az O. M. P. E. programját, stb., stb. Ezután az „intézőbizottság“ fulmináns ki­rohanást intéz a Magyar Párt ellen és igy folytatja: Ennek a hibának a következménye, hogy Desbor­des több hőnapi inaktivitás után, ahelyett, hogy ko­rábbi hibáit reparálta volna, újabb súlyos erkölcsi kárt okozott az O. M. P. E.-nek azáltal, hogy megbízás nél­kül és az O. M. P. E. általa is jól ismert becsületes, harcias intencióival ellentétben az O. M. P. E. nevében, anyagi eló'nyökért át akarta játszani a liberálisoknak az erdélyi magyar voksokat. Az intézőbizottság leszögezi, hogy Desbordes E. és mások soraikba hozták a korrupt szellemet. Az O. M. P. E. ezt a szellemet soraiban nem tűr­heti meg, mert ez a szellem a magyar bcesület és ön­tudatos tömegeknek idegen és azok felháborodással utasítanak vissza minden olyan kísérletet, amely a ma­gyarság elnyomását egyéni célok érdekében elősegí­teni kívánja. (Kolozsvár, december 5.) A Deák Ferenc ucca ele­jén, a Városháza épületében levő Elite étterem befe­jezte pályafutását. A befejezés meglehetős radikális utón történt: a város az étterem tulajdonosával, Kas- say Károllyal a legrégibb vendéglösiparossal szemben fennálló követelése fejében elárvereztette a vendéglő teljes berendezését. Az Elite étterem néhány évvel ezelőtt nyílt meg. Az első időkben Kassay Károly Komjétszegi Lajossal együtt vezette az üzletet, azonban a társak között differenciák merültek fel. Komjátszegt kivonult az üz­letből. Kassay egyedül maradva, mind nehezebb és ne­hezebb helyzetbe került, bár az étterem meglehetősen látogatott volt s szépszámú törzsvendég kereste fel naponként, a számítások mégis mindig deficitet mu­tattak. így történt, hogy már két éve nem tudott ház­bért fizetni a városnak, amelynek ezen a elmen közel kétszázezer lejre nőtt fel a követelése. A követelés ér­vényesítésére, már többször árverést tűztek ki az Elite ellen, Kassaynak azonban sikerült elhalasztatnia azok megtartását egészen a mai napig. Ezeiött tíz nappal értesítették Kassay Károlyt, hogy december 5-én, kedden minden körülmények között megtartják az árverést a 185.000 lej házbértar­tozás és a 20.700 lej adótartozás fejében. Illetőleg van egy eset az árverés elkerülésére, ha ezeket az összege­ket addig kiegyenlítik. Kassay nem tudott fizetni, következésképen kedden délelőtt 10 órakor megjelentek az Elite étterem helyiségeiben a városi adóhivatal em­berei, élükön Seliceanu adófönökkel. Az adóhivatal tisztvi­selői értesítették Kassayt, hogy küldje haza alkalma­zottait, mert a hleyiséget lepecsételik egészen délután 4 óráig, amikor megkezdik az árverést. Ez meg is tör­tént. Lehúzták a bejárati ajtó rácsát, hivatalos pecsétet ütöttek reá, az ablakba kifüggesztették, hogy délután 4 órakor kezdődik az étterem teljes berendezésének dobra verése. Délután 4 órakor meglehetős szépszámú érdeklődő közönség gyűlt össze a szomorú aktusra. Kassay Ká­roly alakja feltűnik egy pillanatra a helyiségben, rö­videsen azonban nyoma vész, hiába keresik, sehol sem találják. Nem kellemes végignézni saját gyermekünk kivégzését. Az éttermi helyiség hideg, kopár, az asztalokról hiányoznak az abroszok, csak egy-egy villanykörte ad szegényes fényt, .semmi nyoma annak a kellemes atmoszférának, amely eddig — el kell ismerni — be­töltötte az Elite vendéglőt. Az O. M. P. E, megállapítja, hogy Desbordes Ernő ezek következtében elvesztette a magyar tömegek bi­zalmát, mert felszabadítás! . harcunkat nem irányí­totta, de feladta azt és ezért az Intézőbizottság Desbordes Ernő sorainkból való végleges kizárását határozta el. Szegény Desbordes Ernő, már abból a „párt“-ból is kizárták, amelyet ő alapított s amelyet aztán rutul cserbenhagyott és elárult. Most pedig Bukarestben házal és előszobázik — mandátumért. Néhány nappal ezelőtt Kolozs­váron járt és egy ujságiró előtt kijelentette, hogy az úgynevezett „Magyar Gazdasági Párt“ listáján is hajlandó volna jelölést vállalni­Hol nem vállalna Desbordes ur jelölést? Még a holdban is, vagy bárhol, ahol Ígérgetik a mandátumot. Csak abban téved Desbordes, hogy nálunk ilyenkor, választások idején az „Ígéretek földje“ van. Megígérnek itt mindent, de nagyon sok az eszkimó és kevés a — man­dátum. Különben olvastuk az „Országos Magyar­párti Ellenzék“ programját, amely abban me­rül ki, hogy az összes létező pártokat szidja és a végén azzal a felszólítással fordul a szavazók felé, hogy a jeltelen „Magyarpárti Ellenzék“ listájára szavazzanak­Ez a jeltelen jel intő jel legyen a magyar­ság részére, hogy itt valami obskúrus föld­alatti „párt“-ról van szó, amelynek tagjai meg­ölték saját szülőiket, saját alapitó tagjukat, senki sem tudja, kikből áll, kik a tagjai és mik a célkitűzései­De legyen ez intőjel arra is, hogy milyen veszélyeket rejteget a Desbordes-féle frondör- ködés, hová vezet az az ut, amely a magyarság egyetemes pártjától eltér s olyan jeltelen szaka dékok felé visz, amelybe Desbordes és társai zuhantak... Olajos Domokos. — Hol van a főpincér, — vagy egy pincér? — ke­res egy belső embert az egyik tisztviselő, — terítsenek meg néhány asztalt. — Miért? Talán étkezni akarnak? — kérdezi meg valaki. — Nem, de valahol le kell bonyolítani az árve­rést. Közben jelentkezik az egyik kolozsvári sörlerakat kocsisa. Kétségbeesve érdeklődik, hogy ml lesz azzal a hordó sörrel, amit reggel hozott a vendéglőbe és amit még átvettek tőle. Szeretné, ha nyomban visszakapná. Azzal küldik el, hogy majd utána néznek a sörnek. Két rendőr is bevonul, odaállítják őket őrizni a söa- tést, sehogy az ott felhalmozott poharakból s külön­böző finomabb alkoholokkal töltött üvegekből lába kel­jen néhánynak. Feliratkoznak az árverésen résztvennl szándéko­zók. Ötön vannak, akik az egész berendezésre, a teljes leltárra akarnak licitálni. Ezek fejenként husz-husz- ezer lejt helyeznek letétbe. Egy ismert kolozsvári orvos csak kisebb dolgokat akar megvásárolni és igy mind­össze háromezer lej előzetes biztosítékot fizet le. Mig jegyzőkönyvbe veszik az árverezők nevelt, több egyetemi hallgató jelenik meg. — Diákok vagyunk, itt étkezünk, erre a hónapra is kifizettük az abonoma diját, — mondja hangosan az árverési bizottság felé fordulva. — Majd este csinálunk egy kis pörköltet, — vála­szol nekik a bizottság egyik jó humoru tagja.-- Mi kárpótlást követelünk, — erélyeskedik az egyik abonens — tessék visszafizetni a pénzünket. Tegnap fizettünk s ma már nem kaptunk semmit. — Jelentsék be az igényüket s ha a város annyit szed be az árverésből, hogy telik a fedezetre, akkor megkapják a pénzüket. A diákok elmennek. A leltár verifikálása a kö­vetkező ..müsorszám." Felületes ellenőrzésből is kitű­nik, hogy a foglalási leltár és a jelenlegi leltár kö­zött differenciák vannak. A differenciák megállapí­tása hosszabb időt vesz igénybe, az árverezőket este nyolc őrára rendelik vissza. Ha addig elkészül az uj leltár, akkor megkezdik a tulajdonképpeni árverést. Ha nem, úgy csütörtökön jutnak el a döntő lépésig. Az adóhivatal tisztviselői neki kezdenének a leltá­rozásnak. de ismét dolguk akad három károsult abo- nenssei. Este 8 órakor folytatódik az árverés. Még tegnap nyolc órakor a vacsorázok nyitották az étterem ajta­ját. Az egyik nap vacsora nyolckor, a másikon árverés ugyanekkor. (Szb.j; Elárvereztette a város az Elit­vendéglő berendezését Egy régi kolozsvári vendéglőiparos tragédiája

Next

/
Oldalképek
Tartalom