Keleti Ujság, 1933. december (16. évfolyam, 276-300. szám)
1933-12-31 / 300. szám
1» KnmujsAG nnninHBi Vasárnap, 1933. 'december 31. KEZELTESSE A REUMÁJÁT <7*3 A köszvény éSékn él vagy azok leszármazottjainál a ţiugysav által előidézett leggyakoribb betegség a reuma, mégpedig különböző változatajbani ízületig ideg,- zsiger,- reuma, stb. A REUMATIKUS BANTALMAK áttiTi* ban a bőr helyes működésének megaka* dályozása esetén lépnek fel hu lés* ned^ vesség, stb\> A hüléses reumának reg'gyalío'fíEfö foT= mája az izomreuma, Ezen kívül mindennapos esetek: a farzsába, mell- es hát-' izom-reuma, izom és ideggörcsők* EGY ERŐS URODONAL-KURA eTta* litja a köszvényes lerakódásokat, és megakadályozza a reuma átváodorlását ejyik Ízületből a másikba; Az URODONAL azáltát, hogy elFávoTítja la húgysavat a vérből, és meghajtja a vizeletet, nagy jótéteményt jelent a betege nek» Ezen kivül segit az emberi természet^ neki hogy a szervezet megerölletése nél$ kül hozzájáruljon a beteg gyógyításához*’ URODONAL kigyógyitja a: Reumát, az elhízást,' epe* követ, köszrvényt és érelmeszesedést- 9<r ţşşx. • , Kapható gyógyszertárakban és drogériákban;' figystó szemmel nézett rá, a szomorú szemek mosolyogtak .,, Lóri emlékezetében édesanyjának az alakja kezT dett elmosódni. Csak akkor jutott eszébe anyuka, ha jó ismerősöknél, vagy a konyhában beszéltek róla. Lóri többször hallotta, hogy a mamáját egy lovag Stegel nevű ember vitte el,,. Aki nagyon gazdag, sok háza és autója van. Lóri egyszer álmodott erről a lovag Stegel-ről. Lóháton ült, félelmetes, sűrű szemöldökű, szúrós szemű, csúnya ember volt ... A gyermek felsírt álmában... Az édesapja átment hozzá másik szobából és gyöngéden felkeltette a gyereket: — Rosszat álmodsz, fiacskám? A gyerek sokáig dörgölte a szemét és nyafogva mondta: — Láttam a csúnya lovag Stegel bácsit, aki elvitte anyuskát.. . Az édesapja egy szót se szólt, csak cirógatta a gyermek arcát. Lóri hamarosan újra elaludt — s álmában boldogan mosolygott. A csúnya bácsit ledobta a ló s az ö anyuskájuk visszajött hozzájuk ... Es egy napon — már késő ősz volt, — egy délutánra valóban visszajött az anyukája. Ebéd után azt mondta Lórinak az édesapja: — Anyuka ma meglátogat téged, Lóri és játszani fog veled ... Légj’ jó és kedves. Apuka elment otthonról. Lóri az ablaknál leste anyukáját. Gyönyörű nagy autó állott meg a ház előtt. A libérlás sofför fürgén ugrott ki a volán mellől és kinyitotta az autó ajtaját... Anyuka szállt ki belőle sok-sok csomaggal. Lórí alig ismerte meg ... Anyukája sokáig, nagyon sokáig csókolgatta. Aztán a csomagokból szebbnél-szebb játékok kerültek elő ... Anyuka letelepedett a földre, a szőnyegre és j játszott vele... Vonatoztak, házat építettek a piros kőkockákból, aztán a szép, uj verses és meséskönyvek- ből felolvasott Lórinak. Az öreg Mari bejön, szótlanul nézte őket és köny- nyes volt a szeme . . . Amikor beesteledett, anyuka hirtelen magához szorította a gyereket és bucsuzkodni kezdett. Lórinak elgörbült a szája: — Hát te nem maradsz itt, anyukám? — Nem lehet, — mondta mosolyogva anyuka, — mert vár az uram .. . Tudod, Lórikám, most nekem más uram van ... és én ott lakom nála . .. — Nem engedi az a csúnya fekete lovag Stegel bácsi, hogy itt maradj? Olyan, mint az ördög!... Gonosz! Es én nem szeretem ... Én utálom ... Az anya haragosan szólt reá a gyerekre: — Ki tanított reá, hogy igy beszélj Stegel bácsiról. aki a mamád férje?! Az egy nagyon jó bácsi . .. Ezt a szép vonatot tőle kaptad . .. A gyerek belerúgott a kis vonatba. — Majd Írok az apádnak, — mondta az anyja. És elsietett. Pár nap múlva azt mondta Lóri papája a gyereknek: — Fiacskám, nem szabad anyuka előtt csúnyán beszélni Stegel bácsiról . .. Stegel bácsi az anyukád férje... De a gyerek álmában megint látta Stegelt. Csúnya és félelmetes volt... Lóri félt és haragudott erre az emberre, akinek csak a nevét Ismerte... Mari egy napon azt mondta, hogy délután elviszi öt anyukájához, a Stegel bácsi villájába... A gyerek összeszedte egy csomó játékát s elszökött Otthonról, a szomszéd uccába, egyik kis pajtásához.. Késő este volt, amikor reátaláltak... Apuka nagyon összeszidta... De Lóri elérte, amit akart... Nem kellett soha elmennie a „csúnya, fekete lovaghoz“... Anyukája minden kéthétben eljött hozzá. Apuka ilyenkor mindig elment otthonról. Tavasz táján azonban elmaradtak anyuka látogatásai. Mari megmondta a gyereknek, hogy anyuka beteg... Egyszer megint el akarta vinni Lórit Stegel bácsi házába. De a gyerek nem akart menni. Apuka azt mondta neki: — Menj el fiacskám... Anyuka beteg... Stegel bácsi nem lesz otthon... A gyerek félt és sirt. Végül is apuka beleegyezett, hogy Lóri otthon maradjon. Pár nap múlva égj’ reggelen Lóri uj ruhát kapott. Fekete ruhát. Amikor Mari felöltöztette, öltöztetés közben az öreg cseléd sirva fakadt és megint azt mondta: — Anj'uka nagyon messzire utazott... Apuka a templomba vitte Lórit. Az egész utón alig szólt a gyerekhez. De Lóri sem kérdezősködött. Úgy érezte, hogj’ valami láthatatlan kéz szorítja össze a torkát.,. Sírni szeretett volna,,. Apuka most nem mosolygott reá egyetlenegyszer sem. A templomban az oltár előtt letérdeltek és apuka Lóri fülébe súgta: — Kérd a jó Istenkét, Lóri, hogy segítse meg anyukát, aki nagyon messzire utazott. Eltelt két esztendő. Lóri már egészen elfelejtette anyukáját. De nagyon sokszor álmpdott a csúnya, fekete lovaggal, aki elvitte az ö anyukáját... Az iskolába járt s ha valamelyik kis pajtása az anyukájáról beszélt, vagy azt látta, hogy egy-egy édesanya milyen szeretettel, csókolgatja, kényezteti gyermekét, Lórinak mindig eszébe jutott a csúnya, fekete ember — és gyűlölte öt... Egy szép nyári napon, délután Lóri kirándult apukájával a Svábhegyre. A fogaskerekűn mentek fel, ott meguzsonnáztak egy kerti vendéglőben és gyalog jöttek le a Márton-hegyen át. A budai nagy temetőhöz jutottak és bementek a temetőbe... A gyerek a hantok között vezető keskeny ösvényeken szeretett nyarga- lászni s mindegyre elcsatangolt az apja mejlöl. Egyszer C3ak megakadt a szeme egy hatalmas fekete sirkövön. Arany betűkkel volt a köbe vésve a névr „lovag STEGEL KAROLYNÉ“. A lovag Stegel névre a gyerek arcát a harag plrossága öntötte el. Göröngyöket kapott fel és megdobálta a csúnya, fekete ember nevét. Aztán szilajui átugrott a sirhantot szegélyező alacsony vasrácson és letaposta az illatozó, frissen ültetett jácintokat... Édesapjának rémült kiáltását hallotta a háta mögött: — Mit csinálsz, te szerencsétlen gyermek?! A fiúcska haragosan, daccal felelt: — A csúnya, fekete emberé a virág! Letaposom! — Az anyád sirja, gyermek! — mondta az apja el- csukló hangon, halottsápadtan. Megragadta a gyermek csuklóját és elcipelte a sírtól... És arra gondolt, hogy hiú és hütelen, fényre és pompára vágyó asszonyt nem büntetett meg még ke- gyetlenebbül a sors,, mint az 5 asszonyát... Akinek a sirján a virágokat öntudatlan gyermeke a sárba taposta... PH0N1X Életbiztosító Társaság Központi igazgatóság: WIEN. — Alapittatolt 1882. évben. Teljesen befizetett alaptőke 4,000.000 osztrák schilling 1932. év végén: Biztosítási állomány Lei 65.682,662.381’— Díjbevétel 1932-ben Lei 3.680,923.320’ Járadék bizt. 104,630.960’— Biztonsági alapok „ 12.886,998 712’— Rosetti i Romániai igazgatóság: Bucureşti, Piaţa C. A Eráélyrészi: Cluj, str. N. Iorga 16 A társaság működési területe; Ausztria, Belgium, Bulgária, Csehszlovákia, Egyp- tom, Franciaország, Görögország, Hollandia, Jugoszlávia, Lengyelország, Magyarország Németország, Olaszország, Palesztina, Románia, Spanyolország, Tunisz, Törökország’ Gyermek-, járadék- és nyugdíjbiztosítás A legszebb ajándék a mert ezzel gondoskodik saját magáról, teleségé. röl és gyermekeiről, ággal, PHONIX-KOTVENY ¥ 4 és a Jövő gondjaitól megszabó jövő gondjaitól megszabadnltan munkaerejét jobbon használhatja
