Keleti Ujság, 1933. december (16. évfolyam, 276-300. szám)
1933-12-29 / 298. szám
Kő - viselőház BUDAPEST V, **» »Mas jrtMMă PénteU «ÄJSSfö“g: ^ra 3 Tej MCflnetés] árak külföldön: Égés* évre 800, félévre 400. negyedévre 800, egy hóra 70 lej. Magyarországon: Egy évre 60i, félévre 25, negyedévre 13.50, egy hónapra 6.50 pengő. — Egyes számok az Ibusz elárusító kioszkjaiban ORSZÁGOS MAGYARPARTI LAP XVI ÉVFOLYAM - 298. SZÁM. Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda: Clnj—Kolozsvár, Strada Baron L. Pop (volt Bmasai ueca) 5. szám. Telefon: 308. — Levélcím: Cluj, poataüöb 10L szám. Kéziratokat senkinek sem küld vissza a szerkesztőség. Csendőrök fogdostak össze a csütörtöki választás választőit Mégis elvették a Magyar Párt kilencedik képviselői mandátumát — A csiki és háromszéki szakkamarai választék csak Galacban szavazhatnak A király megmentője Csak most derül ki, egy súlyos vizsgálat lezárt aktájából, hogy egy derék magyar vasutas néhány héttel ezelőtt megmentette két vonat utasainak életét. S ugyanebből a vizsgálati aktából kiderül az is. hogy a két vonat utasai között komoly veszélyben forgott nem kisebb személyiségnek, mint Románia királyának az élete. A sors adta, hogy igy legyen és a vizsgálat állapította meg, hogy úgy volt: olyan ember hárította el a borzalmas tragédiát, aki „bár nem tudja kifogástalanul az államnyelvet, de kitűnő vasutas.“ A föld felett, a halandó emberi életek felett Ítélkező sorsuak a figyelmeztetése emelkedik ki ebből a szerencsésen végződött esetből, amely szerényen lapul meg egy fegyelmi vizsgálatnak az iratai között, de amely világraszóló borzalmas katasztrófává nőtte volna ki magát, ha egy szerencsés kéz nem tartóztatja fel az egymásnak rohanó vonatok karambolját. A kérdés rögtön adódik: nii történt volna, ha a zárni magyar vasüti tisztviselő nagyszerű kifogástalansággal beszélné m állam nyelvét, de nem volna olyan kiváló vasutas? Még a gondolat tovább fűzése is megborzongatja sz idegeket. Előttünk áll éppen most a francia vasúti katasztrófának az a nagy szomorúsága, amely több mint kétszáz család karácsonyát vonta be fájdalmas gyásszal s amely mögül elkeseredett kiáltásokban tör fel az a felelősségrevonás, amely a vasútnak, a vasúti szolgálatnak a bűnös hibáira mutat rá. Ez a mi erdélyi, aradmegyei esetünk novemberben történt és a nagy nyilvánosság nem tudott róla mind mostanig semmit. Nem került ki az elhárított veszedelemnek a hire azért, mert e? a veszély Károly királynak, a koronás uralkodónak az életét is fenyegette. Borzalom még csak gondolni is arra, hogy micsoda katasztrofális jelentősége volt ennek a veszedelemnek, amely a királya személyében az ország mögött ólálkodott. S aztán egy magyar vasutas, aki vérbeli adottságaival, egész rátermettségével, a legkisebb vészjeíen- séget azonnal észrevevő szaktudásával, gyors elhatározásával, még gyorsabb cselekedetével ragadta meg a végzet kezét s megmentett mindent. Még csak hire sem kelt az elhárított borzalomnak. Sok család és az egész ország átélte az izgalmat úgy. hogy nem is tudott róla. Egy pillanat.müve volt a? egész. Csak jó néhány hét múltán ébredünk rá, irályén szerencse ért, milyen örömteljes megme- néküiés. ■ ' Ha a zárni kiváló vasutas nem a szolgálat- ellátás szakértelmének az elsajátítására fordítja annakidején egész képességét, hanem a nyelvtudást tartja fontosabbnak, akkor ez a komor vizs gáíati akta most egészen mást mondana róla. És ezért nagy figyelmeztetés az illetékesek számára ez a történet. Azok számára, akik a nyelvvizsgák kai váriás tortúráinak ürügyével a derék, vérbeli magyar vasutasok egzisztenciáinak üldözésére olyan nagy energiát pazarolnak szüntelenül. A nyelvtudás követelésének meg van a maga helye és meg van a maga helyén az értelme. De azok a magyar vasutasok, akik olyan nehéz körülmények között, annyi üldöztetés alatt állották szolgálatukat ezen a mi vasúthálózatunkon, nem a lebunkó- zásra, hanem a megbecsülésre szereztek érdemeket. Á vasúthoz hozzáértő kéz és fej szükséges elsősorban s nem nyelvtanulás. Az igazi és igazságos Nagy Élet mementója kiált fel ebből a történet- B8Í, annyi derék magyar vasutas család üldözött egzisztenciájának védelmére. A zárni elmaradt katasztrófától egy magyar vasutas megmentette az országot, Romániát. Az ország fölé a végzet t Újai írják fel ezt a mementot. Szegény magyar vasutasok, vájjon a zárni dicső kötelesség-teljesítés .jutalmát fogjátok-e érezni életsorsotoknak kiérdemelt jobbraíordulásában ? A rendkívüli eset vizsgálati jegyzőkönyvének lezárt aktája mindenesetre érdekes adatot tartalmaz a magyar közalkalmazottak kálváriájának történetéhez. Vájjon észreveszik-e ennek az érdekességnek jelentőségét, azok, akik a tanulság levonására hivatottak, (Kolozsvár, december 28.) A megyénkénti választások utolsó fejezete a hallatlan erőszak jegyében zajlott le csütörtökön. A választási borzalmak a tetőpontra hágtak és a községtanácsi szenátorokat a Magyar Párttal szemben a csendőrökkel akarta a kormány megválasz- tahni. Már nemcsak a bizalmiakat íogdosták össze, hogy ne állhassanak az urna mellé, ha(Sepsiszentgyörgy, december 28.) A csütör löki választás napján, amelynek előestéjéről a Keleti Újság mai száma más helyen közöl tudósítást — u megye összes községeiben csendőrök üldözték azokat a községtanácsi tagokat, akiknek a szenátorválasztásra választójoguk van. Azokat a magyarpárti választókat, akiktől nem tudták igazolványaikat elkobozni, letartóztatták s nagy meglepetése volt a karhatalom vezetőségének, amikor azt látta, hogy ezek n választók igazolvány nélkül is kerülő utakon, a csendőrposztok és csatangoló őrjáratok megkerülésével erdőkön, havas hegyeken keresztül igyekeztek bemenni a megye székhelyére, Sepsiszentgyörgyre. Volt is valami reménység arra, hogy az elvett igazolvány hiányában esetleg szavazhatnak. Ugyanis a megyei Magyar Párt elnökének közbenjárására a törvényszéki elnök igazolványmásolatokat állított ki azok számára, kik igazolni tudták, hogy csendőrség kobozta el tőlük céduláikat. Ez a reménység azonban nem sokáig tartott, mert fellebbezést adattak be a kormánypárttal, a törvényszéki elnökhöz, aki erre a másolatok kiadását beszüntette. A legnagyobb intenzitással fogtak hozzá újból a letartóztatásokhoz. Szentkereszthy Béla báró, megyei pártelnök árkosi kastélyában is megjelent négy lovascsendőr s követelték, hogy a kastélyban eldugott községtanácsosokat szolgáltassák ki. Szentkereszthy báró nem volt otthon s a csendőrök nem találtak elrejtett tanácsosokat. Erre a falu előtt várakozó nagyobb lovas j csendőrcsapathoz csatlakoztak s ez a csapat bevágtatott az erdőbe, ahol rajvonalba fejlődött fel és harcszerüen kezdte üldözni azokat a választókat, akik Sepsl- szentgyörgy felé akartak menni. A csapat parancsnokánál névsor volt s e névsorban szerepelt többek között Nagy Elek nagybaconi református lelkész is, akit otthon nem tudtak elfogni, mert kerülő utón, hóborította hegyeken át gyalog indult ei hazulról a harminekilométeres útra. E névsorban szerepeltek az ürmösi és nagyajtai községtanáeseb tagjainak nevei, mert ezeket sem tudták otthon összefogni. Ezek hosszas viszontagságok nem a választókat, hogy ne tudjanak szavazni. Két jelöltje van ezen a választáson a Magyar Pártnak, az egyik Udvarhelymegyében, a másik Háromszéken. A nap folyamán nem sikerült Udvarhellyel összeköttetést kapni. A háromszéki jelentéseink azonban felvilágosítást adnak arról, mi történt e két megyében. után be is jutottak Sepsiszentgyörgyre, de n szavazó helyiségbe nem mehettek be. A város bejáratait mindenütt elállták a csendőrök s ha akadt még olyan választó, akit otthon nem tudtak megfogni, itt igyekeztek feltartóztatni. Hogy milyen erőszakkal dolgoztak, jellemző erre a szárazpataki községtanács tagjainak esete, akik nem akarták aláirni az átvételi ivet addig, mig az igazolványokat kezeikbe nem adják. Meg is kapták a cédulákat, de mindjárt rájuk ütött egy csendőrcsapat, amely erőszakkal elvette tőlük az igazolványokat .s a tanácstagok szeme láttára valamennyit a tüzbe dobták. Szárazajta községben Józsa Sándor, Incze Zoltán és Fagy as Imre községtanácsi tagok háza elé már karácsony első napján csendőröket állítottak, hogy ne tudjanak udvaraikból távozni. Az életrevaló emberek azonban csütörtökön délig tűrték ezt a fogságot, ekkor pedig leleményesen megszöktek. Be is jutottak Sepsiszentgyörgyre. A késő délutáni órákban az a helyzet, hogy mintegy százhúsz olyan választó van Sepsiszentgyörgyön, akinek sikerült be- jutniok, de akiktől az igazolványaikat elvették. Ha ezek leszavazhatnak, akkor még meg van a reménység a mandátum megmentésére. Szentkereszthy pártelnök, aki a nap folyamán többizbeu fordult Duca miniszterelnökhöz, kieszközölt a belügyminisztertől egy távirati rendeletet a törvényszéki elnökhöz arról, hogy igazolványmásolatokat adjon ki. Az elnök azonban csak az igazságügyminiszter rendeletének hajlandó eleget tenni s ennek a rendeletnek a megszerzése volna folyamatban. Este félnyolc órakor azonban még ilyen igazságügyminiszterí rendeletét nem sikerült kapni. A rengeteg visszaélés miatt a Magyar Párt sok petíciót adott be a törvényszéki elnökhöz. Forma szerinti visszásság is vau amiért felieb bezést adtak be, az, hogy nem reggel nyolc órakor kezdték a szavazást, amint a törvény előírja, hanem csak 9 órakor. C sendőrök összefogdosták a választókat
