Keleti Ujság, 1933. december (16. évfolyam, 276-300. szám)

1933-12-28 / 297. szám

o KELETfUjSJtt» Csütörtök, 1933. december 28. o A magyar tanító kálváriája az egész magyarság mélységes fájdalma A választási epizódok margójára (Kolozsvár, december 27.) Két erdélyi lap­ban az „érmelléki felekezeti magyar tanitó“ aláírással S. 0. S. címen megjelent egy jaj­kiáltás, ami alkalmat ad nekünk arra, hogy az erdélyi magyarságnak azzal a fájó sebével, amit a mi felekezeti magyar tanítóink szen­vednek, foglalkozzunk- Mert ez a fájdalon nem az ezernyi magyar tanítóé, hanem az egész magyarságé- Nem volna a mi magyar közéletünkben céltudatosság, ha ezt a fájdal­mat valamennyien nem éreznők- Már csak azért is igy van ez, mert a tanitó sorsa az is­kolának a sorsa és igy gyermekeinknek, a magyar jövőnek is a sorsa­A sok megpróbáltatás között élő felekezeti tanítóink, az életgondok súlyos terhe alatt azonban nem szabad hogy elveszítsék a józan­ságukat, mert akkor nem segítenek önmagu- kon, hanem végképpen áldozatul esnek. En­nek az S- 0. S. cimii jajkiáltásnak is a mar­gójára kínálkozik ez a megjegyzés, de kíván­kozik a magyar választási mozgalom egy olyan mellékepizódjának a felemlitéséhez, amit eddig elhallgattunk. A magyarság egyet­len nemzeti szövetségének, a Magyar Pártnak alig van nehezebb és fontosabb gondja, amire több energiát forditott volna, mint a feleke­zeti tanítók s ezzel kapcsolatosan az iskolák súlyos helyzetének javítása- Bethlen György gróf, az Országos Magyar Párt elnöke hang­súlyozottan jelentette ki: — Soha egyetlen alkalmat el nem mulasz­tottunk eddig, de nem fogunk elmulasztani ez­után sem, hogy a felekezeti tanítóink követe­léseit ne szorgalmazzuk- Már csak azért is, mert nem az ő követelésük, hanem valameny- nyiünk elsőrangú követelése. A Magyar Párt elleni faluvégi demagógia éppen azt szokta hirdetni, hogy mindig csak az iskolákért harcol s nem a kenyérért. Hogy mi alapja van ennek, intelligens ember szá­mára nincs miért magyarázni. De a tanítók nem eshetnek hasonló demagógia áldozatául Ha valaki azt hiszi, hogy a tanítók sérelmei megszűnnének, amint egy magyar tanitó paria­menti mandátumot kap, akkor nem tudja hol él és mit jelent egy képviselőség. Elszomorító, ha akadnak képzett tanítók, akik képesek el­hinni, hogy az iskolák és tanitók súlyos sérel­mei azért vannak, mert nem kapnak _a magyar felekezeti tanitók parlamenti képviselőséget- A felekezeti magyar tanitóki'vl aláírattak egy beadványt, amit benyújtottam a választási mozgalom első hetében a Magyar Párthoz. En­nek a beadványnak volt egy mondata, amely a központi intézőbizottságot megdöbbentette. Fenyegetés volt e mondatban, mely megfenye­gette az ezeréve itt élő magyar nemzetet, hogy a felekezeti tanitók elhagyják a magyar hű­séget, ha a Magyar Párt nem juttat számukra magyar mandátumot. Sokan nem látták, hogy mit Írnak alá, akadt az aláírók között olyan, aki ezt a mondatot észrevette és tiltakozott ellene. Olyan tünet ez, amit jóindulatú fel­világosítással el kell tüntetni a magyarság életéből, hiszen a mi nemzedéknevelő erőnk a tanítóságban van és szükséges,_ hogy ez az erő minél értékesebb legyen. A tönkrement tanitói magánélet felsegitése emeli ezt az erőt- Ezért viseli lelkén a Magyar Párt a tanitó sorsát és meg tesz mindent, amit csak lehet. Ezért ment bátran a genfi Népszövetséghez is és a felekezeti tanitóság nagyon jól tudja, mivel ütötték el ott azt a panaszt, amivel ép­pen a tanitók helyzetét akarta a párt megerő­síteni. A parlamenti mandátum — cg /ebről nem is beszélve — nehezen viselhető úgy, hogy a tanitói foglalkozást is megtartsa az illető s ezzel az egzisztenciája volna tönkretéve. Az a feltételezés, hogy ^ tanitó jobban meg tudja védeni az iskolát a nagypolitikában, mint a hivatásos politikusok, nagy tévedésen alap­szik. S ha minden foglalkozási réteg a maga számaránya szerint parlamenti mandátumot követelne magának, hogy tudná a Magyar Párt megosztani azt a keveset, áruiért ilyen kegyetlen küzdelmet kell kiállania a magyar népnek. Sokkal célravezetőbb hinni és azt tud­ni, hogy a tanitó sebei az egész magyarságnak mélységes fájdalma. Boszorkánysággal dolgoztak a háromszéki magyarság eilen Előre lebélyegzett, dupla szavazólapok a különös választás titkai között (Sepsiszentgyörgy, december 27.) A három- székmegyei képviselőválasztás hátteréből fel kell említeni nagyon fontos körülményeket, amelyekből a magyarság megtudhatja, ho­gyan veszítette el e megyének székely népe az abszolút többséget. Hetekkel ezelőtt kimutatta a Keleti Újság, hogy az utóbbi évek válasz­tásain a legnagyobb magyar eredményeket mindig Háromszékmegye mutatta fel. A mos­tani szomorú választási eredmények sorában is elsőhelyen áll ez a megye, mert Csik és Udvarhely mögéje szorultak, azonban ez uz első hely is gyászos eredményt tüutet fel. Egyenesen megdöbbentő, hogy a Magyar Párt az összszavazatoknak csak 43 és fél százalékát kapta a kibontott urnákból. A legnagyobb kí­váncsisággal lehet érdeklődni afelől, mi lehe­tett az oka annak, hogy a magyar szavazatok száma ilyen mélyre leszorult. Nem lehet azt mondani, hogy túlságosan nagy volna a számuk azoknak, akik nem sza­vaztak le. Ha mégis hozzávesszük a Magyar Párt hivatalosan kimutatott szavazataihoz azokat az elmaradt szavazatokat, amelyek kétségtelenül a mi pártunkat illették volna meg, az abszolút többségnek nem volna semmi hiányossága- Ezekkel a kimaradt szavazatok kai kétségtelenül megjött volna az az ered­mény, amely legalább még egy képviselői mandátumot jelentene. Miért nem szavazott le a hűséges és becsületes magyaroknak olyan tekintélyes nagy száma? Erre a kérdésre felel az a meg nem cáfolható hir, mely szerint különböző mesterkedésekkel és hatalmi eszközökkel akadályozták meg a távol- maradottaknak nagyrészét abban, hogy az urnához jussanak. Ilyen mesterkedés volt már az, hogy a válasz tói igazolványokat sok helyen nem a járás bírók osztották ki a választóknak, hanem tö­megesen a jegyzőknek a kezébe adták, vagy néhol a kinevezett interimar bíróknak, akik úgy használták fel, ahogyan akarták. Másutt a kiosztott igazolványokat egyszerűen elvet­ték, némely helyen pedig súlyos fenyegetések­kel ijesztgették meg az egyszerű falusi embe­reket arra az esetre, ha szavazni mernek. Né­hol, mint például a gidófalvi szavazó körzet­ben is, karhatalmilag megakadályozták a választókat abban, hogy a szavazó helyiségbe bejuthas­sanak. Ebből is világosan látható, hogy a szava zás megakadályozása rendkívüli mértékbeg erőszakosan befolyásolja a választás százalé­kos eredményét. Fel kell vetni azonban azt a kérdést, hogy a tényleg leadott szavazatokból hogyan veszíthette el a Magyar Párt azt a hét százalékot, amivel kevesebbet kapott most, mint az előbbi választáson- Az a kérdés, hogy az urnákból kikerült szavazatok hamisítatlan képét mutatják-e a valóságos eredménynek. Határozottan lehet állítani, hogy nem- Ennek az állításnak igazolásául fel lehet említeni a következő tényeket: a legszebb arc is eltorzul a fáj Különösen a fejfájás ráncosra tor­zítja az arcot, a szemeket megüvege- siti és valósággal megöregiti az egyéb­ként ifjú, üde, mosolygó arcot. Igen sok élettani és lelki okból a fej­fájás leginkább a fiatalasszonyokat gyötri és megkeseriti életük legszebb perceit. Ezért téves az a vélemény, hogy ezeket a válságos és fájdalmas órákat és napokat hagyni kell, hogy saját maguktól múljanak el, vagy ár­talmas gyógyszerekkel próbáljuk elmu­lasztani. A legjobb és legbiztosabb szer a fejfájás elmulasztására és végleges kigyógyitására, amint már bebizonyo­sodott, az ALGOCRATINE Kapható gyógyszertárakban és drogé­riákban. Azonfelül, hogy a közigazgatási hatóságok a hatalmi kényszert alkalmazták, különösen a gyenge jellemű, ingatag emberek befolyásolá­sára, a nagyvállalatok a liberális pártnak kü­lönös módon állottak a szolgálatában. így pl. a Klinger szövőgyár a munkából való azonnali elbocsátással fenyegette meg nagyszámú al­kalmazottait arra az esetre, ha nem a kor­mánypártra szavaznának. A szerencsétlen em­berek kénytelenek voltak a titkos választás kijátszásával munkaalkalmuk elveszítésének terhe alatt igazolását adni, hogy a parancsot engedelmesen teljesítették. Igen sok helyen dupla szavazó-lappal kerültek a válasz­tók a fülkébe és a választás után be kellett szolgáltamiok azt a szavazó-lapot, amit a választási helyiség­ben a bírótól kaptak, mert mást kellett nekik az urnába adniok, ezt a másikat már előre lebélyegezve nyomták a kezükbe. Ez a bizonyítható valóság már egymagában is elegendő magyarázatát adja a háromszéki hivatalos eredménynek, amelynek még sok rejtett titkát és furfangját nem ismerjük, de idővel ezek is ki fognak derülni. Bizonyosra vehető, hogy mindent elkövettek, csakhogy az urnákból ne kerüljön ki a felszínre az az ered­mény, amely a háromszéki népakaratot híven tükrözné vissza. Nem tagadható és nem mellőzhető annak a ténynek a felemlitése sem, hogy nagyon so­kan estek áldozatául annak a demagógiának, amel5r a kommunista propaganda határait sú­rolta. Az adósság-elengedés beigérése, az inflá­ció hirdetése és az embereknek ez ostoba jel­szavak alá gyűjtéséhez felhasznált eszközök, az etetés, itatás, a magyar választóknak szá­mottevő érdekeit vitték a uépámitó pártok felé, igy még Argetoianuhoz is és másokhoz. Az itt felsorolt visszásságok és sajnálatos körülmények elegendő magyarázatát adják annak, hogyan vették el Háromszékmegye szé­kely népétől az abszolút többséget. minőségileg utánozhatatlant teljes garanciát nyújt. »

Next

/
Oldalképek
Tartalom