Keleti Ujság, 1933. december (16. évfolyam, 276-300. szám)
1933-12-24 / 296. szám
Vasárnap, 1933. deoember 24. KriEwnjsm 31 U RODOKAL-töl Ff gyógyult ki Őszentsége X. a reumából és k Az Űrödön alt, a kiváló római tudós Prof. Dr. Marchiafava választotta ki, mint a legtökéletesebb hugysavoldó szert, ófensége X. Pius számára, mint minden artritikus jellegű baj kü* lönleges ellenszerét, úgymint: heveny és idült reuma, köszvény, csúz, májkő, vesefájdalmak, i d e g- zsába* Mint ilyet, a pápai palota véglegesen bevezette e gyógyszert és a Chafe- lain üzemek tulajdonosait kinevezte vatikáni szállítókká.---é OGzmrm&£ X. pius SACRI PALAZZI APOSTOLICI „ rfqmâHi A. tlt+QQcx* ^ • e£jut» an iCWftfi <wA cJ*u> m i—wm—w « CgoUâun m 3*2*. óm ’‘UxttOVTVCL* ' m / «a. iwnlNi itULL A landou óm tSJ laÂtm QpenCoărt ^ •«/iwwiW <W>» 4kA «*Ma i2l*/ i? /# /J// /.a/v» ««% ~J - i«rîiiTii GLOSEOL Hatalmas zsongitó és táplálószer, kitűnő sikerrel használható láb- badozóknál, vérszegényekeél és általános gyengeségekben szenvedőknél. i I I 4 4 4 I 1 .J Kapható gyógyszertárakban és drogériákban. Már regen volt, hogy hazatértünk, akik ott nem maradtunk. A viharjárta gyergyói fürdőből is eltakarították az üszkös gerendákat, kijavították a megrongált épületeket, berendezték a kifosztott villákat. Fenn a fenyvesek között megpezsdült a nyaralók nyári élete. A legnagyobb sétaút padján ülök a reggeli napon. Előttem virágos gruppok, középen szökőkút veti magasba a vizcseppek sűrűjét. S nem ezért a mesterséges tarkaságért ülök itt. Későn kelő fürdővendégek színes ruhákban jönnek, mennek, egyik sétányról átkiáltják a másikra a vidám reggeli köszöntést. Én nem várok senkit, nem érdekel egyikük sem. Mellettem a nagy borvizforrás házában töltögető lányok olyan megkapó, egyszerű dalokat énekelnek. Ide hallgatózom. A forrástól keskenyke sínpáron telt üvegekkel megrakott kocsikat eregetnek. Az a sinpár, amely, olyan keskeny, mintha tum wim mmmm twinwiín mimhihhm káslányok ártatlan énekét — kérdezem gyanakvó meglepetéssel. — Nem tehetjük meg? Önök magyarok elnyomók voltak, s azt bűnhődik. A keskeny vágányon gurul a kis kocsi, kocognak benne az üvegek. Megállítom. OdaszŐ- lok a kocsitológatásban meghajlott illedelmes székelynek: — Bátyám, hogy hívják magát? Megmondja a becsületes nevét, ő az, áldja meg az Isten, de sokszor volt az eszemben. Csak egy szót kell mondanom, amit ő nagyon régen nem hallott, hogy megismerjen. Hozzámegyek, karonfogom, odaviszem a pádhoz s azt mondom: — Miniszter ur, engedje meg, hogy bemutassam önnek Hirnixet, akit azért büntetnek, mert elnyomó volt. 1 játékvonatnak csinálták volna, itt halad el előttem. S a fürgeszemü éltes ember, aki rágörnyed a kocsikra, taszítja, aztán visszatolja, olyan ismerős nekem. Valaki megzavar a hallgatózásban s az emlékezőképességem feszegetésében. Nagy urnák tartják, ő is annak tartja magát s van is hatalom a kezében velünk, erdélyi magyarokkal szemben. De itt, a fürdő nyári unalmában leül hozzám beszélgetésre. A hatalom embere, tehát politikával kell, hogy induljon a szó. Epésen jó kedve van és úgy beszél, mintha tréfálna. — Látja, hogy zug a székelylányok magyar éneke, senki sem bántja őket ezért. Pedi« a sétáló fürdővandégsk nagy része nem magyar és szót is tehetnének érte. — Tán csak nem akarja betiltatni a mim-
