Keleti Ujság, 1933. december (16. évfolyam, 276-300. szám)

1933-12-24 / 296. szám

KeiET/OjSHG tv Vasárnap, 1933. december 24. 1918 december 24-én egy szuterén-nyomda- heíyiségből, vékony üvegfallal elrekeszteít lyukban néhány izgatott ember dugta össze a fejét, pár lépésnyire munkások álltak a szedő­szekrények előtt 6 egy fehér munkaköpenyos nyomdász szorgosan végezte a maga távgya­logló munkáját a „szerkesztőséginek elkeresz­telt talán négy-öt lépés hosszú és bárom lépés széles kalickából a szedőteremig. Fázós, szürke karácsony előtti nap volt ez. A néptelen uccákon alig járt valaki, az embe­reken bizonytalanság érzése vett erőt. A főté­ren kékszalagos román gárdisták teljesítettek szolgálatot géppuskával, teljes fegyverzettel. Az üzletek nem voltak ugyan bezárva, azon­ban hire, nyoma sem volt a karácsonyszombati élénk sürgés-forgásnak. A háború alatt na­gyon elkényelmesedtek a kolozsváriak- A vá­rost sohasem fenyegette ellenséges invázió, idegen repülőgépek sem jelentek meg soha fö­lötte, a háború alatt talán még csendesebb és eseménytelenebb volt az élet itt, mint békében. Most azonban az összeszorult sziveket va lami furcsa sejtés kerítette hatalmába. Az új­ságok már hírül adták, hivatalos hirdetmé- . nyék tették közhírré, hogy karácsony szombat­ján vonul be a román hadsereg Kolozsvárra, sőt Neculcea tábornok azt is közölte a polgár- mesterrel, hogy ellenállás esetén „a vá ’ost lö­vetni fogja“. A lakosságnak csak homályos elképzelései voltak arról, milyen is lehet az a „megszállás". Haditudósítók jelentéseiből rémtörténetekre emlékeztek s ezeket a históriákat most bor- zongva mesélték egymásnak. Ebben az atmoszférában készült a Keleti Újság első száma. Az engedély körül előzete­sen hosszú harcok voltak, amig a kérdést nagy- - nehezen megoldották. De vájjon érvényes lesz-e ez az engedély a megszálló hadsereg pa­rancsnoka előtti A „földalatti szerkesztőség“-et azonban megszállotta a lapesinálás láza- Úgy vcgeztik munkájukat, mintha nem is ezen a napon folyt volna le az impériumváltozás nevezetes aktusa. A helyi riporterek „anyaga“ ezúttal történe­lem is volt: Saller polgármester ezen a napén fogadta a honvéduccai vámnál a bevonuló ro­mán haderő parancsnokát, akitől „a régi sok százados kultúrájú város lakossága iránt jó­indulatot“ kért. Neculcea tábornok azt vála­szolta erre, hogy „nem mint ellenség jövünk, hanem mint a nép jóbarátja“. A riporterek be­hozták a Mátyás-szobor előtti ünnepségek rész ; létéit is- Itt a kolozsvári román lelkészek, a román komité nevében pedig Francu Amos és Pop Iulian fogadták a megszálló hadsereg pa­rancsnokait és kicserélték az üdvözlő beszé­deket. Hát bizony ilyen szenzációja sem volt a Keleti Újságnak a további 15 év alatt Tizenöt év óta hűséges krónikása az ese ményeknek, de Kolozsvár és Erdély magyar­ságának is a Keleti Újság. Naplónak is tekint­hetjük, amely Románia magyarságának min- i den panaszát, fájdalmát, életének minden fon­tosabb mozzanatát feljegyezte. A történetiró, ha valaha Erdély e korszakának feldolgozásá­ba kezd, nem talál jobb, megbizhatóbb forrás­munkát, mint a Keleti Újság tizenöt év­folyama. Az első szerkesztő Szentmiklósl József volt- Az a konzorcium, amely a Keleti Újság meg­alapítására részvénytársaságot alapított, rá­bízta a szerkesztési munkát. Terjedelmes, fő­városi nívója lapra gondoltak, amely alkal­mazkodva az akkori Magyarország politikai konstrukciójához (Károlyi Mihály volt Ma­gyarország ideiglenes köztársasági elnöke és Apáthy István Erdély főkormánybiztosa), a radikalizmust irta zászlójára. Forradalom, ra­dikalizmus! Hogy elveszítették a tartalmukat ezek a programszavak abban a pillanatban, amikor Kolozsvárra bevonult a román naderó és az erdélyi magyarság szerepe egészen más lett- Az első szerkesztő, a pesti újságíró azon­ban — nem is lehet okolni érte, hiszen csak endég yolt Erdélyben —, valahogy elsiklott a Reményik Sándor: A láthatatlan lakoma A házikót, A madáretetői Barátom ajándékát, — Barátomét ki messze vándorolt — Mint minden télidőn, Kifüggesztettem most is ablakomba. Kiszórtam a magot a madaraknak. Jönnek a cinkék seregestőh Széncinket Kékcinke, Barátcinke. — Barátomtól tudom a nevüket. A kopogtatásukat hallgatom csak, Nem látom őket, Nem bírok odanézni, Leeresztettem a függönyt Fekszem az ágyban s falnak fordulok. Beteg vagyok és gyuladt a szemem. S künn vakító fényes fehér világ van. Tündérvilág. Nem énnekem való. Leeresztettem a függönyt a világra. Fgy kicsit mégis fái ez a dolog. De hát mit akarok ? Gyönyörűséget két fáradt szememnek? Vagy, hogy /óHakjanak a madarak ? Az etetőt barátom készítette Lombfürésszei. A magot isten adta. Mért gyönyörködjem én a lakomában ? Elég ennyi: egy kis kopogtatás. Jel az elvesztett tündérvilágból, Egy-egy hangocska, foszlány, töredék Madarak és angyalok kórusából, Az eljövendő Tavasz kórusából: „Dicsőség istennek a mennyben." tények parancsoló ereje előtt, ö pesti lapot csinált Kolozsvárt is. Neki nem volt elég len­dülete a polgári radikalizmusnak és annak a „kimélyitését“ követelte fennszóval. f;e hon­nan is sejthette, hogy a kisebbségi sorsban el- egyengetődnek az osztályellentétek elválasztó vonalai és n földnélküli földbirtokosok, a rar.g- nélküli „méltóságosok“ egy akolba kerülnek a paraszttal. Hamarosan el is került tőlünk a Kolozs­várra tévedt pesti zsurnaliszta. Ö már nem is érte itt a magyar Kolozsvár ellen intézett első rohamot, amelynek Boerlu lakásdiktátor volt a kapitánya. Bizonyára nem érdekelték az er­délyi magyarság első nagy problémái sem: letegyék-e az esküt a tisztviselők, meujenek-e Budapestre, vagy maradjanak itthon, meg­kezdjük-e a román politikai életbe való bele- illeszkedést? A szerkesztőség képe is megvál­tozott hamarosan. Eleven kontaktusba keriilt a magyar élettel s a triumvirátus: Paál Árpád, Kós Károly és Zágoni István innen bocsátot­ták világgá a „Kiáltó szó“-1, amelyben a ma­gyarság politikai aktivitása mellett törtek lándzsát. A Keleti Újság ezekben az években a kritikus szerepét töltötte be és objektiven meg kell állapítani, hogy ha nem is volt min­dig népszerű az álláspontja, de becsületes ma­gyarsága ellen sohasem lehetett kifogást emelni. Zágoni István dr- volt a lap fe'elős szerkesztője, egyik alapitója az első magyar politikai alakulatnak, a Magyar Néppártnak és ugyancsak az ő közbejöttével jött létre a magyar politikai egység, amikor a két ma­gyar párt eggyéolvadásából mígszületett az Országos Magyar Párt. , _ , Fontos fejezete a lap történetének Paál és Zágoni kiválása, az „Újság“ cimii lap átvétele. A lap szerkesztését akkor e sorok Írója vette át és a helyzet nem változott akkor sem, ami­kor a régi munkatársak visszatértek és a Ke­leti Újság, mint a Magyar Párt elveinek hir­detője folytatta munkáját. Kisebbségi lapot el sem tudunk képzelni más helyen, mint ellenzéki sorban. Csak azokat az ügyészi vádbeszédeket kellene végighall­gatni, amelyeknél pregnánsabban ki sem le­hetne szabni a kisebbségi újságírók munkakö­rét. Az ügyész ezt államellenes ténykedés so­rozatának állítja be, mi pedig éppen ellenkező­leg, azt vitatjuk, hogy minden Írásunk, min­den sorunk az államélet konszolidációját szol­gálja. Amikor hatalmukkal visszaélő tisztvi­selőket kritizálunk, — és másfél évtized alatt jóformán egyebet sem tettünk, — amikor meg­hmí

Next

/
Oldalképek
Tartalom