Keleti Ujság, 1933. december (16. évfolyam, 276-300. szám)

1933-12-24 / 296. szám

Vasárnap ífBcember 24. Ára *7 7ef ^.*5 D V i ^ ü * ^Ll *•* M BUDAPEST V. ■ kmntrtr Ko. HJn-MI’i KISfitstM árak külföldön: Keimt érre 800, féterre 400, negyedévre 800, egy bőre 70 lej. Bfsgyeronzágon: Egy éne 00, félévre SS. negyedévre UJSO, egy hónapra 6.30 pengő. — Egyes számok az Uras* elárusító kioszkjaiban ORSZÁGOS MAGYARPÁBTI LAP XVI. ÉVFOLY - 896. SZÁM. Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda: Cluj—BLoloze« vár, Strada Barou r,. l'op (volt Brossai ncca) S. szám. Telefon: 508. — Levélcím: Cluj, postaíiók 10L szám. Kéziratokat senkinek sem küld vissza a szerkesztőség, Mindenki karácsonyfája Amerika termelte ki magából a mindenki karácsonyfája gondolatát. Mikor » szeretet melege kilép a családi kör és otthon meghitt­ségéből, zugó népáradatu világvárosok kőrút­jaira, fényes térségeire, ez a szeretet keresi az embert, akinek talán nincs meleg otthona és annyi lélekmelege, hogy a hétköznapok ridegségéből kiemelkedni tudna. A mindenki karácsonyfáját körülállják a szegények, haj­léktalanok és otthontalanok. A mindenki ka­rácsonyfája mindenkié, mert a szeretet is ön­zés, mihelyt nem a mindenkié. Havas decemberi téli estén igy találkozik össze a mindenki karácsonyfája és mindenki szeretető. Tolsztoj és Dosztojevszkij is cso­dálkozva álltak meg a karáesonyest bájos és meleg hangulata mellett. A mindenki, az em­ber közös kincsét, a ßzeretetet látták meg a karácsonyfák gyertyalángjai mellett. Azt a szereteted melyhez mindenkinek joga van. Mindenki karácsonyfája, közös szeretető, karácsonyi szivekből indul hóditó útjára. Karácsony mindenütt van, mert ember- sziv is mindenütt van. Szivek karácsonya dönti el a világon a boldogság kérdését. Meg­dobbanó, fájó, örvendező emberi szív a leg­szebb és leggazdagabb karácsonyfa. Szeretet termel belőle jóságot, méltányosságot és résztvevő finomságot. Nincs a világon íol- emelöbb és szentebb érzés, mint az, hogy az én szivem mindenki karácsonyfája. Nézz ide a szemeimbe, szivem tükrébe, embertestvér, lásd tükröződni bensőnkből énemet, szivein emberét, aki minden kincsét és boldogságát szétosztja, hogy belőle minden ember gazda­godjék. Tökéletesen befejezett boldogság nincs a földön. A megelégedettség fogalma ismereetlen közöttünk. Mindig hiányzik va­lami. Ezért vagyunk ráutalva, hogy tökélet­lenségeinket megismerjük. Emberszivek egymásrautaltsága készíti el a szivek karácsonyát, mindenki karácsony­fáját. Nincs senki önmagáért, mindenki másért van. Nem a vagyonközösség a legfon­tosabb és legnagyobb szociális tétel, hanem a lélek és szív közössége. Nagyon kevesen esz­mélnek karácsony estéjén arra a nagy igaz­ságra, hogy Betlehemben a jászolban fekvő isteni Gyermek az egész világé, minden em­beré. Karácsony általános, majdnem fokoz- hatatlan, szent és gyermeki örömét csak az magyarázza meg, hogy Isten eljött boldogí­tani az ember szivét. A szent este misztikus szépségét az érteti meg velünk, hogy az Ég alászállott, lealázódott a földre, hogy megke­resse a föld, a világ, az ember szivét. Kará­csony estéjén, a gyermeki sejtések misztikus világa tárul fel nagyok és kicsinyek előtt, örömtől repeső szivek világa. Földi és égi vi­lág összetalálkozása. Érzékeny szivek világa ez. örömkönny a szemekben, tapsoló gyer- mekkacsó és boldogságtól csillogó gyermek­szemek paradicsomi szépsége arról beszél, hogy ma. mindenki odaadja szivét a másik szívért. Fönséges szívesére és szivajándéko- zás valósul meg ebben a földöntúli szépsé­gektől pompázó világban, a legnagyobb szo­ciális ábránd, az, hogy Szivet — Szívért. A mi szivünk karácsonyának és kává­Lubb el halálra Ítélték a többi néfjY vádlottat felmentenék (Lipcse, december 23.) Ma délben hirdet­tél; ki rendkívüli érdeklődés mellett a lipcsei pörben az ítéletet. Már hajnal óta hatalmas tömegek hullámoztak az épület előtt, hogy bejuthassanak a tárgyaló-terembe. A v’lágnak úgyszólván minden vezető sajtóorganuma kép viselhette magát aa ítélet kihirdetésénél Jelen volt a kormány több tagja, Dimitrov édes­anyja, testvére, egyik bolgár vádlottnak a menyasszonya. B ürge V törvény»; efci elnök sivi csöndben hirdette ki az Ítéletei. vádlottak halálsapad- lan ueztek ai elnök arcába, egyedül L u t b v hajtotta meg közönyösen fejét, ugyanazzal patologikus fejhordozással, a me1' ‘ a közöség a hathónapos tárgya: v alatt n megszokod tőle. Az ítélet bűnösnek mondotta ki Lnbbet, hazaárulás kísérletének, egyrendbeli gyújtogatásnak, egyrendbeli gyujtőga- tási kísérlet bűntettében és ezért ha­lálra Ítélt«. A többi vádlottakat, név­szerinti Torglert, Dimitrovot, Popovot t ***44 MtMMI és Tosevet, mintán bűnösségüket bebi­zonyítani nem lehetett, felmentette. A törvényszéki elnök az Ítéletet csupán szó­belileg indokolta, írásbeli indokolásra később került sor. Az elnök az indokolásban elmon­dotta, hogy Lubbe töredelmesen vallotta be minden bűnét, ám azt a feltevést, hogy a gyúj­togatást egyedül követte el, beigazolni nem lehetett. Az ítélet ellen Lubbe védője fellebbezést jelenteft be. A b .■ ,n* vádlottakat védőfogságba he­lyezték és olyan hírek vannak forga­lomban, hogy kettőt közülük úttestnek ??. orosz határon. Ami a halálos Ítélet végrehajtását illeti, a köztársasági elnök kezében van a megkegyel- mezés joga. A fennálló törvények értelmében a kivégzést kötél által hajtják vegre, de a ki­végzés módjának megállapítása uem a tör­vényszék hivatott, hanem a birodalmi kor­mány. csonyfájának minden ékessége az első kará­csonyfa, a betlehemi barlang angyali és égi szépségeiből van. Isten örök szépségeinek ra­gyogó pompája teszi otthonossá, lakályossá a rideg barlangot, hogy a barlanglakó ősem­ber nedves, hideg pipceóduja emberboldog­ság meleg tanyájává legye.n. A karácsonyi szent éjjel nyomában ébredezni kezd az em­ber és uj, tiszta és nemes kultúrák előkelősé­geit ismeri meg. A családi tűzhely pincela­kásokban, padlásszobákban és összetákolt ka­marákban is melegebb, világosabb és barát­ságosabb lesz. Szivek szeretete hevit még ak­kor is, ha a szociális és családi összetartozás lángja már kialudt volna. Érzi az ember, hogy szive mindenki karácsonyfája és min­denkinek jut valami belőle. A nagy ember és nagy gondolkozó sze­rette volna szive szerint megünnepelni a ka­rácsonyt. Sokat töprengett a témán. Egyszer ezután elhatározta, hogy fölkeresi a legbol- dogtalanabb embereket. Azokat, akiket go­nosz sorsuk messze idegenbe, gályarabságba sodort. És elhatározta, hogy közöttük fogja megünnepelni a karácsonyestét. Addig ment különféle hajókon és halászbárkákon, mig végre rabszolgatartó hajóra jutott, mely őt fölvette szomorusorsu utasai közé. Végigné­zett^ az evezőslapátokhoz láncolt gályarabok során. Vézna, kiaszott testű szegény rabon állt meg a tekintete. Bizonyára régen van már itt és az irtózatos kényszermunka elcsi­gázta testét, lelkét. Hozzáközeledett a szere­tet finom mosolyával és megcsókolta kezein lábain a láncokat. A rabszolgatartó kegyet­len zsarnok vágigsujtott mindkettőnek há­tán. Ö nem szokott hozzá ilyen érzékeny je­lenetek rendezéséhez. De a nagy ember és nagy gondolkozó földrevetette magát a ke­gyetlen zsarnok lábai előtt. Kért, sírt, ri- mánkodott, hogy ennek a félig halott rabnak helyét elfoglalhassa. Már tartotta is oda ke­zeit és lábait, hogy megláncolják. A szegény rab nem hitt szemeinek és kétkedve rázta a fejét. Testvérem, ma karácsony szent estéje van. Szivek szeretetének ünnepe. És annak nevében jöttem ide, aki elhozta hozzánk a Szivét és magára vette rabszolgasorsunkat. Testvérem, én szeretlek téged és odaadom neked a szivemet. Ez a nagy ember Depaul Szent Vince volt, az irgalmasság lánglelkü apostola. Szivünk szeretete, áldozatos önzetlen­sége kialvóban van. önmagunk és csak ön­magunk keresése kiolt bennünk minden lán­got. önmegfeledkezésünk, odaadó meleg jó­ságunk gyújtja meg a karácsonyfák tüzeit. Az Úristen nagy karácsonyfáján kigyullad a szent estén a betlehemi csillag és a sok százezer fényes csillag. Ott van a mi életünk vezércsillaga is. Legyen szivünk mindenki karácsonyfája, hogy minket is elkalauzoljon az a fényes csillag. P. Tréfán Leonárd. Jubilaris karácsonyi szám, 40 oldal és napiármcSléklet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom