Keleti Ujság, 1933. december (16. évfolyam, 276-300. szám)
1933-12-17 / 290. szám
Vasárnap, 1933. december 17. KELETrOWfG 9 // L'' ^«11* Síftí ffij&VII w& FLEUR5 FORYIL MNLJON Forró mugyurÜdvözlet a magyarság végvárából, Oravicávól Farsangi szó menyasszony-rokonomhoz Szól azonban más lánynak is Nagy eset adódik családunkban, sőt városunkban: férjhez megy Boriska, kit mindnyájan szeretünk, — de a íérjhezmenetel is oly ritka tünemény a mi tájunkon, hogy emiatt valóságos kavarodás észlelhető köröskörül ... mindenkinek van véleménye, tanácsa, van kritika és ellenkritika bőven. De szívesen hallgatja mindenki Boriskát — a szivárványban is elgyönyörködünk — elhallgatja, mikor kiszínezi, hogy milyen szép a vőlegénye (na, egy kicsit lőcslábu!), hogy az ö életükben állandóan legelső helyen lángol a szerelem, a szerelem, mely mindent pótol! (A lakbért, a íüszer-3zámlát is? sóhajtja egy „tapasztalt“ hölgy.) Bariskát a férje a tenyerén fogja hordani (kényelmetlen egy hely!), tart egy „min denest", aki azért mindenes, hogy minden házi munkát elvégezzen, ö maga pedig várja az urát délben,1 este, mindig. Ö csak férje örömére van. A férj pedig? Eltekintve hogy szép, elegáns, állandóan hóditó készenlétben, a bőség forrása is legyen, az áldozathozatal állandó médiuma, a gondok? hát azok nem lesznek, de ha lesznek, elviseli a férj, mert ö az ö „drága mindene.“ Senkit úgy nem szeretnek a világon, mint őt.,, így képzeli a jövendőjét egy lény, aki ugyan 24 éves, de a szerelem visszavarázsolja a 16 évesek mese- birodalmába; ilyenformán színezi ki jövendőjét, miközben szorgalmasan öltögeti a gobelinképet, mely nélkül nem volna leendő otthona megfelelő.... Ez a divat. Végül még is csak kitör és ráviharzik a tapasztaltak serege: „De honnan veszed te ezeket az elképzeléseket?“ — „Nincs bennök semmi pozitívum!“ — „így láttad volna édesanyád házában?" — „És ez a te szerencsétlen vőlegényed tudja-e, hogy miféle félisteni szerepet szántál neki?“ — Nem, nem, Anyus házában nem ezt láttam — mondja Boriska néni lehangoltsággal, — Anyusék csak szeretik egymást nagy megértéssel, tisztelik, becsülik egymást 26 évi házasság után, de én szerelmet akarok mind halálig, végíietetlent, perzselöt, amit a versok énekelnek, amiből a filmek, a színdarabok élnek, a magazinok rapzolnak .. . — Hjah! te <}rága Boriskám, a magazinok, a filmek után indulsz? Ez már baj. A filmeknek könnyű Ígérni, de a férjnek mind azt előteremteni, amit te igényelsz: nehéz .. . lehetetlen. 1634-ben vagyunk és biztos bukás felé rohanunk, ha a kérdés anyagi megoldásával nem törődünk ... — De a vőlegényem olyan szépen ir nekem; mindent megígért nekem (s szemei már könnyekben úsznak). — Elhisszük. Abban a pillanatban, mikor Gyula urfi a levelet Írja, hiszi is, amit ir. Szerelmes ember nem jár a Józanség két lábán. — De más az élet, a házasságban eltöltött élet; mikor „élettársak“ állanak egymás mellett és nem Asta Nielsen és Verebes Ernő mozisztárok. A közös célok eléréséhez közös akarás szükséges; a szerelem, mely csak követel, átalakul áldozatkész szeretetté; egy életet megalapozó becsü- léss; olyan barátsággá, mely az élet viharaival felveszi a küzdelmet. — És Nénim ezt mind igy végigpróbálta? — sze- pegett a mi lányunk. — Végig én, Anyád is! Minket sértett volna, ha férjünk nippnek tekint és vitrinbe akart volna elhelyezni; ha mint játékszert félre tett volna. Mi számottevő élet- és munkatársak akartunk lenni, akik a gondokat okosan mérlegeltük, a terhek viseléséből a részünket kivettük, akik okosan alkalmazkodtunk (pld. soha sem kértünk pénzt férjünktől, mikor fáradtan hazakerült.) Élettársak voltunk és vagyunk és nem vers — és regénythémált „lobogó szerelemmel“ a Színházi Élet-ben. — így azonban nagyon nehéz az élet, a jövendő — jajdul fet az ábrándos lélek. — Ellenkezőleg! Dolgozni kell, ma munka nélkül nem tudunk még nagy úri nőket sem elképzelni. A munkában a feleség okosabb lesz, mert az élet tudománya más, mint az iskoláé; ruganyosabb lesz a szelleme a folytonos helyzetmérlegelésében . — A feleség a férje lelkét csak úgy tudja meghódítani; a feleség érték lesz. — Szabad óráitokban aztán nézhettek filmeket, olvashattak lángoló, szerelmes verseket, sőt. magazinokat is. de egy-egy pontnál, jelenetnél egymásra néztek, elmosolyodtak, mert ti ezt másképpen tudjátok, jobban tudjátok. — De drága Néném, igen nagyok az igényeid velem ízemben. — Nem. Egészen biztosan tudom, hogy rendre beletanulsz a régi divatu asszonyok receptjébe, de akarnod kel!. . . — És miért nem a modern asszonyokéba, hiszen én modern lány vagyok? .,. — Azért nem, mert a modern asszony receptjén ez áll: „Megpróbálom a házasságot; ha aztán nem megy, egyszerűen elválok." Ettől pedig óvjon meg mindenkit a jó Isién. Meghatott lélekkel olvastuk el az alábbi meleg és szép Írást, amelyet egyik tűzeseti magyar érzésű olvasónk juttatott el hozzánk Oravicúról. a magyarság igazi végvárából. Megható, de tanulságos is ez az írás, amelyet szó szerint közlünk az alábbiakban: A krassómegyei cs más végvidékek magyarsága választások idején mindig nagy hűséggel ás reménységgel állott a Magyar Párt mellé, mert abban nemesek politikai érzületének megnyilvánul isit látta, hanem a politikán felüli népszervezetét is. Most pedig a karácsonyelötti Advontbe cső választások eredményei elé még nagyobb várakozással néz, mert tönkrement, kálváriás életében hiszi, hogy a krisztusi gondolat egyszer már meg fogja tölteni a politikusok lelkét is. A végvidékek magyarsága sokkal érzékenyebb, mint a tömegekben élő erdélyi magyarság, mert lép- t-m-nyomon a törökvilág idején tökéletesén kürtőit magyar élet emlékeibe ütközik. A törökvilág utáni telepítésekben Európa minden népének jutott hely, csak éppen a magyarság maradt ki abból. A 19. századbeli póttelepitések már itt virágzó német, sváb, bolgár, cseh, tót stb., stb. telepeket találtak és képtelenek voltak pótolni töke és föld hiánya miatt a kipusztult magyarság számát. A huszadik századba a telepítések minden eredményét elvitte az 1019—1920-as évek repatriálása. Az igy szinte, felére apadt magyarság létszámát is. megtizedelik a vegyes házasságok, a beolvadások. . így pusztul ki ezeken a területeken az úgynevezett második garnitúra magyarsága. Az itt élő magyarságot nem is szeretik hivatalosan tudomásul venni, mert a meg meglévő erejét sem szerette megmutatni. Innen van az. hogy ha a magyarság elöljárói hivatalok előtt egyes magyar szigetek érdekében e! akarnak járni, sokszor azzal a kérdéssel'fordulnak hozzájuk, hogy hát laknak-e ott magyarok? Mindennek oka a magyarság egy részének félénksége, pedig igazolhatjuk mi, akik a románság vezetőivel érintkezünk, hogy erre semmi okuk nincsen. Tehát Krassó és más szomszéd megyék magyarságának kell gondoskodnia arról, hogy tekintélyt és elismerést szerezzen magának. Igen ám. de ehhez igen nagy összetartás és szervezettség kell. A legjobb alkalom a mostani választás volna, ami egyszersmind népszámlálás is a magyarság politikai ereje felett. Nos hát fogjon össze apa, fiú, testvér, rokon, szomszéd és minden magyar ember és szavazzanak le a magyar nép listáira. Hangsúlyozzuk, hegy nem a jelöltekre, hanem a magyarságra szavaz mindenki, aki a dőlt keresztre üti a pecsétet. Minden szavazat uj erőt ad, elmaradása gyengíti a sorainkat. Minden magyar embernek élni kell politikai jogsival, mert ez alkotmányos kötelesség is. Ennek előfeltétele, hogy minden év december havában ? községházán nézzen utána, hogy fel van-e véve o választók közé; százszámra találok, köztük főiskolás magyarokat, akik nem jelentkeztek a választói lajstromba való felvételre. Ezek pedig mind nemcsak állampolgári, hanem külön magyar kötelességek is. Ha igy a szavazatok ezreit látják majd a magyar listán, akkor egészen más szemmel néznek a krassú- megyci magyarságra. Akkor igen is lehet kérni községi tanácsosságot, iskolákban magyar szekciókat, iskolai segélyeket, magán, ipari, gazdasérelmck orvoslását, mert egységesek vagyunk, erőnk van, azt megmutattuk. Jövőre nézve pedig az egész bánsági magyarságnak a lelkére szeretném kötni, hogy bocsássa be életgyökereit az erdélyi magyarság egészséges talajába. Szívja fel magába ennek életnedveit, tápláló ereiét. Ettől megszűnne vérszegénysége, megnőne önbizalma, felfrissülne munkakedve. Ez az eszme legyen ne csak politikai, hanem egyszersmind kulturális és szociális program is minden vonalon. Begyen a romániai magyarság a mi hétvédünk a szó fent: értelmében. , Keressük egymást, kéz a kézben dolgozzunk, tartsunk össze mindörökké. így uj életnek nézhetünk elébe. Különben a !a:su pusztulás vár reánk.
