Keleti Ujság, 1933. november (16. évfolyam, 251-275. szám)

1933-11-03 / 252. szám

?. fi-i.f.L'i

Péntek, 1033. novi mber 3.

Itt hirtelen elfnlt a hangja. Pillanatra megállt, mintha szédülés fogta volna el, egész testében kissé megingott, görcsösen belefogó- zotrt az Ur asztalába és komor, sápadt, nagy; fejét mellére ejtette.

A templomot lélekzetfejtó csend feküdte meg.

— Rosszul lett-... — hangzott a tömegből egy riadt sóhajtás.

Talán ez a sóhaj adta vissza Miklós öntudatát. Fejét felemelte és kiegyenesedve, a templom menyezet'ére függesztette lázas, zavaros tekintetét. És most már ég felé emelt szemmel folytatta vezeklését:

— Magamba térvén, mind Isten s mind az egész világ előtt megesmérem ebben va’ó vétségemet és azt a munkámat, mely ilyen titulus alatt vagyon: „M. Tótfalusi Kis Miklósnak maga személyének, életének és különös cselekedetének mentsége, etc,“, egészben in omnibus punctis et partibus retractálom, annihiláiom, amely tisztességes embereknek nevek pedig azon munkában előfordul gyakrabban, ezen retractatióm szerént az erdélyi orthodoxa szent generalis synodus előtt megkövetem; őkegyel- mék is énnékem ilyen vétségemet Istenért és a szeretetbéli atyafiságért oondonálják...

A zsinat tagjai e szavaknál beleegyezően bólogattak.

Miklós folytatta:

— És Ígérem arra magamat, hogy mind az említett könyvemnek minden exemplárit bona fide előadom, hogy supprimáltassanak a tavalyi Apológiának exemplárival együtt; mind pedig, hogy ilyen s ehhez hasonló dolgot soha nem attentálok, hanem az igaz reformata ecclésiának hitiben és abban való tisztességes uraimnak s atyámfiainak szeretetekben állhatatosán megmaradok, abban várván mind világból való csendes kimúlásomat, mind dicsőséges örök életre való feltámadásomat... Melyről omni aetati praesenti et futurae ezen retractációmat majdan nyomtatásban is kibocsátóm ...

Az elhangzott ecdesia-követés dermesztő hatással volt a jelenlevőkre. Az utolsó mondat után Miklós feje ismét mellére csnklott. Ott állt megtörtén, letiportan az ország arai, a papok, tudósok, tanárok és a nép előtt, szegény, szánandó, harcban elesett s fegyvereitől megfosztott ember.

A gubernátor felállt és büszke főhajtással vett búcsút a synodus tagjaitól. Kíséretével távozott. Veszprémi István püspök Bethlen Miklóssal beszélgetett és szintén indult kifelé a zsinat tagjaival.

Szathmári Pap János, Csepregi és Németh Sámuel arca sugárzott az elégedettségtől. A tömeg nem mozdult.

A zsinat tagjai hidegen haladtak el Miklós mellett1, de Bethlen Miklós egy pillanatra meg állott. Megindultan nézte az összeomlott embert, aztán kezét megfogván, csöndesen mondta neki:

— Jézus azt is mondta Máté evangyélioma szerént: „Boldogok“ akik háborúságot szenvednek az igazságért...“

Epilapbium

A könyvnyomtató intézetből szekerekkel vitték el a sok könyvet, az Apologia és a Mentség példányait- A synodus rendeletére az utolsó darabig elhordták.

Szathmári Pap János azt indítványozna, hogy a piactéren dobják garmadába, öntsék le kőolajjal és fáklyákkal gyújtsák fel.

— Nem kell a provokációval felháborítani a népet! — aggodalmaskodott a consiliáriusok

többsége. — Hiszen láthatták kegyelmetek, hogy az ecclésia-kö vetésnél is milyen morgás volt.

— Peniglen igy egészen biztos volna, hogy

egy exemplár sem menekedik meg a pusztulásból. ;; i

— Akkor tán a mezőn, vagy a szőlőkben kéne elégetni1?

Ebben megegyeztek.

Az ejg4s%-tţ^gg nyomtatványt kiyitté^Há- zsongárt^^)%wgyujtották. '

Miklós ellenségei, a megbántottak", örömmel nézték, hogyan emésztik fel a lángok a gyűlölt munkákat, amelyek, az ő tudatlanságukról és irigy, gonosz cselekedeteikről szólHamuba omlott tehát egy lángoló lélek gondolatvilága, tüzes és gyújtó eszmék csillagtábora.

Az ítélkezők sötét arcán komaran villant meg a máglya tüze.

Miklós lélektelenül dolgozott üres műhelyében. Retrachtatióját szedte ki. Egymaga dolgozott rajta, személyzetének nagy részét elkül- dötte. Eleinte még gondolkozott azon, hogy tovább folytatja küzdelmét. Hiszen meghagyták országos nyomtató-mesteri állásában, az ecclő- siák nyomdáit sem vették el, ellenségei is elcsendesedtek. Minek bántsák tovább? Hiszen úgyis megölték már. Nem számit.

E csöndben és háborítatlanságban gondolt arra Miklós, hogy tán dolgoznék tovább. Még fellobbant benne az alkotás, a teremtés vágya. ,De amig bűnbánó, vezeklő nyilatkozatát szedte és nyomta, mindinkább elernyedt benne az uj harc ösztöne. Elölről, egészen élőiről kellene kezdenie mindent. És mindig találkoznék gyalázatának sötét emlékével, amely az emberek szemeiből osonna felé. És hol van már a régi erő, bizalom és bátorság?

Aztán cenzor is ült a nyomdájában. A zsinat rendelte ki mellé, hogy ezentúl annak felügyelete mellett írja és nyomassa munkáit. Éppen egyik leggyülölködőbb ellensége. Szathmári Papi János volt a cenzor.

Mire Miklós szétküldte Retractatió-ykt, már teljesen lemondott minden tervéről és álmáról. Egy napon megszédült. Ott, a dolgozóasztala mellett, ahol annyi eszméje született, fogta el a rosszullét. Elsötétült körülötte a világ, kóválygott, kavargóit, forgott szemei előtt a műhely, a gépek, a matricák, a sok-sok metszett betű. Fejében zuhogni kezdett a vér, mint amikor a malom gátján leszakad a sustorgó hullám s egész testével előrebukott az asztalra. Itt találta meg Mária asszony.

Fél testére béna lett a megkinzott ember. Elnehezült a feje, a jobb válla és a lába- Tehetetlen roncs lett.

Három esztendeig halódott igy. Az erős, kemény ember, mint a gyermek szorult rá a gyöngéd feleség s a rajongó gyermekek ápolására. Csak agyveleje volt friss, lobogó és szelleme tiszta. És éppen ez volt igazi martiromsága. Eszének öntudata gyászos kiséret volt teste lassú összeomlásához.

A Tordai-utcai ház kertjében már kidugták fejüket a tavaszi virágok, amikor Tótfalusi Kis Miklós meghalt. Március vége volt, éppen tavaszforduló. Ezerhatszázkettőt Írtak.

És temetésén ott volt mindenki, barátai és ellenségei, a consistorium, a tanárok, a papok, a főurak és a nép.

És hárman búcsúztatták. Két nagy ellenfele, Csepregi Turkovics Mihály, Némethi Sámuel és barátja, Enyedi István. És ellenfelei a sírnál elismerték nagyságát, tehetségét és rendkívüli jelentőségét. *

Enyedi István halotti orációjábaa megemlé

kezett méltatlan szenvedéseiről is. Nyomtatásban is megjelent beszédének ezt a részét később ismeretlen kezek megsemmisitették.

Pápai Pariz Ferenc versben emlékezett meg a nagy könyvnyomtatóról s lelkes, szép versének cimül ezt adta:

Életnek könyve, mellybe béiratott példás emlékezetre méltó neve, a nemzetes, Hszteletes, tudós M. Tótfalusi Kis Miklós uramnak.

A tudós orvos és költő az enyedi kollégium diákjai előtt olvasta fel megemlékezését.

És a kolozsvári temetőben Tótfalusi Kis Miklós kőemlékének keleti oldalán olvashatók Pápai Pariz Ferenc versének utolsó sorai: Tótfalusi Miklós nyugoszik e helybe; Magyarország szülte, Erdély felnevelte■ Hollandia betü-metszésre s öntésre Sok nemzetek nyelvén hírrel készítette- Mondjad, utonjáró: Nyugodjék meg teste, Busult lelkének lőtt Isten békessége, Idegenségünket az Isten ne nézze;

Támasszon hazánknak inkább mást helyette!

Az Universitatea—B. CFR Nemzeti Bajnoki mérkőzést a királylátogatás alkalmából rendezett lóversenyek miatt november 27-re halasztották.

Kozelnh és Nüsslein rosszul startoltak déliamerikai túrájukon. Chilében a santiagói profiversenyen Nüsslein 6:3, 0:6, 6:4, 6:4 arányban vereséget szenvedett F. Fachondl chilei profibajnoktól. Kozeluh ugyanettől a játékostól 6:4, 6:2, 4:3 w. o. arányban szenvedett vereséget, teljesen kifulladva feladta a játékot. Nüsslein másnap a másik Facondl fivértől 8:6, 6:4, 9:7 arányban kapott ki.

CSEHSZLOVÁKIA—MAGYAKORSZAG MUNKÁS VÁLOGATOTT 2:0 (1:0). Aussdgban lejátszott mérkőzés.

ATTILA—STADE RENNAIS 3:2 (2:0). Az Attila értékes győzelmet aratott francia tarája során.

Budapest amatőr válogatott—Nimes 4:0 (1:0). A budapesti amatőrök Nimes válogatottját fölényesen győzték le.

PHŐBUS—HUNGÁRIA 3:0 (1:0).

FERENCVAROS-SOMOGY 6:1 (3:1).

' A halottak napi ünnepet kihasználva, ezt a két bajnoki mérkőzést játszották le Budapesten. A Hungária vasárnapi biztató győzelme után, újra visszaesett és súlyos vereséget szenvedett, mig a Ferencváros fölényesen győzött. A ma- gyár profibajnokság állása ezekután a következői ^ ...

1.

Ferencváros

7

7

0

0

30; 8

14

2.

Kispest

8

5

2

1

23: 9

12

3.

Újpest

7

4

2

1

19; 9

10

4.

Bocskai

6

4

0

2

14: 7

8

5.

Phöbus

8

3

2

3

14:14

8

6.

Somogy

10

4

0

6

13:31

8

7.

Attila

9

3

1

5

16:22

7

8.

Szeged FC

8

3

0

5

18:20

6

9.

III. kerület

5

2

1

2

12:13

5

10.

Budai 11

7

2

1

4

15; 19

5

11.

Hungária

7

2

0

5

11:15

4

12.

Nemzeti

7

I

1

5

11: 26

3

rAZ OSZTRÁK TENN1SZRANGLISTA: 1. Matejka, 2. Artens, 3. Kinsel, i. Metaya, 5. Bawrowski, 6. Decker, 7. Eifelmann, 8. Brosch, 9. Wiedmann, 10- Haberi- HÖLGYEK: 1. Eisenmenger, 2. Szápáry, 3. Wolff, í. Kraus, 5. Bin- zel, 6. Herner, 7. Grünberger, 8. Soukup, 9. Neti- mann. Az Erdélyben is ismert, Bécsben élő Szápáry grófnő előkelő helyen áll a ranglistán.

A prágai Sparta jubileumi körmérkőzésének eredményei: Slavia—Beogradski SK 3:3 (3:2). Sparta—Al Pacific 2:1 (1:0). Slavia—A1 Pacific 2:2 (2:1). Sparta—BSK 0:0. A körmérkőzés győztese tehát jobb gólaránnyal a Sparta lett.

Súlyosan megbüntette saját egyes Biete Kulda kapust, a prágai Bohemians kapuvédőjét. Egy évre tiltották el a játéktól, mert nem jelent meg a Victoria Pilsen elleni bajnoki mérkőzésen és távollétét nem tudta igazolni.

Primo Camera, a professzionista box-világ- szövetség határozata szerint a következő ellenfelekkel kell megküzdjön: Johnny Risko, King Lewinski, Max Baer és Tommy Lougl/ran.

Svájc rendet teremt a jéghokki csapatoknál. Elrendelték, hogy minden csapatban csak két külföldi és egy kanadai vagy amerikai játékos játszhatik. Ezzel meg akarják előzni azt, hogy Svájcban tanuló kanadai játékosokból összeállított csapatok mérkőzzenek,