Keleti Ujság, 1933. november (16. évfolyam, 251-275. szám)

1933-11-08 / 256. szám

TtoOk poştală plătită la numerar No. 2L256—1927. S&ercfa *933 nwemScr S- 4rO «3 Képviseiőház BUDAPEST V. 9B6ftzeiéel árak belföldön: Egész évre 800, kegyedévre 200, egy bóra 70 lej. Magyarországon: Egy ám 60, Idám SS, negyedévre 12110, egy hónapra 6110 pengd. —- Egyes számok az Ibusz elárusító kioszkjaiban ORSZÁGOS MAGYARPARTI LAP XYI. ÉVFOLYAM — 256. SZÁM. Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda; Clnj-Koloao> vár, Strada Baron L. Pop (volt Brassal uoca) 5. szám. Telefon: 608. — Levélcím: Cluj, postafiók 10L szám. Kéziratokat senkinek sem küld vissza a szerkesztőség. A királyi asztal mellől A királyi asztal mellett beszédek hangzot­tak ed az erdélyi földnek tradícióiról, a máshi- tiiekről és a múltról. A kormánynak s a kor­mány Erdélyből való vezetőegyéniségeinek, kö­zelebbről és név szerint Vaida Sándor minisz­terelnöknek a kolozsvári lapja felteszi a kér­dést: vájjon meghallották-e és megértették-e az ott elhangzottakat a kisebbségek. Mi, magyarok vagyunk azok, akiiéről első­sorban szó volt s akikre a szavak vonatkoztak. Nem késünk a feltett kérdésre adandó válasz- szak meghallottuk, megjegyeztük magunknak. Az erdélyi föld tradíciója a lelkiismereti sza­badságnak, a hitvallás szabadságának „a klasz- szikus földje“ s kétségtelenül biztató örömmel tölt el, hogy a királyi kijelentések e tradíció­nak a fenntartását Írják elő. S bizony, nagyon komoly volna a mi örömünk, ha a koronás ural­kodó kijelentésének ez értelme nsm homályo- sulna el azoknál az állami közegeknél, akik a mi mindennapi életünkbe avatkoznak bele kor­mányzási és igazgatási tevékenységükkel. Mi megjegyeztük magunknak és álljuk, amint ál­lottak azt a feltételt is, amit a királyi mondat tartalmaz. De van hozzátenni valónk azokhoz a beszédekhez, amelyekkel az uralkodót ennél a fényes ünnepélyességgel terített asztalnál üd­vözölték. Vaida Sándor miniszterelnök hivatkozott a hitvallások szabadságának erdélyi tradícióira, amiket fenn tar tandóknak mondott s kijelen­tette, hogy a múltnak felemlegetett históriai ellentéteit el kell feledni. El kell felednie az okos állampolitikának. Igen, mi úgy tartjuk, hogy ez nem a kormánmyelnökök nagylelkűsé­gének, hanem az okosságnak, a helyes állampo­litikának a kérdése. Nem kegy ez, amit a sike­rek fölött eláradó lélek öröme nyújt az erdélyi magyar lakosság felé, hanem a jól felfogott ál­talános érdek követelményének a belátása. Va­lószínű, hogy itt, ezen a ponton némi ellentét van a mi álláspontunk és ama felfogás között, mit a miniszterelnök beszédének a tónusából, egész gondolatmenetéből kiolvasunk. Ezt az el­lentétet érezniök kellett az erdélyi magyar nép azon vezetőegyéniségeinek is, akik az ün­nepi diszebéden jelen voltak és e beszédet hall­hatták. Ezt az ellent.tet kellett érezniök más üdvözlő beszédekből is, amelyek a miniszterel­nök szavait megelőzték. És nincsen miért leta­gadni, hogy ez ellentétnek a felidézése, ilyen nagyjelentőségű ünnepélyek alkalmával nem keltik fel a legjobb érzéseket. Ha valakinek az okosság és lelki belátása szerint az az őszinte meggyőződése, hogy a mult ellentétének emlé­kei nem lehetnek irányadók a jelen feladatai­nál, akkor nem azért és nem olyan formában emlegeti fel ezeket az emlékeket, hogy fájdal­mat okozzon velük- Bizony, úgy és olyan sza­vak hangzottak el a miniszterelnöki és más üd­vözlő beszédekben, amelyek rabtartó elnyo­móknak állítanak be minket magyarokat, akiknek „csontig hatolt“ a kése. Vájjon ilyen szónoklat közben gondoltak-e arra, hogy az uralkodó iránti és a templomszertartás jelen­tősége iránti tiszteletből jelenvoltak magyar meghívottak is, akik a békesség őszinte érzéseit vitték oda lelkeikben. De ezek a lelkek is em­beri lelkek, amelyek megérzik a tövisszuráso- kat- Ezeknek a telkeknek a gondolatait- is em­beri logika irányítja s r,em lehet tőlük rossz néven venni, ha arra gondoltak, hogy az erdé­lyi magyar népnek a javára irható valami, a múltnak emlékei közül, éppen e napnak, e na­pon elhangzott kijelentéseknek az aktualitá­sából. Javára irható az erdélyi földnek az a tra­díciója, ami nemesak nagylelkű, de okos és bölcs útmutatást nyújt a jövőre is. Az ittélő népek hitvallásának a tradíciója erdélyi ma­gyar tradició. Nem a csontig hatoló kés, hanem Vaida a Hirálynál döntő audiencián Az első kihallgatás után Vaida nem nyilatkozott, a második kihallgatás9 amelyen Madgearu is részt- vesz, lapzártakor még tart (Bukarest, november 7.) Politikai körökben nagy érdeklődéssel tekintenek Vaida minisz­terelnök mai szinajai audienciája elé. Vaida Tilea alminiszter társaságában ma reggel hat órakor érkezett Szinajába, ahova Bukarestből Madgearu, Mirto, Mironescu és Calinescn utaztak ki. Vaidát kedden délután fogadta kihallgatáson az uralkodó. A miniszterelnök mintán a királytól kijött, semmiféle nyilatkozatot nem tett, tehát nem lehet tudni a tanácskozás le­folyását és eredményét. Kevéssel a kihallgatás után Madgearu pénzügyminiszterrel együtt újból audiencián jelent meg s még lapzártakor is folyt a kihallgatás. A kihallgatást politikai körökben döntőnek tartják a kormány sorsára nézve. Göriaiff rómaá nyugtala­niíják iop^onf, Parist és a Icisantantot Belgrádiban átlói félnek, bogy esetleg fegyveres beavat* kozás válik szükségessé (London, november 7.) Az angol sajtó nagy érdeklődéssel figyeli Góring porosz minisz­terelnök római útját s annak politikai céljait. Egyes lapok úgy tudják, hogy Göring minde­nekelőtt a leszerelési probléma ügyében foly­tat tárgyalásokat, mert az Ö hivatása lett kez­deményező lépéseket tenni Mussolininál a szükségessé vált tárgyalások ujrafelvétele ér­dekében. Németország ki akarja nyilatkoztat­ni békeszándékát s ezen az alapon kiván tár­gyalásokat kezdeni, azzal a kikötéssel, hogy a béke garanciáira van szüksége. Ezt a készsé­get fogja Göring Mussolininak a tudomására hozni. Azt várják ettől a lépéstől, hogy a né­metországi választások után tárgyalások indul­nak meg a négyhatalmi egyezményt aláíró hatalmak között s e tárgyalások készítenék elő a négyhatalmi konferenciának összehívását. ANewyork C r o n i k 1 azt Írja, hogy a németek Mussolininak a segítségével uj népszövetségi alakulat létrehozásán fáradoznak, a Neurath báró külügyminiszter tervei alap­ján. Neurath báró tegnap este tartott előadást erről a tervezetéről. Londoni lapokban belgrádi információ is jelent meg Göring római útjáról. Eszerint Belgrádban igen nagy aggodalommal nézik a porosz miniszterelnök római tárgyalásait, mert attól tartanak, hogy Olaszország hajlandó lesz olyan megállapodásba belemenni, különösen Ausztriára vonatkozólag, amely maga után vonná a kisantant- nak fegyveres beavatkozását. E belgrádi információ szerint Franciaország­ban is ugyanilyen aggodalommal nézik a ró­mai tárgyalásokat­A bécsi Neue Freie Presse szerint Göring római útja kapcsolatban van Olaszor­szágnak a dunai államokra vonatkozó tervével, különösen pedig a tervben Ausztria számára juttatott megoldási lehetőséggel- Bizonyosra veszik, hogy az osztrák helyzet megtárgyalása fontos pontot képez a római megbeszélések programjában. GÖringnek megbízatása van arra is, hogy a Vatikánnál dűlőre vigyen függő kérdéseket, amelyek Németország és a Vatikán között fennállanak. Kihallgatáson fog megjelenni a pápánál is. A Dail y Mail vezércikket közöl Rothor- mere lordtól s a vezércikk meglepő fordulatot jelent a lord eddigi politikai magatartásában- Itothermere ugyanis eddig a németek felé irá­nyuló közeledésnek volt egyik harcosa, e ve­zércikkében azonban az angol-francia barátságot és szoro­sabb szövetségi viszonyt sürgeti. Azt fejti ki, hogy a béke megóvása érdekében e szorosabb szövetségi kötelékre feltétlenül szükség, van. Követeli továbbá légi haderejé­nek a megerősítését és nagymértékben való kifejlesztését is. ez a tradició az,_ amit magunkénak vafliunk a , múltból s ezért jobban szerettük volna, ha a magyarság meghívott reprezentánsainak nem kellett volna olyan szavakat halHaniok, ame­lyek némán viselt tüszurásokként hatottak. De mindegy, mert mi akkor is áfl'ljnk az együttélés békéjének feltételéit, ha a minisz­terelnök és más üdvözlő szónokok bármilyen beszédeket mondanak. Mert őszinte liivei va­gyunk a felemlített erdélyi tradíciónak. A miniszterelnöki beszéd tónusa azt a benyomást kelti a hallgatóban, az olvasóban, hogy szem­rehányások felsorakoztatásával megbocsátást i akart hirdetni. Pedig mi, erdélyi magyar nép, I nem érezzük szükségét megbocsátásnak’. Nem kegyet kérünk. Múltúnk alapján megbecsü­lésre tartunk igényt, értékeink elismerésre várnak, emberi jogaink szabadságát az erdélyi tradícióval alapoztuk meg és az anva- föld hátán a néptestvériség feltételeit a ma­gunk számára is az okosság, a belátás kérdé­sének tartjuk. A miniszterelnök beszédére meg kellett ezt jegyeznünk. Az uralkodó kijelenté­sei ne csak a mi számunkra legyenek irány­adók, hanem a kormányok, a hatalmi közegek " számára is, akik szabadságot biztosíthatnak a 1 kitűnjenek s akiktől na-gyrészben függenek az 1 életünk jó, vagy ross* napjai.

Next

/
Oldalképek
Tartalom