Keleti Ujság, 1933. november (16. évfolyam, 251-275. szám)
1933-11-07 / 255. szám
* HElSTfííjSJtO CTBlBHBPMMWWMItllluUIIUIIllLiMMlIIW jXUIii.UJI^IIWWIllWII8IMjlll)t.Bitl*lWWWWr4aWWliABgBBBaai*CWBUM!ag5Bn arassa Mis népeik smsscfy erényei Gyárfás Elemér beszéde a dévai magyar IcuSluresSélycn 1933. noTcmiiei' 4-én Minden emberre olyan ruha illik, mely őre? van szabva. Mosolygunk Hüvelyk Matyin, aki felhúzza a mérföld’Iépő csizmákat s Jancsin, aki fejére teszi nagyapja kalapját, mely füléig szalad le. Mosolygunk a festetthaju öreg urakon s a bokorugró szoknyákban járó nagyanyákon. De nemcsak a külső viselet, hanem a szokások és jellemvonások is velejárói bizonyos kornak, foglalkozásnak, életkörülményeknek. A fiatalok kedves pajzánkodása visszatetsző az öregek fogatlan szájában s a tisztes kor komolysága nagyképűségnek hangzik fiatal ajakról. A szegény ember takarékoskodása tisztéletet kelt, a jómódban élők kicsinycske- dése ellenszenves. A kisember óvatossága természetes; a vezetésre hivatottaktól ellenben nagy-vonaluságot várunk s elitéljük ha kavicsokon bukdácsolnak. A felhozott rikitó kivételeket maga a társadalom igyekszik lenyesegetni s kiben-kiben kifejleszteni és érvényre juttatni az egyéniségével s életkörülményeivel összhangzó tulajdonságokat. Ez az öeszhang megzavarodik, ha az ember életviszonyaiban gyökeres változás áll be. Jól ismerjük a kamaszkor félszegségeit, mikor a fiatalember már nem gyerek s még nem felnőtt, gyerekessége már visszatetsző, nagyos viselkedése még nevetséges. Ugyanezt látjuk a társadalmi állás vagy vagyoni helyzet hirtelen változásainál. Senki sem gőgösebb, mint aa uborkafára hirtelen felkapaszkodott vagy váratlanul meggazdagodott ember és senkinek a pöffeszkedése sem bosszantóbb, mint ezeké. Másfelől jól ismerjük közvetlen tapasztalatból a lecsuszottak nehéz helyzetét, akik sehogysem tudnak beleilleszkedni megromlott viszonyaikba, szeretnék fenntartani a régi fénynek legalább külsőségeit s aránytalan erőfeszítéssel iparkodnak az első sorban maradni, ahelyett, hogy helyzetük biztosítása s megerősítése volna legfőbb gondjuk. Ugyanezeket a jelenségeket megtaláljuk a népek életében is. Más erényei és hibái vannak a kis népeknek, mint a nagy nemzeteknek. A nagy nemzetek világtörténelmi szerepe különleges erényeket kiván: nagyvonalúságot, messzetekin-- test, kicsinyességek fölé emelkedést s a nagy célok érdekében, néha aránytalan erőfeszítéseket. A kis népek életének fögondja viszont az önfenntartás, amihez főként szívósság, türelem, összetartás szükséges. Ha valamely nép nem rendelkezik azokkal a tulajdonságokkal, melyeket adott helyzete tőle megkíván, vagy ezeket nem tudja magában kifejleszteni, épp úgy lesüllyed és eltűnik, mint az egyes ember, aki nem tud a maga egyéni nehézségeivel megbirkózni. A próbatétel kritikus mozzanata itt is akkor áll be, amikor a nép élete gyökeres változáson megy át, mikor hirtelen nagy feladatok hárulnak szerény körben élő népre vagy megnehezedett, kisszerű viszonyok közé kerül váratlanul egy nép, mely addig magasröptű missziót töltött be. A történelem számos példát mutat arra, hogy kis nemzetek, melyek a maguk szükebb'körében egészségesen éltek és fejlődték, megtorpantak, mikor a sze-, lencse kereke felemelte őket s alkalmuk nyílt arra, hogy beírják nevüket a történelembe. Nem voltak felkészülve a nagy szerepre, elszéditette őket a Szerencs, kedvezése, nem érezték többé a reájuk nehezedő nyomás korlátozó és egyensúlyozó fékét, szabad utat en- gedtek rossz ösztöneiknek: a telhetetlen kapzsiságuak, a kíméletlen önkénynek, a magasabb célok előtt meg nem hajló pártoskodásnak és széthúzásnak. Nem bizonyultak métlónak a felemelkedésre és felemelkedésük lett pusztulásuk csirája. Találunk azonban példát az ellenkezőre is, mikor önálló államokat alkotó, nagy történelmi múlttal bíró nemzetek sorsa balra fordult s ezek nem tudták levetkőzni a korábbi helyzetükben megfelelő, sőt kívánatos jellemvonásokat, nem fejlesztették ki a szűkre szorult, zárt viszonyokhoz illő tulajdonságokat, nem tudtak ellenállni a rájuk nehezedő nyomásnak s ennek súlya alatt szétporlottak és megsemmisültek. Mi, elárvult erdélyi magyarság is ebbe a helyzetbe jutottunk, államalkotó nemzetből népi kisebbség lettünk. Voltak erényeink, melyek alkalmassá tettek országkormányzásra, mások vezetésére és irányítására. E képességeinknek a megszükült életviszonyok között kevés hasznát vesszük, sőt bizonyos, annak idején nagyrabecsültt ulajdonságaink — a nagyvonalúság, nagylelkűség, büszkeség, érzékenység, féltékeny lovagiasság — mai nehéz helyzetünkben egyenesen gátlások, terhek, melyeket nem bírunk cipelni s amelyek összeomlásunkat siettetik. Minden attól függ: — jövőnk, fennmaradásunk, utódaink boldogulása — kitudjuk-e fejleszteni magunkban a kis népek nagy erényeit, melyek megóvnak a pusztulástól, sőt szebb jövő felé visznek kis néptöredékeket is. Ezek az erények: a szívósság és rugalmasság, a szorgalom és igénytelenség s a példás összetartás. 1. Szabad, nagy népek felhördülhetnek a legcsekélyebb sértésre, az első hátrányos jelenségre; szenvedéllyel visszautasíthatják a támadást s szétzúzhatják az utjukba emelt akadályokat. A kis néptöredéknek azonban meg kell szoknia, hogy békével elviselje a sors csapásait, ne kedvetlened jók el s ne ragadhassa magát meggondolatlan lépésekre. A kultusztörvény tárgyalásakor Ivan kolozsvári görögkeleti püspök, felénk fordulva azt mondotta, hogy az erdélyi két nemzet — a román és a magyar — szerepe olyan, mint az üllőé és a kalapácsé. „Eddig ti voltatok a kalapács és ütöttetek minket, mi voltunk az üllő s állottuk az ütést. Most mi vagyunk a kalapács és ti vagytok az üllő, most hát álljatok." E kemény, kegyetlen szavak szemléltetően világították meg előttem megváltozott helyzetünket. Valóban Igaza -«iii ellenfelünknek: állnunk kell a mostoha sors csapásait, rugalmas lélekkel, meg nem tántorodva, minden csapás után újra talpraállva, szívósan, kitartóan, esüggedést, hátrálást nem ismerve. 2. Az államalkotó nemzetek szabadon rendelkeznek egész országuk gazdasági javaival, sőt megvámol- haí ják a szomszédos országok termelését is. Megengedhetik tehát maguknak a bőkezűséget, sőt a fellelkesü- lés vagy nekikeseredés mámorában itt-ott még a pazarlást is, mert ezer lehetőségük van, hogy az el- veszitetteket visszapótolhassák s újabb vagyont is szerezhessenek. A kisebbségbe szorult néptöredéknek azonban tudnia kell, hogy megnehezített föltételekkel kell megvívnia a gazdasági harcot; megmaradt vagyonroncsai puszta megtartása is nehéz, uj vagyonok szerzése pedi^ alig lehetséges. A magyar föld, ház, ipartelep és kereskedelmi üzlet, ha egyszer megingott, végleg elmerül és elveszett nemcsak tulajdonosa, hanem sorstársai számára is. Igényeinknek a puritán egyszerűségig való lefokozásával kell tehát körülbástyáznunk meglévő értékeinket s ezek felélése helyett, hangyaszorgalommal kell előteremtenünk a további élethez szükségeseket. 3. Önálló nagy nemzetek hivatása, hogy az ember! eszmét bizonyos vonatkozásban kifejezésre juttassák, egy nagy gondolatot, irányzatot érvényesüléshez segítsenek. E célból ki kell érlelniük a szembenálló eszméket; utat kell engedniük, hogy ezek egymással megINGYEN UTAZHAT Clujra, nov. 5—15-éig, a kiállítás alkat- R£hO\ Rá\0\ _*-».# takar! mával, mert a C. F. R. elenged \om9߀ es {ßfß |meg, ha DÁNIEL DIVA TÁR UHÁZÁBA N Cluj, Culea Regele Ferdinand 21. sz. vásárol, ahol ezenkívül 500-— lei vásárlásnál egy ingyen mozijegyet hap ! 'Kedd, 1933. november 7. Az én talpam Okmatalp' Kevés pénzért soká tart PAIMA OKMA Ezt kérje1. ütközzenek, kiforrjanak és a legtökéletesebb győzedelmeskedjék. Természetes életműködés a nagy nemzeteknél a társadalmi osztályok s gazdasági érdekcsoportok szembenállása és szakadatlan küzdelme, ami megteremti közöttük az egyensúlyt s az egészséges arányokban való elhelyezkedést. Kis népek nem engedhetik meg a maguk kebelében az irányzatok és osztályok küzdelmét és forrongását, mert atomjaikra bomlanak ennek következtében. A kis népek fiainak — tartozzanak bár különböző irányzatokhoz és osztályokhoz — sohasem szabad egymással szembekerülniök, hanem az ellentéteken felül- emelkedően, össze kell őket kapcsolnia a közös faji öntudatnak. A kis nép úgy sem dönti el a szellemi irányzatok és társadalmi osztályok harcát. Ezek sikere vagy bukása nem a kis nép ide vagy amoda sodródott tagjaitól függ. A kis nép szempontjából tehát nem gyönge- ség, hanem erő, minél több őrhelyen állanak saját fiai. Ez a tudat ki kell, hogy fejlessze azt a szolidaritást és feitétíen összetartást, mely a fajrokonban sohasem láthat ellenséget, még ellenfelet sem, hanem segitö és küzdő társat, akit munkájában akadályozni, törekvéseiben zavarni önmagunk ellen való vétek s akit támogatni, segíteni, megvédelmezni nemcsak erkölcsi kötelesség, hanem mindegyikünk nyilvánvaló közös érdeke is. Az a kis nép, mely ki tudja fejleszteni magából és naggyá tudja nevelni a helyzetéhez illő hősi erényeket: a szívós kitartást és rugalmas ellenállást, az igénytelen egyszerűséget és tevékeny, alkotó szorgalmat s az Igazi testvéri szeretetem alapuló egységet és összetartást, — az a kis nép ne féljen a jövőtől. A földtekén végigrohantak már sokszor korbáccsal egybeterelt, zsákmánylástól izzó néptömegek, 'legázoltak Htjukban értékes alkotásokat, vér, könny és hamu mutatta útjukat. Az emberiség nagy gondolatait azonban nem ezek a tömegek vitték előre, hanem azok a népek, melyet alkotó erényekkel ékeskedtek. A kis néptöredéknek sem kell elcsüggednie; népek életében a szerencse és balsors váltogatja egymást. Nem száma tesz naggyá egy népet, hanem erényei. Maroknyi embercsoport, mely szilárd erkölcsi alapon áll és önmagában bizó bittel néz a jövőbe, nagyobb átütő erővel léphet fel a sorsfordulatok órájában, mint önmagukkal meghasonlott, céljukat tévesztett, fegyelmezetlen tömegek. A kis római köztársaság nagy erényei meghódították a világot; az alapjain felépült hatalmas bizánci birodalom összeomlott, mert ezek az erkölcsi erők kivesztek belőle.
