Keleti Ujság, 1933. november (16. évfolyam, 251-275. szám)

1933-11-07 / 255. szám

*

a görög katholiknsok nevében jöttek el. A református egyház küldöttsége Makkai Sándor dr. püspök, Vásárhelyi János püspökhelyettes, Laár Ferenc képviselő vezetésével fekete palástban üdvözli az éppen érkező Boros« György unitárius püspököt. A kisebbségi egyházak részéről itt van még Albert lutheránus lelkész. Mellettük a kolozsvári konzuli testület tagjai.

Telnek a percek. A tér — a teljes rendben elhelyezett tömeggel — határozottan impozáns. A rend — mintaszerű. Hafieganu kvesztornak amikor megérkezett, sokan gratuláltak emiatt.

Fundăţianu alezredes királyi adjutáns adja ki a katedrális előtti közvetlen elhelyező- désre vonatkozó utasításokat. Felvonul az elegáns testőrség és a lépcsőn sorakozik fel. Gyér cseppekben eső szitál. A ijedősebbek kinyitják az esernyőt. Korai riadalom: ninc3 szükség rá.

Énekszó száll a szürke ég felé. Férfi énekkar kanyarodik ki a Szentegyház uceából. Nyomában gyertyákkal kezükben a diszbeöltözött papság, majd egyszerű fekete papi ruhában, kitüntetésekkel mellükön Miron Cristea pátriárka, Bálán metropolita, Stroio, Duma, Comsa, lvan, püspökök és más főpapok. Bevonulnak a templomba.

Fenn, szabályos zárt egységben repülőgépek húznak el hangosan berregve. A templom előtt kis oltár. Mellette mikrofon. Munteanu- Cárnu a rádió vezérigazgatója a mikrofonhoz siet és beállítja. E pillanatban a Kolozsvár felett zngó repülőgépeket a bukaresti rádió közvetítésében az egész világon hallják!...

A katedrális számokban.

A templom egyik építőmérnöke áll mellettünk. Azt mondja:

— 100 vagon cementet, 285 vagon betont, 150 vagon homokot, 35 vagon vasat, 450 vagon faragott követ építettünk be, de még nincs is befejezve.

— Hány kilogram súlya lehet a katedrá- lisnak? — kérdezzük.

Rövid gondolkozás után, mondja:

— Körülbelül tízmillió kilogram!.,.

„Jön a király!“

Kivonul a templomból a teljes ornátusba öltözött főpapi csoport. Füttystaféta száguld végig a reendőrök sorfalán. Végigmorajlik a tömegen:

— Jön a király!

A testőrök vigyázzba merevednek. Egymásután gördülnek az autók a katedrális elé. Vaida miniszterelnök, Dán prefektus, Deleu primár szállnak ki, majd Mocsonyi fővadászmester zöld egyenruhás alakja jelenik meg. A miniszterek is megérkeztek az állomásról. Ugyancsak száguldhatott velük az autó. Jegyezzük: D- E. Ianitescu, Gusti, Popovici, Sorban, Hatieganu, Pop Joan, Tilea, Crisan...

Nevető hang szólal meg mögöttünk:

— Írjon fel engem is. Én is itt vagyok!.-.

Voicu Niţescu miniszter mondotta.

A templomszentelés.

Éles kürtszó harsan. A garnizon legjobb kürtöse fújja a „royal d'honneurt“. Két lovas gárdatiszt fordul be a sarkon, aztán a lassú tempóban gördülő királyi gépkocsi. Huszártisztek diszkisérete lovagol nyomában. Károly király és Miklós herceg repülőegyenruhában, Mihály nagyvajda trónörökös sötétkék kadett- káplári egyenruhában szállnak ki az automobilból.

Nyomban megkezdődik a szertartás

Fedetlen fővel állnak a templom lépcsőjén a királyi vendégek. Károly király többször a meghívottak csoportja felé fordul és linóm mosollyal köszönti ismerőseit. A gárdaparancsnok energikus mozdulattal távolit el egy buzgó fotoriportert, aki túl közel merészkedett. Harangzúgás. A papság után, a király és kisérete, a meghívott vendégek körmenetbe alakulnak. A felszentelő aktus kezdődik. A menet megkerüli a templomot. A pátriárka és a püspökök szentelt olajba mártott tollal keresztet rajzolnak a templom falára. A katona- zenekar imát játszik. Fedetlen fővel áll többezer ember.

Lassú kanyarodással a templomba fordul a menet. A keskeny bejáratok miatt némi torlódás támad. De elsimul a tülekedés. A 2400 személy számára, épített templomban clfér a • mintegy ezer meghivoít.

A katedrális belsejében nyomban magára vonja a figyelmet a király ajándéka: A villanykörték fényében ragyogó hatalmas, művészi csillár. A díszes arany pl tár baloldalán

A felszentelés ünnepségei után háromne-' gyed egykor a mezőgazdasági kiállításra mentek a királyi vendégek. Az itteni eseményekről közgazdasági rovatunkban számolunk be. Rövid pihenő az udvari vonaton, majd a régi Redoutban, a mostani tiszti kaszinóban városi bankett volt. A bankett kiemelkedő eseményévé vált a kolozsvári királynapnak. Vaida miniszterelnök hosszú üdvözlő beszédére Károly király hosszabban válaszolt.

Délután negyedháromkor érkezett meg a király a Cercul Miiitsrba. Miklós herceg cs Mihály nagyvajda kíséretében. Elsőnek Bélen primár mondott üdvözletei, Hangsúlyozva, hogy a mai nap nemcsak egyházi, hanem nemzeti ünnep is, majd Ivan püspök emelkedett szólásra, aki mint az ünneplők között a leg- öregeebb, üdvözölte az ország nevében a királyt. Ezután Vaida miniszterelnök kezdte beszédét:

Mit mondott Vaidat

— Felség! Engedje meg — mondotta —■ hogy mint miniszterelnök és mint erdélyi ember, egy pár szót szóljak e nagy üunepsegek alkalmával. Ez a terem, amelyben állunk, történelmi emlék, sok nagy és szomorú nap emlékét kelti fel bennünk. Majd a memorandum- per részleteit elevenítve fel, igy folytatja: A memorandisták nemzedékét, öregeket és fiatalokat egyaránt egy szent hit lelkesítette, az, hogy a Hohenzollern Sigmaringen dinasztia arra van hivatva, hogy egyesítse örökre az összes románokat. Őfelsége Ferdinand király, Mária királyné és gyermekeik képe a Kárpátokon innen minden papnál és minden gazdánál ott,volt a szobában a szentképek mellett és a templomi szentek mellett imádkoztunk a politikai szentjeink előtt is. Felségednek gazdag és nehéz öröksége van, mert meg kell erősítenie a türelem gránitszikláival azt, ami el volt rendelve. Egy régi erdélyi mondás, amit egy német költő mondott- először, aki idegen volt ugyan, de megértette e vidék népének lelkét, azt mondja: „Erdély, minden hitnek országa, a minden hittel szembeni teljes türelem országa.“ Felséged jelenlétével bebizonyította, hogy megért minden hitet, politikait, kulturálist, vallásit egyaránt és bátorító szót tud mondani.

Felséged bebizonyította, hogy Nagy românia megalakulásával el keli felejtenünk a multat és csak a jövőt kell néznünk-Legyen elfelejtve 1848 március 15! Legyen elfelejtve a memorandisták pere! Nem pert akarunk a más- hitüek, a másvallásuak és másnyelvüekkel szemben. A testvériséget akarjuk megalapozni, valamennyinek az egyesítését akarjak Felséged dicsőséges uralkodása alatt. (Zajos helyeslés.) De nem lehet a románok között különbség

Az Ekcéma

Azok, akik szenvedtek ebben a kínos betegségben és éveken át tűrhetetlen viszketegséget álltak ki, a Cadum kenőcs használata után rövidesen visszanyerték álmukat és nyugalmukat. Ez a kenőcs beigozelta , hatásosságát azáltal, hogy ezer és ezer egyént győ- gvitott ki, akik régóta szenvedtek ekcémától, sömö'r- től, pörsenéstől. pattanástól, furunkulustól, kérvénytől, kiütéstől, csalánkiütéstől, vérkeiéstől, aranyértől, viszketegségtől, rühtöi, tályogtól, égésisebtől, icsipestől, kérgesedétől, úgyszintén sebesüléstől.

mmmBmmmmmammmmmKammmmaammaam.

Kedd, Í933, november 7.

Az opera feljárója előtt emelvény, három aranyozott székkel. Itt foglal helyet, állva á király, Miklós herceg és Mihály nagyvajda. A 85- ezred zenekara pattogó indulóba kezd. Már jönnek is a kékruhás cserkószlányok. A Jcirá- lyi vendégek felemelt karral viszonozzák a köszöntést. Döngöiéptíi cserkész fiuk masíroznak el. Mihály trónörökös érdeklődve figyeli és nem egyszer apjához fordulva, kérdez valamit. Vaida miniszterelnök konferálja be az egyes felvonuló csoportokat. A vasutasok csoportja jön, majd a frontharcosok következnek. A Soimiik vezetésével példás rendben vonulnak fel a kolozsmegyei falvak. Most hossza sorban Szamos, Maros, Torda, Naszód, Alsó- febérmegye falusi lakossága, férfiak, asszonyok vegyesen vonul el táblákat hozva, éljenezve. Pár percre kisüt a nap. Valaki kérvényt akar eljuttatni a királyhoz. Vaida miniszterelnök veszi át- A királyi vendégek felveszik köpenyüket: hűvös van. Jó félóráig tartott a felvonulás.

' bármelyik társadalmi osztály, vallási vagy politikai nézet követői is, abban a tekintetben, ami az ország határaira vonatkozik, amelyeket Felséged dinasztiája érir.thetetlenül alkotott meg. Nehéz pillanatokat élünk. Az egész emberiség nagy eszmei harcokat viv s ezekből egy tanulságot szűrhetünk le: a románoknak mindenek előtt a román kultúráért és a román haladásért kell harcolniuk.

A király válasza.

Ezután Károly király emelkedett szólásra.

— Elnök Ur, Szentséges Atya, Miniszterelnök Ur! Két okból nem tehettem meg, hogy ne legyek jelen a mai ünnepen. Először azért a szép és kedves emlékért, amit az alapkő letételének ünnepe hagyott bennem, másrészt, mint az ország uralkodójának, jelen kell lennem ma, amikor véglegesen megpecsételtük az ősi hit szerint nemzetünk határkövét. Mindnyájan, akik itt vagyunk, egy boldog generáció tagjai vagynnk, ínért a mi életünkben teljesült be az ősök álma, egy álom, amely Stefan cél Mare és Petru Rares idejéből indult el, egy álom amely századokon keresztül ringatta Erdély gyermekeit s amelyet a Mindenható hatalmából megvalósítottunk.

— Boldog vagyok, hogy ma eljöhettem ide, hogy lássam ezt az ünnepséget és köszönete- met hozhattam a püspök őszentségének és mindazoknak, akik ennek a szent hajléknak a felépítéséhez hozzájárultak, mert csak a hit által lehet valamit elérni és én vagyok az első aki mindenki hitét kész vagyok respektálni addig, amíg ez a hit egyesül velünk abban a célban, amely a haza megerősödését szolgálja.

Emelem poharamat Erdély és az egész román nép egészségére, bárhol és bármüyen hitü legyen.

Ezek után a bankett véget ért és a király visszavonult a vörös szalonba, ahol a kormány tagjaival cercle-t tartott.

A diszebédre hivatalosak voltak a magyar egyházak képviselői és Bethlen György gróf, mint a magyarság politikai szervezetének elnöke is. A meghívottak részt is vettek a disz- ebéden, amelynek beszédeire szükségesnek látszik még visszatérni.

Az autoníobilklnb bankettjén.

Az automobilklub virágokkal díszített előcsarnokában a testőrség tisztjei álUnak. Egymásután érkeznek az előkelőségek és a kolozsvári sportélet reprezentánsai. A miniszterek a meghívottakkal beszélgetnek — az autóklub nagytermében térített asztaloknál. A mellék- szobában elhelyezett katonazenekar a királyhimnuszt játsza. Bevonulnak a királyi vendé- Sek. Az asztalion a király ül, jobbra tőlle a trónörökös, halra Miklós herceg.

; A hangulat közvetlen, íeszélytelen. Tătaru professzor emelkedik szólásra:

— Ma 12 éve, hogy Felséged Segesváron elfogadta az automobilklub diszelnökségét. Felségedben mindig a sport nemes támogatóját ismertük. A sportférfiak hódolatát teszem a trón lépcsőjére — mondotta.

Csend ül a teremre. Halk hangon, mosolygó arccal a király válaszol:

„Mint mindig, most is örömmel jöttem Önök közé. Büszkeséggel tölt el, amit ma itt láttam és hadlottam. Bár most, más gondok miatt, nem foglalkozhatok a régi aktivitással

A Uiv&ly beszéde a vúvos bankettjén

állnak meg a királyi vendégek. A felszentelési szertartás utolsó aktusa következik:

Károly királyt a papság fehér köppenybe öltözteti. A felszentelési okmányt a király bádogdobozba helyezi, melyet leviaszkoilak és az oltárasztal köüregébe helyeztek. Őfelsége a templom épitésének befejezését jelképező téglát elhelyezte s ezüst maiteres kanállal a jelképes vakolást elvégezte. Majd a faragott asztallapot tették rá a köre, melynek négy sár • kába a király, Miklós herceg és Mihály trónörökös ezüstkaiapáccsal piák«1 tteket vertek be- Ivan püspök lépett elő. Beszédében ismer tette a katedrális történetét, melyet Ferdinánd király kezdeményezésére kezdtek építeni Hangsúlyozta, hogy roman nemzeti szempont ból milyen szerepe van az Erdély szivében épített görögkeleti katedrálisnak, majd végül megköszönte a király ajándékát- A király mosolygó arccal gratulált a püspöknek. Ezzel be is fejeződött a felszentelési ünnepség, máj 1 az opera előtt folytatódott a király látogatás programja.