Keleti Ujság, 1933. november (16. évfolyam, 251-275. szám)

1933-11-05 / 254. szám

IZ KElETf'ttjSXG mammmmaxmammm Vasárnap, 1933. november 5. /ciifc estélyi kabátja háromnegyedes, a másiké egészen hosszú. :*‘*wt*-,****í( Eddig szól az információ. Kimondottan báli toalettekről még nem esett szó. Divat őexcellenciája még vajúdik. De mire itt lesz a szezon a báli divat is megszületik. S ezt höl­gyeim, majd akkor „beszéljük meg", ■äfr Afasiszta uralom szülét énének: a Marcia su Rómának tizenkettedik évfordulóján, októ­Budapcst legszebb palotája, az exkluzív Karácsonyi-palota gazdát cserélt, A kapun — melyen egykoron fejedelmek vonultak be — gyászlobogót lenget az őszi szél: meghalt a 73 éves gróf Karácsonyi Jenő. Az uj tulajdonos Keglevich gróf, kit tavaly adoptált az ősz gróf feleségével folyó viszálya miatt. Ez utóbbiban egy polgári származású titkár is szerepet játszott. A Karácsonyihitbizománynak s ezzel együtt a palota tulajdonképpeni urának nem Ka­rácsonyi Jenőnek, hanem bátyjának, Aladár­nak kellett volna lennie. De Aladár gróf „meg­bocsáthatatlan“ bűnt követett él', egyszerű öt­ágú koronát kapcsolt a maga kilencágu koro­nás életéhez: elveţie pazonyi Elek Máriát. Jött természetesen a már unalomig ismert ki- tagadás, stb. stb. Karácsonyi Aladár legénykorában a brüsz- szeh követségén volt attasé. Abban az időben, mikor Chotelt gróf képviselte a belga udvar- véd a. ferencz-józsefi monarchiát. Egy bájos, finomarcu fiatal lány volt a Chotek-ház dísze: Zsófika gróf kisasszony. Karácsonyi Aladár igen sokszor megfordult náluk és az a sürü látogatás majdnem házassággal végződött. És most működtessük kissé fantáziánkat. Találgassunk. Mi lett volna, illetve mi nem lett volna, ha ez a házasság létre jön? Talán Fcrencz József előbb lemond a trónról, ha Fe- rencz Ferdinánd trónörökös főhercegnőt vess feleségül. Talán akkor el sem ment volna a szarajevói végzetes útra. Talán az egész hábo­rút, világégést, forradalmakat kikerülhette volna egy boldogító „igen“. Az azonban bizonyos, hogy más lett volna a palota sorsa, ha a házias, praktikus érzékű Zsófia grófné az úrnője és más lett volna a Zsófia trónörökösné sorsa, ha meghallgatja akkor Karácsonyi Aladár grófot. íme: még sem frázis, hogy a sors utjai kiszámíthatat­lanok. * Nők ruzsos ajkáról gyakran „gyöngyözik" le ez a kijelentés: „Hja, nekem igényeim van nak.“ Ezt bizonyos büszkeséggel mondják, sőt lekicsinylik vele azt, akik föltevésük szerint igény-szegények. Föltevésük csal. Mert bizony igénye min denkinek van. Ez velünk született gyarlóság, amivel kár hencegni. Ismernek-e valakit, ki nem szívesen lakna villában, szép, stílusos bú­torok között, van-e valaki, aki ne szeretne gyönyörű utakat tenni, vagy aki ne kedvelné a szép ruhákat? Az angol, francia nevelőt sem kergetné el senki gyermekei mellől, sőt egy aula is jól fogna, Igen, az igény, az improduk­tív embereknél ez a kártékony gyarlóság, ve­lünk születik és bizonyára velünk is fog meg­halni. Lemondani — ha kell — viszont már na­gyon kevés nő tud — szépen. Hogy ne panasz­kodjunk ismerősöknek, barátoknak, szomszé­doknak, kit, ahol megkapunk — hogy ne érez­tessük a szegény férjekkel — ez ritka erény. Próbáljuk meg. Elégedjünk meg villa he­lyett — a kis kétszobással, a nagy személyzet helyeit — mindenes lánnyal, tengeri fürdő he­lyett a városi stranddal, ha ugyan erre is futja. Az „igényesek“ — úgy hiszem — legtöbb­ször azt akarják mutatni, hogy ők lehetnek ilyenek, nekik dukál a jólét, mert ők „len­ágy neműben" jöttek a világra. (A legtöbb em­ber előkelőbbnek akar látszani a másiknál.) Jaj Istenem! Mennyien vagyunk, akik bizony jobb napokat láttunk, akik — mint mondani szokták — szintén selyempaplan alatt szület­tek. Szerintem éppen az bizonyítja, hogy tény­leg jó nevelést kaptunk, ha alkalmazkodni tu­dunk a körülményekhez. Ez az igazi uriasság. Úgy lemondani, hogy az ne is lássék lemon­dásnak, büszkén viselni a hatéves divatjamúlt télikabátot, zokszó és keserű arc nélkül. Ne nézzünk sűrűn felfelé. Lehetőleg min­dig csak lefelé. Menjünk ki a konyhába és si­mogassuk meg annak a derék Julisnak a fejét, kinek egyetlen öröme a rövid vasárnap dél után. Arra gondoljunk, hogy többen vannak alattunk, mint felettünk. Mondjunk le hölgyeim a nagy igényekről. Úgy sem segít rajtunk, sőt megnehezíti az éle­tünket,^ elégedetlenséget szül. Legyünk mosoly­gós, vidám arcuak, örüljünk ha másnak jól megy a sora, bocsássuk meg neki, ne irigyel jak, még akkor sem, ha az illető — a legjobb barátnőnk. Ne vádölfcmctk következetlenséggel, hogy csak az imént prédikáltam igénytelenségről, most pedig a divatról regélek. Hiszen én is szie- retem a szép ruhát. Meg aztán úgy gondolko­zom, hogy egy-egy ruha még nem jelent nagy igényességet és azt szeretném, hogy a nagy ritkán csináltatott ruha a legdivatosabb le­gyen. A csudába is, látszék rajta, hogy idei. Meg aztán arra is jó az ilyen divattudósitás, hogy ötleteket ad: a régi ruháinkat hogyan frissíthetjük fel, hogyan varázsolhatunk belő­lük újat. Nem volt könnyű dolog informátort ta­lálni. Körülnéztem elébb Kolozsvár jólöltöz­ködő hölgyei körében. Végül eljutottam a Szánthó Margit szalonjába és őt kértem föl nyilatkozattételre. — Rég nem volt olyan szép és praktikus divatunk, mint az idén — mondotta. Az idei ruhák a vállon egészen férfiasán szélesek és a rossz alakból is jót csinálnak. A széles csí­pőt ügyesen eldekorálják. De kezdjük az ele­jén. Vegyük például egy divatdámának egész napját: felkeléstől lefekvésig. — Tehát őnagysága kiugrik ágyából, köny- nyen mosható pizsamájában. Fürdés után föl­veszi krepdesin, vagy zsorzsett vattirozott pongyoláját, amely csak abban különbözik a tavalyitól, hogy a nyakon nagy masnival csii- kódik össze. Pongyolában csak addig van, míg megreggelizik, újságjait elolvassa. Ekkor fel­ölt’, házi ruháját, mely könnyű szövet, mos­ható, tehát mindig friss. 12 óra felé őnagysága bevásárlásokat akar eszközölni a városban. Fölveszi magasnyaku topszinii vagy méreg­zöld trottör ruháját. Szabása kosztümszerü, nagy gombokkal díszítve. A ruha vonala váll felé szalad. Teljesen sima, csak ujjban van di­szitve. Hossza fél lábszárig ér. — Délután őnagyságának vendégei van­nak teáira. Hosszú fekete, rücskölt selyem­— Este premier a színház ban: mondjuk az Indig- bemutató. Dámánk onnan el nem maradhat. Estélyi ruhája fekete, teljesen liosz- szu, egészen az alakhoz si­muló, még a lábak vonalát is engedi láttatni. Csak tér­den alul kapja a bőséget, mely uszályban végződik. Anyaga: selyembársony, v. fényes selyem. Barátnője fehér, fényes selyem­blúzban van, fekete selyembársony szoknyá­ban, ami blúz jellege mellett mégis estélyi ruha benyomását kelti. Egy másik jelenlévő hölgyön fehér estélyi ruha, mi szintén nagyon divatos a fekete mellett. Dísze: mintás tiitt, i mely mindinkább kiszorítja a csipkét. Egyi- I bér 28-án több mint két­ezer pár esküdött Rómában örök hűséget. A Duce — kt a gyermekeknek amugyis nagy rajongója — minél több olasz gyermeleat akar. Mikor Hitlert kinevezték kancellárnak a birodalmi gyűlés megnyitása utáni nagy győzelmei ünnepen több száz fa jtiszta „Deutsche Heirat"-ot kötöttek. Árja-árjával, német-német­tel, szőke-szőkével. Hogy biztosítva legyenek az egyedül üdvözítő szőke, kékszemü gyer­mekek. A politika úgy látszik divatba hozza a házasságot. Erősen várunk errefelé is egy olyan politikai áramlatot, melynek mi is lás­suk valami hasznát. Reméljük, eljön. Kérünk tehát fokozott-mirtusz importot. ■— Sz. Szappanyos Gabriella. <~G!~ ■{. Heti étlap HÉTFŐ: Korhelyleves, Eszterházy rostélyos, tejben rizs csokoládé öntettel. Vacsora: Velős palacsinta. KEDD: Tojásleves, paradicsomos burgonya fö'zelék ser* téscombbal, tejfölös aszalt szilva. Vacsora: Sojţ kás kocka. SZERDA: Pirított reszelttésztaleves, borjuvesés dlnsz- telt sárgarépával, zsemlyepudding. Vacsora: Hideg töltött tojás tartár mártással. CSÜTÖRTÖK: Tüdöstáskaleves (csontból, zöldségből), csirkepörkölt tarhonyával, kiflikoch. Vacsora: Sertésfatányéros retekkel. PÉNTEK: Karalábéleves, sült harcsa francia salátával, gyümölcs. Vacsora: Hering saláta. SZOMBAT: Paradicsomleves, bélszín vadasan makaró­nival, csöröge. Vacsora: Kelbimbó vajban, alma kompót. VASARNAP: Malacaprőlékleves, sült malac piroská­posztával, ecetes tormával, gesztenyepüré tej­színhabbal. Vacsora: Szardínia, vaj, kékesi sajt, tea. Étel-receptek Korhelyleves. A jóizü káposztalevet annyi vízzel hígítjuk, mig kellemesen savanyu. Egy tányérnyi vá­gott savanyu káposztát téve bele, megfőzzük. Egészen kevés, világos, híg rántást adunk hozzá, melyben ke­vés apró hagymát pirítunk. Ha a káposzta megfőtt, egy sertésvelöt és egy negyedkiló füstölt kolbászt fő­zünk bele. Gesztenyepüré tejszínhabbal. Egy kiló gesztenyé­nek nyersen lehántjuk a külső kemény héját, :a belső barna héját rajta hagyjuk és megfőzzük, vigyázva, hogy szét ne menjen. Akkor már igen könnyen letisztíthat­juk a belső héjától. Atpasszirozzuk. Fél pohár vízből, Íz­lés szerinti cukorból, fél rúd vaníliából sürü szirupot főzünk és gyúródeszkán az átpasszirozott, gesztenyével összegyúrjuk. Nem szabad nagyon nedvesnek lennie. Krumplitörőn átnyomva tesszük az üvegtálra. Egy liter tejszínhabból habot verünk és vaníliás porcukorral íze­sítjük. Zsemlyepudding. Félkiló veknit tejbe áztatunk, mig egészen puha. Kicsavarjuk, átpasszirozzuk. Hat tojás sárgáját elkavarjuk, nyolc kanál kristálycukorral és tiz deka vajjal, öt deka héjtalanitott, szálkásra vágott mandula, öt deka mazsola, az átpasszirozott vekni és a hat tojás habja könnyedén belekeverve jön hozzá. Ki- zsirozott, lisztezett puddingformában egy óra hosszáig gőzben főzzük. Borsodőval tálaljuk. ír nov. 9—10.-én ! gsxíLísosi««?" Kereskedelmi Hitelintézet R.-T.-náí Cluj—Kolozsvár, Piaţa Unirii 20, mert ez a főelárusitó nagyszerű nyerőszériában van, 5.000,000 L nagy! tilalmat E A sorsié* Egész fél negyed nyolcad 1 if) gyek árai: Lei >800 - Lei S991- Lel3S9a- Lei 125*— | N =3 Minden músotliU sorsjegy nyer 22|

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom