Keleti Ujság, 1933. november (16. évfolyam, 251-275. szám)
1933-11-26 / 272. szám
13 Vasárnap, 1933. november 26, KílETiUrsSC, Ml A Keleti TJjság, programjához híven, fel akarja ölelni a társadalmi élet minden terrénumát: mától kezdve tehát a zenének is helyet szentel hasábjain. Lapunk korlátozott terjedelme egyelőre — sajnos — nem engedi meg, hogy mindennapos kontaktust teremtsünk a zenekedvelő közönséggel, de igyekezni fogunk legalább vasárnapi számainkban ezt a számunkra is kedves összeköttetést minél gyakoribbá tenni. Mindenenesetre törekedni fogunk arra, hogy ebben az egyelőre szűkre szabott keretben is Erdély zenei életének minél pontosabb képét tükröztessük vissza. Zenei rovatunk színvonalának biztosítására a kolozsvári zenei életnek máris több kiváló tagját nyertük meg munkatársul és ezen az utón kérjük fel Erdély zeneirodalmának művelőit arra, hogy bizalommal keressenek fel berinünket írásaikkal. Mi a legjobb szándékkal tesszük meg a kezdeményező lépést, most már a szakembereken a sor, hogy segítsenek munkánkban, melynek célja: a magára hagyatott romániai magyar zenekultúrának és oktatásnak támaszt nyújtani ahhoz, hogy problémáinak nyilvános megvitatásával megtalálja fejlődésének és szerveződésének helyes útjait. A zene jelentősége életünkben „Mi lenne dalok nélkül e földön életünk? Tenger lennénk gyöngy nélkül, iliattalan vi- i'ág ..így mondja az, aki a természet hangjait a legmélyebb szívvel és a legmarkánsabb kézzel rögzítette: Beethoven. És ettől a zsenitől lefelé, a nagyobb, kisebb muzsikusokon át, a daloló édesanyáig, aratóig, katonáig vagy a fütyörésző uccagyerekig, bármelyiket megkérdeném: mi neki a dal, a muzsika? — valami belső lelki szükségletről beszélne, amit hangja, vagy hangszerével elégit ki. Mert az ember maga és a világ között állandóan érez egy distanciát, mintha énje sohasem tudna a külső keretek közé nyugodtan elhelyezkedni. Vagy az események zúdulnak reánk akkora erővel hogy azt hang nélkül nem bírjuk elviselni, vagy mi vagyunk telítve érzelmekkel s ilyen esetekben adjuk magunkat a művészetben. Az embert önmagának visszaadni és a világnak kivetíteni legalkalmasabb művészeti nyelv a zene, mert a megindítás folyamatát a lélekben legközvetlenebbül végzi, érdek nélkül kapcsolódik szívből szívbe, az értelemnek nem ad teret a befogadásnál, hatásának tehát minden fenntartás nélkül engedhetjük át magunkat. Ezért a zene az egyik legnagyobb nevelője az emberi léleknek. Mágikus erejéről már ókori mondák regélnek, de szemmelláthatóan is ott él hatása a Mona Lisa mosolyában, amit a festő ecsetje a zene segítségével varázsolt elő. Vagy beszéljünk-e nagy eszmékről hőstettekről, melyek egy-egy hires nóta, avagy csatadal nyomán fakadtak? A zene azonban nemcsak nagy pillanataink velejárója. Bele van ágyalva mindennapi életünk apró mozzanatai közé is. Belőlünk indul ki, hogy aztán később visszahasson reánk. Érzelmi életünknek mintegy utánrezgése. A bölcsődal pl. a karringatás mozdulatán épül fel, és ugyanarra ösztönöz. A szerelmes trubadur hangja az ökleit érzékiti és e vágyat akarja felkölteni. A hymnusz égfelé tör és visz, s vájjon a gyászzene nem a porbasujtott test taglejtéseit fogja ütembe, miközben feloldani akarja? Az énünkkel való szerves összefüggésének köszönheti a zene népszerűségét. Valóban minden művészi produktum között a zenének van a legszélesebb rétegű közönsége. A népzene, ahogy megszületik, már talajt érez a lába alatt. A miizene azonban létfeltételekhez van kötve, szükségesek hangszer és tanulás hozzá. S bár e muzsika a rádióban hatalmas propagáló eszközre tett szert, a fenti kívánalmak még mindig fennmaradnak érdekében, mert a zene lényegében éppen az fekszik, hogy nem csupán a hallgatásra bir reá, de egyenesen aktív funkciókra ösztönöz. A kieléglést nem a befogadás momentumaiban adja, teljességében a visszaadásban éri azt el. Igazi gyönyöre tehát nem marad az alkotók privilégiuma. A reprodukálok ugyanúgy átélik mámorát, sőt a beérés folyamata éppen ezeknél a legbensöségesebb, mert az alkotás kínjaitól mentesen a legnemesebb élvezetek birtokába jutnak általa. Ezeknek az elemeknek igaz barátja megértő segitőtársa a zene egy egész életen keresztül. Napjainkban a külső viszonyok egyre beljebb szorítanak magunk és otthonunk körébe. S e kis világoknak mi sugároz igazi derűt és meleget? A muzsika. Az olyan miliőben, ahol zenélnek, a lélek megfürdik, megfrissül. Titkos pecsétjeit feltöri az a bűvös aranykulcs, alvó érzelmeinek csipkerózsái megmozdulnak érintésére.. Tudták ezt minden idők emberei, akik palotáik pompájának, vagy kunyhóik sivárságának hangulatát ezzel fokozták fel, vagy aranyozták be. Még a zord Attila is felderült, ha a regősök hangja megszólalt és a magyar rokokó ma is bájosan int felénk az Eszterházi Vigasságokból. A zene legmagasabb hivatásában a tömeg- lelkek mozgatója és szószólója. Az egyéni fantáziák eredőjeként kialakul fajok és népek muzsikája, magánhordozva azok temperamentumának jellemvonásait. Vezérfonalát egzisztenciális erők is kormányozzák. Földrajzi, gazdasági és politikai viszonyok. Ilyen hatások alatt volt szomorú a magyar nóta háromszáz esztendő óta. Ezért sirta „fájdalmát egy haldokló, egy árva nemzet“ a román népdalban. Festő, mutasd meg a palettádat és megmondom ki vagy! Nemzetem, ahol a te muzsikád megszólal, ott a lelked ki van vetítve a nyilvánosság mozivásznára, mert egy nép zenekultui’ája intelligenciájának egyik fokmérője. A magyar nyelv szókincse harmadik helyen áll a világ nyelveihez viszonyítva, temperamentumának színskálája pedig felmérhetetlen a kedély hullámainak mélységében és magasságaiban. Nincs okunk hát félni, amikor dalolásra nyílik ajkunk, sőt engedni kell dolgozni ez ösztönt önmagunkban. A tudomány ugyan még nem derítette ki, miféle élettani okok kényszerítenek a zene kultiválására, de a mult tapasztalatai igazolják hogy fejlődése lépést tart az emberiség általános fejlődésével. Ahogyan tágult a látókör, épugy szélesedett hallókörünk is. Minden kor elhozta a maga uj, sajátos érzelmeit, s ezek le vannak fektetve muzsikájának lapjai közé. így rajzolják meg a mai zene nyugtalan, lármás akkordjai is a modern ember zaklatott idegállapotát. A disszonánciák a válságos helyzetbe jutott emberiség érzelmeinek visszhangjai. Harsogásuk azonban nem halált kiált, hanem megújhodást keres és ígér. A lárma és küzdelem hangjai: az őszinteség jelei a torkokon és a hangszereken. Ne fojtsuk le őket onnan. Hiszen megkönnyebbülést okoznak, miközben magát a zenét átvezetik uj életformái közé. Ez minden fejlődés és születés törvénye, folyamta. S ezért maradhat jövőre is a régi biztatás a jeligénk: „Fiaim csak énekeljetek!“ Dóczyné Berde Amál. Az üde nők ^ »ac <Sf5 ^POUORB FORVIL Amerikai cSiíilcoIc verseny* vizsgája a magyar zenéről Nem is himnök, hogy a magyar zenét milyen komolyan veszik külföldön. Amerikában a Boston melletti Sommesville városban a köz- oktatásügy helyi vezetősége a mult évben versenyvizsgát hirdetett az érettségiző ifjak és leányok körében, — szabadon választott témáról, amely azonban annyiban kötött volt, hogy Magyarországról, illetve a magyar zenéről kellett szólnia. Sok dolgozat közül az első dijat Emilia M. Anderson kisasszony nyerte meg „A ritmus és a dal országa“ című őszinte elmélyedésről tanúskodó dolgozatával. A tanulmány bőven foglalkozik Liszt Ferenccel, a magyar zene megtestesítőjével és a Liszt-rapszódiákkal. A dolgozatnak az a konklúziója, hogy a magyar zene igazában a kedély muzsikája. Azok, akik ismerik, a sikerült tanulmányt, megállapítják, hogy Anderson kisasszony a magyar zene révén megértette a magyar lelket is. ZENEI HÍREK Kamarazene Kolozsvárt, örvendetes jele & kolozsvári zenei élet fellendülésének, bogy a kamarazene minél intenzivebb művelésére újabb komoly kezdeményezés történt. Arról van szó, hogy a tél folyamán sorozatos hangversenyeket rendeznek és az estélyeken Kolozsvár legkiválóbb kamarazene-társaságai fognak közreműködni. Máris biztosították részvételüket a Pollermann—dr. Veress—Boskotvits— Lázár kvartett, a Kouba—Veszprémy—Stran- szky—Lázár kvartett, a Kádár—Pop—Lebeda —Breviman kvartett és a Lakatos—Schul— Holló—Eichner kvartett. A hangversenyek jó- tékonycéluak és fel fogják ölelni a kamarazene-irodalom legszebb müveit. Az első kamarazene-hangverseny decepiber első felében lesz, a Pollermann-kvartett közreműködésével. Remélhető, hogy a rendszeresített: kamarazene estélyek iránt kellő érdeklődéssel fordul a kolozsvári közönség. Az előadások napját és műsorát idejében közölni fogjuk. Templomi hangverseny. A magyar lutheránus nőegylet december 2-án este nyolc órakor jótékonycélu hangversenyt rendez a lutheránus templomban. A műsor keretében a zsoltár-költészet legszebb termékeiből mutatnak be szemelvényeket történeti sorrendben. A hangversenyen a Zeneművészeti Tanfolyam tanári testületé és énekkara működik közre. * Megvette már a CLUJ—KOLOZSVÁRI KALAUZ ÉS CÍMTÁRT? Minden könyvkereskedésben és trafikban kapható! Ára 50 lej, rövidített kiadás 20 lej.
