Keleti Ujság, 1933. november (16. évfolyam, 251-275. szám)
1933-11-19 / 266. szám
Vasár rurp, 1933. november 19. KUETlUjsm Fontos és nagyjelentőségű eredményekkel fejeződött be a negyedik Balkán-konferencia Salonikiben A Balkán-Unió megalakulásának egyik főfeitétele a kisebbségi kérdés megoldása — Svájc mintájára akarják megvalósítani a Balkán-saÖvetségei — Egységes vámpolitika cs egységes kereskedelmi politika az idegen államokkal szemben (Athén, november 18.) Ünnepélyes keretek között, a Balkán-himnusz hangjai mellett ért véget a negyedik Balkán-konferencia. A tanácskozások befejezése előtt a konferencia még egy felhívást intézett az összes Balkán- államok kormányaihoz, amely azt kérte, hogy a legközelebbi konferencia Belgrádban gyűljön össze. Sok nehézséggel küzdött a negyedik Balkán-konferencia, de mégis sikerült néhány olyan határozatot hozni, amelyek igen fontosak és jelentőségteljesek. Valószintinek látszik, hogy az összes kormányok magukévá teszik a konferencia ama határozatát, amelynek értelmében a Baikán- államok külügyminiszterei évenként legalább egyszer összejönnek és megtanácskozzák a Balkánt érintő kérdéseket. Ez annál inkább valószínű, mert az utóbbi hónapokban, hivatalos körökben is megnyilvánult az óhaj a szorosabb kontaktus iránt. Bulgária tanácskozások során teljes egyenjogúságot követel mindama Balkán-kérdésekben, amelyeket a bolgár kormánynak kell elintéznie és követelte azonkívül a kisebbségi jogok pontos alkalmazását az összes olyan balkán népekre, amelyek idegen országban élnek. Görögország a maga részéről hozzájárult Bulgária követeléséhez, csak azt kötötte ki, hogy a bolgár egyenjogúság elismerése nem jelentheti a neuillyi békeszerződés revízióját. Kiderült a tanácskozásokon, hogy a Balkán-Unió megvalósítását legjobban a kisebbségi kérdés hátráltatja- Ennek megoldásától függ a szövetség sikere. Kiderült az is, hogy a bolgár kiküldött épp olyan erélyes álláspontot tanúsított ebben a kérdésben, mint ezelőtt. Optimista vélemények szerint a Balkán-Szövetség Svájc mintájára fog megalakulni. Sokkal eredményesebb munkát végzett a konferencia a politikamentes kérdések terén. így elhatározták a konferencia résztvevői, hogy kiépítik a balkánközi vasúti összeköttetést. Ennél a pontnál a görög-román vasúti ösz- szeköttetés létrehozatala szerepelt első sorban Bulgárián keresztül, ami újból aktuálissá tette, a Bulgáriát és Romániát összekötő vasúti hid megépítését, amelyet eddig stratégiai okokból halogattak. Igen fontos határozatokat hozott a konferencia a Balkán-államok egységes vámpolitikájára, a kereskedelmi kérdések együttes elintézésére és általában közös balkáni kereskedelem politikára vonatkozólag. Ezek a szép határozatok egyelőre ugyan csali papíron szerepelnek, de viszont az is tény, hogy konferencián mégis közelebb hozták egymáshoz a Balkán félsziget népeit, amelyeknek képviselői most már mégis leülnek a zöld asztalhoz és megtárgyalnak sok olyan dolgot, amelyről eddig beszélui sem lehetett. Tegnap este óta helyreáliott a diplomáciai viszony Oroszország és Északamerika között (Washington, november 18.) Roosevelt és "Litvinov között a tárgyalások eredményesen befejeződtek. Roosevelt kijelentette, hogy a diplomáciai viszony jogilag helyreállott a két ország között. Az amerikai köztársasági elnök közzétette a közte és Litvinov között történt levélváltást, amely főként gazdasági kérdésekre Oroszországban élő amerikai állampolgárok vallásszabadságára vonatkoznak. A diplomáciai viszony tegnap éjjel 11 óra 50 perckor állott helyre', de ténylegessé csak abban a pillanatban válik, amikor a két ország kicseréli diplomáciai képviselőjét. Amerika szovjetoroszországi követe Bulit lesz, aki eddig is tanácsadóként szerepelt minden amerikai-orosz kérdésben. Litvinov még néhány napig tartózkodik Washingtonban és azután visszautazik. Moszkvából jelentik: Az Izveslia hosszasan foglalkozik a megkötött orosz-amerikai egyezménnyel és megállapítja ennek rendkívül nagy politikai jelentőségét, amely a távolkeleti bonyodalommal válik igazán érezhetővé. Az orosz lap hangoztatja, hogy a gazdasági megegyezés az egész világ gazdasági politikájában fogja éreztetni hatását. Az őrliázaknál és kisebb á is lehet táviratokat feladni A nagyváradi postaigazgatóság érdekes kezdeményezése (Nagyvárad, november 18.) A nagyváradi postaigazgatóság figyelemreméltó kezdeményezést tett, amely a közönség kényelmét remélhetőleg elő fogja segíteni. Erdélyben általában nagyon sok kellemetlenség származott abból, hogy a postahivataloknál feladott és felvett táviratok nagy késlekedéssel érkeztek meg rendeltetési helyükre, mivel táviró-állo- mások csak gyéren vannak. A nagyváradi postaigazgatóság most azt a rendelkezést léptette életbe, hogy ezentúl a vasútvonal mentén levő őrházak és állomások is felvehetnek magántáviratokat, valamint az oda érkezetteket kézbesíthetik. Munkájukért semmiféle felülfizotéstnem fogadhatnak el, csak a rendes távirótarifában megállapított dijakat. Ezzel az intézkedéssel különösen a pályaudvarok mentén szétszórtan élő birtokosok helyzetét könnyítették meg. A vasutasok ezért a munkáért nem kapnak külön fizetést, mert a posta és a CFR közt 1921 óta érvényben levő egyezmény kötelezi a vasutat magántáviratok felvételére. A fenti rendeletet november elsején léptették életbe és eddigelé négy megye területén alkalmazták. Biharmegyében harminc ilyen állomás van, amely köteles a táviratokat felvenni és kézbesíteni, köztük a bihari, székelyhídi, margittai, várad-velencei belényesujlaki, belényessonko- lyosi, belényesi, vaskóhi, nagyszalontai, tenkei stb. Szilágymegyében huszonöt : igy Érmihály- falván, Szilágy-Szatmáron, Szilágysomlyon. Tasnádon, Tasnádszántón, Zilahon Bürvélye- sen, Szilágy cseh en, stb., Szatmármegyében huszonkilenc: Gilváson, Halmin. Nagybányán, Nagysómkuton, stb. Máramarosban pedig tiz, köztük Borsán, Felső- és Alsó-Visón. Az érkezett táviratokat az állomástol azonnal kézbesítik a r.endeltetési helyre ha az közel esik az állomáshoz. A távolabbi vidékeken lakó emberek csak akkor kapják kézhez a táviratokat, ha az állomásfőnöknél előre bejelentik hogy kézbesítési dijat hajlandók fizetni az esetleges táviratok után, mert az vasút nem kötelezhető arra, hogy a posta munkáját végezze és külön kézbesítőt tartson. Erdélyben ez az első ilyen irányú kezdeményezés és ajánlatos volna, hogy a többi mogyékben is vezessék be ezt a rendszert, ann nem alapszik egyében, mint egy régi egyezmény felújításán. Pékeket, vagy szakképzett vasutasokat akar a CFR alkalmazni? (Kolozsvár, november 18.) Az államvasutak kisebbségi ajkai mazottjai mindennapi kenyerük védelmében döntő erőpróbára készülnek és egymásután indítanak peres eljárást a szabálytalanul eljáró CFR eilen. Ismeretes ugyanis, hogy a nyelvvizsgáztatás szomorú sorozatába a tavasszal is beil Vesztettek egy megdöbbentő szigoruságu vegzaturát, amelynek eredménye a köztudomás szerint gyászos volt a kisebbségi vasutasok egyre apadó táborára. A legtöbb elbocsátott alkalmazott azonban nem nyugodott bele abba, hogy a sok évtizedes, pontos és megbízható szolgálatuk révén szerzett jogaikból kisemmizték őket és perrel támadták meg az államvasutakat, arra való hivatkozással1, hogy már évekkel ezelőtt sikeresen letették a román nyelvvizsgát — amiről egyébként hivatalos bizonyítványaik is tanúskodnak — és e második vizsga alá vonás törvénytelen s nem egyéb rosszindulatú akadékoskodásnál. A keresetek egyrésze már beérkezett a bíróságokhoz, amelyek elrendelték a bizonyítási eljárás bevezetését, illetve a bizonyítványoknak és a szolgálati táblázatoknak a bemutatását. Ezekben a táblázatokban ugyanis Dyoma van annak, hogy a kérdéses tisztvi- relők vagy alkalmazottak már egy ízben letették a román nyelvvizsgát. A CFR vezér- igazgatósága a bizonyításnak ilyen irányban való kiterjeszkedése helyett alkalmasabbnak találta, ha megmásítja eredeti álláspontját, ezért még május végén az államvasutak hivatalos lapjában közölte, hogy a román nyelvet kellően nem tudók részére még egy utolsó vizsga termi nust ad. A tavasszal megtartott vizsgákon elbukot- tak, illetve az akkor elbocsátottak egyrésze — a tisztviselők kivételével — visszakerült az állásába. Az uccára dobott tisztviselők viszont nerbe fogták a CFR-t. Akik visszajutottak az állásaikba, azok most természetesen éjt-napot egybetéve tanulnak és készülnek az eddig ismeretlen napra tervezett pótvizsgára. Mindezek ellenére azonban nem elég, hogy a szegény alkalmazottak egész nap a munkahelyükön gürcölnek, görnyednek, hanem esténként, éjszakánként, hajnalonként, vagy amikor egy parányi szabad idejük marad, könyveik felé görnyedve magolnak, hogy a pótvizsgán el ne bukjanak. Ugyanis a legutóbbi vizsga alkalmával megtörtént, hogy az $gyik vizsgázó vasutastól a kenyérsütés módozatairól akartak a vizsgáztató bizottság tagjai közelebbi felvilágosításokat kapni. A delikvens természetesen, miután nem tudta a dagasztás, gyúrás, kelés és más egyéb szavak román kifejezését, gyöngyöző homlokkal volt kénytelen bejelenteni, hogy nem tud helyes feleletet adni. Szerény véleményünk szerint semmi szükség nincs arra, hogy egy vasúti alkalmazott — különösen ha férfi — teljes pontossággal mondja el a kenyérsütés módozatait román nyelven akkor, amikor talán még magyarul sem tudna hasonló kérdésekre válaszolni. Végeredményben nem pékeket akar a vasút a hivatalaiba állítani, hanem szorgalmas, becsületes alkalmazottakat.
