Keleti Ujság, 1933. november (16. évfolyam, 251-275. szám)
1933-11-03 / 252. szám
KELETTUjsm 'Péntek, '1SS3. novem&etfti» j TOBSilciPÚ BWIHPEItÜTT KAPHATÓ ________| Ahol a „végi K ud egymásnak Harangolás a temetőben, Halottak napján — Az idén is megismétlődött a kolozsvári magyarság népvándorlása a temetőbe (Kolozsvár, november 2.) Mindszentek napján az idén is megkapták a halottak a nekik kijáró virágot, a krizánténumot és az őszi bánatot. A gyertyák kigyultak ismét és egy este fényben úszott a temető, millió gyertyaláng mellé kigyültek az emberek a halottak közé, hogy megemlékezzenek azokról, akik már elköltöztek a túlsó, boldogabb világba. Mindenki igyekezett, hogy a sírok ne legyenek szegényebbek, mint a tavaly, hogy a halottak ne szerezzenek tudomást a nélkülözésekről, a hiányokról, amelyek évröl-évre nagyobbra növekszenek. Legalább egy gycrtyaszál és egy pár virág ki is jutott minden halottnak, ha az élőknek nem is jut ki a mindennapi kenyér hiánytalanul. Mert azzal a néhány szál virággal, ami ilyenkor mindenképpen előkerül, azt bizonyítják az élők a holtaknak, hogy még mindig szeretik ér, nem tudják elfelejteni őket. Szép halottak napján minden temető, az eldugott kicsi falvakban is, ahol esztendőben egyszer látogatnak ki a sírokhoz, ezen az estén. Nagy nevek a síremlékeken. A kolozsvári temető különösen szép. Nagy halottak nyugszanak benne, akiket illik felkeresni ilyen alkalommal legalább. Szemben a bejárattal a három nagy református püspök alussza örök álmát: Nagy Péter, Şzăsz Domokos és Bartók György. A régi Kolozsvár ad itt évröl-évre nagy találkozót a temető ünnepén, ezen az igazi magyar ünnepen. Jóformán csak magyar szót hallani a házsongárdi temetőben, mert ez a hely, ahol a költözés nem olyan egyszerű. A lezárt temetőben csak azok számára van még hely, akiknek apái, nagyapái is az árnyas fák alatt pihennek. Tizenöt év előtt pedig a város lakosságának 86 százaléka magyar volt. Es ilyenkor, halottak napján, a temető felé zuduló nép- vándorlás mutatja meg, hogy ez a százalékszám megapadhatott, de a magyarság nem tágít posztjáról Kolozsváron ma sem. Felsétálunk az utón, a tetőig és onnan a hősök sírjait keressük meg. Minden síron gyertyakoszoru lángol, ahogy megyünk, az ut két szélén. Kinek töbo, kinek kevesebb. A szegénység és gazdagság itt sem mond le örökös harcáról. De a hősök t. metöjébcn egyenlőség van. A halottak, szép sorjában fekszenek, amint, az életben is sorban szoktak állani. Es mintha uniformist viselne a temető is. Egyforma pár szál virág minden hős sírján. Fent az uj temető fiatal fáinak levelei is már halálra váltak, szép sárgán világítja meg okát lentről a gyertyafény. De az öreg temető komoly fái között még kevés a sárga levelű, mintha dacolnának az elmúlással. A régi temető tetején két szobor emelkedik fel a fák ágai közé. Brassai bácsi, az utolsó magyar polihisztor komor síremléke sötéten áll, az öreg tudós érralakja elnéz a fák fölött messze, túl a városon. A kötaipon három száll gyertya pislákol, mind a három háromféle. Látszik, hogy külön-küiön áldoztak az agg t“dós emlékének a kegyeletes látogatók. Az esti kivilágításnál kivehető a sírfelirata és rajta az évszám: '.'800—1897. Szép kort ért meg, de az utódok három évvel rövidítették meg az életét. Az öreg polihisztor abban a tudatban halt meg, hogy kereken száz évet élt, de halála után rád - sonyitották, hogy csak kilencvenhetet. Csodálatos, hogy a mindentudó öregur éppen ezt az egyet nem tudta pontosan. Mellette jobbra, még magasabb karcsú oszlop emcl- lít t! 11-. .■ a tetején Bölöni Farkas Sándor, a hires amerikai utazó karakterisztikus arcvonásait ábrázoló mellszobor. Az arca nem látszik, egészen fent van a iák között, ahova a halottak napján sem hatol fel a világosság. Lent a szobor lábánál az unitárius diákok most igyekeznek meggyujtani egy pár szál gyertyát. Hogy ne legyen elhagyott a sírja annak az embernek, akit valamikor egész Európában és Amerikában ismertek, így is szegényesnek marad a többi, gazdagon feldíszített és kivilágított sirok között. Jósika Miklós négy kőoroszlánja. Lennebb pár lépéssel nyugszik egyik legnagyobb regényírónk, báró Jósika Miklós. Négy nagy kőoroszián őrzi örök álmát az erdélyi regény mesterének, aki a száműzetésből is visszaálmodta magát mindig az erdélyi hegyek közé. Most itthon vfen, porait egykor hazahozták s álmodhatik csendesen a házsongárdi fák alatt. Szentgyörgyi és E. Kovács sirja. Es bennebb az öreg Szentgyörgyi bácsi. Fáj róla a halottak között Írni. Hisz megszoktuk a színház deszkáin, mint egy szimbólumot. Szépen kidisillett sir alatt nyugszik most, cifra szűrrel letakarva. Körülötte ismerősök és szerető rokonok. Ércplakettjéröl mosolyog ránk örök, vidám szeme. 1842—1931. Kilencven év ezen a földön. Es nyolcvanhatéves korában még táncolt az asztal tetején! Most már csendesen nyugszik. Tőle nőm messze van E. Kovács Gyula sirja. A másik nagy színész, akit nem is ismertem, de a nevét örökségül kaptam. Fehér őszi bánat borul össze hantja felett, a pádon öreg nénike üldögél mellette. Talán valami rokonság. Es csendesen könnyezik. Mi eljöttünk és a halottak ott maradtak a nagy pompában. Jól esik az embernek ez a séta. Mintha barátkoznánk. a temetővel. És azután nem lesz olyan félelmetes oda kiköltözni, hisz annyi kedves Ismerős talált ott szállást időtlen időkre. (J- sy i Legújabb sporthírek Bécs—Paris 4*1 (f :©) A párisi városközi válogatott mérkőzésen Bécs csapatának, csak az első félidőben volt ellenfele a francia csapat, melyben Berkessy volt a legjobb ember. BÉCS HALOTTAK NAPI MŰSORA: Ra- vidr-Slavia 8:3 (5:2). Donau—Wacker d:â (3:1). PRÁGA: Ausztria—-Sparta 3:1 (1:1). — Öngyilkos fiatal leány. Dévai tudósitónk jelenti: A Vulkánból Lupény felé vezető vasútvonal íUentén a napokban egy már agonizáló fiatal leányra talált az inspekcióját végző vasúti őr. A szerencsétlen leányt, akiről időközben sikerült1 megállapítani, hogy Csulai Irén IS éves lupényi leány, veronált szedett be, úgyhogy a vulkáni kórházba való szállítása alatt kiszenvedett. leltének okát senki sem tudja. Csúnya léíekhalászás fofyík Marosvásárhelyen a CFR magyar alkalmazottai között Azt ígérik a magyar vasutasoknak, hogy nem buknak el a nyelvvizsgán és állásban maradnak, ha a görögkeleti vallásra térnek át (Marosvásárhely, november 2.) A Magyar Párt marosvásárhelyi tagozatához _az utóbbi napokban olyan esetekről érkeztek jelentések, melyek bővebb kommentár nélkül is elegendők arra, hogy minden jóérzésü, hitéhez és fajához ragaszkodó magyar emberben mély megdöbbenést és ellenszenvet keltsenek fel. Nem kisebb dologról van szó ugyanis ezekben a panaszos jelentésekben, mint arról, hogy Marosvásárhelyen állami alkalmazásban levő és főleg a CFR szolgálatában álló magyar emberek közül nehányan, kik eddig a katholikus, református, vagy unitárius vallásfelekezethez tartoztak, most áttértek, vagy pedig át akarnak térni a - görögkeleti egyházba. Nem akarunk felekezeti kérdést csinálni ebből a dologból és nincsen szándékunkban sem pro, sem kontra propagandát csinálni sem egyik, sem másik vallásfelekezet mellett. Mindenkor azt a meggyőződést vallottuk, _ hogy minden embert csak a hite és hite szerinti élete tud boldogítani úgy ezen a földön, mint a másvilágon. Különben is a vallás belső ügy, lelki ügy és mi e helyen most senkinek sem akarunk a lelki ügyeibe beleavatkozni. Még a görögkeleti vallásra már áttért, vagy áttérni akaró magyar testvéreink lelki ügyeibe se. Ha hitük és legszentebb meggyőződésük a görögkeleti egyházba viszi őket, ám menjenek oda, mi ezt a lépésüket megakadályozni nem tudjuk. Első pillanatban ^zt hittük, hogy csak szórványos jelenséggel állunk szemben, de sajnos, azt a megdöbbentő tapasztalatot szereztük, hogy itt egy tervszerű léíekhalászás indult meg a CFR magyar alkalmazottai között. Tudjuk azt nagyon jól, hogy magyar embernek ma nagyon nehéz állásba jutni, sőt szinte emberfeletti erőlködésbe kerül a már meglevő állásba is megmaradni, mert a folytonos leépítések és létszámcsökkentések során legelőször is a magyar tisztviselőket bocsátják el. Azt is tudjuk, hogy még ebben a hónapban újból nyelvvizsga elé állítják a magyar vasutasokat és ezek a nyelvvizsgák azt szokták eredményezni, hogy sok magyar vasutas veszíti el az állását s vele együtt a mindennapi kenyerét azon a cimen, hogy megbukott a nyelvvizsgán. Ilyen körülmények között csoda-e, ha a mindennapi betevő falatjukat1 féltő többgyermekes családapák közül némelyek engednek az illetékes, vagy illetéktelen helyről jövő „jótanácsoknak“, Ígéreteknek, csábításoknak, nem egy esetben fenyegetéseknek és Ézsau módjára eladják elsőszülöttségi jogaik helyett vallási meggyőződésüket és faji érzésüket a minden napi kenyérért! Elismerjük, hogy ebben az országban a görögkeleti vallás az államvallás és mint ilyennek megadjuk a kellő tiszteletet és a sorrendben az elsőséget, de ugyanakkor kénytelenek vagyunk tiltakozni az ellen a rendszer ellen, melj’- az állam polgárai között felekezeti hovatartozás szerint tesz megkülönböztetést. Tiltakozunk az ellen, hogy az állami tisztviselőknél és alkalmazottaknál a tudást, a képességet és rátermettséget aszerint állapítsak meg, hogy melyik egyházhoz tartozik az illető. A katholikus, református, unitárius, vágj’ zsidó vallásu magyarok éppen olyan állampolgárai Romániának, mint a görögkeleti romának és nem lenne szabad azt megengedni, hogy az egyik vallásfelekezet előnyöket élvezzen a többiek rovására. A romániai magyarság szánalommal tekint azokra'a megtévedt magyarokra, akik kenyér- kérdésből nem átallották vallási kérdést csinálni és faji érzésüket is megtagadni, de eljárásukat nem tekintheti egyébnek, mint csúfos fajárulásnak. Éppen azért minden magyar testvérünkre vonatkozik az az intelmünk, hogy aki magyarnak született, maradjon mindig is magyar. Tódor József. minőségileg utánozhatatlan, teljes garanciát nyújt.
