Keleti Ujság, 1933. november (16. évfolyam, 251-275. szám)
1933-11-15 / 262. szám
Válságos idők magyar leikeihez intézett felhívást Inezédy-Joksman Ödön Nagyváradon Jakabffy Elemér a kisebbségi jog nemzetközi küzdelmeiről Ferenczy Zsigmond és Hegedűs Nándor beszédei * __________________________Kutnnjsm____ (Nagyvárad, november 14) A biharmegyei ée nagyváradi Magyar Párt közgyűlésén a szónokok hosszú sora adott hangot a magyar fájdalomnak s a magyar kötelességnek. Kovács Árpád dr., Markovics Manó, Soós István, Koresmáros László beszédei után a parlamenti csoport tagjai közül mondottak beszédeket, majd Inezédy-Joksman Ödön dr megrázó beszéde a válságos idők magyar leikéhez szólott. A mult legnagyobb válságát Mohács zúdította a magyar népre, a nemzeti öntudat parancsszavai mentenek meg az uj mohácsi tragédia betetőződésétől. Jakabffy Elemér beszéde. Általános figyelem és érdeklődés közben állott fel szólásra Jakabffy Elemér. — Az elhangzott felszólalások — kezdte j beszédét — bőségesen rávilágítottak kisebbségi életünkre, nekem csak az most a feladatom, hogy külügyi helyzetünket rövid vonásokban ismertessem. Amig 1919 előtt a nemzetiségi kérdések csak belügyek voltak, addig 1919 óta ezek nemzetközi jogi kérdéssé lettek. Éppen ezért minden pártkeretnek szüksége van arra, hogy a külföldi életet is figyelje és a uiaga politikáját ehhez is mérje. Nekem és Balogh Artúrnak jutott a feladat, hogy a külföldet járjuk és erről a pártnak jelentést tegyünk. Az elnök ur említette, hogy a nálunk megforduló külföldiek a legjobb színben látják helyzetünket. Erre vonatkozóan utalok egyes esetekre. Geníben találkoztam Zevi Aversohnnal, a zsidó kisebbség képviselőjével. Mondhatom a vele való eszmecsere sokkal nagyobb látkört ad, mintha tucatjával beszél az ember román politikusokkal. Elbeszélte, hogy 1931-ben Romániában járt és felkereste Vaida Sándort, aki akkor belügyminiszter volt, akinél este 8 órától éjjel fél tizenkettőig nem tudott szóhoz jutni, mert Vaida mind csak azt magyarázta, hogy Romániában nincs antiszemitizmus. Másnap aztán kiutaztam Borsára — mondotta Aversohn — többet aztán nem is kell mondanom. — A másik eset az, hogy a mult cv szeptemberében künn voltam Bernben a népszövetségi megbízottal együtt, aki ugyan egy szóval sem említette, hogy meg volnának elégedve a romániai kisebbségi helyzettel. Én őszintén megmondhatom, hogy hát uraim nem átalják, hogy mint az augur az augurráli találkozik és szembe nevetik egymást, hogy két megfélem- litett tanító aláírását elfogadták akkor, amikor azzal az egész kisebbség és a való igazság szemben áll. Nem zsenirozza magát az a testület, hogy román közmondással élve — „butává“ teszi magát. Ez az ur nyugodtan végighallgatta és aztán azt mondtam neki, jöjjön el Romániába és a kisebbségi miniszterrel együtt keresse^ fel a Magyar Párt vezetőit, mi majd elő fogjuk adni, hogy például százával vannak a Székelyföldön olyan iskolák, ahol vannak ugyan magyar tagozatok, de ott a tanitó egy szót sem beszél magyarul. Egyetlen ily próbatétellel az utódállamok kormányai nevetség tárgyává tenné a Népszövetséget. — Nemrég Németország kilépett a Népszövetségből azzal az indokolással, hogy ő betartotta a békeszerződést, de Franciaország nem tartotta be. Franciaország álláspontja ezzel szemben az, hogy Németország, a német hatalom titokban fegyverkezik és veszélyezteti Francia- ország határait. Vájjon mi szétszórt kisebbségek, mi is fegyverkezünk, vájjon mi is rejtegetünk gázokat, tankokat, amelyek Francia- ország határait veszélyeztetik? Hát ha nem, akkor kérdezem, a békeszerződések ránk vonatkozó rendelkezéseit miért nem tartották és tartják be? A kisebbségi kérdés próbaköve az egész nemzetközi politikának és meg lehet állapítani, hogy Franciaországnak eszeágában sincs betartani a békeszerződéseknek azokat a pontjait, amelyek rá kellemetlenek. — Kilenc éve járjuk inár a kongresszusokat, igaz proli'pináinkról- beszélnek, de eredményt, megoldást mégsem érhettünk el. A kisebbségi kérdés még egy harmadik változaton megy át. Legtipikusabban jellemzik ezt a változatot a szászföldj választások. A mostani kormánybukás egyik főoka volt ez a választás, mert ez nagyjelentőségű volt a belpolitikában. Ez valóban veszedelmes csak akkor lehet az állam- hatalomra, ha meg nem érti ennek etikumát, hanem szcmbenáll vele. Ez a választás hozta meg, hogy a szászoknál visszaszorították a mérsékelt álláspontul vezetőket és most majd egyszerre elő fog áll-ani az a fiatal gárda, amely sokkal többet fog követelni, mint az eddigiek. — Most újabban megint ostromállapotról hallunk. Láttuk, hogy egy állam az ostrom- állapottal a saját sírját ássa meg. Cavout mondta, hogy ostromállapottal egy ideig minden szamár tud kormányozni. — Nekünk minden szenvedésünk dacára nyugodtan kell tovább haladnunk az elnökünk által. megjelölt utón. Meg kell tartanunk az összetartást, az erőt, hogy a jövőre biztosan számot tartsunk. Ez a gyűlés, amely a maga szolemnis megnyilvánulásával kifejezője összetartásunknak és erőnknek, hitet ad, hogy kivívjuk jogainkat, amelyeket Isten adott és ördög sem tud elvenni. (Nagy taps és éljenzés). Ferenczy Zsigmond képviselő rövid, de annál frappánsabb hatású beszédet intézett a közgyűléshez Ferenczy Zsigmond képviselő. Az idő ekkorára már ugyancsak előrehaladt és Ferenczy ezért röviden beszélt, de szavai dinamikus hatásúak voltak. — Bethlen elnök ur, amint megfigyelhették, nem úgy beszélt rólunk mint nemzeti kisebbségekről — mondta, — hanem úgy említett bennünket, mint magyar nemzetet. Meg kell találnunk tehát a módo-t arra, hogy nemzeti mivoltunkat a magunk erejéből biztosítsuk és meg kall állapítanunk, hogy a nemzetlétet cselekvő nemzeti munkával akarjuk biztosítani és biztosítjuk. A magyar ész, a magyar lélek, magyar sziv, magyar erő, magyar vagyon szent frigyet köt és ebből meg kell születni a lelkiismereti, szellemi és kenyérszabadságnak. Hegedűs Nándor, Bihar képviselője is lelkes ováció közben kezdte meg beszédét. Mindjárt első mondataival, amint ezt már megszoktuk tőle, megtalálta a kapcsolatot a közgyűlés publikumával) és folyton fokozódó érdeklődést, hatást váltott ki keresetlen, de komoly igazságokat tartalmazó szavaival. — A Magyar Párt — mondta — soha sem ismerte a mások elnyomását. A jogtalanság és igazságtalanság felett mi is pálcát törünk. Ebben áll előttünk a jövő kormányzása. Ma már egyre nagyobb tömegek jönnek pártunk zászlaja alá. Egy uj és termékeny munka indult meg a pártban. Inezédy-Joksman Ödön beszéde. Hegedűs Nándor beszéde tulajdonképpen záróbeszéd volt, de a tömeg ujjongva kívánta hallani még, — az idő előrehaladottsága ellenére — Inezédy-Joksman Ödön ügyvezető elnököt. A párt országos ügyvezető elnöke nem térhetett ki a lelkesült tömeg kívánsága elől és hir- telenében tartott egy oly gyönyörű, szivet, lelket eltöltő beszédet, amelynek hatását egyéniségének és orgánumának szinte szuggesztiv erejével a maximumig fokozta, hogy szavai mélyen és felejthetetlenül beléverődtek hallgatóinak leikébe: — Rendkívül megtisztelő rám — kezdte, —■ hogy szavaimat kívánják halUani. Az én szándékom csak az lehet, hogy ha vannak csügge- dők, azokba lelket öntsek és ha vannak ingadozók, azokat saját hitemmel és meggyőződésemmel erősítsem és reá mutassak arra, hogy különösen ma, amikor egy távozó kormány ostorcsapásait még elevenen érezzük és amikor gazdaságilag olyan mély pontra jutottunk, akkor egyetlen fegyverünk az őszinte összetartás és a megingathatatlan magyar nemzeti öntudat kell hogy legyen. Csak ezeknek birtokában lehet a Magyar Párt az, aminek lennie kell: a magyar szivek összedobbanása egy közös balsorsban és elszánt szövetkezés a közös védelemre. Sok helyen fordulok meg és fájó szívvel tapasztalom, hogy vannak testvéreink, kik a sikertelen küzdelmekben elfáradva, félreálla- nak, mások a hazug ígéretektől elkábitva, ma még küzdenek saját lelkiismeretükkel, de holnap talán készek a zászlót cserbenhagyni. De ha küzdelmünkben több még a sikertelenség, azért mégsem szabad félreállani. Gondolkozzunk azon, hogy mi karddal, szerszámmal, dallal ide kerültünk, ezer esztendőn át éltünk itt és ha ezen gondolkozunk, észre kell vennünk, hogy mi koldusok népe egy nagy missziónak, nagy feladatnak lettünk részesei. — Mi úgy hordozzuk itt a feladatunkat, mint a mártir a keresztet, de magyarnak lenni nem bátrat étel, nem szégyen, nem véletlen, hanem magyarnak lenni szép hősies feladat, amit nem is tud mindenki betölteni. — Magyar testvéreim! Tüneményszerü gyorsasággal peregnek az események és jelszavak egy rövid emberöltőn belül is. Háromszor emelték már fel politikusaink egy-egy jelszó zászlóját, hirdetvén szent meggyőződéssel, hogy itt az emelkedés, vagy a bukás, itt az Szerda, 1933. november 15. Míísor változás u Magyar Színházban a „Zsindelyezik a kaszárnya tetejét“ óriási sikere miatt Î Hétfőn is zsúfolt ház gyönyörködött a Zsindelyezik a kaszárnya tetejét operett előadásában és a további előadásokra is olyan nagy jegykereslet van, hogy nem lehetett levenni a Zsindelyezik a kaszárnya tetejét a műsorról. Így kedden este fél 9-kor és szerdán este lel 9-kor is Zsindelyezik a kaszárnya tetejét szerepel a műsoron. Tehát Dubarry csak csütörtökön kerül színre, még pedig Szabó Ica primadonnával a címszerepben. A Dubarry ragyogó kiállilása, a ruhák szépsége, Milocker csodálatos zenéje előre is biztosítják a világhírű operett sikerét. (] Hangsúlyozottan figyelmezteti a színház igazgatósága Kolozsvár közöm 1 ségét, hogy Dubarry premier-ének szerda esti előadására már megváltott ötös sorszámú jegyek minden egyéb jelentkezés, vagy pénztárnál történő becserélés, bejelentés nélkül csütörtök estére, a premierre érvényesek. — A csütörtök estére váltott hatos számú jegyek péntek estére érvényesek.
