Keleti Ujság, 1933. november (16. évfolyam, 251-275. szám)

1933-11-12 / 260. szám

KeletiUjs&g Vasárnap, 1933. november 12. ^,T?TTTT1fVTVT,WP7Tl*T*ţ,TTTTT,rTTTTTTTTTîTî<TTTTTTTTTlir,Tirrl1T> miwwwwvwvwwmiwwwwvwvv s E PÁRISI UTOLSÓ DIVAT: OTTOMAN-SATIN MONNA-VANNA Sikerült* Hót gyeim, hogy Önöknek ugyanebben az időben és azzal a selyemmel szolgáljon a GALLIA amelyet most ősszel Parisban hordanak, RENDKÍVÜL olcsó árban. Gyári lerakat: CLUJ, STRcADcA GENERc4L ZKßCULCEcA 2, (Renner palota) M MMMM MMMM MMMMM 712 CCÖSZÓ 3STOL 71J71 Jrja: 7lagy Tiborján V. Befejezés A beszéddel foglalkozó szakmunkák leg­nagyobb része, miután letárgyalta a be- és ki- lélegzésre vonatkozó megállapításait ós taná­csait, munkáját a gége tárgyalásával foly­tatja és többé-kevésbé bonyolult magyarázat­tal iparkodik megvilágítani ennek u finom és lényegében még ma sem tisztázott szervnek a működését. Nem követem a tudósok útját. Nemcsak azért, mert hasábokra lenne szüksé­gem, hogy csak megközelítőleg is kié! légi tő magyarázatát adhassam ennek a működésnek, de főleg azért, mert az én tapasztalatom sze­rint az beszél helyesen, aki beszéd közben nem érzi, hogy voji gégéje: aki biztosítani tudja a gége munkájának szabad, kényelmes, minden gátlástól, minden erőlködéstől mentes mun­káját. Az ember beszélőszervét már a világ min­den hangszeréhez hasonlították és a sok ha­sonlat közül a nyclvsip az, amef'yik kgtartó sabbnak, legcélravezetőbbnek bizonyult. Egy­előre tehát, magam is arra kérem az olvasót, gondoljon a nyelvsipraf amikor az elkövetke­zőkben a helyes, az egészséges beszéd körül­ményeit tisztázni igyekezünk.-. A nyeivsipnál is, az emberi beszélőszerv­nél is két tényező működik közre a hang lét­rehozásában: a hangot adó membrán és a han­got módosító toldalékcső (a hangszalag felett a száj, illetőleg, az orrnyilasig terjedő rész). Különböznek abban, hogy áruig a nyeivsipnál különböző billentyűk segítségével', rövidítve vagy hosszabbítva a toldalékcsövet, hozzuk létre a magas és mély hangokat, addig, az emberi beszédnél ezt a munkát részint a hanig'- szalagok különböző természetű megfeszülésc és elpetyhüdésé, részint, magának a gégének füg­gőleges és vízszintes irányú mozgása ered­ményezi. Már említettem a csecsemő hangsétáltató gőgicsélését és megmondottam, hogy ez lénye­gében nem egyéb) mint a gége elhelyezkedésé­nek keresése, hozzáillesztése a minden ember­nél különböző toTdalékcsöböz. Ugyanez a munka ismétlődik meg a szervezet nagy „for­radalma“ idején, a pubertásban, amikor is a hirtelen megnövekedett vérböszervek, a tuda­tosításra, érvényesülésre törekvő vágyak, ösz­tönök tömege nemcsak a serdülő Hőiket, de a serdülő szervezetet is uj feladatok, uj problé­mák élé állítja. De, amig a csecsemő édeskeveset törődik vele, hogy tetszik-e nekünk az ő ügyetlenke­dése, vagy nem, amig a csecsemőnek nincs tu­datos múltja, amelytől megválni fáj: addig a bakfis, a kamasz ösztönösen érzi, hogy örökre elszakad a gyermekkor paradicsomától és tu­datlanságában félelmetes hatalomként maga­sodik fel előtte az Élet láugpallósu angyala. Mintha máról-holnapra megváltozott, önma­gának is kellemetlen, idegen hangja egy a lé­lek mélyébe rejtett titoknak árulója lenne: szégycnli, el akarja rejteni és mindent elkö­vet, hogy különös elváltozását eltitkolja. Ilyenkor nyakizmainak megfeszítésévé!, gé­géje összeszolátásával, uagyobbmennyiségü le­vegő kiprcseléséveil iparkodik továbbra is a régi, a megszokott gyermeki]angon beszelni, különösen, ha a felnőttek meg gúnyolják is, vagy — amire szintén láttam példát: — „nem bírják idegekkel!“ Nagyon sok gégebajnak, majdnem minden kellemetlen hangnak eredete a pubertás korára nyúlik vissza. Nem tudom effiéggé hangsú­lyozni, hogy ebben a korban meg kell tanítani a serdülő embert arra, hogy legyen türelem­mel, amig a hirtelen megnövekedett gége is­mét megtalálja helyét a megváltozott viszo­nyok között. Ne erőlködjék soha és semmi kö­rülmények között sem. Várja meg nyugodtan, amig kialakul az orgánum, amelynek; éppen az az ismertető jele, hogy a gége szabadon mozog, a nyakizmok nem feszülnek meg és könnyen, szabadon, árad a hang. A nyakizmok meglesz ülésének és ezzel együtt a gége szabad mozgását gátotlió tény­kedésnek van még egy másik eredete is, amelyre éppen a beszéd érthetősége, szépsége érdekében, feltétlenül rá kell mutatnom. Ez az ok már nem a pubertásban rejlik, hanem abban, iiogy a beszéd hangzóinak kiformálásánál a szervezet ugyanazokat az izomcsoportokat foglalkoztatja, mint a nyelésnél:'. Bizonyosan hallották már azt a kifejezést, hogy „a beszédet előre kell hoznj,", ami ma­gyarán mondva azt jelenti, hogy a beszédnek elől az ajkakon kelül képződnie, könnyedén mozgó nyelv segítségével, „lebegve a nyelven“ — ahogy Shakespeare mondja. Már pedig fi­gyeljék meg embertársaikat és látni fogják, hogy milyen sokan beszélnek mozdulatban vagy alig mozgó ajakkal. Nem mondom, hogy I az ilyen beszéd nem lehet érthető, de állítom. ■ iiogy nem lehet eléggé színes és főleg, hogy I nagyobb távolságban, nagyobb tömeghez in- I tózve csak akkor érthető, ha kiabálással páro- j sül. Régi és igaz mondás: az ajk úddal végzett munkát megtakarítod a gégéden! A hiba eredete abban rejlik, hogy a be­széd az ember életében csak'másodlagos, bizo­nyos fejlődési fok elérése után bekövetkező jelenség, vagyis a csecsemő előbb szopik, nyel, eszik és csak később kezd beszállni. Nagyon valószínű hogy nem hónapokra, hanem év­századokra. esetleg évezredekre terjedően, az ősember eleiében is végbement ez a fejlődési folyamat. Már most úgy a nyelésben, mint a beszédben legfőbb tényező a nyelv, azzal a kü­lönbséggé!, hogy amig a nyelésnél: a nyelv yuunkája Látra, a garat felé kell, hogy irá­nyuljon, a helyes beszédnél éppen ellenkező­ig a mozgás iránya a fogak cs a száj nyiüiás. Ezen a helyen nem térhetek ki minden be­széd-rendelik* uesség re és igy csak mellékesen utaiüok arra, hogy az u. n. gombócoshang eredete is a mozdulatlan ajkakban, a nyelvnek beszéd- közben is há;’afelé irányuló mozgásában talál­ható meg. A hallgató úgy érzi, mintha az ilyen beszélőnek valahol hátul a torkában megakadna a beszéd cs igy is van, mert a hátra húzott nyelv, ha nem is váltja is ki a nyelést reflexet, de megindítja azzal, hogy a garatizmokat meg vastagitja cs ezzel elzárja, lecsökkenti a hang útját­Az ajkak megmozgatását és ezzel együtt a nyelv mozgásának előre felé irányítását a fran­cia mesterek (Réguier és Legouvé) az u- n. suttogó gyakorlattal érik cl- Ez abban áll, hogy a növendéket nagyobb távolságban állít­ják fel és suttogó hangon mondatnak fel vele szövegeket- A gyakorlat nem rossz, csak két gyengéje mégis van: először feltétlenül szük­ség van egy második személyre, aki ellenőrizze, Iiogy nagyobb távolságban érthető-e a beszéd és másodszor: igen könnyen vezethet arra, még pedig minél lelkiismeretesebben csinálja va­laki, annál könnyebben — hogy a nyakizmok megfeszülnek és ezzel a gége szabad mozgását gátolják. Sokkal célravezetőbbnek tartom az u- n- zártfogsor gyakorlatot, ami abban áll, • hogy könnyedén zárt fogsorral hangosan mon­dunk el szöveget először lassan, azután mindig gyorsabban és egy kézi tükör segítségével ügye­lünk arra, hogy az ajkak minél erőteljesebbel', mozogjanak. Különösen az o-ő-u-ii-hangzók azok, amelyeknek lelkiismeretes kiképzésével erőteljes mozgásra kényszerithetjük az ajkain­kat- A gyakorlatnak hibája az, hogy könnyen szokássá és ezzel „harapós‘-szinezetüvé válha- tik a beszéd, de ezen könnyű segíteni, c-saK minden zártfogsor-gyakorlat után ugyanazt a szöveget nyitott szájjal is el kell mondani. A lélegzés, a nyelv és az ajkak szerepét, je­lentőségét érintve, elérkeztem arra a pontra, amelyen túl — személyes cuintkczés és ellen­őrzés hiányában — könnyen káros következmé­nyű félreértéseknek .lehetnek okozója: befeje­zem hát az élőszó iskoláját. Erdélyben olyan sok szép magyarsággal beszélő ember él, hogy mindenki könnyen találhat mintaképet, akitől tanulhat, akit követhet. Az általain elmondot­tak ismeretében és tudatos, következetes meg­figyeléssel, jó füllel, legalább közepes ered­ményt bárki elérhet ezen a téren. Igaz, hogy szorgalom, kitartás kell ehhez is. Meg csak egyet: a kenyerét beszéddel ke­reső ember ne legyen könnyelmű és akármi rendellenességet, fájdalmat érez n torkában, menjen azonnal orvoshoz. Különösen reketd- ség esetén ne féljen a gégetükörtől! Valahol! azt olvastam, hogy a fájdalom a. legjobb ápo­lónő. Nos. igazán sajnálom, hogy a rekedtség nem jár fájdalommal, talán akkor kevesebb cihanvago' t hang okozna kellemetlenséget a hallgatóknak és jelentős hátrányt magának a hangtulajdonosnak. Addig is, amig orvos elé kerülhet: ne beszéljen a rekedt ember, vagy ha ez lehetetlen, csak suttogva és csak a legszük­ségesebbet. Ne igyék hideg vizet, ne dohányoz­zék és öblögesse a torkát l angyos tejes-ásvány-, vízzel. És mindenekelőtt: — siessen orvoshoz! Aranyér bántalmak ellen a „Goedecke"-féle „Anusol-Suppcsitor“ (betét); mind*« kor utólérhetetlennek bizonyult. A világ mindea részé­ben az orvosok nagyrésze „Anusol“-t ir elő éa számta­lanok azok az esetek, amelyekben ez a gyógyvízé? m gyógyíthatatlannak hitt beteget megmestette, — Us ^ŰVTJSOL-SCPPOSITOB'1 ((betét) azonnal meghozza a kívánt megkönnyebbülést és rövid időn belül megszünteti a sokszor cly rettene­tes aranyérbántalmakat. Haazná’ata egyszerű, tiszta áa olcsó. Ezenkívül az az előnye i3 meg van, hogy a teg a kezelés alatt foglalkozásának üzését mogszakilás nélkül folytathatja. A gyógyszertárba» kimondottan „Goedecke“-féle „Anusol—Suppositor“-t kérje», ismer­tető jele a piros dobos és a gyári piomöa.

Next

/
Oldalképek
Tartalom