Keleti Ujság, 1933. október (16. évfolyam, 225-250. szám)

1933-10-06 / 229. szám

PenteJc, 1S33. október ff. KEiEnBjsm 9 (27) És most szinte lázban beszélt a sirboz: — Befejeztük, Vilma... És be fogjuk most kötni aranyos kötésben, sok ezer példányban. Ahogy te akartad, ahogy te álmodtad .. Hogy is mondtad, én megértő, szerető lelki társam? Hogy még nagy becsületem, hírem és dicsősé­gem leszen ebből a hazámban ... És ráhajtotta forró fejét a hideg sirkőre. Ujjongó örömmel nézett az eljövendők elé. A lázas izgalom majd szét vetette ezt az erős, szívós, nagyakaratu embert. Sietve értesítette az otthonvalókat a régen várt eredményről. Teleki Mihálynak egy példányt küldött. — Hála Istennek, idáig elérkezém. Bene mihi conseius lévén, tudom, hogy az Ur ked­vére végeztem minden javításokat. Már men­nék is haza, de köz'benjövő easusok akadá­lyoznak. Az okok, amik még Amsterdamban ma- rasztották, újabb tervek, eszmék voltak. Ki akarta nyomtatni még Szenczi Molnár zsol­tárfordítását, azután az Uj-Testamentumot. Kis formában, hogy mindenki zsebben hor­dozhassa. Aztán sok pénzt akart még szerezni. Hogy otthon nyomdát állíthasson fel. Eddig minden keresményét a bibliára fordította. Pénzt szerezni pedig nyílt alkalma bőven. Hírneve messze földre eljutott. Amsterdam volt a nyomtató-intézetek városa- A leghíre­sebb az egész földön. Minden nemzetek ott rendelték meg azokat a könyveiket, amelyeket nagy becsben tartottak. És a sok régi, hires mester közt a leghíresebb könyvnyomtató­mester Tótfalusi Kis Miklós volt. Elismerte ezt mindenki, a többi könyvnyomtató intéze­tek is. Az ördöngős magyar, aki lefőzött év­százados cégeket. A tudós nyomdász, aki litte- rátus ember is, teológus, .filozófus, nyelvész, költő. Hová való ez az ember? Erdélyi. Milyen nemzetü? Magyar. És Tótfalusi Kis Miklós nagy dicsőséget szerzett hazájának. Messze földről rendeltek nála munkát. Svédországból, Németországból, Lengyelor­szágból. Angliából küldtek hozzá fordított és eredeti kéziratokat. Teológiai könyveket, tu­dományos müveket. Egy napon Wlar báró, Amsterdam helyet­tes polgármestere kereste fel nyomdájában. — Mijnheer, — mondotta, — polgármeste­rem, Wettsen Miklós ur megbízásából jöttem. A polgármester ur régi ösmeretségben vagyon az örmények száműzött királyával, Artsil Bagratid őfelségével. Georgia volt fejedelme levélben arra kért bennünket, hogy országa bibliájának nemzeti nyelvükön való kinyoma- tására ajánljuk a legjobb amsterdami könyv- nyomtató-mestert. önre gondoltunk­Miklós vállalkozott a munkára. — Artsil király elküldte mintának a geor- giai ábécét és a leirt bibliát, — folytatta Wlar báró. — Itt vannak! Miklós átvette a kéziratokat. — De hiszen nyomtatott betüminta nincs köztük, — mondotta. — Georgiának még nincs nyomtatott be­tűje! _ felelte a helyettes polgármester. Miklós mégis vállalta a megbízást. Most már magának kellett megteremtenie egy mcsz- szi ország számára a nyomtatott betű tipusát- Tanulmányozni kezdte az örmény kézírást s azt alapul véve, egészen uj betűket szerkesz­tett meg. A nyomtatott betüformákat elküldte a száműzött királynak Moszkvába, aki ára­dozva köszönte meg. — Georgiának — irta a fejedelem — ke­gyelmed nagy ajándékot adott. Jótevője ön a népemnek’. Én, Artsil király ur, Dávid nemzet­ségének nyolcvanegyedik királya, Imereth, Kakhet, az egész Likht-Imereth fejedelme megerősítem eztl Miklósnak, mikor olvasta az örmény nyelvű fejedelmi kézírást, eszébe ötlött egy régi emlék- A szép, gőgös nemes Kiss Ju­liánná, a fogarasi szenátor leányára gondolt, aki olyan gúnyosan utasította el a szegény, egyszerű prédikátor szerelmét s akinek vad fájdalmában, különös álomlátással kiáltotta oda: — Bizony mondom, királyi koronák fi­gyelme fog elém fordulni és fejedelmekkel lé­szen nékem még levélváltásom!... De ez még csak kezdete volt népszerűségé­nek. Ahogy nyomtatott munkái külföldre el­kerültek, a legtávolabbi helyek figyelme is fe­léje fordult. Bécsbe küldött betümintáiról a betükészitők, tudósok, köztük a jezsuiták is megállapították, hogy azoknál szebbet még nem láttak. Legnagyobb dicsősége az volt, amikor a művészetek földjéről, Itáliából keresték fel. A Medici-udvar igyekezett garmadába gyűjteni minden szépet, művészit, értékeset. A Medi- cieknél hagyomány volt a fényűzés, a mtipár- tolás és tudományszeretet. És III. Medici Co- simo újjá akarta alakítani a hires firenzei nyomdát. Amsterdamba küldött betűmetszőért és öntőért, akitől uj nyomdarelszerelést akart vásárolni. Persze Tótfalusi Kis Miklóshoz ve­zetett ez az ut is. A kívánt betűket kimet­szette, öntötte, nyomtatógépeket vásárolt, át­szerelte, újításaival megjavította. A toscanai nagyherceg fejedelmien fize­tett ezért a munkáért- És küldöttei utján kér­lelte Miklóst: — Jöjjön Firenzébe. Rendezze be ott maga a nyomdát és betűöntő műhelyt. Maga tanítsa be a személyzetet. Miklós erre nem mutatott hajlandóságot. Már csak akkor fogja elhagyni Amsterdamot, ha hazájába megy. Medici Cosimo küldöttei uruk megbízásá­ból fényes, káprázatos ajánlatokat tettek. Hó­napokig jártak a nyakára, ez a nyak azonban hajlithatatlan volt. Miklós tizenegyezer forin­tot kapott a firenzei nyomda előkészítő mun­káiért. Pénze most már sok volt. A megrendelé­sek tömegesen zúdultak rá. Róma figyelme is feléje fordult. XI. Incze pápa is rendelt betű­ket nála. — Targoncával tolják a tallérokat szállá­somra! — irta haza barátainak­Ez a szállás még mindig a Zuider-parti kis halász-ház volt. Nem tudott megválni tőle. Itt járt valamikor Vilmácska, az ő finom, gyönge ujjai csinosították fel a bútorokat, a falakat. (•) Bogdan Assaturian örmény operaénekes szemé­lyében érdekes müvészegyéniséget fog megismerni kö­zelebbről a kolozsvári közönség. Bogdan Assaturian a moszkvai operának volt tenoristája, melyet 14 évvel ezelőtt hagyott el s azóta Indiától Páriáig a világ csaknem minden nagy operájában vendégszerepeit. Kolozsvári hangversenye után Belgrádba utazik, hogy az ottani operánál tegyen eleget a téli szezonra szóló szerződésének. (*) Tizenegyévé* kolozsvári hegedűművész hang­versenye. A budapesti zeneművészeti akadémia idei növendékhangversenyén egy 11 éves kolozsvári fiú tűnt fel, akiről a Pesti Napjó zenekritikusa azt a szerény állítást kockáztatta meg, hogy „máris különben Ját­szik, mondjuk Riccinél“, a világhírű amerikai csoda- hegedűsnél. Zélig Tibor, akiről pesti szereplése alkal­mából az összes kritikusok, mint egy uj hegedüfeno- ménről emlékeztek meg, Koncz Jánosnak, a kiváló ze­nepedagógusnak legkitűnőbb tanítványa. Mielőtt ta­nulmányi folytatása céljából visszatérne Pestre, szom­baton, október 7-én este 9 órai kezdettel a Str, Fili- pescu (v. Szentlélek u.) 6. sz. alatt hegedühangversenyt tart, melynek programján zeneakadémiai hangverse­nyének darabjai Mendelssohn, Bach, Sarasate szere­pelnek. A zongora kíséretet S. Hermann Katica zon­goraművésznő látja el. A hangversenyre belépődíj nincs. A Palladis októberi újdonságai: Egypengős regé­nyek 62. sz. Vágtató bosszú. Irta: Max Brand. Fordí­totta Dr. Endre Dénes. „John Bard!" Jöjj ki! — kiál­tott be a mélyzengésü férfihang az ablak alatt, amire John Woodbury, a többszörös milliomos elsápadt és kiment az éjszakába. A fia, Anthony utána sietett, de már késő volt: a titokzatos éjjeli párbaj véget ért. Szeme előtt ölte meg apját a pieztolygolyó. A gyilkos pedig nyomtalanul eltűnt. Anthony csap éppen hogy a nevét tudta, de megfogadta, hogy bosszút áll rajta apja haláláért. Apja titkos szobájában, amelybe eddig sohasem volt szabad belépnie, két régi festményt talál. Az egyikben meghalt édesanyja arcképére ismer, a másik pedig tanyaszerü, fehér épületet ábrázol, vala­mi messze, vadnyugati tájon. Anthony megérzi, hogy valami összefüggésnek kell lennie a dolgok között és hirtelen fölébred benne cowboy őseinek vére. Gyilkos bosszúvágya most már sodorja magával a vad nyugat felé. Az élet romantikájának minden valóságot meg- csufoló, káprázatos színeiből szövi meséjét tovább ts az iró; a képzeletnek olyan kimeríthetetlen forrásá­ból merit, s olyan száguldó iramban rohan vélünk a leghajmeresztöbb kalandokon át, hogy szinté beleszé­dülünk. Közbe-közbe a mult sötét árnyai is életre kel­nek, történetek a régi jó időkről... halálos szerelmek és véres bosszúk, amik azóta Is folyton kísértenek. Es a titkok megfejtője az a tanyaszerü fehér épület a néma sirdomb mellett, amelyre ráborul a szőke kis Sally, Anthony hűséges szerelmese, aki megóvta őt attól, hogy apát gyilkoljon... A Palladisnak ez az uj egy Pengős Regénye azonban nemcsak izgalmas meseszö­vése miatt érdemel első helyet, hanem szellemes stilusa és könnyed, friss humora is megérdemli, hogy a Pen­gős Regények legjava között kapjon helyet. Kós Károly — Erdély. Kultúrtörténeti vázlat, 60 színes és fekete képpel. A tudós alaposságával és a művész lelkiismeretességével megirt remekmű, egész vászonkötésben 72 lej Lepagenál, Kolozsvár. ROMÁN OPERA MŰSORA: Péntek: Carmen. Szombat délután 3 órakor (ifjúsági előadás): Truba­dur. Vasárnap: Varázsfuvola. EDISON MOZGÓ MOSOR *. X. Montpamass. Férfiak Lusi körül Biró Lajos regenye után. Énekes, zenés filmoperett. Főszerepben: Liane Hald, Walter Lilla. II. Egy csók és más Semmi. Bebe Daniels, Lewis Stone, Ben Lyon. Vasárnap d. e. 11 órakor matiné S lejes helyárakkal. Botrány az arénában. Harry Piei. (Folytatjuk.) MIKSZÁTH KÁLMÁN Még kapható a Magyar Könyvnapra megjeleni 90 tejes propaganda kiadásból A NOSZTI FIÚ ESETE TÓTH MARIVAL 7é Vidékieknek 100 lej beküldése ellenében szállítja a Keleti Újság kiadóhivatala (volt Brassai ucca) 5. Cluj—Kolozsvár, str. Baron L. Pop

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom