Keleti Ujság, 1933. október (16. évfolyam, 225-250. szám)
1933-10-03 / 226. szám
4 KeletiUisKg 'Kedd, 1933. szeptember 3. Német-román front alakult a szatmári püspök ellen A szatmármegyeí sváb agitátorok Németországon át folytatják aknamunkájukat, hogy Róma előtt kompromiltál^ák F ed’er püspököt — Krassnafoéütektől Stuttgartig, Bukaresttől Rómáig lázas munka folyik a magyarság ellen (Sratmár, október 2.) A szatmármegyei és szilágysági sváb községeket két nap alatt különös nyomtatvánnyal árasztották el. Német nyelven szól a röpirat, amely a németországi Würtenberg fővárosából, Stuttgartból került tömegével az itteni sváb községekbe, bogy azokban folytassa azt a kutmérgező munkát, amelyet előzőleg Bukarestben indítottak el a szatmár— nagyváradi egyházmegye föpásztora, Fiedler István dr. püspök ellen. A stuttgarti sváb röpirat élesen belevilágít abba a boszorkánykonyhába, amelynek fortyogó üstje mellett együtt kavarják a gyűlölet üzletes koty- valékát a sváb propaganda szatmármegyei ügynökei egyes bukaresti sovén politikusok vakmerő kalandoraival. Mig Bukarestből a „magyarosító“ Fiedler püspök ellen folyik az aknamunka, addig a sváb propaganda furfangos ügynökei Németországon át röpitik rágalomrakétáikat a szatmár—nagyváradi római katolikus egyházfejedelem ellen, úgy, hogy Róma előtt a romániai svábokat erőszakkal magyarosító munkának tüntessék föl Fiedler püspök és egyházmegyei papságának munkáját. Alacsony, mondhatnánk: alávaló kétszinüség az, amivel a szatmárvidéki sváb agitátorok eszközökben nem válogatva harcolnak Fiedler püspök és papsága ellen és a legszomorubb, hogy kétszinü, alávaló aknamunkájukhoz segítőtársakat tudtak találni a román politika irányadó köreiben is. szeretne maradni, de Fiedler püspök magyar papjainak erőszakoskodása meghiúsítja azt. Az egész rágalmazó nyomtatvány komolyságát jellemzik azok a történetek, amelyeket mint itteni eseményeket sorol fel. Ezek között leirja, hogy egy, a svábsága mellett kitartó hivét egyházi adóhátraléka miatt az egyháztanács elé idézték és bár közben kifizette az egyháznak járó tartozását, mégis gyertyák között, kísérteties eljárás mellett kiátkozták az egyházból. Ezekkel a mesékkel, amelynek élesen ellentmond és amelyet már eleve képtelenné tesz a szatmári egyház megye magasképzettségü papságának emelkedett szelleme, az itteni sváb agitátorok a németországi közvélemény előtt akarják elhitetni, hogy fajtestvéreiket a középkori inkvizíció eszközeivel és sötétségeivel nyomják el és német fajiságuk megtagadására kényszerítve, terelik át a magyarság táborába. Itt válik legjobban áttetszővé a pamflett kétségtelen szerzőinek, a szatmármegyei sváb agitátoroknak az a szándéka, hogy most már, amikor sikerült nekik a román kormányt Fiedler püspök ellen hangolni, a németországi közvéleményt mozgassák meg és birják intervencióra Rómában szatmármegyei fajtestvéreik elnyomója: Fiedler püspök ellen. A szatmári püspöki aulában, ahova az itteni sváb PfUJlM KAUCSUKSARKOT falvak népe fölháborodással juttatta el a stuttgarti röpiratot, meglepődve látták és állapították meg, hogy azokat a képtelen rágalmakat, amelyeket az itteni sváb agitátorok indítottak útnak Bukaresten át Róma felé, most már Németországon keresztül a német közvélemény félrevezetésével igyekeznek valószínűsíteni. A képtelen rágalmakkal szemben a szatmári egyházmegye papsága meg fogja adni a méltó választ, az bizonyos. De bizonyos az is, hogy ez a rágalmazó röpirat nyilvánvalóvá tette, hogy a bukaresti durva támadások a szatmári püspök ellen ugyanabból a forrásból táplálkozik, mint amely a stuttgarti röpirathoz szolgáltatta a hazugságok halmazát. Németországi támadás Fiedler püspök ellen. Az a németországi származású pamflett, amellyel a szatmármegyei sváb lakosságú falvakat elárasztották. Voltaképpen különlenyomata a Schwaibische Merkur cimü, elterjedt stuttgarti napilap két oldalának és amikor nyolc sürü hasábon keresztül közöl ferdítéseket a szatmármegyei sváb kérdésről, meglepődve kell megállapítani, hogy ezek a vádak olyannyira azonosak, Pop Ghiţa vádjaival. Es ez kétségtelenné teszi, hogy a Fiedler István dr. püspök ellen indított hajszát Pop Ghiţa személyén keresztül voltaképpen a szatmármegyei sváb agitáció ügynökei vezetik. A stuttgarti röpirat ezrével került a szatmármegyei sváb községekbe, azzal az átlátszó céllal, hogy ugyanakkor, amikor a cikk a stuttgarti lap utján Rómában igyekszik befeketetiteni a szatmári egyházmegye főpapját, ugyanakkor éket akar verni az itteni svábság és a püspök közé. A szatmármegyei svábok, akiknek körében épp olyan kinos feltűnést, mint elkeseredett fölháborodást keltett ez a szennyirat, most széltében olvashatják püspökükről azt a Bukarestből már ismert rágalmat, hogy a szatmár—nagyváradi püspök nem tudta elérni egyházmegyéjében azt az eredményt, amelyet Bukarest is és a németországi svábok is vártak tőle és ezért a román kormány abban fáradozik, hogy Róma utján eltávolítsa a két egyházmegye éléről Fiedler püspököt. Mesék a szatmármegyei svábok elmagyarositásáról. A negyventöezer főnyi szatmármegyei sváb lakosság történelmi telepítésével foglalkozik elsősorban a németországi röpirat, mely azt Írja, hogy a magyar uralom évszázadokon át, minden időkben a romai katolikus püspökök utján tette eredményessé a svábság el magyarosítását. Ennek bizonyítására elmondja a cikk, hogy a szatmármegyei 45.000 sváb közül ma csak 6000 azoknak a száma, akik nem magyar érzésüek. Szabó István szatmári nagyprépostnak, Boromissza Tibor dr. elhunyt püspök ideiglenes utódjának adminisztrátori működését bírálja azután a röpirat és azt Írja, hogy ebben az átmeneti időben a Magyarországról ideküldött irredenta pénzekkel a papok és tanítók utján terrorizálták az itteni svábokat, hogy azok magyaroknak vallják magukat. Azt állapítja meg azután a német röpirat Fiedler püspökről, hogy öt úgy a római szentszék, mint a román kormány azzal a feladattal állította a kettős egyházmegye élére, hogy itt békét teremtsen az egyház törvényeinek és a román törvényeknek rendelkezései szerint. A röpirat azzal vádolja Fiedler püspököt, hogy ennek a feladatának mind a mai napig nem tudott megfelelni, mert túlságosan befolyása alá került saját magyar papságának. Rossz néven veszi a németországi röpirat a püspöktől,' hogy a románok által elnyomott magyarság védőiéként száll síkra és ezért feláldozza saját sváb testvéreinek fajiságát is. A sváb községek helyzetéről írva, úgy állítja be azt, hogy a szatmármegyei sváb községek népe sváb Botrány tört ki a dicsőszentmártoni városi tanácsülésen, mert Pekri Géza alpolgármester magyar nyelven referált a villanyvilágítás bevezetéséről (Dicsőszentmárton, okt. 1.) A dicsőszentmártoni városi tanács pénteken délután tartotta meg szeptember havi rendes gyűlését, mely a nemzetiségi és személyes kérdések vitájába fulladt. A megnyitás után Pekri Géza alpolgármester természetesen magyar nyelven referált a tárgysorozaton szereplő egyetlen kérdésről, a városi villanyvilágítás bevezetéséről. A terjedelmes referátum felolvasása után Boilă polgármester megkérdezte a tanács román tagjait, bogy értették-e a referátumot? Erre kitört az első botrány Opreán gör. ^keleti lelkész még néhány román nemzetiségi tag nevében kijelenti, hogy a referátumot nem értették meg és a román nemzetiségű tanácstagok nevében tiltakozik az állam kigúnyolása ellen, hogy egy referátumot magyar nyelven olvassanak fel. Ezen kijelentés elhangzása után felugrott Volcuţiu líceumi igazgató, hogy nem tárgyal többet. El is indult kifelé, de közben meggondolta a dolgot és visszatért. Majd Gvidó Béla unitárius esperes nyugodt hangon azt kéri Opreán esperestől és társaitól, mérlegeljék a városi tanács összeállítását, mert a tanács 75 százaléka magyar anyanyelvű. Opreán esperes Gvidó békítő szavaira felugrik, az asztalt veri, mire épületes párbeszéd hangzik el Boilă primár és Opreán esperes között. Ugyanis Boiilă primár rendre utasitja az asztalt verő Opreánt, aki visszautasítja a figyelmeztetést és azt vágja Boilă fejéhez, hogy „nem vagyunk krájzlerájban“ (t. i. Boilă primár Dicsőszentmárton egyik legnagyobb fü- szerüzletének tulajdonosa). Mire Boilă igy riposztozik: „de nem is parocbiában vagyunk.“ A feszült hangulatban Pekri alpolgármester emelkedik szólásra és kijelenti, hogy semmi kifogása nincs az ellen, ha a referátumot román nyelven is Molvassák. Ö — t. i. Pekri — azért olvasta fel magyarul, mert sajnos, nem birja jól a román nyelvet. Pekri ezen tárgyilagos és nyugodt kijelentése után a vihar lecsillapul és dr. Pálffy városi titkár a román referátumot kezdi felolvasni. A városi titkár felolvasása közben tör ki a második botrány. Opreán lelkész kijelenti, hogy nem érti a román szöveget, mert dr. Pálffy nem tud románul. Ezt Pálffy titkár sem tudja lenyelni, mire magából kikelve hozza Opreán tudomására, hogy ő igenis tud románul, a nyelvvizgát sikeresen tette le és kikéri magának a gyanúsításokat. A reférádat nem akarja tovább olvasni és annak felolvasását Szilágyi főszámvevő folytatja. A feszült légkör ezután nagynehezen enyhül és a végén a tanács egyhangú határozattal kimondja a villany bevezetését és utasitja a város vezetőségét, hogy a további lépéseket tegye meg. Dicsőszentmárton városa Pekri Géza alpolgármesternek csak hálás lehet a villany bevezetéséért, mert Pekri Géza volt az, aki éjjelnappal azon fáradozott, " hogy a város meg:- kapja az oly nagyon nélkülözött villanyvilágítást. « d. M. G. MIKSZÁTH KÁLMÁN A NOSZTi FIÚ Még kapható a Magyar Könyvnapra megjelent 90 tejes propaganda kiadásból Toth mmival Vidékieknek 100 lej ^ .beküldése ellenében u' ^szállítja a Keleti Újság kiadóhivatala Cluj|(volt Brassai ucca) 5.-Kolozsvár, str. Baron L. Pop
