Keleti Ujság, 1933. október (16. évfolyam, 225-250. szám)
1933-10-11 / 233. szám
Sser’da, '1933. október '11. vmmmaammmmmmammam KeietiUjskg KenyérharGO-kenyér ellen Ötven bamval emelték a pékek az árakat^ de ők magák sem hiszik, hogy a magas árakat fenntarthatják Tisztességtelen konkurrencia, amiből csak a fogyasztóknak lehet haszna (Kolozsvár, október 10.) A hideg, őszi napok mindig uj gondokat teregetnek a szegényember elé. Fa-gond, ruha-gond és most itt van az általános kenyér-gondon túl maga a kenyér, mint első, sőt legelsőrendü élelmicikk gondja. Drágul a kenyér. Lehetséges volna? Kitűnő búzatermés volt, annyi az áldás ebben az országban, hogy minden a saját zsírjában kellene megfőjjön. Nem szegény ország, hanem kenyér-ország Románia és mégis sir itt mindenki: a termelő, az iparos, a kereskedő és napról-napra gondterhesebb és kenyértelenebb lesz az élet. És ami a legérthetetlenebb — drágul minden. A fehér kenyér kilója 6 lejről 6 lej 50 banira, a barna 5-ről 5.50-re drágult. Miért drágul a kenyér? Elindultuk a kenyér frontján, hogy megtudjuk: miért drágul a kenyér,? Hat hónappal ezelőtt Kolozsvár város tanácsa beszüntette az ármaximálásokat. A kenyérárak felszabadultak. Kolozsváron 52 pék- iparos él. Nagy szám, de ebből körülbelül öt nagyobb üzem látja el a várost kenyérrel, a többiek kisüzemek, úgynevezett házipékek, akik alig befolyásolták hosszú ideig a kenyérárakat. Az ármaximálás felfüggesztése után tényleg a fogyasztók részére egészséges, a pékek részére pedig —amint ők mondják —egészségtelen konkurrencia alakult ki. A kenyérárrak állandó hullámzás alatt állottak ş még az öt nagy pék is versenyzett egymással abban, hogy minél olcsóbb legyen a kenyér. De itt adjuk át a szót az egyik pékmesternek, aki igy kesereg: „Piszkos konkurrencia.“ — A maximálás felfüggesztése után a pékek egymásra licitáltak az olcsó árakban. Először mindenki a vevőkörét akarta kiszélesíteni s ebből egy olyan piszkos és egészségtelen konkurrencia támadt, hogy az egész pékipar válságba jutott. A kis rezsivel dolgozó pékek olcsó árai után táncoltunk mi is, a nagy pékek. Hat hónap alatt ráfizettünk annyit mint amennyit máskor egy évig kerestünk. (Ha ez igaz, akkor nagyon sokat veszitettek, de volt miből!) — Bajban az emberek egymásra találnak, — mondotta tovább informátorom — és megalakítottuk a pékek szövetségét. Vasárnap volt az ülés és itt elhatároztuk, hogy a kenyérárakat kilónként 50 bánival emeljük. — Mikor kezdődik az áremelés? — kérdeztük. Ismét anarchia lesz... — Mielőtt erre a kérdésre válaszolnék, meg kell jegyeznem, hogy mi pékek sem hiszünk az egységes áremelésben. Nincs nálunk összetartás. Vasárnap az ülésen mindenki hangos fiú volt, mindenki emelt, de gyűlés után mindenki külön utakon fog járni. A kispékek, akik a perifériákon laknak és árulnak — ezután is olcsóbb áron adhatják a kenyeret, mert ke veHl atiM-Bor viz & az Előpataki-Borviz Romániának két legjobb lúgos ásványvize. Kérje mindenütt csakis ezeket a természetes ásványvizeket. Főlerakat Kolozsvár és vidékére: Hamlet József» strada Paris 38. Kutkezelőség: Fleischer György, Brassó sebb a rezsi, az adó és nincs hatósági ellenőrzés. Egy hét múlva ismét anarchia lesz a kenyérárakban, mert a pékek nagy része nem tartja be a vasárnapi megállapodásokat. — Temesváron egységes árak vannak, mert ott fegyelmezettek az iparosok, de nálunk ... És idegesen legyintett a kezével. A fogyasztás szemüvegén át nézve a kenyérárak problémáját, nem vagyunk kétségbeesve az áremelés körül mutatkozó egyenetlenkedések miatt, mert valóban csak az egészséges verseny alakíthatja ki a normális kenyérárakat. Nem lehet uniformizálni az árakat. Tudjuk, hogy a pékiparosok is nehézségekkel küzdenek, mert sok az adó, a taxa s kiszámíthatatlan az illetékek sokasága, de bizonyos, hogy az árakat uniformizálni sem lehet s előbb-utóbb a tiszteségtelennek látszó kon- kunrencia alakítja ki az egészséges versenyt. Ahol drágább lesz a kenyér, ott bizonyára a kenyér jó minőségével biztosítják a pékek a régi vevőkör vásárlókedvét. Ha a külvárosokban a kispékek olcsóbb és gyengébbminőségü kenyeret árulnak, a proletártömegek bizonyára nem fogják a drágább kenyeret vásárolni. Kétségtelen, hogy a buza ára 20 bánivá! drágult, mert a malmosok és a gabonakereskedők, miután már a szükséges gabonamennyiséggel ellátták magukat, mesterségesen nyomják fel az árakat. De az áremelkedés csak átmeneti, tehát a kenyérárak 50 bánival való mestersé- séges emelése indokolatlan. Maguk a pékek sem hisznek az állandó jellegű áremelkedésben és már az első nap nagyon sok pék megszegte a megállapodást és a régi árakon árusította a kenyeret. Vigyázat, jön a maximálás! Különben Kolozsvár város tanácsa már holnap, vagy holnapután foglalkozik a kérdéssel és abban az esetben, ha a pékek ragaszkodnak és pedig egységesen ragaszkodnak az 50 banis áremeléshez, akkor rövidesen összeül az ármaximáló-bizottság s újból életbelépteti a maximális árakat. Bizonyára nem kerül erre a sor, mert a pékek továbbra is fenntartják a régi árakat, akik pedig emelnek, a jövőben finomabb kenyeret hoznak forgalomba. fCulS&srffiázal építenek: a laósf «li magyarok Háromezer kolozsvári magyar lélek jobb jövendőjét készíti elő a kisgazdák egyesülete — Bálterem, színpadi, rendszeres orvosi kezelés — Duhajkodás helyeit, — kuliura (Kolozsvár, október 10.) Gyerekkori emlék villan elém, mikor a Hóstát felé megyek- Úgy látom, mintha ma látnám: zsúfolásig telt bérkocsi döcög, benne egymás hegyen-hátán legények. Valami hosszan elhúzódó vörös sáv szalad a kocsi után. Még most is visszaérzem az akkori elborzadást: — Vér! . •. És másnap kiabáló ujságcimet olvashattam: „Újabb véres bicskázás a Hóstátban. öt sebesült A lapoknál külön riportmunka volt a „bicska-krónika“. Csak úgy lobogott a virtus a Hóstátban. A „Magyar uccaiak“ és „Honvéd uccaiak“ állandó csatározása, melyből — nem volt bét — hogy ne robbant volna ki véres „szenzáció“. Már oda fajult a dolog, hogy inkább ismerték a Hóstátot erről a szomorú dologról, mint derék, szorgalmas népéről. Azóta magam is újságíró lettem. Saját tapasztalatból tudom: hosszú hónapok, sőt évek telnek el anélkül, hogy a Hóstátról Írni kelljen, mint valami véres esemény színhelyérőlUgylátszik a bicskák elpibentek. A bóstáti fiatalok szelleme megváltozott!... Erről kérdem Balás Istvánt, a hóstátiak gazdasági szervezetének, a kolozsvári Gazdasági Egyletnek elnökét. Ősz fejével, deres bajuszával, szálegyenes tartásával a józan nyugodtság élő szobra Balás István. Beszéde jóizü, csengő magyar szó. Derű suhan át az arcán, ahogyan mondja: — Bizony, hálTstennek nem hallani már bicskázásról. A fiatalok között mindinkább a komoly szellem lesz oz ur. Az öregek józan vezetése féket vetett a szilaj indulatoknak. Erről igy beszél Balás István: — Ha a bálban rosszul viselkedik valamelyik fiatal, odamegyek hozzá és megmondom, hogy jobb, ha kívül.kerül. Nem engedjük megzavarni a mula'tság békéjétBalás István tekintélye leszereli a legvér- mesebb fiatalt is. Az igaz, hogy nem megy simán: — Volt olyan, aki haragudott, — mondja. Volt, aki egy-két évig nein köszönt. De van olyan is, aki már köszön ... Az ősz elnök most olyan tervről beszél, amelyre tulsablonos lenne csak azt Írni, hogy „minden dicséretet megérdemel“. Ha valósággá érik ez a nagyszerű terv — és miért ne valósulna meg —, akkor nemcsak évszázados belső harcokra száll nyugalom, de a kisebbségi magyarság számára is maradandó értéket alkotnak. , — A K. G. E. választmánya kulturház építését vette tervbe. Közművelődési otthont akarunk adni a fiatalságnak. Igen: főképp a fiatalságnak. Szeretnénk testvéri találkozóra ösz- szehozni a város különböző részein lakó magyar kisgazdákat... ' Ellágyul a hangja, mikor ezt mondja: — Az egymáshoz való ragaszkodást, szere- tetet és megértést akarjuk ápolni. A fiatalság művelődését emelni. Életrevalóságát javitni Báltermünk lesz, színpaddal. Azt, aki megkísérelné megbontani a békét, könyörtelenül kizárjuk. Megszinesedik és tempóba lendül a beszéd. A szív legmélyéről fakadó lelkesedés füti: — Munkatermet átütünk be, ahol téli tanfolyamokon ügyesednek majd a gazdaifjak. Lüktető, komoly életet szeretnénk látni. Meglepő, amit most mond: Ha nem tudnám, hogy bóstátiakról van szó, azt hinném: valamelyik északi nép előrelátó, okos szervezettségéről hallok. — Egyesületünk tagjai napi egy lejt fizetnek be — úgy mond. Ezért a pénzért dr. Bor- say Imre egyleti orvosunk egyúttal mindegyik tagunknak háziorvosa■ Külön fogorvosi rendelőnk is vau. Ha felépül a kulturház, más jóléti intézményt is létesítünk. Körülbelül háromezer hóstáti él Kolozsvárt. Remélem idővel mind tagunk leszEgyelőre csak a házhely kérdése az akadály: — Telkünk van már a kulturház számára, de nem a legmegfelelőbb helyen. Olyan központi helyen akarjuk felépíteni, ahova egyforma könnyűséggel jöhetnek el a város bármely részén lakó kisgazdák. Kemény kézszoritásában benne van az akarat: „a kulturháznak fel kell épülni/“ ... ... És benne van az öntudatos büszkeség, hogy a hóstáti fiatalság megtette már az utat a bicskától — a kulturházig ... " H.
