Keleti Ujság, 1933. október (16. évfolyam, 225-250. szám)
1933-10-04 / 227. szám
Szerda, 1933. október 4tllll IH IWIMIIIIMI III III KtiETiUjsaG MBBsmammm ■ ........■umilii .1 Női kosztüm, babát lapok Confection __________________ 1T BL aac őszi szezon divatlap újdonságra! Manteaux et Costumes London Stiles lapok Ullstein Kinder Album (szab.mlnt.) Női ruha, kakát lapok Grande Revue des Modes L’enfant elegante Enfant Chic Parfait Silhuettes Enfantines Nos Enfants Revue Párisién Saison Párisién Ruha, kakái lapok férfiaknak La Mode Fran caise Oîficielle Mode de Paris (szabásmintával Bijou de la Mode (szabásmintával) Tailoring News Stella MINERVA La Párisién Kaphatók a könyv- és papirkereskedésében Cluj—Kolozsvár, Strada Regina Maria (v. Deák Ferenc u.) 1. sz. Catalogues des Modes Fehérnemű lap Lingeries Modern _____________ Vasárnap délutáni találkozás Zilálton az ősz apával9 aUi még mindig elesett fiút siratja és a gyászruhás ahitöl a film rabolta el a leányát Golyó Wesselényi ércalakjának mellében Képeslapok a Szilágyság központjából (Zilah, október 3.) Csodálatosan szép szerpentinut vezet a völgyben fekvő 12 ezer lakosú város felé A templomok tornyai, mint valami hatalmas ujjak már messziről intenek felénk, mintha sok tornyukkal már előre is jelezni akarnák, hogy a kicsiny házak között rendkívül vendégszerető nép éli a maga egyszerű, eseménytelen kisvárosi életét. All a vasárnapi korzó, mintha a zilahiak el akarnák felejteni, hogy van a világon adóvégrehajtó, nyomor, nincstelenség, korgó gyomor. Golyónyomok a Wesselényi szobron. A város ékessége a főtéri Wesselényi szobor, Fadrusz János hatalmas alkotása. Kis, gondozott virágos kert közepén áll a nagy Wesselényi ércalakja. Elmerülve gyönyörködöm az emlékműben, amikor észre veszem, hogy az érc-Wesselcnyi jobb mellén egy valószínűleg golyótól származó lyuk tátong■ Kíváncsian érdeklődöm a magyarázat iránt és megtudom a következőket: 1918. A már négy év óta tartó világégés még mindig dúl. Egy őszi napon az olasz fronton felbomlik a katonai fegyelem és a rendbontók szelleme, mint a villám cikázik végig egyik fronttól a másikig, aztán megkezdődik a román hadsereg előnyomulása. A visszavonuló magyar és a megszálló csapatok között Zilah mellett zajlik le az irtózatos harc és félig rommá lövik a várost is. A vihar elvonul és amikor a még el nem menekült zilahi polgárok ki mernek bújni az uccára, a szobor mellén ott tátong a mély seb — a golyó helye. A szakértői vizsgálatnak sikerült a későbbiek során annyit megállapítani hogy valaki közvetlen közelből lőtt bele a szoborba■ A szivét akarta találni, de minthogy szemben állott vele a tükörképként ható szobor, zavarba hozta és eltévesztette az irányt. A Zilah környéki harcoknak nemcsak ezt az egyetlen maradandó nyomát lehet felfedezni. Közvetlenül a főtér mellett, a széles főucca elején áll a hires Wesselényi kollégium. Azonnal feltűnik, hogy mig az épületnek a főtér felől eső részén többszöri renoválás nyomai látszanak, addig az épületnek a belső része apró lyuggatásokkal van tele. Ezek is golyó-nyomok. A háború nyomai azonban még máshol is felfedezhetők. Elment és... és solise jött vissza... Találomra kalandozom Zilah uccáin. Egy mellék ucca apró házacskájában magábaros- kadt, ősz, 65—70 év körüli öreg urat találok. A késő őszi nap enyhe meleget áraszt. Az öreg az ablakban sütkérezik. Szóba ereszkedem vele. Előbb bizalmatlanul felelget, de végül megered a szava. Beinvitál a szobába is. Egyedül van, nincs senkije a világon. Volt. Persze, hogy volt. Felesége is, gyermeke is- Felesége meghalt rég, a fiai... még régebbenFekete rámába keretezett, fakó fényképet emel le reszkető kezeivel a falról, fiatal fiú, honvédruhában. — Itt a fiam! Aztán elbeszéli, hogy amikor kitört a világháború, a fiát is behívták, beöltöztették és már vitték is az orosz frontra. 1915 januárjában indult a menetszázad és már júniusban halott volt. Gyászkeretes levelet kotorász ki az egyik almárium fiókjából és a könnyektől elhomályosult szemmel olvassa: — Hősi halált halt 1915 junius 2-án Prze- misl ostrománál! — Ez maradt meg belőle, — fűzi hozzá- Volt még egy fiam, a Gyuri — teszi hozzá rövid szünet után, — az kisebb volt két évvel, de amikor meglátta ezt a képet —, mutat rá a bekeretezett fényképre, — önként jelentkezett. Az almáriumból másik kép kerül elő. Fiatal, alig 16 évesnek látszó gyerekember mosolyog le róla. Hatalmas katonasapka a fején, amelyet csak a szétálló fülei tartanak fel, hogy ne zuhanjon be egészen a nyakába. Kezét büszkén a bajonettjére teszi és mintha kihívóan mondaná; Most már biztosan győzünk. — Elment és többet sohse láttam, — rebegi az öreg, — nem tudom fogságba esett, vagy meghalt. Azóta sem hallottam róla. Tovább nem bírom. Már szinte bánom, hogy régen beheggedt sebeket szakitottam fel, elfelejtett és eltemetett fájdalmakat idéztem. Az öreg könnybclábadt szemeit rám emeli és mikor meglátja a komor vonásokat arcomon, csöndesen összehajtogatja a feketekeretes levelet, megtörölgeti és vissza akasztja a katonaruhás fényképet. A legkisebbik fiának fényképére vet még egy utolsó pillantást. Egy könnycsepp gördül le a szeméből, kabátja szárnyával letöröli és csak ennyit mond: — Majd találkozunk odaát! Aki a lányát siratja... Különös, szürkés barna sávokkal tarkított kis pincsikutya szaladgál az egyik uccának két gyalogjárója között- Kutyaszokás szerint minden érdekes dolgot megszagol, megugat, aztán ismét tovább szalad. — Inka! Gyere ide, — hangzik egyszerre valahonnan, — a kis pincsikutya felkapja szőrös fejét és kérdőleg tekint a hang irányába. Ebben a pillanatban csakugyan úgy fest, mint egy exótilcus, különös toliakkal ékesített indián. És kiderül, hogy neve származásával szoros összefüggésben van, mert ősei a délamerikai pampákon szaladgáltak. Őszbevegyült, gyászruhás asszony a tulajdonosa a pillanatnyi szabadságának örvendő kutyának. A kutya a leányáé volt, a leánya pedig filmszinésznő volt Amerikában. Bodrog, szőke- hajú, gödrös állu, nevetős kékszemii lány fényképe kerül elő a retikülből. Hátlapján keresztben csak ennyi áll: Mindenkinél jobban szeretett anyámnak, Magda. — Igen, a lányom, — mondja az asszony és könnyek tolulnak szemeibe. Ma már másodszor látok szülői könnyeket. — „Magda von Haragos“, — ahogy külföldön is ismerték, — 1928-ban végezte el tanulmányait a zilahi leánygimnáziumban. Azután felkerült Pestre a sziniakadémiára. Rövid idő alatt tanárai szemefénye lett és a vizsgaelőadáson messze túlszárnyalta kolléganőit. Az előadáson ott volt az egyik nagy német szinház igazgatója és azonnal leszerződtette Magdát. Hires szinészekkel, — egy ideig Moissival — játszott a német színpadokon. A karrierje azonban nem állott meg itt. Innsbruck és a többi német városok után München, Berlin következtek. Egy szép napon amerikai filmdirektor kopogtatott a kis zilahi magyar leány öltözőjének ajtaján és kötött vele szerződést. A film tovább már Dél-Ame- rikában pereg, ahol Magda von Haragos ismert színésznője a filmvilágnak. A sors utjai kiszámíthatatlanok A nagy fizetésért meg kellett szenvednie. Fűmfelvétel közben súlyosan meghűlt és néhány nap alatt tüdőgyulladásban meghalt. A kis Inka maradt utána. Halála után néhány héttel elegánsan öltözött ur kopogtatott be a kis zilahi lakás ajtaján. Egy fiatalember, Magda Vőlegénye vezette Inkát pórázon. Menyasszonya utolsö kívánságát teljesítette, amikor a szőrös pofája kis kutyát hazahozta vissza Erdélybe. És a kis Inka azóta ott él Zilahon. Hajón, vonaton és repülőgépen tette meg az utat a kis városig, ahol most éppen olyan othonos, mint valamikor az amerikai filmstúdió környékén. — Ez az, ami a lányom után megmaradt, — mondja a szegény asszony, — minden örömöm és boldogságom ez a kis kutya. A ^könny megsürüsődik szemében és csepp alakjában éppen a kutya orra előtt pottyan a földre. Úgy látszik, szokva van hozzá. Érzi, hogy az asszonyának fáj valami. Lehorgasztott fejjel kerüli meg és részvétteljesen nyalja meg ölében nyugvó kezét... Bakos Aladár. Őszi ültetéshez nagy készlet elsőosztályu gyümölcsfa, sétányfa I és többféle faiskolai cikket olcsó árban ajánl GAZDASÁGI TASIHTÉZET FAISKOLÁJA Mediaş — Erdély — Telefon 39. A szállítás októberben kezdődik. Írjegyzék ingyen.
