Keleti Ujság, 1933. október (16. évfolyam, 225-250. szám)

1933-10-29 / 249. szám

Vasárnap, 1933, október 29. 13 tinam KeiETlUjS&G mmnmn ima Régi világban, mikor még királyi, császári uralkodók nagyszámban voltak Európában, vem volt ritkaság, hogy valamely mesterség­hez értettek. Sőt a Habsburgoknál családi tra- reket eszel is jobban megbecsüljék, — vala­mely mesterségnek kitanulása. 1. Ferencz Jó­zsef pl, tanult asztalos volt, Rudolf trónörökös könyvkötő, 11. Rudolf pedig órás, lóidomitó és cukrász. De más uralkodó családbeliek közül is többen értettek valamely mesterséghez: IX- Károly francia király kitűnő borbély volt, Hagy Péter hajóács. A tragikus véget ért XVI. Lajosról köztudomású, hogy életének egyetlen szenvedélye a lakatosmesterség volt. És amennyire tehetségtelen volt, mint ural­kodó, annyi adottsága volt a lakatossághoz. Az uralkodócsaládok hölgytagjai eddig még nem tanultak ki mesterséget, de varrni, szőni, fonni, hímezni mindnyájan tudtak. El­lenben most a dán király testvérének, Herald hercegnek leánya: Karolin Matild, kit egész Dánia rö­viden Calma névvel becéz, kitanulta a fényképészetet. Iskoláinak elvégzése után, mint inas került Lindeguist asszony divatos kopenhá- gai műtermébe, hol két évig lceményen dolgozott, míg a segédi képesítést elnyerte. A hercegnő épp úgy vem vonta ki magát 'az inasmunkák alól, mint inaskollégája, ki egy kopenhágai munkásnak volt a gyermeke, — s ha a sors úgy hozta ma­gával még a parkettet is feltörülte. Calma hercegnő a napokban férjhez ment unokabátyjához: Kund herceghez■ Az ifjú hercegi pár most rendezkedik be egy kis palo­tában. Calma hercegnő nemsokára megnyitja Kopenhágában saját fényképező műtermét. Reggelenkint együtt indulnak munkába: Kund herceg sorhajókapitány a kikötőbe, Calma hercegnő fényképészmester pedig a mű­termébe. Így lett a tradícióból — idők folyamán — kenyérkereset. * Pár nap előtt mutatta be a budapesti „Bel­városi Színház“ a Békeffy István darabját: „A kozmetika“-t. A pesti kritikákból ismeretes meséje annyira mai, őszinte, annyira női, hogy írnom kell róla. A hires kozmetikus a „tudós, de katedrál- lan szépségprofesszor“ minden tudásával és igyekezetével azon van, hogy a szép nőket még szebbé tegye, — menteni, ami menthető a csú­nyákon. Ellátja őket ezer jó tanáccsal, szigorú utasításokat ad szépségük konzerválása, illetve elérésére. Addig-addig szépíti egyik szépasszony pá­ciensét, mig lehelletnyi folt sem marad a töké­letesre mintázott szépségen. Igen ám, de addig meg is van a baj, mert igen mélyen talált belenézni a hosszú pillákkal beültetett, saját találmánya szerével fényesre varázsolt szemeibe. A szép- asszony és a kozmetikus há­zasságra léptek■ És mikor „áztatva, párolva, gőzölve, füstölve, pörzsölve, pakolva, szabályosan befásnizott bokával, előírásos bokszkeztyiiben, nagyképü krémektől nagy képpel és a megváltó recept legfőbb intelme szerint minden testi és lelki izgalom óriásá­tól mentesen“ jelenik meg a nászéjszakán, nagyon természetes, hogy a kozmetikusnak, — ki végeredményében mégis csak férfi, sőt szerelmes férfi, — minden kedve elmegy ettől a mozgó kozmetikától. A nászéjszaka befejezet­len marad­Vonjuk le ebből a konzekvenciát. Ne vár­junk mindent a „csodatévő“ kozmetikától. Még ha egy negyedóráig tartó ragyogásról van szó, — valahogyan megteszi, de a hosszabb időt már nem garantáljuk. Kávéházakban, étter­mekben láthatjuk, hogy remekül kikészített nők milyen idegesen veszik elő „Flapp Jack“- jaikat korrigálás végett. Van az ifjúságnak, a szépségmegtartásá­nak más módja isi ne várjuk meg az örege­dést! Elejét kell venni a dolognak- Sportolás, levegő, nap, viz meghosszabbítják az ifjúságot legalább 15—20 évvel. Aztán mire ez az idő is lejárt, addigra meg a lélek is öreg lesz. Akkor meg ne játssza senki a fiatalt, ne forszírozza a fiatalságot, — nincs annál visszásább. Szép a fiatalság és igyekezzünk uralmát — lehető­leg természetes eszközökkel — minél mesz- szebbre kitolni. Nincs az korhoz kötve, ma már nem ritkaság az 50—55 éves fiatal nő sem. De ha ütött az óra, ne forszírozzuk a lehe­tetlent. — Nagy művészet szépen megöregedni tudni. * Európa utolsó hiibérura egy nő, ki most megszólalt, — eddig nem is tudtunk létezésé­ről. — Kiderült, hogy a La Manche-csatorná­nak van egy különös kis szigete: a Sark-sziget és ennek az utolsó hübérfészeknek úrnője: Mrs. Sybill Mary Hathaway, másként a „Sark hölgye“. Mint olvasom, a Sark hiibérurnője igen ro­konszenves külsejű, magas, őszhaju, keclvesmo- solyu dáma. Érdekes kijelentéseket telt: — Én vagyok Európa utolsó hiibérura. Családom 32 nemzedék óta uralkodik ezen a kis szigeten. Teljes egészében fenntartottami a középkori hüberrendszert. A sziget lakói adót fizetnek nekem. Az ősi törvények még mindig érvényben vannak, igy pl. a szigeten csak ne­kem áll jogomban nősténykutyát tartani. A la­kosok keményadót is fizetnek nekem■ Földet eladni beleegyezésem: nélkül nem lehet, galam­bot is csak én tarthatok a szigeten. Az utakat robotmunkások építik: minden 16 éven felüli férfi köteles az évnek két napját útépítéssel tölteni. A kis szigeten a. legteljesebb rend, megelé­gedettség, boldogság tanyázik- Minden ember­nek meg van az ő kis családja, háza, kertje, állatjai. Nem ismerik a háborút. Kiderül, hogy a civilizáció, mdyffd az em­beriség sorsának jobbrafordidását vártuk, nemhogy javítana a helyzeten, — sőt útjában van ennek. Kiderül, hogy minél primitívebb az emberi lélek, annál boldogabb. Nincs más hátra, mint elfelejteni mindent: fátyolt borítani Edisonra és Marcomra, ki­verni a fejünkből Shakespeare-t és Geothet, el­temetni a repülőgépet és rádiót — és vissza a kőkorszakba. Ismét barlangban lakni, tüzet csiholni, ál­latbőrökkel takarózni. És egyetlen problé­mánk: „Kevesebb legyen az eszkimó és több legyen a fóka.“ Így hátha, hátha sikerül meglelni az any- nyira keresett, hajszolt Boldogságot. Sz. Szappan jós Gabriella. Nem lesz az idén, tij tánc- kreáció! Elmaradt a tánctanárok párisi nagy találkozója — Nincs pénz, nincs uj tánc sem • Pár évvel ezelőtt valóságos táncörület vett erőt a világon. Különösen külföldön, ahol hatvan-hatvanöt éves asszonyok (régi világban anyókák) is hódoltak a tánc szenvedélyének. Most, mintha lohadt volna valamit ez a nagy tánc­kedv. Veszedelmes vetélytársa akadt a bridzsben. Es itt valamire ki kell térnem. Az természetes, ha érettebb emberek jobban érzik magukat a kártyaasz­tal mellett, mint a táncparketten. De a kártya nem egyszer bálok, zsurok ünnepelt leányait is elcsábítja. Mem, mintha ellensége volnék a bridzsnek, (sőt!). De egy fiatal leányhoz valahogy sokkal jobban illik, ha egy jó táncos karján a tánctól virul ki, mintha kártya- asztalnál izgul. Es bizonyára neki is kellemesebb, ha táncosa sugdos szépeket fülébe, — mintha bridzspart- nerei szidják folytonos baklövései miatt. Éljen egy fiatal leány korához illő életet: táncoljon, flörtöljön, — most van annak az ideje. Azért még távolról sem keli a táncot félteni. Nem megy az, — mert nem mehet — ki a divatból. Gondoltam, érdekelni fogja olvasóimat, hogy az idén mit táncolunk. Érdeklődésemre „illetékes helyen“ a következő felvilágosítással szolgáltak: — Eddigelé úgy áll a helyzet, hogy az idei sze­zonnal uj tánca nincs. Ennek is az általános gazdasági krízis az oka. Páris a tánctanárok világszövetségének központja. Idegyülnek minden őszön a világ első tánc­Gütermann féle varró- és gomblyukselyem A varróselyem előnye, hogy egyenlőértékü a nyers- selyemmel. A varróselyem A varróselyem A varróselyem A varróselyem A varróselyem A varróselyem A varróselyem tiszta selyemből készül, színtartó. ellentáll az időnek, fénye természetes, több mint 600-féle szín ben készüL olcsó. puha, elasztikus és a varrásnál alkalmazko­dik a ruhadarabokhoz. A varróselyem felhasználásánál a sze­mek nem szakadnak el. A gyapjú- vagy selyemszövetek festésénél a var­rás csak akkor kapja meg az uj szint, ha gépselymet alkalmazunk. Figyeljen jól tehát, hogy ruhája mivel lesz megvarrva Ne takarékoskodjék a varrásnál. A varróselyemnek nincs pórja. Használjon tehát Gütermann varróselymet, az a legjobb GÜTERMANN & CO. S, A. ROMÂNĂ, BUGUREŞTI. mesterei, ahol aztán kiki bemutatja az általa kreált táncot és itt döntik el, hogy „tauglich“-e és szezonké­pessé avatják. De a tánctanárokat is kikezdte a krizia, az idei kongresszust pénz hiányában nem tarthatták meg. Nincs kizárva, hogy ott maguk között kreálnak a párisiak valami uj táncot, — szegény tánctanároknak is kell valamiből élni — végzi szavait informátorunk. Szóval — esetleg: Sebaj! Táncoljuk a régieket. Az elegáns és hideg angol valcert, a forró és szerelmes tangót, a friss, vidám foxtrottokat. Es megtanuljuk a tavalyi újszülöttet: a bigint, mely jóformán még el sem ért ide, — hosszú az ut Fáristöl Kolozsvárig. így mi abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy nekünk nem „esetleg“ lesz uj táncunk. Az a fő, hogy jókedvüek legyünk. Szeressük az életet, ha rossz, ha csúnya is — lássuk a tánc szédületé­ben szépnek, ragyogónak — és szeressük a táncot —. 1‘art pour 1‘art. Heti étlap HÉTFŐ: Töltött kelkáposzta, túrós csusza. Vacsoras Déli főzelék, sült gesztenye. KEDD: Köménymagleves, téli borsófó'zelék, vagdalt sertés hússal, alma kompot. Vacsora: Francia saláta. SZERDA: Paradicsomleves, bécsi szelet parajjal, pis» kóta tekercs. Vacsora: Sült burgonya vajjal. CSÜTÖRTÖK: Zsellerpüréleves, paradicsomos káposzta sertéskarajjal, képviselő fánk. Vacsora: Tor­más virsli. •ÉNTEK: Bableves, sajtpudding. Vacsora: Rántott velő. SZOMBAT: Húsleves, töltött palacsinta, gjnimölcs. Vacsora: Szálát de böf. VASÁRNAP: Raguleves, kappanpecsenye piros ká­posztával, zsirban sült burgonyával, vegyes kompottal, gesztenye torta. Vacsora: Sonka tormával, kékesi sajt, tea. Étel-receptek Francia saláta. 4—5 drb. kifliburgonyát, 1 nagy sárgarépát, 1 zsellért, 1 petrezselymet megfőzünk és apró kockákra vágunk. 4—5 drb. vizes uborkát és 2 drb. meghámozott almát szintén kockára vágunk. Egy Ostsee heringet hártyáitól, szálkáitól megtisztítunk és apró darabokra vagdaljuk. 3 deka kaprit kevés főtt borsót, babot adunk hozzá és az egészet összevegyit- jük. 3 tojásból tartárt készítünk a közölt recept sze» rint és a masszára öntjük. Tetejét ringlivel, olaj­bogyóval, uborkával díszítjük.. Vaníliás perec. 28 deka vajat, 35 deka lisztet, 14 deka vaníliás porcukrot összedolgozunk a gyúródesz­kán. Késfoknyi vastagságúra nyújtjuk, fánkszaggató­val kivágjuk, közepét gyüszüvel. Ezeket a kis perece­ket tojás fehérrel megkenjük, darabos dió-kristály­cukor keverékkel meghintjük és a sütőben világosra sütjük. Ha megsült, kettőt savanyu lekvárral össze­ragasztunk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom