Keleti Ujság, 1933. október (16. évfolyam, 225-250. szám)

1933-10-26 / 246. szám

'Csütörtök, 1933. október 26.

KntnnjssG

Sávút a tăbla ,

de

a kolozsvári tanácsot

elmarasztalta

A vott vízvezetéki igazgató több milliós kártérité. sért indit port és követeli, hogy az állásába visz- szahelyezzék — Tetemre \hivjuk a rossz rendszert

(Kolozsvár, október 25.) Pechje van a kolozs-' vári városi tanácsnak. Minden pőrét elveszíti. Roata után most Savu volt vízvezetéki igazgatót mentette fel a nagyváradi tábla. Első fokban két évre és hivatalvesztésre ítélték, de a nagyváradi tábla megváltoztatta az ítéletet, Savu volt vízvezetéki igazgatót felmentette s kimondotta, hogy nem költötte él jogtalanul a város pénzét, jóhiszeműen járt el, csupán a rendszer volt hibás.

íme, a bíróság állapítja metg, hogy a kolozsvári városházán a rendszer a hibás. Milliók úsznak el, az adófizető polgárok pénze, mint a polyva hull szét, amiért nem annyira a tisztviselők a hibásak, hanem a rendszer. Az erkölcsi pofont még csak eltűrné Kolozsvár város vezetősége, de rendkívül súlyos anyagi következményei is vannak a felmentő ítéletnek. Savu igazgatót nemcsak felmentették, hanem bizonyos mértékben rehabilitálták is, tehát az ítélet után joga van Kolozsvár város ellen anyagi és erkölcsi kártérítést indítani. Sava éveken keresztül mártírnak mondotta és érezte magát. Sohasem tagadta azt, hogy a vízmüveknél hatalmas pénzösszegek kallódtak el, de mindig azzal fenyegetőzött, hogy ha etgyszer kinyitja a száját és elmondja, hogy hová vándoroltak a hiányzó milliók, akkor mások fognak a vádlottak padjára kerülni. Savu igazgató azonban csak fenyegetőzött, de sohasem mondotta el, hogy milyen célokra fordították a hiányzó pénzösszegeket, kik és mennyit kaptak a milliókból. Egy azonban bizonyos, hogy a nagyváradi Ítélőtábla neki adott igazat és rehabilitálta. Most azonban Savu igazgató azzal áll elő, hogy nem ő köteles a városnak fizetni, hanem éppen megfordítva, mert neki a vízmüvektől még hétszázezer lejes követelése van. Ezzel adós a vizmü. De a hétszázezer lejen kívül

több mint kétmillió lejt követel, részben erkölcsi, részben anyagi kár címén,

mert az állítása szerint s ma már jogászoknak is ez az álláspontja, Kolozsvár városnak vissza kell helyezni az állásába a vízmüvek élére és visszamenőleg ki kell fizetni a járandóságát, illetve az összes illetményeit, mert a bűnügyi vizsgálat megindítása előtt az akkori városi tanács elmidasztotta ellene a fegyelmi vizsgálatot elrendelni s szabályszerűen elbocsátani az állásából.

A másodfokú Ítélet után tehát Savu volt vízvezetéki igazgatónak nem két évi büntetés jár, hanem több milliót kitevő kártérítési ösz- szeg, amit bizonyára követelni is fog. Érthető tehát, hogy a nagyváradi Ítélőtábla felmentő határozata nagy ribilliót keltett a kolozsvári városházán. Jogászok véleménye szerint csaknem biztosra vehető, hölgy Sávút a semmitő- szék is fel fogja menteni. Ha jól tudjuk, az Ítélet kihirdetése után az ügyész nem jelentett be semmiségi panaszt, nem élt fellebbezéssel, tehát a kolozsvári városi tanács ügyészének kellett benyújtania a másodfokú ítélet ellen a fellebbezést. Ezzel a város csak időt akar nyerni, mindenesetre költséges időpazat- lás, aminek az eredménye kilátástalannak mutatkozik. Valószínűnek látszik, hogy a sem- mitőszék is felmenti Sávút és akkor még mindig a város vezetőségének a feje fölött fog lebegni, mint a Damokles kardja, a súlyos anyagi és erkölcsi kártérítés.

A vizsgálat megindítása idején a város elén Osvada polgármester állt, aki az egész eljárással járó fiaskónak az ódiumát viselné, ha időközben nem halt volna meg. Most felmerül a kérdés, ki a felelős azokért a mulasztásokért, amelyek ilyen kinos anyagi és erkölcsi bajba sodorták a várost. Egy bizonyos, Savu volt vízvezetéki igazgatónak nemcsak joga, hanem kilátása is van arra, hogy a polgári bíróság megítéli az elmaradt illetményeket és Sávúnak összes követeléseit. Kétségtelen az is, hogy a város mai vezetősége nem felelős azért, amit az Osvada-rezsim csinált, de felelős a rendszer, felelős az intézmény, felelős a város. Szóval a biróság nem a meghalt Osvadát marasztalta cl, hanem Kolozsvár város adófizető polgárságát, akinek ki kell izzadnia a Savu igazgató _ részére esetleg megítélendő, több* millió lejes követelést.

Ugyanakkor joga van a városi polgárságnak arra, hogy a legsúlyosabban elitélje azt a rendszert, amely egy évtizeden keresztül uralkodott a városházán. Ez a rendszer a kolozsvári vízmüvek élére egy kétségtelenül szimpatikus fellépésű fiatalembert, Savu Constantini állított. Még ma is élénken emlékszünk arra, hogy állásbahelyezésénél mi volt a fiatal és jo megjelenésű Savunak a kvalifikációja. Tengerésztiszt volt és erre a város akkori vezetői azt mondották, hogy Savu tengerész volt, tehát bizonyára ért a vizhez s kinevezték a vízmüvek igazgatójává. Kiderült azonban, hogy Savu ur lehetett kiváló tengerész, de a vízmüvek vezetéséhez halvány dunsztja sem volt. Nem volt az az első esztendőben, de nem volt sok évi szolgálata után sem. Ebben az állásban megmaradt örök sarlatánnak, akit jobban érdekéit a futball, mint a vízmüvek adminisztrációja. A táblai ítélet után mi sem vonhatjuk kétségbe Savu ur jóhiszeműségét, mi is kénytelenek vagyunk elhinni, hogy tiszta kézzel, de minden szaktudás és rátermettség nélkül irányította a kolozsvári vízmüvek hajóját.

Viszont a Savu-esetből okulhatnak a város mai urai is. Még ma is nagyon sok olyan ügyosztály van a kolozsvári városházán, amelynek az élén protekciós emberek ülnek, akiket a politika ültetett felelősségteljes állásokba s nem valószínűtlen, hogy a Roata- és a Savu- ügy után njabb meg újabb esetek fognak előbukkanj, még sokszor elmarasztalják Kolozsvár városát és a véige mindig csak az lesz, hogy a városnak, illetve az adófizető polgárságnak fizetni kell. Mint félelmetes mementót kiáltjuk a város mai vezetői felé s általában az illetékesek felé, hogy szűnjön meg már egyszer a városházán is a protekció, a nepotizmus, a kortesérdemek jutalmazása és a városi üzemek élére olyan embereket állítsanak, akik megfelelő kvalifikációval rendelkeznek, szaktudásuk van, minden tekintetben megbízhatók és ne legyen szépséghiba az, ha a jelölt magyar vagy általában kisebbségi, hanem a kinevezéseknél és az állások betöltésénél tisztán és kizárólag csak arra valóság, a hivatás és a szaktudás döntsön. Amig iletékes helyen nem látják be mindezt, addig a Roata és Savu esetek megismétlődnek és a kolozsvári városi adminisztráció halad lefelé azon a lejtőn, amely az anyagi és az erkölcsi romlás felé vezet... (— jós.)

Utazó tisztviselőnek

ajánlkozik kereskedelmileg képzett, agilis, nagy gyakorlattal biró szervező-erő« propagandista és akvizitőr Erdély és Bánság területére. Beszél románul, magyarul és németül. Elsőrangú referenciákat nyújthat. Szives megkereséseket „Reprezentant“ jeligére kér ffHegedü$-hi; lapiroda“ Oradea címen.

— Százhatvanezer lejes per Hunyadvár- megye s egsdk volt prefektusa között, Déváról jelentik: A hunyadmegyei prefektura még 1931-ben pert indított dr. Câmpean Simon volt megyei prefektus ellen a dévai törvényszéken. A per abból keletkezett, hogy 1926-ban, amikor Câmpean ügyvéd voB a megyei prefektus, a megyei nyomdában újság és más nyomtatványok cinen mintegy 160.100 lej olyan kiadás szerepelt, amelyet senki sem térített' meg s amelyért 1931-ben a megye egyenesen az akkori prefektust, Câmpean Simont tette felelőssé. A per azóta úgy látszik szünetelőbe került. Végleges elintézése miatt azonban a vármegye úgy határozott, hogy bizottságot küld ki annak a tanulmányozására, hogy mit tar- tarmaz ez a 160.000 lejes költség, mit és ki csináltatott a megyei nyomdában, hogy igy megállapítva a konkrét felelősséget, az illetők ellen a pert be tudják adni.

— Eltemették a hármas repiilőszerencsét- ség áldozatait. Bukarestből jelentik: Ma délután temették el a Mamaiaban történt repülő- szerencsétlenség áldozatait. Délután Bukarestben a katedrálisban a katonai hatóságok részvételével gyászistentiszteletet tartottak, azután nagy pompa közepette vonatra helyezték Vasile Traian holttestét, hogy Szászvárosra szállítsák a családi sírboltba. Uica Vasile főhadnagy holttestét a fővárosi katonai temetőben temették el. A harmadik áldozatot, Stoma- tescut még nem tudták kihalászni. A negyedik áldozat, Cusba hadnagy még most is a kórházban fekszik.

— Magyar kulturális élet Hunyadmegyében. Déváról jelentik: Vásárhelyi János református püspökhelyettes hunyadmegyei útja kulturális vonatkozásban is megemlítésre méltó. Vásárhelyi meglátogatta Pískit, ahol nagyszabású előadást tartott. Vasárnap Vásárhelyi János prédikáll a református templomban, délben Ocskay István dédácsi földbirtokosnak volt a vendége, majd Bácsiba utazott, ahol a templomban vallásos estély volt. Örömmel emlékezett meg Vásárhelyi a bá- csiak Kálvin-házáról. Innen Kajánba utazott, ahol Akii János gondnok meleg szavakkal üdvözölte. A vallásos estélyen a görög keletiek és a katholikusok is resztvettek. Jellemző a kaláni békére az a körülmény, hogy a vallásos est énekkarát a katholikus egyház kántora tanította be. Az 50 terítékes banketten Vásárhelyt János pohárkösaöntöjében áldásos tevékenységet kívánt a kalániaknak. Itt a gyártelep vezetői is megjelentek s a román iskola igazgatója, a község jegyzője, a római katholikus plébános üdvözölték a püspökhelyettest, aki meghatódva mondott köszönetét. A református dévai nöszövetség a dévai városi színházban sikerült kulturesté-lyt rendezett, amelyen az ünnepi beszédet dr. Imre Lajos kolozsvári teológiai igazgató mondotta. Hátszegen a templomban volt vallásos estély a másnapi egyházmegyei közgyűlés alkalmából, amiről már beszámolt a Keleti Újság.

— Az automobilok adója. A kolozsvári pénzügyigazgatóság közli a pénzügyminiszter legújabb rendeletét, amely szennt a harmadik évnegyedre járó automobil adók fizetését legkésőbb október 30-ig feltétlenül teljesiteni kell. Egyúttal felhívja a pénzügyigazgatóság az autótulajdonosok figyelmét arra, hogy a törvény értelmében az automobilok adója negyedévenként előre fizetendő.

— Vasúti balesetet okozott a dési motoros. Dósi tudósítónk jelenti: A szerda esti hatórás motorosvonat Szamosujvár és Dés között a vasúti töltésről letaszította Maroşan Dumitru gazdálkodót. A ködös idő miatt a vonatvezető nem láthatta, hogy a sínek között valaki járkál és igy az elütött ember jajkiáltása után állította meg csak a motorvonatot. A balesetet azonnal kivizsgálták és megállapították, hogy a sebesült ittas állapotban került fel a töltésre, s ez az állapot okozta azt is, hogy a motor berregő zúgását nem hallotta. A sérültet a motoros vonat beszállította azonnal a dési közkórházba, ahol azonban még kihallgatni nem lehetett, mert eszméletlen állapotban van.

* A Rudolf Mosse S. A. bukaresti hirdetési iroda felkéri az újságok és folyóiratok kiadóhivatalait, amelyek az 1933. évi romániai sajtókatglogusban nem szerepelnek, szíveskedjenek mintapéldányt és pontos hirdetési tarifát postafordultával alanti címre beküldeni, hogy felvétessenek az 1934. évi romániai sajtókatalogusba, amely rövid időn belül meg fog jelenni. Editura Agenţiei de Publicitate Rudolf Mosse S. A. Bucureşti, I. Bul. Brătiauu 22.