Keleti Ujság, 1933. október (16. évfolyam, 225-250. szám)

1933-10-03 / 226. szám

24.) Türelmetlenül várta patrónusa és barátja' segítséget. Meg is jött a levél, sok jóféle ta náccsal, melyben szó esett Angyélik.n-gyökér- ről, jó levegőről, különböző füvekről és ola­jokról. Azonkívül az otthoni eeclésiák dolgá­ról is. De Miklós csak azt értette meg most, ami a Vilma betegségéről szólt. És maga ápolta az imádott teremtést, már munkájával is felha­gyott és naphosszat ült a beteg fehér leány­ágya mellett, Vilma pedig halálos betegen is csak leendő terveikről beszélt. Állandóan a bibliát emle­gette, amelyet kiszednek sok ezer példány­ban fogn*ik nyomni, aranyos kötésbe foglal­nak. ö már tudni fog magyarul s együtt ol­vasgatják. Miklós szomorúan hallgatta. — Hát te nem örvendesz neki? — kér­dezte Vilma fájdalmasan,. A betegek éles szemével észrevette Miklós letörtségét. — Hogyne, édes... Minden szép lesz, úgy "esz, ahogy te álmodod. — De ez nem álom- Ez valóság lesz. És a lázas, boldog elképzeléstől nagy izga­lom fosta e, Elkinzottan kezdett köhögni, A verejték apró gyöngyszemecskókben harrtm- tozta be viaszszinü homlokát. Utóbb Vilma álmodozása egyre izgatot- tabb lett- Felült ágyában és úgy magyará­zóit lelkes, tétova kézmozdulatokkal. A szeme, a kék vizű szeme, parázslóit és szinte sötét lelt, mint a mély tó vize­Miklós ijedten fektette vissza vánkosai közé. Egy áruló könnycsepp a szemébe szivár­gott. Vilma rákiáltott: — Miért sírsz? Hiszen minden jól van. Holnap már felkelek, megyünk a templomba, megeskiisaünk .... A halárus asszonyt hívd el... Olyan jó asszony. — Igen, édes.., — A vitorlákat vond fel... Megyünk már. megyünk... Jaj, bo szépen siklik a hajónk-,. Milyen csöndes, nyugodt a viz... Látod a par­tot” ..'. A szép, zöld fák... Csupa virág... Sok piros virág.- tulipánok... Hogy égnek a nap­ban... Miklós, Miklós... Lázában sikoltozott, kacagott. Aztán a ki­merültségtől elaludt. Miklós behivta a Blaeu- ház urait.-- Azt hiszem, — mondta komor, tompa kétségbeeséssel — az angyallélek elszállni ké­szül... A két fivér zokogásba tört ki. Vilma a csukló, siró hangokra felvetette homályos, zavaros tekintetót. — Mi bajotok? — kérdezte. Azok mosolyogni próbáltak. — Hívjátok be az édesanyámat •■. — mondta Vilma. — Anyácskám kint van. Hív­játok be. János ur és Péter ur tanácstalanul néztek össze. Miklós kiment, leakasztotta a falról Vilma elhunyt édesanyjának képét és bevitte a beteg­szobába- Odaállította az ágy elé. Vilma re- megőn nyújtotta felé karjait­— Anyácskám, te teszed fejemre a meny­asszonyi koszorút •.• A férfiak elfordultak, hogy elrejtsék elő­törő könnyeiket. Most egyszerre nagy nyugalom ömlött el a beteg arcán. A láz pírja elmúlt s arca olyan lett, mint mindig, amikor még egészségesnek látszott. Nagy, kék szemével megkereste Mik­lóst, Hosszan nézte, sokáig. A rajongás fénye ragyogott a tiszta szempárban. Aztán intett. Miklós odaállt az ágy mellé, egészen közel. — Miklós... — suttogta a leány. — Vilmácskám, édes­— Miklós... hajolj le hozzám... Miklós lehajolt. — Ök menjenek ki!... — intett a leány apja és nagybátyja felé. — Valamit akarok mondani. A két fivér támolyogva kiment- Mikor kiléptek az ajtón, Vilma két karját Miklós nyaka köré fonta és lehunyt szemmel, forrón súgta a fülébe: — Miklósom.,, szerelmem... csókolj meg!... Miklós ráomlott a forró, lázas szájra. Mély imádattal megcsókolta. Az első csók volt. És egyszerre érezte, hogy szája alatt a ‘ leány ajkai elhidegülnek. A szive rémületében megdobbant- A nyaka köré fonódott karok lesikoltak róla. a beteg visszahanyatlott ván- I kosaira. Még egyszer felnyitotta tiszta sze- • meit, egy picike fénysugár villant még onnan ki, aztán összezavarodott a két lelkes szem, mintha fátyol borult volna rá. Sóhajtott. — Vilma, akarsz valamit? —- kérdezte Miklós riadtan. De már nem felelt senki. Hidegen, mere­ven feküdt fehér leányágyában az ártatlan« ság és tisztaság e csodás jelensége. Olyan volt, mint egy viaszbáb. Vagy egy elefánt- csontból faragott finom szobor. Vilma meg­halt­A. Bíitli® ! A biblia! — Isten kegyelmetekkel! — mondta ko­mor elhatározással Miklós a temetés után © Blaeu Jánosnak és Péternek. — Mit akarsz? — meredt rá János ur riadtan. — Elbúcsúzom innen. Elhagyom a szolgá­latomat. A különös kijelentés váratlanul jött. — De miért? Mi megbecsülünk, — magya­rázkodtak a cégfőnökök- — Mi most is fiunk­nak tekintünk. Vilma emléke köt össze min­ket. — Éppen ezért, — felelte Miklós sóhajtva. — Ez a szent emlék itt mindig mögém óva­kodnék, mint a kisértet. Űt látnám, őt erezném örökösen, mindenütt. Engedjenek. János ur és Péter ur vigasztalhatatlanok voltak. De nem segíthettek. Miklós elment. Nem állt uj szolgálatba, nem szegődött más nyomtató céghez, hanem a maga emberségére dolgozott tovább. Elvitte a matricáit, a betűit, amelyeket már a saját keresetéből öntött és metszett, nyomtató gépet vásárolt és felállí­tott egy kis nyomdát. A munkába ölte fájdalmát. Pedig ez a fáj­dalom nagyobb volt, mint minden eddigi szen­vedés, ami csak érte. Négy esztendő minden pillanatát, gondját, tervét, álmát annak a gyermeki léleknek szelid fénye aranyozta be. Most minden beleoaüott a sötétbe. Mint a seb­zett gép, dohogott ez a magárp maradt vad ember. Recsegett benne minden, meg-megráz- kódott- De hajtotta önmagát, a romlott gépet. Ha széttörik, akkor is dolgoznia kell. Dol­gozni, dolgozni, belekábulni a munka zakato­lásába, hogy ne érezze beüt a szivében az ott kalapáló, háborgó zajt. A biblia, a biblia! — csak az segíthet most- A biblia, amelyben Jób szenvedéseiről írva vagyon: — Aki pert kezd a Mindenhatóval, cá­folja meg és aki az Istennel feddődik, feleljen néki! . •. És Jóbbal felelte ő is: — Imé. én parányi vagyok, mit feleljek néked? Kezemet a szájamra teszem .. ■ És folytatta: — Egyszer szóltam, de már nem szólok, avagy kétszer, de nem teszem többé! (Folytatjuk.) Világsiker! Kötetenként, fehér papíron 8-400 oldal, remek vászon diszkótésfoen. »8 kötet van eddig és 60 lej havi fizetés után megszerezhető !! 1. Parrot: Ex-felség 2. Móricz Zsigmond: Forr a bor 8. Franz Werfel; Nápolyi testvérek 4. Bródy Lili: A Manci 5. Vicky Raum: Helén doktorkisasszony| 6. Szitnyai Zoltán: Kincs feltámadás 7. Földi Mihály: Isten országa felé 8. André Mauriois; Asszonyok útja fi. Frank Ainau: Halálra ítélve! 10. Szomory Dezső : Gyuri 11. Zilahy I.ajo : A lélek kialszik 12. Sigrid Unsed: Pogány szerelem 13. Farrott: Szabad a csók 14. Móricz Zsigmondi Rokonok 15. V.'cki Eaum: Baleset 16. Bródy Lili: A ! le?égé tartja el 17. Martin Maurice: Szerelem, Örök titok 18. Földi Mihály: A meztelen ember 19. Jaqu s Dévai: A préda 20. Erdős René : Hamali hegedüszó 21. Mazo de la Rocl e: Jalna lakói 22. Marcel P.: Akit az asszonyok szeretnek 23. Bromfield: Huszonnégy óra IKTgM'V’lfi'Wr kap tizenkét kötetre, szelvé- nj6i{ ellenében, egy kötetet! A sorozat megy tovább. Havonta 1-1 kötet jelenik meg: remekművek, ugyanolyan egységes kiállí­tásban. A 24-ik kötet Fannie HuFst: Asszony a vo­naton 1933 októberében. A kötetek egyenként is kaphatók, ba a pénzt és 10 lej portót beküldi. Levágni Ezt a szelvényt vágja la, töltse ki, küldje be Keleti Újság kiadóhivatala, Cluj Megrendelem a „Világsiker“ teljen soroza­tát, kötetje 60 lej, 1-től végig és az ezutá- niakat. — Kérem utánvéttel küldeni most ________________számokat, a többit havi kötetenként. b> s * ❖ k Név: Cim:

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom