Keleti Ujság, 1933. október (16. évfolyam, 225-250. szám)

1933-10-25 / 245. szám

4 Keleti (Ijsjtg 'Szerda, 1033. október 25. A mezőgazdasági technika csodáiból A növénynemesité3 legújabb eredményei szinte el­érhetetlen célok felé törekszenek. Tudvalevőleg a nö- vénynemesitök törekvéseinek egyik legfontosabb ága, hogy a növények vegetációs idejét megrövidítve, olyan helyeken is lehetővé tegyék bizonyos növények terme­lését, ahol hUlönben az éghajlat zordsága miatt a növé­nyek nem teremnének meg. Erős küzdelem folyik Északamerikában, Kanada legészakabbra fekvő vi­dékein és Szibériában, hogy olyan buzafajtát lehessen Uinemesiteni, amelyik az ottani rövid nyár alatt és szélsőséges éghajlat mellett termést hoz. A növénynemesi tők munkáját máris nagy siker Koronázta. A hullámvonal, amelyik a világtérképeken a buza termelése határát jelzi, az utóbbi évtizedek alatt északabbra tolódott el. Ma olyan helyen is terem buza, ahol ezelőtt 30—40 évvel rénszarvasok legeltek. A növénynemesitöknek sikeres nemesitési munkálataik­kal párhuzamosan, kísérleti intézetekben különleges kezelési módoknak vetették alá a buzaszemet, hogy élettani hatások keltésével rövidítsék meg a buza té­ny ész-idejét. A legérdekesebb és eddig legbiztatóbb ilyen eljá­rás Lyssenko orosz tudósé, aki „jaworizáció“ név alatt különleges eljárást dolgozott ki a buzaszem életerejé­nek serkentésére. A I.jsscnko-féle eljárás tulajdonkép­pen a buzaszemek áztaíásán és nedvesen való tartásán, majd a csírázás! folyamat megakadályozásán alap­szik. A buzaszeineknek, hegy a kívánt tulajdonságot felvegyék, vagyis, hogy a buza vegetáciájának Idejét kerek egy hónappal megrövidítsük, 40—50% vizet kell fölvenniük. Ha kevesebb vizet használunk, úgy a jaworizációt lassítjuk, több víznél a kicsirázás vesze­delme forog fenn. Ezt a nedvesitést 10—12 fok C-nál végezzük. 100 kg. búzához, melynek 13% a természetes víztartalma 33 kg. vizet veszünk. Ezt a vízmennyisé­get 3 részletben 5—7 órás időközökben adagoljuk, la­páttal jól elkeverjük. A 2. és 3. adagolás után szintén. Az utolsó nedvesítés után 4 óra elteltével újra át kell lapátolni és 20—25 cm. magas rétegekben szétteregetni. A réteget 8—19 óránként átlapátoljuk. A hőmérséklet­nek a rétegben nem szabad sem 15 fok C-nál maga­sabbnak, sem 15 fok C-nál alacsonyabbnak lenni. 24 órával a nedvesítés után kezd a csira mozogni. E pil­lanatban a csírázás tovább fejlődésének gátat kell vet­nünk. Ez úgy történik, hogy a szemeket egy olyan he­lyiségbe visszük, ahol állandóan 3 fok C. hőmérséklet van. Itt 10—15 napig hagyjuk a búzát, de naponta át kell lapátolni. Ez idó után kész a „jaworizáció“ és a buzaszem vethető. Ha vetni azonnal nem lehet, a ma­got szárítjuk. A rendkívül érdekes eljárás most van kipróbálás alatt és bizonyos, hogyha száz százalékosan nem is fog beválni, de a búzatermelés problémáját nagy lépéssel vitte elő a zord éghajlatú vidékeken és nálunk is nagy szerepe fog jutni a rozsdaveszedelem leküzdésénél, amelyik főképpen a késői érésű búzák baja. Izlclő-gép. A borbirálat nem könnyű dolog! Sokszor a legna­gyobb szakértelem mellett és a legnagyobb tárgyila­gossággal végrehajtott bírálat esetén sem lehet bor­kiállításokon százszázalékos biztonsággal eldönteni, hogy melyik a legjobb minőségű bor? Bor-blrálók elte­kintve kitűnő Ízlelő é3 szaglőképességüktől, a legkülön­legesebb mesterfogásokhoz folyamodnak, hogy bírála­tuk a lehetőséghez képest jó legyen. Különös érdekességre tarthat tehát számot az a hir, amit egyik előkelő francia borászati szaklap ho­zott. A szaklap szerint sikerült egy olyan készüléket feltalálni, amelyiknek segítségével a bor minőségi fokát minden kétséget kizárólag meg lehet állapítani. A találmányt egy Deavue nevű borász szabadal­maztatta és a Beaumeni tudományos intézetben készí­tette el. Az érdekes találmány a feltaláló állítása sze­rint feleslegessé teszi borbirálatnál a szemet, orrt és iryct. A módszer elektromosságon alapszik. A megvizsgálandó bort olyan edénybe teszik, amelybe platinaelektródok vannak építve. Az elektró­dok Ruhmkorff-féle indukciós tekerccsel villamos elemhez vannak kapcsolva, amely ujezüstrudban foly­tatódik. A rúd alatt skála van elhelyezve. Az ujezüst- rud vége mikrofonokban végződik és a hallgatókban állandó berregés hallatszik, ha az áramot bekapcsol­juk. A kísérletező úgy végzi a vizsgálatot, hogy a csusztatöt ide-oda mozgatja a rúdon mindaddig, mig a berregés megszűnik. Ezután leolvassa a számot a mér­cén, amely fölött a. csúsztató megá'it amikor a berre­ţ Két hoiozsvări emléhmű nyomăban Minden pillanatban lecsaphat a csákány^ Erzsébet királyné emlékművére — Ahol a tragikus sorsú királyné szobra állott... (Kolozsvár, október 24.) Őszi hervadás festi rozsdabarnára a sétatér ősfáinak szállongó le­veleit. A gruppoknak sincs meg niáraz élénk, szinpompás hatása. Görnyedt nénikék, szatyros szegényasszonyok tipegnek az elhagyatott uta­kon lehullott gallyakat szedegetve. Előttem is hajlott hátú, ráncos arcú néni vánszorog, ku­tató szemmel igyekezve felfedezni egy-egy vánnyadt, száraz gallyat. Mint a fáradt kese­lyű csap le rá. Cikk-cakkos ut után érkezik el a sétány közepe tájáig, ahol azután kimerültén ejti el magát az utszéli padra. Fahulladékok- I kai telt szotyrát féltő gondossággal helyezi el maga mellé, majd kezeit összekulcsolja, látha­tólag imát mormol. Miután befejezte ájtatosko- dását mellé telepszem és faggatni kezdem. — Olyan jól esett kiimádkozni magamat Erzsébet királyné fája alatt, — mondja halkan. Az emlékfa tövében... Kissé talán tágra meredt szemmel bámulok rá, de azután meglepetésemet leplezni próbálom és igenlőleg bólintok. — Az urfi, látom fiatal, — folytatja — és igy nem is tudhatja, hogy itt, szemben ezzel a paddal valamikor két hatalmas jegenyefa ál­lott. Erzsébet királyné tiszteletére ültették ide. Itt né, látja az urfi, — mutat a kiemelkedő domb közepére, — hatalmas nagy kő volt, amire azt vésték fel, hogy „Erzsébet királyné emlékfái“. Aranybetiikkel. Ma már a két jegenyéből nincs, csak egy. A hatalmas kőtömb, amely a tragikuséletü és tragikusvégü magyar királyné emlékét őrizte, eltűnt a: helyéről, hogy helyet adjon a pusztu­lásnak- A kis dombot környező fenyő-lugas megfelelő gondozás hián napról-napra pusztul. Három napig kerestem, kutattam a hatal­mas nagy követ, amelyről az öreg nénike be­szélt. Megtaláltam munkás, szorgalmas, dolgos kezek közelében, ott, ahol a csákányvágások percenként százával zuhannak le, hogy a régi romokat eltakarítva, egy újabb monumentális épületnek adjanak megfelelő keretet­A Bocskay téren, ott, ahol ma a szurokil­latban és gőzben száznál is több munkás dolgo­zik hangyaszorgalommal, hogy a tér szépségét minél élénkebben kidomborítsák, ezzel is emelve a hatalmas katedrális monumentalitá­sát. Az egyik, félig leontott deszkakerítés köz­vetlen közelében hatalmas gránitkő szomorko- dik egymagában. Körülötte épületromok, el­szórt kövek, ma még rendezetlenség. A hatal­mas gránitkő lelve tekint körjil, szorongva les­heti, hogy melyik pillanatban lép mellé egy csákánnyal felfegyverkezett kéz és üti le egyet­len csapással homlokáról a hosszú időn keresz­tül, oly büszkeséggel viselt aranybe tűs felira­tot: Erzsébet királyné emlékfái. Nem az okvetetlenkedés kákán csomót ke­resése, hanem a kegyeletes_ érzés mondatja ve­lünk, hogy az emlékkőnek jobb helyet is talál­hattak volna. Ez a gránitkő nem sok pénzérté­ket képvisel, de mint emlék, megérdemelte volna, hogy ezentúl is ott maradjon a sétatér árván maradt jegenyéje alatt. Erzsébet ki­rályné soha sem volt politikus, emlékköve sen­kinek az érzékenységét nem bántotta volna meg... Ahol a szobor állott... Enyhe kanyarulattal kapaszkodik fel az ut a Fellegvár oldalán a hegy tetejéig a réges- régen lebontott kilátóig. Az ut szerpentin kaj- lásain a késő délutáni napsütésben csak egy­más szemeibe merült szerelmes párok közle­kednek, meg-megállva a szuette, korhadt pa­doknál. A szerpentin ut közepetáján egykor fehér, ma szürkés szinbe hajló félkör alakú kőpad van meg. Sokan emlékeznek még rá, hogy a pad Erzsébet királyné szobrát övezte. Ki tudja, hova száműzték? Fiatal szerelmes pár ül szo­rosan a szobor egykori tartó oszlopa melletti helyen és a fiatalember szorgalmasan rójja egymás mellé a sorokat otromba vörös ceruzá­val. De körüljárva az oszlopot, fájdalommal látjuk, hogy az oszlopnak úgyszólván minden helye monogramokkal, durva és müvészietlen felírásokkal éktelenkedik. Ha már nincs az oszlop tetején szobor, amelynek diszitő kontúrjaként szolgált a kő­pad is, sokkal helyesebb volna, ha ezt az emlé­ket is, amelyen még ma is olvashatóan áll a felirás: „Erzsébet királyné“ és alatta az év­szám, beszállítanák valamelyik muzeum udva­rára. Egészen biztosan jobban meg lehetne őrizni ott az enyészettől, minthogy itt fenn a hegyoldalban minden futó szerelmi kaland év­tizedeken keresztül élő tanúja és emlékkönyve maradjon- (b- a.) gés megszűnt. Ez lesz a megvizsgált bor indexszáma, mert minden azonos minőségű bornál ugyanazon he­lyen szűnik meg a berregés. Az indexszámok közötti eltérés jelzi a különböző borok minőségi fokát. Trágyázás szénsavgázzal. A levegő szénsavának óriási szerep jut az élet kör­forgásában. Tudvalevöieg a növényi levélben levő zöld testecekék az úgynevezett klóról ilium szemek azok a vegyi laboratóriumok, amelyek a levegő szénsavából és a földből felvett szervetlen tápanyagokból szerves ve- gyüieteket készítenek. Kézenfekvő tehát, hogy egy növény életműködé­sét az által nagy mértékben lehet fokozni, ha bősége­sen ellátjuk szénsavgázzal. Ezúttal a növényeket nem­csak fokozottabb életműködésre serkentjük, hanem na­gyon kedvezően befolyásoljuk a virágzást és a gyü­mölcsök vagy magvak érését is. Szorosan idekapcsolódik annak a feltevésnek a lé­nyege, hogy a régi geológiai korokban a növényzet azért fejlődött olyan buján, mert a levegőben sokkal több szénsav volt, mint ma. Ez nemcsak közvetlen trá­gyával látta cl a növényeket, hanem emellett még mint a legújabb vizsgálatok is megerősítették, a levegő hő­mérsékletét is kedvezően befolyásolta. A levegőnek ezt a magasabb szénsav tartalmát hatalmas vulkán kitö­résekkel hozták összefüggésbe. Bármint is van, a legújabb mezőgazdasági technika sikeresen alkalmazza a szénsav-gáznak trágyázásra való felhasználását. Természetesen egyelőre még csak bajtatóházakban és virágházakban lehet sző a prak­tikus haszonról, de nincs messze az idő, amikor a ker­tészetben és a szántóföldi termelésben is alkalmazni fogják. Gyakorlatilag a szénsav trágyázás két módon old­ható meg. Befolyásolható olyan módon a talaj felett levő levegő-réteg szénsav tartalma, hogy a talajban levő mikroorganizmusok tevékenységét fokozzuk. Ezt szerves trágyákkal és talajoltással lehet végezni. A mikroorganizmusok életműködései közben nagy meny- nyiségü szénsavat termelnek. Átlagban négyzetméteren­ként négytizedgramm szénsavat termelnek. Ez azonban hamar elvegyül a felső levegörétegekkel és csak na­gyon buja növényzet ecetén növekszik meg jelentősen az alsó levegöréteg szénsav tartalma. A sűrűn álló nő­vér yi levelek ugyanis nem engedik, hogy a keletkező szénsav hirtelen elvegyüljön a felső levegővel. Németországban most különlegesen szerkesztett kályhákkal fejlesztik virágházakban és hajtató-házak- ban a szénsavat. A német kémikusoknak sikerült olyan szenet konstruálniok, amelyik a speciális kályhában elégetve, óriási mennyiségű szénsavat fejleszt. Az alig néhány kilő súlyú széndarabból 100 liter szénsavat le­het nyerni. Az érdekes felfedezést a német kertészek már nagyban alkalmazzák és valószínű, hogy alkalmazása által a kertészetben rövidesen újabb csodákat fognak produkálni. Sz. JT. Nagyváradi iKereskedelmi Csarnok Őszi Uiűllitúsu ohtóber 21-29-ig 50 százalékos menetdij kedvezmény avissza utazásnál az összes vonalokon. Vasúti kedvezmény okt. I 18—80-ig, ulazási igazolványok díjmentesen kaphatók a kiállítás ^ 1 pénztáránál. Az odautazáshoz váltott vasnti jegy megőrzendő.

Next

/
Oldalképek
Tartalom