Keleti Ujság, 1933. október (16. évfolyam, 225-250. szám)

1933-10-22 / 243. szám

I] KílíTlUjSSG BHHHKaSBnS laSBSSaHflB Fasárruxp, 1933. október 22,% mélyítik a balkáni békemüvet. Nemes hivatás egy diplomata Tészéről — Írja a lap —, hogy fővárosról fővárosra jár és a béke szimbólu­mát hordozza magával. Hasonló hangnemben Írnak a többi görög lapok is. Madgearu aktákat kért Párisba Párásból érkezett értesítések szerint Mad­gearu pénzügyminiszter csütörtökön, vagy pénteken elhagyja Parist és vasárnap, 29-én visszatér az országba. Egyébként délelőtt tele­fonbeszélgetést folytatott a román delegáció­nak egyik éppen Bukarestben tartózkodó tag­jával, aki azonnal Párisba utazott azokkal az ak­tákkal, amiket Madgearu telefonon kért Ebből a körülményből arra következtetnek, hogy a külföldi hitelezőkkel megkezdődtek a tárgyalások s azokat hétfőn fogják folytatni, miután a román delegátus az aktákkal meg­érkezik. Október vége felé járunk és nemcsak hideg őszi szelek fujdogálnak, hanem a gazdasági válság viharai sem szűntek meg. Ez többek között megállapítható abból is, hogy az ilyenkor szokásos őszi tárlatok ez­úttal elmaradtak. Máskor már szeptember végén szí­nes plakátok és kommünikék hirdették a kópki állítá­sokat és a' képzőművészek Is bemutatták, hogy mit dolgoztak, mivel gazdagították az erdélyi képző­művészetet. Most a művészek szegények, szegényebbek, mint valaha, alig telik festékre és vászonra, rámákra és költséges kiállításra pedig egyáltalában nincs pénzűk. Ha valaki el tud adni „kéz alatt“ néhány képet, kap néhány portré—megrendelést, akkor talán kenyérre és fára telik, de kiállítási költségekre nem. Talán később, a karácsonyi ünnepek előtt találkozunk az erdélyi és speciálisig a kolozsvári képzőművészettel, addig is ér­jük be néhány kedves műtermi titokkal. * ■Néhány nappal ezelőtt Kolozsváron tartózkodott jándi Dávid nagybányai festőművész. Nem rendezett kiállítást, hanem meglátogatta a kolozsvári ismerőseit és mecénásait a „elsózta“ néhány képét. Az egyik képe nagy olajfestmény. Érdekes kompozíció. Négy vagy öt női akt fantasztikus összeállításban szerepe! a vász­non. Minden női aktnak más a színe: barna, lila. rózsa­szín, sárga és így tovább. Mindez szinorgia egyetlen kompozíción. Jándi forradalmár és ultramodern. Erre r képre alkudott egy vállalati igazgató, aki­nek halvány fogalma sincs a modern piktoráról. De vásárol proccolásból. Egy órai kinos alkudozás után megállapodtak egy minimális vételárban. Még a mai viszonyok között is ötszörösét éri meg a kép, mint amennyiben megállapodtak, de a megszorult festő beletörődött szomorú sorsába és elfogadta a meg­szégyenítő ajánlatot. — Csak még egy kikötésem van, — mondotta az igazgató. — Parancsoljon, — felelte Jándi. __ Kérem ezekkel a nőkkel a képen egy kis baj van .. I “ 7 I — Mlndenlknek más színű a bőre. — Ez a kép legértékesebb és legkifejezőbb saját- I sága, — magyarázta a festőművész. — Igen, az lehet, de ón szeretném, ba egyszínűre festené a hölgyek borét... Az önérzetes és kissé nyers modorú művész erre dühbe jött: — Nézze kedves Igazgató úri Rólam még lenyúz­hatja a bőrt, de az aktjaimról nem engedem . .. «t Boldizsár István, a Nagybányáról elszármazott tehetséges budapesti festőművész ez év tavaszán Ko­lozsváron kollektív képkiállitást rendezett. Ennek a kiállításnak érdekes története van. Mi tagadás, Bol­dizsár Istvánnak pénzre volt szüksége. Mikor nincs szüksége pénzre a művészeknek? Ezúttal sürgős volt a dolog, tehát a kolozsvári újságíró-csoporthoz fordult, amely ugyancsak pillanatnyi pénzzavarban szenvedett, tehát mecénás után nézett, alti finanszírozza a kiállí­tást és egy összeget azonnal, még a kiállítás megtar­tása előtt át kellett adjon a művésznek. Az ujságirö- csoport jótállt, Boldizsár a pénzt megkapta és boldo­gan elutazott Budapestre. Az újságírók megrendezték a kiállítást, de sajnos, CAPITOL MOZGÓ Határtalan lelkesedéssel fogadta Kolozsvár közönsége JOSEPH SCHMIDT viláyhirü tenoristát az 9,Egy dal, amely ine^Siéfilíja a világot44 filmben. Ez a fenomenális film 6 napig lüt a Capitol Mozgóban, hogy mindenkinek alkalma legyen _ A — JM« dr 1 A -mm m m — r, —. -m ä > It r, 1 1 n, A f *V I a második Camssot meghallgatni. csuk erkölcsi siker volt, az anyagi siker ezúttal telje­sen elmaradt. Szerződés szerint a kiállítás sikertelen­ség, esetén a képek a finanszírozó birtokában maradtak. Azóta egy félesztendő telt el. Már azt lehetett hinni, hogy a Kolozsváron maradt képekre Boldizsár sohasem reflektál, azok a kiállítást finanszírozó „mecénás“ birtokában maradnak. Ezúttal azonban meglepetés történt, mert néhány nappal ezelőtt Bol­dizsár István megjelent Kolozsváron és kifizette az előre felvett összeget és a megrendezett képklállitás összes költségeit. Megtörtént tehát az a csoda, hogy egy festőmű­vész visszavásárolta a — saját képeit • Indig Ottóról, az „Ember a híd alatt“ olmn víg­játék népszerű szerzőjéről mesélik, hogy a premier után az éjféli órákhan kegyeletből megjelent a vig- játékában aposztrofált budapesti Duna-bld alatt. Ott találta a betörőt, aki a vígjátékban szerepel, átölelte és gratulált a sikeréhez, amit a színpadon aratott. Ac betörő szkeptikusan fogadta a gratulációt. — Sokan részesei vagyunk ennek a sikernek, — mondotta a szerzőnek. Hallok valami Höllischer nevű régiségkereskedőről és másokról is ... — Mégis csak a betörőé az érdem — mondotta udvarias leereszkedéssel Indig — és én örökre hálás vagy ok, mert ha nincs betörő a hid alatt, akkor nincs siker ... De a betörő nem mutatott hajlandóságot az olcsó szentimentálizmusra, mert amint egy hivatásos betörő­höz illik, vésztjóslóan rászólt Indigre: __ Mondja iró ur, van önben betyárbecsület? Indig gyanút fogott és megkérdezte: — Miről van szó? — Nem a sikerről, hanem a dohányról, amit az Író urnák a Vígszínházban fizetnek. — Bizonyára a tantiemre gondol?! — Mindegy' az, tantiem, vagy dohány. Nekem mindenesetre fő a dohány, amiből egy rész engem Illet. Indig azonban nem jött zavarba. Ott a híd alatt, az éjféli órákban kifordította a zsebeit és elsorolta, hogy Ilik osztozkodnak a tantiemen. Végül is hűvösen, mint a hidalatti dunai szellő mondotta: — Nézze betörő ur, nekem ebből a kidből egyetlen I — pillérem sincs. Megéljenezte a közönség Nícolaescu húsz évi kényszermunkáiéi szóló ítéletét in A védők szerint az ítélet semmis, mert éjjel 12 órakor lejárt az esküdtek mandátuma s az ítéletei reggel 6 órakor hozták (Bukarest, október 21.) Közt. két heti éjjel-nappal tartó tárgyalás után ma reggel hát órakor Ítéletet ho­zott az esküdtbiróság a gyilkos Nícolaescu ügyvéd ügyeljen. A vádlottat egyhangú verdikt alapján húsz évi kényszermunkával sújtották. Az utóbbi napon az izgalom a tetőfokra hágott a teremben és a folyosókon. A közönség az eddigieknél is nagyobb számban jelent meg, hiszen biztos volt, hogy az éjszaka foly’amán ítélethozatalra kerül sor. Nico- laescu fogolytársainak eldicsekedett, hogy a tárgyalás anyagába valóságos „bombát“ fog bedobni. A bomba elmaradt, Nícolaescu végig alig szólt valamit, utóbbi napokban nem is kérdezték, mert úgyis csak unott mozdulatokkal hárította volna el a feleletet. A közön­ség egy része a kora délutántól egyfolytában lábon áll és este mikor egy órára felfüggesztik a tárgyalást, s=nki sem távozik a hallgatóság köréből, nehogy elfog­lalják a helyét. Nem is sejtik még, hogy reggel hat „óráig szobafogságban maradnak. A délutáni tárgyaláson Valjean Alexandra ügyvéd beszél és a többek között ezeket mondja: Nem veszik észre, esküdt urak, hogy annak, aki megkísérli a vé­delmet, naiv hite van az embertelenségben? Szigora, lesújtó ítéletet kérek. Vannak emberek, akik azért kö­vetnek el bűnt, mert éheznek s nincs módjuk magu­kon másképpen segíteni, de Nícolaescu a legjobb viszo­nyok között én, mindene meg volt ahhoz, hogy szép karriert fusson meg. Hány ügyvéd dolgozik naphosz- szat, csakhogy a betevő falatja meglegyen? Nicolaescu kapzsiságból gyilkolt, egyszerre akarta megszerezni magának mindaz*, amit mások évtizedeken keresztül gyűjtenek. Önök uraim — folytatja az esküdtekhez — a társadalom kiküldöttei és felelniük kell, hogy mikép­pen töltötték be hivatásukat! Az estél" ülés megkezdésekor Radu Budlsteanu ügyvéd, hivatalból kinevezett védő, tartja meg beszé­dét. Kijelenti, hogy teljes meggyőződése szerint Ni- colaescu ártatlan, valamennyi tanú akár mellette, akár ellene vallott, hazudott, hisz végül egymásnak is ellentmondottak. Ismerteti a gyilkosság lefolyását és a vizsgálat eredményét és a tények összegezésével akarja bizonyítani, hogy nincs terhelő adat védence ellen. Ejfél után került sor a vádlott Nicolaescu ügyvéd zárószavára. Nicolaescu ártatlanságát hangoztatta és elmondotta egész élete folyását, attól a pillanattól kezdve, amikor a gyilkosság áldozatául esett, Olimpia asszonnyal megismerkedett. Igyekezett ártatlanságát bizonyítani, maid felmentését kérte. Nicolaescu záró­szavai után a bíróság tagjai és az esküdtek ítélethoza­talra vonultak vissza. Ekkor már éjszaka négy óra volt. • A tárgyalás közönsége izgatottan várta az Ítéletet, azonban eltelt egyik félóra a másik után és még min­dig nem került sor az Ítélet kilürdetésére. A közönség álmosan, de hősies szenzáció-éhséggel tartott ki posztján. Az esküdtek hat órakor jelentek meg újból a fö- tárgyalási teremben. Az első esküdt olvasta a feltett kérdésekre a döntő feleletet. Mln«l a hat kérdésre igennel feleltek s e döntés alapján hozta meg a biróság az Ítéletet, húsz évi kényszermunkára, 1 lej kártérítésre Ítélték. Az elítélt három nap alatt adhatja be fellebbezését. Gyilkosságra vonatkozó paragrafusokon kívül okirat- haniisitásról szóló paragrafust is alkalmaztak rá. Elisa Popov vádíottnöt a biróság felmentette. A közönség brávó kiáltásokkal fogadta az Ítéletet. A főtárgyaidé 12 napig tartott. A Nicolaescu-ügyben reggel kihirdetett Ítélet el­hangzása után az újságírók kérdést intéztek a vád­lotthoz, ki kijelentette, hogy ártatlan, ezt vallotta min­dig és vallsni fogja örökké. Nicolaescu különben az Ítélet kihirdetése előtt azt mondta, hogy számára mind­egy, akár elítélik, akár nem, ő a börtönből tovább fogja fclytatni az igazság felderítésére irányuló mun­kálatait. Az ítélet ellen fellebbezést jelentett be. A védők azzal indokolják ezt, hogy az esküdtszék dele­gálása október 1-től, október 15-ig tartott. Ezt azon­ban öt nappal meghosszabbították, tehát az október 20-án éjjel 12 órakor lejárt, az ítéletet pedig csak haj­nali 6 órakor hirdették ki, s az igy, érvénytelennek te­kinthető. — A magyar államférfiakat zajosan ünne­pelték Ankarában. Ankarából jelentik: A ma­gyar kormányferfiak az egész délutánt Izmet pasával és Tevfik Riizsdi bey külügyminisz­terrel folytatót; tárgyalásokkal töltötték. Este a miniszterelnök bankettet adott a magyar kormányférfiak tiszteletére. A vacsorán az első felköszöntőt Izmet paca mondotta, aki me­legen ünnepelte a két ország jóviszonyát s azt hangoztatta, hogy a viszony jellege teljesen megegyezik a két nemzet egymás iránt táplált barátságos érzésével. A barátság nemcsak po­litikai érdekű, hanem igazi érzelemből szár­mazó. Gömbös magy ar miniszterelnök vála­szában bejelentette, hogy Magyarországot a Törökországgal szemben eddig követett politi­kájától semmi sem fogja eltéríteni. Az ankarai látogatás, valamint a fogadtatás újólag beiga­zolták, hogy a két nemzetet mély barátság kap) esolja össze. Gömbös tiszteletére ma délben a nemzetgyűlés elnöke diszebédet adott. Gömbös és Kerual ma tárgyalásokat folytattak egy­mással.

Next

/
Oldalképek
Tartalom