Keleti Ujság, 1933. október (16. évfolyam, 225-250. szám)

1933-10-20 / 241. szám

Péntek, 1333. október 20. KtimUjsxG (Í9) Akadtak mások azonban? akik gyakran zavarták. Az eflső országos könyvnyomtató in­tézet hires nevezetessége volt a városnak. Diákok, papok, tanárok, tudósok keresték fel. Aki litterátus ember más városból csak Ko­lozsvárra vetődött, meglátogatta. Kéziratokat hoztak, könyvek kiadósát beszélték meg. Miklós nem haragudott e látogatásokért. Tanácsokat adott, elveiről’ beszélt, bírálatokat mondott. Mindig őszintén, ami legtöbbször ki- méletlenségszámba ment. És lassan-lassan, anélkül, hogy örökös, zaklatott munkája köz­ben ideje lett volna észrevenni, sok ellensége és rengeteg barátja, hive és esodálója támadt. Két tábor keletkezett körülötte. A legöregeb­bek, akik valaha tanárai vagy patrónusai vol­tak, nagyrabecsüiték, a legfiatalabbak, diákok, ifjú teológusok, prédikátorok, litterátusok ra­jongtak érte, a vele egykorúnk, akik egyidő- ben kerültek vele a katedrára, szószékekre, tit­kon ellene dolgoztak, irigyelték, sőt már gyű­lölték is. Most már irigységük rosszindulatú intéz­kedésekben is megnyilvánult. Egy napon a német parancsnok rendeletére katonákat szál­lásoltak be házába. Miklós tiltakozott: — Nékem immunitásom van. Kormányle­vél szól arroi, hogy nyomtató intézetem hiva­talos lévén, ide soha katona ne légyen bekvár- tély ózható! Hiábavaló vilt minden protestációja. A consistóriumban süketen hallgatták panaszát. — A katonaság ellen nem ránthatunk szab- lyát. — De a törvénykönyvet felmutathatják. — Mit segít az? A német felettünk az ur most, nem a törvény. Ezt a sérelmet még valahogy elviselte, de már adót is vetettek rá, a házára és a legényei­re. Ettől szenvedélyes haragra gyűlt. — A kutyának több becsületi vágyót itt, mint a menleveies könyvnyomtató mesternek! Magammal még nem törődném, de legényeim, akik családosok, mások, mint a többi mester- lagények. ők nem állhatnak be a céhbe, hogy osztán inasokat, segédeket tarthassanak, akik keressenek, ha ők nem dolgoznak is. A typo- graphus-legény mesterlegény marad, ha de­rékig is ér a szakálla, ha csak előbb el nem betegeskedik, vagy meg nem vakul. Azért bo­lond, aki arra adja magát, ha még immunitá­sa sincs. Lázadozott a sérelem miatt és nagynehe- zen el tudta érni, hogy legényeit nem vitték katonának s az adózás alól is mentesnek nyil­vánították’. A német katonai parancsnok azonban egy­szer egy kifakadása miatt őt magát a vártára hurcoltatta és ráförmedt: — Tudja meg kegyelmed, hogy a könyv­nyomtató mester nem egyháza személy! Egy vasárnapon a felesége jött haza ki­sirt szemmel a templomból. Miklós faggatta az okát. Az asszony nagynehezen elmondta: — Amikor a papnék padjába ültem, azok elvonták a szájukat. Szathmári Pap Jánosné nagytiszteletü asszony odasugta Némethi Sá- muelné professzorné asszonyomnak: „Hát ez hogy merészel tafota-gunyában járni és rauntlit viselni1? Az ő férjeura csak mester­ember és nem academicus!“ Miklós végképen felháborodott a tarka-fő- kötős, klárisos papnék ellen. — Hát már a fehérnéip is kezdi? — tört ki keserűen. — Majd beszélek én nagytiszteletü uram,Trial —— És felkereste Szathmári Pap Jánost. — Mi dolog az, hogy feleségemet bántják a templomban? A pap védekezett, magyarázkodott. Nem kell komolyan venni. Asszonybeszéd. Majd szólni fog a feleségének. Aztán alattomos csí­péssel tette hozzá: — Nem lehet csodálni. Asszonyfejbe nem fér bele, hogyan lehet valaki ecclesiasticus persona, bár nem pap. Miklós megsebzett lélekkel ment haza. A hazai méreg mindjobban leszivárgott a szi­vére. \ vasmives. — Adj Isten, Miklós öcsém! — állított be egy fehérszakállu öreg urféle a nyomtatóinté- zetbe s egy kis szőke leánykát vezetett a ke­zén. Miklós csodálkozva nézett fel az ismerős hangra. — Nótené, már meg se ismersz? — harso­gott ismét az öregur és megölelte Miklóst. j — Asztalos bátyám, Gergely bátyám... — gyűlt örömre Mikilós. — Hát kegyelmed az? — Az volnék én, nem is kisértet, — neve­tett az öreg. — De hadd prezentáljam neked ezt a kis kisértetet. És elővonta a szőke kis leányt, aki félve bujt a háta mötgó. — Az unokám ... Miklós rábámult a gyerekre. És egyezerre egy régi, kedves arc vonalai bágyadoztak elé­je a régmúlt időkből. Az álmodozó, vizkék sze­mek, a szőke haj... Kis, drága, törékeny jó­szág ... Éppen olyan, mint a diákálmok egy­kori elszállt madaráé... — A Zsuzsika kislánya! — mondta Asz­talos uram büszkén. — De tán nem is kéne mondani, rá lehet ismerni. — Miklós remegő kézzel simította meg a kis szőke fejet. — Éppen oflyan... — Ejsze, a Zsuzsikát nem ősmernéd meg, ccsém. Olyan helyre, kövér menyecske lett. belőle. Miklósnak elszorult a szive. Sietve másról beszélt: — És Katharina asszony? — Már a pápista-temetőben nyugszik... — sóhajtott feli az öreg. — Több esztendeje... Jó asszony volt, derék, ha házsártos is. — Nem szerette a mi hitünket. — De mi se az övét! — nevetett fel Ay.'a- los uram jóizüen. — De örvendek, hogy lát­hatlak, drága öcsém. Sokat hallék rólad. Az enyedi professzor uraktól, me® a diákoktól. Jóhirü, tudós ember lettél. — Dolgozom, — mutatott szét Miklós a műhelyen. — Ez az én szószékem... — Ördöngös sok furcsa gép vagyon itt. Olyan a külső ábrázatod, mintha kovácsmes­terember volnál. — Itt nem lehet úri gúnyában ágálni, Ger­gely bátyám. De mit csinál a kollégium? — Jól van az. Már nem én vagyok a birto­kok ispánja. Quictaa non movere. A Przelmi- csek lett az ispán, a vöm. Miklós csodálkozott. — Hogy lehet az? — Én ajánlottam. Olyan jeles református ember az most, mint te, vagy én. folytatjuk.); j Sw>ORT' ELHALASZTOTTAK A DEKATLON BAJNOKSÁGOT. Vasárnap került volna el­döntésre Bukarestben Románia dekatlon baj­noksága. Az atlétikai szövetség tegnapi ülésén elhatározták a dekatlon bajnokság egy héttel való elhalasztását. A BUKARESTI VASUTAS TENNISZ- VERSENYEN a férfi egyesben: 1. Adelstem. 2. Bruckner főhadnagy. Női egyesben: 1. Toff- né. 2. Zalu. A Mereufa-kupát Toffné nyerte. DélbüHandia—Luxemburg 6:3 (1:1). A Luxemburg­ban lejátszott mérkőzésen a hollandok fölényesen győz­tek. A luxemburgi csapatnak, amelynek a világbajnoki selejtezőben Németország az ellenfele, semmi kilátása nincs a továbbjutásra. Megbénult Helen Wills-Moody lába, sn- lyos gerincsérülése miatt — erről Írnak aa amerikai lapok és hozzáfűzik, sajnos, hogy Wills-Moody visszavonulási nyilatkozata csak azt a szomorú valóságot takarta: a világ leg­első hölgyjátékosa többet nem léphet tennis2- pályára. VValaszievícz, a lengyel világrekordéra» visszatért Amerikába. Elutazáson előtt a lengyel köztársasági el­nök kihallgatáson fogadta. Waiaszievicz a jövő évi londoni világversenyekre tér vissza Európába, hogy hazájának színeit képviselje. Nyolcszázan startoltak a Weimar—Ehrfurt gyaloglóversenyen. A rekordszámú indulóval megtartott versenyen a duisburgi rohamcsa­pat győzött 2 óra 40 perc 57 mp. összidö alatt téve meg a 25 km-es távot. A marosvásárhelyl fntballkerület ttj vezetőségét megválasztották. Elnök Cioran Sabin főmérnök, alel­nöki dr. Eremie Anton. Tagok: dr. Nánássy János, Radu Simion kapitány és Timár Béla. Póttagok: Fé­nyes Andor, dr. Weidner Jenő és Sáska Gerő. El­lenőrök: Szabó János, Nllga Virgil és Gulyás Károly. hogy a sportszenvedély elfajulása a küzdőtéren sem helyes, sőt káros, de az egyenesen megdöbbentő és mélyen elítélendő, hogy a sport nemes eszméje gyű­löletté alacsonyulva pályánkivüli tettlegességben éli ki magát. Máramarosszigeten olyan eset történt, I amely bizonyára Románia egész sportközvéleményét 1 felháborítja. Durva mérkőzés után a vesztes csapat több „drukkere", a sötét uccán megtámadta, véresre í verte, súlyosan megsebesítette az ellenfél egyik j csatárát, aki a győztes gólt rúgta. Olyan eset ez, i amely szerencsére izolált, de mégis hasonló esemé- j nyékén múlik — a közönségét amugyis nehezen vlsz- szahődifó — futballs-port sikeie. Mi úgy látjuk, hogy ebben az esetben haladéktalan vizsgálatra van szük- j ség. Nemcsak a bíróság, de a sportszervek is adják meg a maguk büntetését: tiltsák el örökre a pályák látogatásától az elvadult érzésű „drukkereket“!... ...hogy a dekatlon bajnokságok elhalasztása újabb öreges tempó és súlyos hiba. Mindenütt máshol megtartották már a dekatlon bajnokságot és éppen nálunk, ahol az időjárás ősszel már nem a legkedve­zőbb, október végére merik halasztani az egyik ieg- klasziskusabb bajnoki számot. Vájjon arra gondol­nak-e, hogy amilyen szeszélyes az Idő, a jövő héten esetleg már beköszönt a tél, lehull a hó, elmarad a verseny és legalább nem kell bajlódni vele? Mégsem hisszük, hogy sportéletünk lendületlensége idefajult volna már; de mégis szeretnénk az 1933-as dekatlon- bajnokságotj — 1933-ban megrendezve látni... Jó a német nszó-ntánpótlás. Lendületes munkával készítik elő a német úszókat az olimpiára. Minden vasárnap más és más vá­rosban rendeznek versenyt és bővítik az olim­piai keretbe felvett úszók számát. A lipcsei versenyen a 100 m-es Wagenknecht 1 p. 15.4 mp-el nyerte az ifjúsági kátuszást, ami ifjú­sági viszonylatban szenzációs eredmény. Ugyanilyen jó Stein 2 perc 59.8 mp-es 200 m-es ifjúsági eredménye is. 5000 LEJRE büntette a Nöihzeti Bajnok­ság bizottsága az Universitateat a Crisana— U.-meccsen történt botrányért. Ugyanakkor Gönczy Brasovia játékost életveszélyes játékért és botrány okozásáért hat kánonra, eltiltotta a játéktól, ,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom