Keleti Ujság, 1933. október (16. évfolyam, 225-250. szám)
1933-10-19 / 240. szám
Csütörtök, 1933. október 19H ELETl'OjSPLt» ®hpb (c8 J — Nem lehet csak úgy százados szokásokat, morálokat visszafordítani. Ha jó volt igy eleinknek, nekünk is jó lehet. Miklós szenvedélyesen, sok önérzettel felelt e megjegyzésekre. — Kenetlen szekér a sárban ragad. Én, mikoron Amsterdamban a bibliánk ortograp- hus hibáit javítottam, béláttam, hogy milyen nagy károk származnak az ily dolgokban való megnyugovásból. Még szent hitünk értelmezésében is tévelygések támadtak egy-két ortog- raphiai hibából. — Kegyelmed aranyos bibliájában is szeresül előfordulhat egy-két hiba1 — szólt közbe Szatmári Pap János lelkész, akit csak nemrég helyeztek Désről Kolozsvárra. — Még a négylábú is botlik, nagytiszteletü ur! — vágta vissza Miklós. — De mi a helyesebb, kilencvenkilenc hibát benne hagyni, vagy egyet elkövetni? Aztán kegyelmed kéziratában, a heidelbergi Katechismusban is, amelyet nyomtatásra megkapék, teméntelen sok hibát találtam. Ez a kemény válasz a gyülekezet egy részében visszatetszést szült. Miklós észrevette a lehűlt hangulatot s mindjárt a Katechismus- ból vett idézetekkel bizonyított igaza mellett. A megtámadott pap, akit tudósnak tiszteltek, elfojtott indulattal felelt vissza: — Sohasem kellene affélékkel bébelődni, ha rosszul volnának is a locusolc s egyebek, csak tanulná affelől a gyermek: hiszen osztán ha felnő, észreveszi, hogy nem úgy vagyon ez ■vagy amaz és osztán jól megtanulja. — Ejsze, nagytiszteletü uram, —- gúnyolódott Miklós — kegyelmed szerént ez olyan, mintha valaki a gyermeket arra tanitaná, hogy- a hattyú fekete, a holló meg fehér; hiszen ha felnő, hogy nem úgy vagyon, igazán megtudja: Hát én csak azon az állapoton vagyok, hogy hibáinkat bé kell látnunk s azokon korrigálnunk. Én meg is csinálom az uj magyar* grammaticát. S azontúl minden kéziratot, amelyet az ecclesiáktól és másiinnen kapok, magyar nyelvünk törvényei szerént kijavítok. Ezek a viták egyrészt nagy becsületet szereztek Miklósnak, de sok ellenséget is. — Az orthodoxa ecclesiának még sok baja léezen ez emberrel... — dörmögte bosszúsan Szathmári Németh Sámuel professzor, amiken távoztak a consistoriumból. — Peniglen én azt mondom, amivel a mi atyáink beérték és amiben születtek és holtak meg, csak abban maradjunk mi! Miklós lassanként megfigyelhette, hogy szenvedélyes vitái, hadakozása elidegenítik tőle a papok és tanárok nagy részét. — Nem törődöm vele! — irta Pápai Pariz Ferencnek Enyedre. — Tekegyelmed tudja jól, hogy életem tevém e harcokra. Nem hiába szenvedtem tiz álló esztendeig távol hazámtól, inaskodtam és éheztem. Adott nékem az Isten erőt, hogy nemzetemnek mindenikkel szemben szolgáljak., Ha nem is akarta elismerni, mégis fájt neki, hogy ilyen nagytekintélyű ellenfelei akadtak tiszta törekvéseinek. Otthon, a felesége előtt néha kiöntötte szivét: — Máriám, nagyon elmaradottak az elmék még nálunk. — Csak nyughasson kegyelmed, nincs baj, amig egészsége vagyon. Miklós szerette volna, ha életetársa, a jo okos, rendes asszony részt vett volna lelki gyötrődéseiben. De Székely Mária igen egyszerű teremtés volt- Jó nevelést kapott, eszesnek is mutatkozott, de egész életét, minden gondolatát az uj asszonyi otthona kötötte le. A háztartás, a gazdaság gondjai foglalkoztatták. Otthona maga volt a tisztaság, a rend. az ízlés. Földbirtokuk, szőlőjük, a bálványos-váraljai malom sok dolgot is adott s amig Miklós nyomtatóintézetében elmerült a rengeteg munkában, inasaival, legényeivel bajlódott, grammatikáját szerkesztette, tudományos müvekben búvárkodott, az asszony nagy kedvvel kormányozta az egyéb dolgokat. Mindjárt házasságuk első évének végén gyermekük is született. Leány. Gyönyörű, egészséges gyermek. Annának keresztelték el. Miklós ezzel a névvel akart áldozni a nagy fejedelemasszony emléke iránt érzett hálájának és hódolatának- , Miklós néha csak éjjel került haza a munkából, mert világítás mellett is dolgozott, hogy sok vállalt tennivalóját elvégezhesse. A nyomtatóintézetet is az egyház által adományozott épületből a felesége házába állította fel. Külön szárnyat épített nagy szedő- és öntő-műhelyekkel. Az asszony csodálva nézte az örökké lázas tevékenységben izzó, nyugtalan, lelkes embert, de igazán megérteni soha nem tudta, vagy helyesebben nem ért rá. Mégis meleg, benső szeretetben éltek. Miklós nagyon be f sülte a jó és okos asszonyt, aki nem zavarta munkájában és változó hangulataihoz alkalmazkodott. Alig történt meg, hogy csak egyszer is elszólitotta volna műhelyéből házi dolgok miatt. (Folytatjuk.) MAI DIÁK VÁNDORLÁSA Irta: DOMAHIDY SÁNDOR, (5.) Már gyalogoltam Így vagy hat-hét kilométert. Messze vihar tombolt valahol, távoli mennydörgés hallatszott. Egy sötét felhöcsoportból villámok cikáztak. A tavon egy vizimadár bujkált a parti nád között. Néha lebukott a víz alá. Percekig lent maradt. Tisztelem a tüdejét! így levándcroltam lassanként Arth-ba. Csinos kis falu a Kigi tövében. Csepergett az eső. Ma már nőm lesz szerencsém az autók terén. Pár perc múlva indul a hajó, ahogy az egyik menetrendről leolvastam. Megkerestem a kikötőt s beszálltam. Kis idő múlva megremegett a hajó s elindult. A hajó derekán kis vityllló volt. Mindenki oda ment jegyet váltani. Sötét volt a kis vltylllöban, de valószínűleg ült benne valaki, aki felül megmondta, hogy mibe kerül, és alul kidugta a jegyet. A viziut nagyon szép volt cs nyugodalmas. A kis hajó gyorsan szelte a vizet, a nap is kisütött néha. A Kigi sötétkék oldalához, hófehér fellegek tapadtak. Hamar megérkeztünk Immenseebe. Kiszálltam és megkérdeztem, hegy milyen messze van Küssnacht? Csak két kilométer. Na nem baj. Kábáim fájtak már a gyaloglástól. Biztos feldörzsölte a cipő. Néhány percet mentem fel az utón, s már Is megláttam lent a völgyben a Veirwaldstätter-seet. Hegyek nem látszottak. Rüssnachtban már nagy idegenforgalom van. A tó partján szép hotel áll, mely előtt az átutazó vendégek, kik egy estét itt akarnak tölteni, fürdőruhában sétálnak. A kikötőbe mentem s megállapítottam, hogy ma már nem megy több hajó Luzembe. Fölmásztam tehát a hegyre az állomásig s megkérdeztem, mikor megy a vonat? 20 perc múlva indul. Autöstoppolással foglalkoztam ez idő alatt. Bevettem magam az országút egy kanyarójába, mint egy keresztes pok, amely a hátán hordja potrohúját és ott BUDAPEST Svábhegyi Szanatórium Subalpin 430 m. Diétás gyógyintézet Már napi 16 P-tól f EOIOEiUSAÜB őszi-téli klimatikus Üdülőhely. Intenzív magaslati lnnolatlé. Páratlan kilátás a fővárosra, f egelsőroudü szanatóriumi ellátást nyújt 5—6-ssorl diétás étkezéssel, vlzknrával együtt. le s fel sétálva, stoppoltam. Teljesen eredménytelenül. így 20 perc múlva jegyet váltottam Luzembe. Az ut gyönyörű volt. Egyszer a Rigivel mentünk szemközt, aztán kanyarodott a vonat s a ködös, hármas Pilátus került előtérbe. Személyvonatunk nagy sebességgel robogott be a luzerni állomásra. Keresztültörtem a nyüzsgő tömegen. Megnéztem a Jugendherberg-jegyzeket. Maihofstrasse 5. Ott volt a Jugendherberge. Átmentem egy hidon. Balra a régi, fából épített Kapellbrücke és a vizitorony. Azután el a postaépület mellett, a Hotel Schweizerhof elé értem. Gyönyörű sétány a parton. Befordultam egy kis uceá— ba. Aztán megkerestem a Jugendherbergét. Két fa- épület. Kis udvar. Az egyik épület előtt csomó diák kosztol a hátizsákjából a hosszú faasztalok mellett, ■lőcstét kívántain. Letettem a hátizsákomat és beléptem az egyik hálóheiyiségbe. Az ajtónál ez a felirat: ,,'I akaritsátok me.; hátsó lábaitokat.“ Bent két asztal és egy rakás hGkkerif. A fal mellett, a földön, vastagon szalma leterítve, rrós vászonnal. Rajta sorban egy csomó púi na, a fekvőhely lábf elöli végén deszka barri- kád, meg egy csomó pokróc. Másfél méterrel feljebb ugyanilyen ágyemciet. A falon másik írás: „Úgy hagy játok itt a helyiséget, ahogy viszontlátni akarjátok,“ Na itt meghalunk. — Előszóra Herbergsvaterrel keU beszélnie, mondja az egyik diák. A Herbergsvater fiatal, 25 éves, jóképű, hatalmas termetű ifjú volt. Irataimat kérte. Megmutattam neki a diákigazolványomat meg az útlevelemet. — Van még hely? — kérdeztem. Van, persze. írjam be magamat a könyvbe. Beirtom. Kifizettem 80 cl.-mot s most már minden további nélkül meghalhattam. — Herbergshirfer — kiáltotta a Herbergsvater, — vezesd be öt az alvóhelyére. A Herbergshllfer magam- korabeli fiú volt. — Na Itt még van hely, — mutatott fel a felső ágyemeletre, __ foglald el. Feltettem a kabátomat, vettem a hátizsákomat a kimenteni vacsorázni. Közben megismerkedtem az egész társasággal. Voltak köztük csehek, müncheniek, stuttgartiak, uimiák, bécsiek stb. Min delük napi élményeiről mesélt. Kilenc óra tájban lementünk még a városba és sétáltunk egyet a Schvveizerhofquai-n A hofkirche Hűektől okkai volt megvilágítva. A Schweizerhof, az állomás, a posta kontúrjai ezer és ezer villanykörtével kirakva. Egyáltalán nappali világosság volt. Messzo a tó fölött a semmibe vesszőén egy hosz- szu világító sor. A Pilátus. Balra, ugyancsak a tó fölött, függőleges lámpasor: a Bürgenberg liftje. Csodaszép. Végre visszatértünk a Jugendherbergéhez s fáradtan tértünk nyugovóra. Elég szorosan feküdtünk egymás mellett, De itt fa radian az élményektől és a testi kimerültségtől, senki sem ért rá kifogásolni, ld fekszik mellette és hány centiméterre van az tőle? Levetettem turista öltözékemet, boldogan öltöttem fel pizsamámat — és mint célhcz ért vándorlóhoz illik, nyomban mély álomba merültem. (Vége.) Turisianaptár: ERDÉLYI KÁRPÁT EGYESÜLET: október 22-én autóval: 1. Torockcra és a Székelykőre. Indulás reggel 5 órakor. Részvételi díj tagoknak 80, vendégeknek 85 lej. 2. Medgyesi földgáztüzhöz (Radnót, Dicsö- szentmárton, Medgyes, Ekemező). Részvételi dij tagoknak 130, vendégeknek 140 lej. Indulás szombaton este 10 órakor. Gyalogtúra: Páter ut, Arpádcsucs, Páter forrás, EKE forrás, Gorbó völgy. Indulás reggel 8 órakor. Minden esetben indulás a Mátyás háztól. Jelentkezések az EKE. irodában minden este 6 és 8 óra között. Vendégeket szívesen látunk. KOLPING LEGENYEGYLET: okt. 22-én autóval a nagyekemezöi gáztüzhöz. Indulás szombaton esto fél 11 órakor. Részvételi dij tagoknak 130, vendégeknek 140 lej. Jelentkezés péntek este 10 óráig az egyesület, Brassai ucca 3. sz. alatti helyiségében. Vendégeket szívesen lát a vezetőség. KKASE: október 22-én gyaloglő verseny d. e. 9 órai kezdettel 15 km. távon. Résztvehet bármely sportember és cserkész. Nevezési dij személyenként 25 lej, mely összeg legkésőbb f. hó 21-én este fizetendő be Köss Cyui: urnái (Fíatsintár cégnél).
