Keleti Ujság, 1933. október (16. évfolyam, 225-250. szám)
1933-10-13 / 235. szám
Péntek, 1933. október 13. KumUjs&G BBHBÍBB&9QBB5BBSIBE9 * A KOBOZOK Magyarország összeomlása, Budapest román megszállása és hasonló, immár történelmi események kellettek hozzá, hogy Kolozsvár megismerkedjék a zavaros Idők Iszapos fenekéről felszínre került Koboz testvérekkel. A két aradi származású fiatalemberről, Koboz Imréről és Koboz Béláról, jóformán nem is hallottunk mindaddig, amig a román hadseregnek Budapestre való bevonulásakor elérkezettnek nem látták az időt arra, hogy ők a „félreismert tehetségek“ végre kitörjenek és eget kérjenek maguknak. Rengeteg gyűlölettel vegyes érvényesülnlakarás, af régóta sóvárgott jómód utáni nosztalgia gyűlt össze odáig a Kobozokban. Imre nagy írónak érezte magát, Bélának már szerényebbek voltak az ambíciói, ö csak jól akart élni. Ezt a célt, ha ideiglenesen is, de el tudták érni, mert akkor, amikor az összes pesti lapok beszüntették megjelenésüket, illetve a megszálló román csapatok nem engedték a kommun alatti tetszhalálból ébredező sajtót életrekelni, egyedül a Kobozok kaptak engedélyt arra, hogy kiadják, — mint akkor egyetlen budapesti napilapot, — a „Pesti Elet“-et. A hirre éhes közönség nem nézve a forrást, ahonnan a hirek származtak, napról- napra szétkapkodta Robozék lapját, amelyet bátran a renegátok hivatalos lapjának is lehetett volna nevezni. De a gyöngyéletnek hamar végeszakadt. A megszálló hadsereg kivonult, a Pesti Élet befagyott és az utolsó Erdély felé irányított vonattal Kolozsvárra utaztak a Kobozok is. Egy napon aztán megérkeztek teljes vezérkarukkal. . Mint „emigránsok“ szálltak ki a pesti vonatból és csakugyan arrogálták is a politikai menekültek rangját maguknak, kényelmetlen érzéseket keltve azokban az emigránsokban, akik ezt a cimet már előzőleg legalizál tatták és az akkori konjunktúrában nagyrészüknek sikerült is elhelyezkedniük. Az első transzport le.hetőleg zaj nélkül, szerényen kutatta fel és találta meg egzisztenciális lehetőségeit, az ujonnanjöttek azonban a román megszállás alatti érdemeikre hivatkozva, tolakodó hangossággal követeltek helyet maguknak a nap alatt. Nem voltak hajlandók visszazuhanni a forradalom előtti koplalási-szériába, amikor Koboz Imrét csak a kültelki kávéházak titánjai ismerték el Írónak, féltestvére, Béla pedig alkalmi üzletek után futkosott. A talaj nem is volt Itt rossz a számukra. Előbb a Pesti Elet folytatólagos számát adták ki itt, mégpedig magyar nemzeti szinii kerettel a borítékon, de miután az ilyen „hazafias“ gesztusokra ők sem helyeztek nagy súlyt, elmet változtattak és megindították az ,;Uj Ember“-t, amelynél aljasabb tendenciájú lap nem ért el még nagyobb rekordot a nemzetárulásban. Imre volt a szerkesztő, Béla a kiadóhivatali igazgató. Még most is borsózik a hátunk, amikor ennek a lapnak nevezett szemét-telepnek undorító förmedvényeire gondolunk. Csak úgy találomra említjük meg, hogy Roboz Imre egyszer azt irta meg, hogy a kolozsvári magyar urileányok csak azért járnak magyar ruhában, hogy a pruszlik jobban érvényesítse idomaikat és könnyebben hódolhassanak alaptermészetükből folyó könnyü- vérüségüknek. Persze ezt Roboz nem. igy, ilyen körülírással fejezte ki, hanem brutális durvasággal. De Koboz Imre nemcsak politizált, hanem legszemélyesebb szerelmi ügyeit Is kivitte a piacra s egy rövid terml- nusu szerelmét ilyen címmel énekelte meg: „'Lekentem egyet a tyúkomnak." Az Ej Ember „irodalmi társasága“ egyébként csak rövid ideig folytathatta könnyű és könnyelmű életét. Elszámitották magukat, mert Erdélyben nem tudták beinkasszálni kellőképpen bokros érdemeik honorálását. Román körökkel is hamarosan megutáltatták magukat S a végén már csiak úgy tengődtek, hogy egy apró zugszálloda szobácskájábán nyolcán, tizen aludtak egymás hegyen-hátán, nők és férfiak vegyesen. Pedig a Kobozok nem voltak kényesek eszközeik megvalósításában. Számtalanszor ajánlták fel szolgálataikat a szlguranclának, ott sürögtek, forogtak a nap minden órájában, de esek addig, amig a kifacsart citrom sorsára nem jutottak. Egy bagatell-ügy miatt kiutasították őket, máról-holnapra áttették a határon a Kobozokat. Ami azóta történt velük, azt már csak az újságok közleményeiből tudjuk. Súlyos fegyházbüntetés, Imre regényt irt a börtönben, aztán másodszor ds emigrált, ezúttal Becsbe. Itt aztán csendes ember lett belőle, legutóbbi szerepléseként azt olvastuk, hogy dr. Schiller Rákosi Jenő magántitkára az ő társaságában adta ki a nagy publicista levelezését és azokat az intimitásokat, amelyek Rákosi Jenő és Rothermere lord tárgyalásairól szóltak s amelyek állítólag a londoni újság- király magyarországi trónjelöltségére vonatkoztak. Hamarosan kiderült azonban, hogy a Rákosi-levelek és az ellenőrizhetetlen szenzációk nagyrészben apokrifek és Roboz Imre fantáziájában születtek meg. Ez volt az utolsó Koboz-botrány, amelyet elkönyvelhettünk. Hogy ezidő szerint mi van Koboz Imrével, azt nem lehet tudni. Egy ízben halálhírét is költötték, . de Roboz Béláról Is megírták már, hogy tuberkolózisban meghalt. A két zaklatott életű ember zavaros életéröl tehát még halálukban sem lehetett egyenes, pozitív információt. kapni. Az a titokzatosság, amellyel Kolozsváron is szerették körülvenni gyanús szereplésüket, ma sem oszlott el végképpen. El-e, vagy meghalt Koboz Imre, e pillanatban nem tudnánk pontosan megmondani. Annyi bizonyos, hogy ez a nihilista erkölcsű ember nem volt tehetségtelen és ha az erkölcsi talaj ki nem siklik a lába alól, (Kolozsvár, október 12.). Hét év után zárult le a nagy per első felvonása. Elhangzott az Ítélet- A törvény teljes szigorral érvényesült: az óradnai Concordia Bank nagy port felvert (rakásának hőseit súlyos marasztaló Ítélettel sújtotta. „Úgy érzem elmarasztalnak.“ Délután 6 óra. A törvényszék félhomályos folyosóján az ügyvédek, a vádlottak és az újságírók várakoznak az Ítélet kihirdetésre. A vádlottak szorongva, feszült hangulatban állnak. Az embernek az az érzése; diákok drukkolva várják a vizsga eredményét, hogy átmentek, vagy megbuktak-e... Comsa igazgató azt mondja: — ügy erzern, elmarasztalnak. Pedig ez kellemetlen lenne, mert én vagyok a naszód- megyei gheorghista liberálisok tagozati elnöke es a ducisták politikailag kihasználnák ellenem. így találkozik a politika a bankcsalási perrel. Soly mossy dr. arról beszél: — Jól nézek ki, ha elitéinek- Elvesztettem egész vagyonomat ezzel a szerencsétlen üzlettel és most még üljek is fejében? — mondja vég- leien keserűséggel hangjában. Szeghő a teljes nyugodtság látszata mögé szorítja vissza idegességét: — Az igazságnak győzni kell. Engem nem Ítélhetnek el, mert semmit sem csináltam. Hapca, a negyedrendű vádlott azt számolja, aogy a tárgyalásokra utazással egész kis vagyont költőt! el. Ancusa ügyvéd robog ki a birói szobából azzal, hogy az Ítélet kihirdetését félnyolcra halasztották, mert az ítélet indokolásával még nem készültek el. — Ebhő', súlyos Ítélet lesz, ha olyan hosszú az az indokolás. Ha felmentő Ítélet lenne, az már elkészült volna, — mondják többen is a vádlottak közül. „Bűnösnek találtuk“... Ólomlábon másznak a percek. A vádlottak egyik cigarettát a másik után szivják. A folyosó padlóján gyűlnek a cigarettavégek. És ahogyan gyűlnek, ez a mértéke az egyenes arányban növekvő izgalomnak. Érdeklődők érkeznek, köztük hölgyek is. Elmúlik a félnyolc, már a nyolcán is túlfut a mutató, amikor bevonul a bíróság. Az öt vádlott sorban áll és hátul összefont kezüket tördelve hallgatják Popa Nistor elnököt: — A törvény nevében! Bűnösnek találjuk ... És itt hosszú felsorolása következik annak, hogy mely cselekedeteket találta büntetendőnek a bíróság. Hosszú lista ez, busz percig is sokra vihette volna. Az ő élete azonban azt példázza szemléltetően, hogy a becstelenség és aljasság a legtehetségesebb ember számára is súlyos tehertétel. A másik Koboz testvérről, a Béláról most bécsi és budapesti lapok egybehangzóan azt Írják, hogy kémkedési ügybe keveredett, az osztrák-magyar határon elfogták és Koboz Béla félve tettének következményeitől, megmérgezte magát. Az ö élete és tragédiája már egyszerűbb. Egy kis, mindenrelcapható szélhámos volt Roboz Béla, ka keUett házasságszédelgö, ha pénzt ígértek neki, besúgó és kém. Honnan szedte a hősi gesztust, hogy eifegatása után megmérgezte magát? Az ő szürke életéhez nem is Illik ez a romantikus epilógus. olvassa a biró. Most már egészen biztos, súlyos az Ítélet, amely rövidesen el is hangzik. Comsa Emil igazgatót magánokirathami- sitásért, csalárd bukásért, csalásért négyévi börtönre és politikai jogainak ötévi felfüggesztésére, dr. Solymossy Károly ügyvédet csalásért nyolchónapi börtönre, politikai jogainak három évre való felfüggesztésére, Szeghő Vilmos vállalkozót csalásért hathónapi börtönre, politikai jogainak három évre való felfüggesztésére Ítélte a bíróság. Mindegyik vádlottnál két-két hónap vizsgálati fogságot betudtak a büntetésbe. Hapca, ifj. Hojdea és dr. Köves vádlottakat felmentették a vád és következményei alóli. Az indokolásban a bíróság kifejti, hogy Meg azt a vádat látja beigazolva: annak ellenére tudták, hogy a bank nincs bejegyezve, tehát nem létezik jogilag és mégis üzleteket kötöttek nevében. A bíróság kötelezte még a három elitéltet, hogy harmincezer lejt, mint az állam költségeit végrehajtás terhe alatt megfizessék. Colfescu ügyész emelkedik szólásra. Az Ítélet indokolásáért, a minősítésekért, súlyosbításért és a felmentések ellen jelentett be fellebbezést. A három elitéit ugyancsak fellebbezett. „Kérem a letartóztatást“. Már mindenki indulni készült, amikor Colfescu ügyész újra szólásra emelkedik: — Kérem, Comsa letartóztatását, mert félő, hogy súlyos Ítélete után nem fog többé a biróság rendelkezésére álllni és a hétéves ügy még sokáig elhuzódhatik. A biróság rövid tanácskozás után nem ad helyet az ügyész kérésének azzal az indokolással, hogy Comsának Bukarestben állandó lakása, állása van és a táblán már nem szükséges jelenléte. A tárgyalás közönsétge (lassan oszlik. Az elítéltek azzal vigasztalják magukat: „Majd a táblán!“ Csak a felmentettek arca sugárzik az örömtől. Comsa igazgató úgy jön le a llépcsőn, mintha máris ráfeküdt volna a négy év börtön árnyékának hatalmas súlya ... H. — Újból kezdődnek a magyar-román kereskedelmi tárgyalások. Bukarestből jelentik: A jövő héten kezdődnek meg Bukarestben az újabb magyar-román kereskedelmi tárgyalások. Hétfőn érkezik a magyar delegáció Bukarestbe. Úgy a magyarországi, mint a romániai kereskedők és iparosok bizalommal néznek az újabb tárgyalások eié. e-, ft. —, o«tAlysorsjeqyet S Kereskedelmi Hitelintézet R.-T.-nál Cluj—Kolozsvár, Piaţa Unirii 20, mert ez a főelárusitó nagyszerű nyerőszériában van, 5.000,000 L nagyjutalmat amit fényesen igazol, hogy a legutóbbi húzáson az általa eladott sorsjegy nyerte az Egész fél negyed nyolcad A sori't" _________________________________ __________ gyek árai: Lei-OOO'— Lei 500*— Lei 250*— Lel12S*— M • • Minden második sorsjegy nyer Négy évre ítélték Comsa Igazgatót, de letartóztatását nem rendelte el a törvényszék Izgalmak az itéletfóhlrdetésnél — Az óradnai Concordia- bank bűnügye egy hét alatt jutott el az első birói Uélelig
