Keleti Ujság, 1933. október (16. évfolyam, 225-250. szám)
1933-10-01 / 225. szám
sei öhá'2 LîrJD A. P E3 T V . # m. ujm—mt. Vasárnap Clut-Kolnxnvtfr, 1933 október 1. Ara 4 lel Előfizetési árak belföldön: Egész évre 800, félévre 400, negyedévre 200, egy hóra 70 lej. Magyarországon: Egy évre 60, félévre 25, negyedévre 12.50, é]fy hőWpra 6.50 pengő. — Egyes számok az Ibnsz tőzsdéiben. >S MAGYARPARTI LAP, XVI ÉVFOLYAM - 225. SZÁM. Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda: Clnj-Kolozs- vár, Strada Baron L. Fop (volt Brassai noca) 5. szám. Telefon: 508. — Levélcím: Clnj, postafiók 101. szám. Kéziratokat senkinek sem küld vissza a szerkesztőség. fflggreiÄ fömegiiafasztpófa o buharesti zsidőtempiomban-o mm'" m. Tíz halott és nagyon sok sebesült — Megejtették a hivatalos vizsgálatot — Az áldozatok között van az a nő is, akinek rémülete előidézte a tüzpánikot Az egészség ügy miniszter és a főpolgármester részvétüket fejezték ki Az igazság Szatmárban és Moldovábarr Két hir, amely egyszerre futott be hozzánk Rómából és Bukarestből, amelyek' azonban, mégis egymásmellé illenek. Az egyik ar'ról szól, hogy Pop Ghiţa ur, a „kisebbségi szakértő“, a kisebbségek „konciliáns nagy barátja“ ismét bizonyságot tett irántunk való határtalan jóindulatáról és ezúttal a bukaresti pápai nun- ciust támadta meg azért, hogy nem csapta el azonnal Fiedler püspököt, aki szerinte „terrorizálja“ a szatmármegyei sváb lelkészeket. Hogy azonban ez a terrorizálás miből áll, arról égé szén megfeledkezett a képviselő ur. Gyakorlatból tudja, hogy éppen elég, ha a kisebbségekkel- szemben általánosságban vádaskodik valaki. Pop Ghiţa urnák tudvalevőleg az a vessző- paripája, hogy a teljesen elmagyarosodott szat- mármegyei svábokat gőzerővel el kell némete- siteni, akár akarják, akár nem. Már pedig nem akarják, kézzel-lábbal kapálóznak ellene, r<v gaszkodnak magyar anyanyelvükhöz, magyar iskoláikhoz és kérvényt kérvényre halmoznak, amelyekben visszakérik az elkonfiskált magyar tanítási nyelvet. Pop Ghiţa azonban azt mondja, hogy a vi-sszanemzetesités a kísérleti alanyok tiltakozása ellenére is erkölcsi kötelesség, nem beszélve arról, hogy ott a határszélen államérdek is. Ezzel az utóbbi érvvel azonban takarékosan bánik, mert a szerinte erőszakos magyarosítás sokkal alkalmasabb köpenyeg ennek a kérdésnek a becsomagolására. Nem tudjuk, elolvasta-e Pop Ghita volt államtitkár, ezidőszerint képviselő ur a bukovinai csángó községeknek a Vatikánhoz intézett felterjesztését, amelyben kérő szóval azt az alázatos instanciájukat juttatják el a szentszék elé, hogy olyan papokat küldjenek falvaikba, akik ismerik anyanyelvűket és nem aa a céljuk, hogy a templomot elnemzetlenitö törekvésekre használják fel. Ha nem olvasta volna, ezen az utón hozzuk szives tudomására a bukoviniai csángók folyamodványát. Hogyha Pop Ghita és mindazok az urak, akik az erkölcsi világrend megroppanásától félnek amiatt, hogy a csak magyarul beszélő szatmármegyei katholikusok nem hajlandók kétszáz évvel ezelőtt elvesztett nemzetiségüket a rájuk oktrojált iskolákban visszaszerezni, akkor hihetőleg még nagyobb lelkesedéssel és határo zottsággal fognak sikraszállni amellett, hogy Bukovina magyar községeinek lakosa, akik az osztrák uralom alatt bántatlanul őrizhették meg magyarságukat, ezentúl se háborgassanak nyelvük gyakorlásában. Továbbmenvs pedig a sváb magyarok problémájának minta- jára azt is követelni fogja Pop Ghita, hogy a moldovai csángók is magyar papokat is iskolákat kapjanak, mert gondolatnak is elképpeszto, hogy ezek a mult században még kizárólag magyarul beszélő, Erdélyből kivándorolt székelyek évtizedek óta csak román szót hallanak a szószékről és magyar iskolákról nem is álmodozhatnak. Ha érveket keresnének Pop Ghiţa urék, ezzel is szívesen szolgálunk. A szatmármegyei sváb-magyarok egy betűt sem tudnak németül, a moldovai csángóknak fele része pedig otthonában még mindig a magyar nyelvvel él és bátran vallja magyarnak magát. Ha tehát a Pop Ghita álláspontja őszinte és tényleg a nemzetiségi elv becsületes szolgálatából fakad, akkor nem állhat meg Szatmármegyében, hanem elmegy egészen Moldováig és ugyanakkor, amikor az egyik oldalon visszanómesi- tés't akar, a másik oldalon a visszamagyarositás mellett tör lándzsát. Mert az igazság Szatmárban sem lehet más arcú, mint Bukovinában, vagy M'oidovában. (Bukarest, szeptember 30.) A vészes tömegpánik súlyos szerencsétlenséget idézett elő egy bukaresti zsidó templomban. Minden ok nélkül tiizriadalom keletkezett a hosszú nap előestéjén zsúfolásig megtelt templomban s a kitört pánikot veszedelmessé tette az, hogy a villany előzőleg kialudt. Teljes sötétségben az emberek összetaposták egymást. A karzatról leszakították a tolongásban a korlátot s a kétségbeesetten kapkodó nők egy része lezuhant a magasból. A bukaresti zsidó templom pánikszerencsétlenségének tiz halottja van s mintegy harminc súlyosabb sebesültje. A súlyos sebesültek közül egy páran még nincsenek túl a veszélyen, de remény van életbenmaradásukhoz. Halálkiáltások a pánikban. A Calea Grivita 141—143. szám alatti zsinagógát körülbelül 350 hivő töltötte meg. Az istentisztelet már a vége felé közeledett, amikor eddig ismeretlen okból a villamosvezető- kék kialudtak. Volt a hívek között egy villaTelefonáltak a rendőrségnek és a tűzoltóságnak, hogy azonnal szálljanak ki a helyszínére. Nemsokára megérkeztek a rendőrök és tűzoltók, akik behatoltak a zsinagógába és hosszas erőlködés után sikerült rendet teremteni. Nagy nehezen kijavították a villanyvezetéket és amikor újra felgyűlt a vilfany, teljes borzalmasságban bontakozott ki előttük a tragédia. A zsinagóga olyan volt, mintha szörnyű csata zajlott volna le benne. Köröskörül a földön halottak, sebesültek és elájult emberek. A padokat a menekülők össze-vissza törték. (Bukarest, szeptember 30.) A Grivitzai ut mellett fekvő zsidó templomban történt szerencsétlenség rendkívüli részvétet keltett Bukarestben. A tegnap este lepecsételt templomban ma reggel Dumitrescu főügyész és Stanescu vizsgálóbíró megejtették a vizsgálatot és megállapították a következőket: A villanyvilágítás rövidzárlat következtében aludt ki, a vezeték igen gyenge, főleg az a tábla, amelyen a biztosítékok voltak rögzítve. Miután a rövidzárlat beállta után a ventillátorok tovább működtek, az egyik ventillátor a fémfoglalatból szikrát csiholt ki. Megállapítást nyert, hogy Elckis Anna nevű asszony volt az, aki elkiáltotta magát: — — Tűz van! Ö volt a katasztrófa első áldozata is. Az emeleten levő hölgyek lefelé igyekeztek, mig férjeik a lépcsőkön felfelé rohantak, mosszerelő is, aki megpróbálta ismét felgyújtani a villanyt. Munkája közben a vfllamc«- vezeték szikrázni kezdett, mire az egyik megrémült asszony elkiáltotta magát, hogy tűz van. Ez a rémült kiáltás végig zúgott a közönség soraiban. Mindenki a kijárat felé tódult és sötétben a menekülő emberek kétségbeesett halálfélelemmel igyekeztek egymást megelőzve a szabadba jutni. Borzalmas torlódás keletkezett a kijárat körül- Többen elestek ebben a tülekedésben, ezeket pedig a tömeg összetaposta. A női karzaton a kijáratot a sötétben nem találták meg. A menekülni akaró nőle egyrészét odaszoritották a karzat gyenge korlátjához. A fejvesztett tolongásban mindenki csak a saját életét akarta megmenteni és egyik nő a másikat megelőzve próbálta elérni a lejáratot- Ebben a küzdelemben a gyenge korlát leszakadt és a korláthoz szorított szerencsétlen nők egymásután zuhantak le a menekülő férfiak közé. Kétségbeesett halálkiáltások tették teljessé a pánikot. Azokon, akik lezuhantak, a menekülők átgázoltak. A mentők órákon keresztül dolgoztak az első segélynyújtásokon. Tiz szerencsétlen asz szonyt, akik lezuhantak a karzatról, a szó- szoros értelmében agyontaposták- Ezeket a szerencsétlen halottakat, akinek borzalmasan összeroncsolt testét az ucca aszfaltjára vitték ki, hogy ott a személyazonosságot megállapítsák. Ezek az áldozatok a következők: Davidson Sára és leánya Rózsa, Thininovszki Rózsa, Cohen Anna, Rubinstein Rella, Mate- sann Raschel, Moskoyits Irén, Smiel Aurélia, Elkis Anna és egy 60 év körüli ismeret'en öregasszony. hogy családtagjaikon segítsenek. A nagy tumultusban, amely a sötétség miatt még veszedelmesebb volt, leszakadt a lépcső korlátja és így egymásra estek a menekülő hivek. A gyász. Ma délelőtt a templomban folytatták az istentiszteletet és gyászimát mondottak a tegnap esti szerencsétlenség áldozataiért. Ugyancsak gyászimát mondottak Bukarest összes zsidó templomaiban is, valamint az ország mindama városaiban, ahová a katasztrófa hire a déli órákig eljutott. Bukarest főpolgármestere és az egészségügyi miniszter személyesen fejezték ki részvétüket. A kórházba szállítottak közül többeknek az állapota még nagyon komoly, mégis remélik, hogy több halálos áldozata nem le*; a szerencsétlenségnek. Tiz bő a halál taposó malmában Hivatalos jelentés a vizsgálatról
