Keleti Ujság, 1933. szeptember (16. évfolyam, 199-224. szám)
1933-09-27 / 221. szám
KeletiUjskg 9 Szerda, 1993. szeptember 27. (19) Egyszerre tágranyiltak a nagy, lázas szemei, merően, hideglelősen nézte Miklóst és halálos kétségbeeséssel kérdezte: — És még szereti azt a másik leányt? Miklós lelkében a különös, váratlan kérdés ez ártatlan leány szájából hirtelen világosságot gyújtott. Teremtő megtartó Isten, ez a gyönge teremtéske mély, nagy érzésre lángolt fel iránta. Megdöbbent a felfedezéstől. Mit tett? Ezzel hálálja meg a jóságot, amivel ebben a házban elárasztották? Minő szerencsétlenség ez. És sietve válaszolt: — Vilmácska már nem szeretem azt a leányt, csak nagyon szerettem- Nem szeretem. Sokat szenvedtem miatta s ez még éget... Elmondom egyszer. A leány arcába visszatért a vér. Mintha ájulásból ébredt volna fel. És mohón, remegőn, mint aki megnyugvást keres, mondta: — Beszélje el... Hiszen barátok vagyunk ... Meséljen ... Miklós érezte, hogy választ kell adnia. És elmondott mindent. Vilma leejtett kézzel hallgatta a Juliánná történetét. A himzés lecsúszott a földre, az ezüstszálak összegabalyodtak, nem törődött vele. És Vilma együtt szenvedett, háborgott Miklóssal, a szenvedő emberrel s mikor véget ért az elbeszélés, megfogta Miklós kezét és gyermekes odaadással kérlelte: — Ne fájjon a szive, Miklós ... Ne fájjon ... Miklós meghatódott és ráhajolt a finom, remegő, forró kézre— Már nem is fáj... — mondta és megcsókolta a fehér, erőtlen kezet. Mindketten zavartan felálltak. Odalent a földön a himzés ezüstszálai egészen összegubancolódtak s valahogy mintha láthatatlan ujjak lassan sziveik köré szőtték volna. Ecpy életem, egy Istenem... Az enyedi kollégiumból esztendőről-eszten- dőre világjáró kis vándorok rajzottak ki, akik inkább több apai tanáccsal és anyai áldással, mint anyagi bonumokkal, nekivágtak a magasabb tudományoknak. Elárasztották a német- országi és hollandiai főiskolákat- Az utrechti, leydeni agyetemeken és az amsterdami teológiai főiskolán is Sok magyar szó hangzott el és ifjú lelkek képzelete előtt sok magyar ábránd vetett délibábot. Az enyedi diákok számon tartották az öregeket, a régi évjáratokat, akik már idegenben szedik magukba a tudományokat. Sok szó esett Tótfalusi Kis Miklósról is, az intézet volt jeles alumnusáról, az egykori seniorról. Furcsa ember, érdekes ember. A typographus mesterséget tanulja Amsterdamban — s aki diák csak Hollandiának indult, beköszöntött a Blaeu-féle nyomtató intézetbe, ahol is Miklóst kereste. ^ Nagy öröm volt ez Miklósnak. Hazai hangok, hazai hirek— Ki a senior mbst? — Ne mondjátok, a kis Vas Gyurka? — És Cseruátoni Pál uram még mindig xanit? Nagyszerű! — Nétené, hát te is itt vagy? Ugye, Köleséri János a neved? — Na ne mondd már! A kis Mihályka? A kis Apafi Mihályka? Már fejedelem lett? A kis urfi? ‘Szén csak öt esztendős. Hát Apafi Mihály őnagysága lemondott? — Nem a‘. Csakhogy nagyon zcnebonás állapot lévén, jobbnak látta a fehérvári hon- gyülésen fiát utódának megválasztatni, nehogy később utána más következhessék. — Vivát II. Apafi Mihály! — lelkesedett Miklós. — ösméi’em a kis fejedelmet. Mikoron három esztendő előtt Fogarason üdözött a fejedelmi udvar, egy éccaka hamarost a várba hivtak engem, merthogy Bethlen János kancellár uram végét járta. Akkor láttam a Mihálykát. Nagyon sirt a lelkem s a íejedelemasszony karjára vette, úgy csicsigatta. Szép gyerek volt. — Mondják, egyre szebb — toldta meg Köleséri János diák. — És fejedelemurunk? — Bevonult sereggel Magyarhonba. Wesselényi Pál és Thököly Imre uramék ugyanis uj felkelést szerveztek Leopold császár ellen és segítségül az erdélyi seregeket Apafi őnagysága vezette, mint az egész hadjárat fővezére és Teleki uram, mint főgenerális. A török is megmozdult a támogatásukra. — És szerencsésen harcolának-e? — Még a kardjukat sem húzták ki, mert viszály keletkezők fejedelemurunk és Thököly között. Fejedelemurunk visszahozta csapatait Erdélybe. — Az örökösörökétig való pártoskodás!... — sóhajtott fel Miklós. Az ilyen hírszerzések Miklósban mindinkább azt a meggyőződést érlelték meg, hogy az otthonvaló országnagyok aligha tudnak most foglalkozni a biblia ügyével. Folytonos harcrakészülődés, politikai huzavonák mellett sem idejük, sem pénzük nincs ez istenes feladattal való foglalkozásra. Mit csináljon? Ha ő meg is tanulja a könyvnyomtatás minden titkát, nem lesz mire fordítani a tudományát. És e szorongó gondolatok közben nagy elhatározás támadt lelkében. Amit egy ország nem tud megcsinálni, elvégzi ő. A maga költségén fogja kiszedni, kinyomatni a bibliát- Vakmerő elhatározás volt. Hiszen a megélésre sem volt pénze. Gazdáinak jósága nélkül már le is kellett volna mondania a további küzdelemről. Azokat a tallérokat is, amiket a tanításáért fizet, minő fáradalmas, nehéz munkával gyűjti össze. Praeceptorságot vállalt egynémely családnál, mert már jól tudott hollandusul s a maga igényét úgy leszorította, hogy már jobban nem lehet. Az uj helyzet állandóan sötét gondokkal felhőzte kedvét. A Blaeu-család észrevette, hogy valami rágódik az ifjú lelkén. Vilma aggodalmasan faggatta. És Miklós elmondotta elhatározását. Lázas tűzben égő szemmel beszélt arról, hogy minő nagy tervet forgat elméjében s hogy mennyi akadály tornyosul eléje. — De egy életem, egy Istenem, meglesz, Vilmácska! — Meglesz! Meglesz! — lelkesedett Vilma. És együtt szőtték, himezték tovább Miklós vakmerő álmát. — Nagyon jól esett Miklósnak e válságos, nehéz időkben a Vilma gyermekes hite. Ez újra felderítette s uj kedvvel töltötte el. Már három esztendő telt el azóta, hogy Miklós beköszöntött a Blaeu-házba. E három esztendő alatt mindent megtanult, a nyomtatás minden titkát- Művésszé fejlesztette önmagát már a legnehezebb tudományban is, az acél- betük metszésében. Az ő betűi szebbek voltak, mint az ősi nyomda készítményei, es igaza lett a cégfőnöknek, Tótfalusi Kis Miklós túlszárnyalta őket. (Folytatjuk.) iBlMmiOM&MÜVX&mF (*) Bogdan Assafcurian örmény operaénekes személyében érdekes müvészegyéniséget fog megismerni közelebbről a kolozsvári közönség. Bogdan Assaturian a moszkvai operának volt tenoristája, melyet 14 évvel ezelőtt hagyott el s azóta Indiától Párisig a világ csaknem minden nagy operájában vendégszerepeit. Kolozsvári hangversenye után Belgrádba utazik, hogy az ottani operánál tegyen eleget a téli szezonra szóló szerződésének. (*) Erdős Kenée: Hajnali hegedüszó. A forró levegőjű regények kitűnő Írónőjének legújabb müve. Két fiatal lélek hajnali fényben fürdő szerelmi regénye, amely vig hegedüszó mellett ér véget. Egész vászonkötésben 60 lej minden könyvkereskedésben, vagy ahol nincs, Lepagenál, Kolozsvár. (*) Darnay Kálmán: Kaszinózó táblahirák. Ragyogó humorral megírt korfestö történeti tréfák, pompásan illusztrálva, egykorú képekkel. Megtépett életünk vergődésén tépelödöknek pihenő, felderítő állomás. A kétkötetes, hatalmas munka, 450 oldalon, disz- vászonkötésben, Athenaeum kiadásban 90 lej minden könyvkereskedésben, vagy ahol nincs, Lepagenál, Kolozsvár. EDISON MOZGÖ MŰSORA. A kémnő kivégzése. Főszereplő: Irene Derloy. Sötét sikátorok között. Főszereplők: Jack Mulhail, Lila Lee. magyar könyvnap legnagyobb eseménye! ECKD1RDT FERESC egyetemi ny. r. tanár: M AGYARORSZÁG TÖRTÉNETE 3?4 oldal, hófehér papíron. - Kapható a Kelet Újság kiadóhivatalában Kolozsvár, strada Baron L. Pop (volt Brassai ucca) 5 sz. alatt. Vidékre 100-— lej beküldése ellenében azonnal szállítjuk. # Ara egész vászon kötésben 90 - lej \
