Keleti Ujság, 1933. szeptember (16. évfolyam, 199-224. szám)

1933-09-07 / 204. szám

Csütörtök, 1933■ szeptember ‘7. khetiUjs&g A Gyilkostónál letették az alapkövét Erdély első szabadtéri kápolnájának Ötszáz ember jelenlétében szentelte fel a kápolna helyét Fiedler püspök (Gyergyószentmiklós, szeptember 6- Kiküldött munkatársunktól.) Tizen­két esztendővel ezelőtt a Gyilkostónál még nem volt egyetlen villa, pen­zió, vagy menedékház, úgy állott ez a vidék kris­tálytisztán, vadon, ahogy az Isten megteremtette. Egy-egy juhnyáj legelt csupán a hegyoldala­kon, egy-egy pásztorgyermek furulyajátékát hordozta körül a szellő. S ma, tizenkét év után szinte nem lehet reáismerni. Villa, villa mel­leit, penziók, menedékház, gondozott szerpenti­nek, jól megjelölt hegyi ösvények, rendbentar- tott erdei utak mindenütt. A Gyilkostóhoz be­hatolt a civilizáció. Az építkezések még most is folynak s Erdély magyarsága, különösen pe­dig a székelység, igyekszik villatelkeket sze­rezni magának, amig még lehet, mert a fürdő­helyeken amugyis elvették előlük az idegenek. A kathoiikus nagygyűlés részt­vevői kirándulnak a tóhoz. Hétfőn reggel hat óra körül kezdett gyü­lekezni a közönség a főtéri információs iroda előtt, ahonnan kocsikkal, szekerekkel, luxus­autókkal és autóbuszokkal indultak útnak a százados fenyőkkel borított hatalmas hegyek között merészen kanyargó szerpentineken. Vidám hangulatban, gyorsan szaladt az idő s csakhamar kibontakozott előttünk a ma­ga elbájoló szépségében a Gyilkostó. A vendé­gek a tó keleti vége és a Nagycohárd között lévő helyre siettek, az építendő kápolna kije­lölt helyéhez. Mindenki vadvirággal és fenyő­ágakkal várta Fiedler püspököt, kit midőn fel­kapaszkodott frissen vásárolt faragott botjá­val, az egybegyült közönséghez, meleg éljenzés fogadott. Egy jókedvű bácsi, midőn megpillantotta a cifra botot, mindjárt megjegyezte: — Ugye kegyelmes uram, ez is pásztorbot! Fiedler püspök pár őszinte szóval megkö­szönte az üdvözlést és rámutatott arra, milyen szép gondolat volt, hogy ezen a helyen, ame­lyet üdülőnek szántak, a diszes villák közé az Istennek is házat építsenek. Megkezdődik a szertartás. Fiedler beszéde után magyar és latin kö­nyörgésekkel kezdetét veszi az ünnepség. A püspök szentelő bottal, szentelt vízzel meghinti az alapkövet és megáldja azt. A gyulafehér­vári teológiai énekkar Panis Angelicus-t és Mária Isten templomá-t énekeli. A zsoltárok elhangzása után Lukács Mansfréd ferencrendi atya, Csíkszeredái hitszónok mond megható be­szédet. — Ha körülnézünk, felfelé törekvő, ágas­kodó sziklákat látunk. Ez a magasbayágyódás az ember lelkét is az Istenhez való emelke­désre készteti. Amikor ezt az agyongyötört sze­gény székely népet ezer és ezer megpróbáltatás éri, amikor ezer baj, teher sújtja, mindig meg­találja a vigasztalást a hitben és a maga becsü­letességében. Ezt a népet, mely századokon ke­resztül itt él a hegyek között, hiába kísértették számtalanszor az élet megpróbáltatásai, ő mindig megmaradt jónak magához s az Isten­hez. Ez a kis templom, amelyet e helyen szé­kely kezek fognak felépíteni, székely kapuval a bejáratnál, nem a hivalkodás szüleménye lesz. Szimbóluma kíván lenni annak, hogy a világ- egyetembe illesztett kicsi nép az Istenhez váló hűségben akar mindig, minden körülmények között élni. — Legyünk hűségesek az Istenhez és tisztel­jük őseink reánkhagyott hitét, valamint azt se felejtsük cl, hogy ezen a földön őseink va­laha csatákat vívtak, harcoltak, küzködtek, dolgoztak. — Most pedig ezen a helyen, ahol talán még soha senki sem imádkozott, imádkozzak e, a Hiszekegyet... Mintegy ötszáz ember mondta a hitvallást meghatott hangon s az imát tisztán adták to­vább egymásnak a sziklabércek. Az „Amen“ után újból felcsendül a kékru­hás teológusok ajkáról egy Maria-ének. A kápolna tervrajzát, valamint az alapok­mányokat üvegszelencébe tették s miután a hatóság kiküldött képviselői megvizsgálva az iratokat kifogástalannak találták, Fiedler püs­pök behelyezte az előre megásott négyszögü kis gödörbe és letették az alapkövet. A papság és hívek nevében Szájból István szatmári püs­pöki irodai igazgató mondott beszédet, vala­mint ő adta az első kalapácsütést is a kőre és az első kanál maltert. A Bélcási-szorosban. A kirándulók meghatott hangulatban tá­voztak a helyszínről, szétoszlottak a menedék­házban és a különböző penziókban, ebédelni. Délután Fiedler püspökkel együtt a Békási szorost tekintették meg. Aki most látta először az óriás-sziklákat s az alig ujjnyi vastagságú humuszból kinőtt fe­nyőfákat a sziklák oldalán, a rohanó Békás- patakot, habosán porzó vízeséseivel, csak állt, nézett és szeretett volna valami nagyot mon­dani, ami kifejezi az érzéseket. Szavak helyett azonban csak sóhajtások, meghatott csodálat szállt fel az Oltárkőre s a többi sziklákra. A kápolnáról még szükségesnek tartjuk megjegyezni, hogy ez lesz Erdély legelső sza­badtéri kápolnája, amennyiben csak a szen­télyt foglalja magában, a többi része a Kós Károly és László gyergyószentmiklósi városi főmérnök tervezése szerint kinyúlik a szabad természetbe. Egyik oldala a Nagycohárd szí­nekben játszó sziklafüggönye lesz, a másik kétsoros nyárfa-ültetvény s egy sor fenyő. Be­járója eredeti székely kapu, boltozata pedig a napsugaras, borongós, vagy csillagos-holdas mennyboltozat. Amikor visszafelé indultunk, már sötéte­dett. A tó vize apró bodrokban csillogott, mi­kor mellette elhaladva búcsúpillantást vetet­tünk reá. Aztán belevesztek az autók s a foga­tok a kanyargós erdei utakba s csak sötét fol­toknak láttuk a hegytömegeket, melyeken egy­más után gyultak ki köröskörül a pásztortíi- zek. Bajkó Erzsébet. Francia neo-mozgczlmak Egy folyóirat feleszik előttem, a Revue de Siecle, vastag külön száma, amelyet Francois Mauriac Író tiszteletére adott ki. Nem tudom, milyen alkalomból, mert amennyire a lexikonból megállapítottam, Francois Mauriac pályafutásában vagy magánéletében nem ál­lott be semmiféle különös fordulópont. Mindegy. A franciák készek akármelyik időpontban ünnepelni egy arra érdemes Írót. Mauriacot a mi nyelvterületünkön is ismerik. Két regénye jelent meg magyarul, az egyiknek elme: A szerelem sivatagi, a másiknak: A méregkeverö. A francia író két nagyon jó munkája, ha mindjárt a ré­gebb Írottakból való. Nos, olvasom ezeket az ünnepi értekezéseket. Meg­szólal a Revue de Siecleban vagy harminc különböző iró, valamennyi uni sono — felekezeti vagy világnézeti különbség nélkül — Mauriacban a katolikus Írót ünnepli. Mauriac ünneplése ismét figyelmeztet ben­nünket arra, hogy mekkora jelentősége van Francia- országban a katolikus eszmeáramlatoknak. Franciaor­szág politikája egyébként még ma is erősen függetle­níti magát az egyháztól. Az egyház és az állam szigo­rúan d vannak választva. Es ha akadnak erős jobb- oldaU egyéniségek, mint amilyen Daudet, Maurras, akik hadat üzennek Franciaország világi, szabadkőmű­ves köztársasági demokráciájának, azok is a szent­szék indexére kerültek elöbb-utöbb. Az Irodalom azon­ban rokonszenvezik a katolicizmus eszméivel, a francia Írók legjobbjai hódolnak a neokatclikus iránynak és akik az élen állanak: Claudel, Mauriac, a pár évvel ezelőtt elhunyt Barres, éppen a művészileg átélt ka­tolicizmusukban a legerősebbek. A francia neokatoli- cizmus jelenti Franciaországban a spirituális világné­zet győzelmét és jellemző, hogy ez a szemlélet nem kis mértékben a nem katolikus eredetű Bergson meta­fizikai tanításaiból táplálkozik. Peguytól Maritalnlg és León Bloytól a minap elhunyt Bremont abbéig keres formát a katolikus lelki átélés és jól tudjuk, hogy bár­mennyire is „világi4 sokszor a francia irodalom, Huys- man, Baudellaire, Verlaine Jarames a nagy példái a katolikus szellemnek, nem is beszélve olyan szellem- óriásokról, mint Chateaubriand, Pascal. A mai katolikus irányzatnak legcsodálatosabb uj- raformálója említett Mauriac és munkássága példa­mutatással szolgál, hogy mennyi vitamin van a kato­licizmusban, ha művész kelti életre. Az összes európai irodalmakban a neokatcticiz- mus Franciaországban lendült fel a legtüzesebben, de azt lehet mondani: a neo-nácionalizmusnak is Fran­ciaország a szülő hazája. Barres nácionalizmusa végig viharzott egész Európán, Soréi szociális-nacionalizmu­sából, e különös uj teóriából táplálkozik Olaszország, Németország, sőt Oroszország uj ideológiája is. Az Ac­tion Francaiso szerkesztőinek nemcsak gondolatsorait, de stílusait, szóképeit, hasonlatait is kőpirozzák vi­lágszerte, anélkül, hogy a francia nacionalizmus rob- bantólag hatna a francia állam,^a francia alkotmány, a francia közgondolkodás formáira. A francia neokatolicizmus, a francia neonacionaliz- mus után most ugyancsak Franciaország kísérletezik a neoszocializmussal is. A legutóbbi szociálista párt­kongresszuson vetették fel a szociálizmus újjászerve­zésének szükségességét. Renaudel, a szocialista párt egyik legtiszteletreméltóbb egyénisége, akit sohasem lehetett megvádolni azzal, hogy miniszteri tárca ked­véért feláldozta volna elveit, kijelentette a pártkonfe­rencián, hogy elérkezett az Ideje annak, hogy a szo­cializmus is alkalmazkodjék a jelen történelem erővo­nalaihoz. Ha a fasizmusok kisajátítják a szocializmus módszereit, sőt bizonyos mértékig eszméit is, hogy di­namikai helyzetbe kerülhessenek, úgy a szocializmus sem merevedhet meg makacs dogmáiban és ki kell használnia a fasizmusok módszereiből, eszmei tartal­mából mindazt, amit politikai bölcsességgel felhasznál­hat. Hogy vájjon sikerül-e Renaudelnek az egész fran­cia szocialista pártra elfogadtatni álláspontját, nem tudjuk. Az azonban bizonyos, hogy a francia szellem rugalmasságának felel meg ez az alkalmazkodási Kísérlet. Erre a sajátos, tipikusan francia rugalmas­ságra akarjuk ráterelni olvasóink figyelmét. Amikor más államokban harciasa« kinyilatkoztatják, hogy uj világmegváltó eszméket találtak ki és valósítottak meg és eszmék tomboló harcában a maradi „francia szellemmel“ hadakoznak, megfeledkeznek arról, hogy mindezt Franciaországban vieus jeu. A francia szellem jobban megérzi, mint akármelyik más szellem, hogy’ milyen Irányban halad a történelem és azzal, hogy az uj idők eszmei áramlatait is szerencsésen fel­oldja magában — ez Franciaország géniuszának kü­lön dicsősége. . MERA & COMP autóbuszai 1933 augusztus 22-töl ismét közlekednek Kolozsvár—Beszterce között Indul Kolozsvárról:.. .. 6 és 16 órakor | Indu! Besztercéről:.. .. 5*30 és 14 órakor érkezik Désre: ............. 8 és 18 órakor | érkezik Désre:...............7*39 és 16 órakor érkezik Besztercére: .. 10 és 20 órakor | érkezik Kolozsvárra: .. 9’3Í) és 18 órakor Kényelmes és gyors utazás — uj kocsikkal. Viteldij: Kolozsvár—Beszterce menet: 130*— lej, menettérti 240*-— lej. Indulás Kolozsvárról a főposta melletti autóbusz állomástól. (1. e.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom