Keleti Ujság, 1933. szeptember (16. évfolyam, 199-224. szám)

1933-09-01 / 199. szám

<9 Kurtt-BfSKG Péntek, 1333. szeptember î. pap vera me-zg ás művész e ti i s koláj a cale« rictoriei (Voll kossaih la jogi«.) 3t1. — telefon 4—13. beiratkozások: szeptember 4-t6l naponta délelőtt 12—1 és délután 3-6-ig. mérsékelt tandíj, felnőtt és gyermek­tanfolyamok, tisztviselőnőknek esti kurzusok. — magánórák, fogyasztó, erősítő és vyégrytorna. tanerőképzés, egyéni és együttes táncszámok betanítása. Új Cim: calea •victoriei (volt kossmth lajoSM.) 8?. — felefon 4-—13. — Lord Grey állapota aggasztó. Londonból jelentik: Lord Grey, volt külügyminiszter ál­lapota továbbra is aggasztó. Gyomorbaja sú­lyosbodott és egyéb komplikációk is felléptek. Orvosai a legrosszabbtól tartanak. A most 71 éves politikus northumberlandi kastélyában fekszik. — Móra Ferencet megoperálták. Budapest­ről jelentik: Móra Ferenlet epebántalmai miatt műtétnek vetették alá. Az iró a Grümvald- szanatóriumban fekszik s az operáció után ál­lapota kedvezőbb. A nagybeteg iró âLapota iránt széleskörű az érdeklődés. — Parasztlázadás tört ki egy jugoszláviai községben. Belgrádból jelentik: A Valjevo környéki Katsma községben formális paraszt­lázadás történt a tagositási munkálatokkal kapcsolatosan. Százötven paraszt kapával, ka­szával felfegyverkezve megtámadta a bizott­ságot, majd amikor a bizottság a csendőrscg védelmét kérte, a csendőrséggel is összeütkö­zött. Két csendőr súlyosan megsebesült, egy paraszt meghalt. — Meglincselték a tolvajt, ki megölt egy leányt. Giurgiuból jelentik: Bacu községben Pavel loan gazda és nővére, Elena, arra ébred­tek tegnap éjjel, hogy valaki jár az udvaron. Mindketten kiszaladtak és üldözőbe vették az ismeretlen tolvajt, aki revolvert rántott és fe léjük lőtt. A golyó a leányt találta, aki hottan rogyott össze. Fivére kiáltozásaira a szomszé­dok elfogták a "gyilkost, akiben Stancu György többszörösen büntetett tolvajt ismerték ícl. MI kor látták, hogy a szerencsétlen leány meghalt, a gyilkost agyba-főbe verték, úgy, hogy élet- veszélyes sérülésekkel szállították a kórházba. — Egy község kálváriája a jugoszláv-ma- gyar határon. Kaposvárról jelentik: A jugo- szláv-magyar határon levő Dolho községet a trianoni szerződés oly szerencsétlenül osztotta meg, hogy az egész magyar falu magyar terü­leten, de az összas szántóföldek jugoszláv terü­leten vannak. A falu lakossága most be akarta hozni a földekről a búzatermését, amikor meg­jelentek a jugoszlávok és minden termést adó­ban lefoglaltak. Később, nagy könyörgésre megengedték, hogy 48 prán belül a földművé lök eladhassák terméseiket és ebből fizessék ki az adót. Nagyon természetes, a sietség miatt, mindent el kellett kótyavetyélniük. * Hirdetmény. No. 19240—1933. Kolozsvár város polgármesteri hivatala fenti szám alatt árlejtést hirdet zárt és lepecsételt ajánlatokkal 05.000 kgr. (hatvanöt- ezerlcgr.) zab beszerzésére, saját lovai részére 1933 okt. 1.—1934 szeptember 30-ig szóló időre. -— Az árverés 1933 szeptember 15-én d. u. 5 órakor az ülésteremben az állami számviteli törvény és a 127—1931. számú Mo­nitorul Oficial-ban megjelent árlejtési szabályzat ér­telmében lesz megtartva. Az ajánlatok benyújtásával egyidejűleg az ajánlattevők külön borítékban a bizott­ság elnökénél a felajánlott összegnek 5%-át, mint tör­vényes ideiglenes garanciát, kötelesek letétbe helyezni. A teherfüzet a gazdasági hivatalban tekinthető meg. Primăria Municipiului Cluj. tEUUmiOMjÉsNÜVÉMEr Visszaemlékezés Sipos Domokosra, akinek a szellemével ma a kolozsvári Magyar Színházban találkozunk Az az alkalmi színházi konzorcium, amelynek az élén Fekete Mihály és Ihász Aladár állanak, kissé rap- szódikusan, de sok jóakarattal, szeretettel megpróbál mindent, hogy a színházi tradíciókban mindig az élen haladó kolozsvári színházi közönség érdeklődését fel­keltse. Pénteken estére három erdélyi szerzőnek az egyfelvonásosát tűzte műsorra. Tamási Áronnak, a többszörös Baumgarten-dijas fiatal és nagytehetségii Írónak „Népszakörtök“ cimü humoros egyfelvonásosát, Sipos Domokosnak, a fiatalon elhalt, tehetséges erdé­lyi írónak egyik posthumus alkotását, amelynek a elme „Zokog a porszem“ és Szenttmrei Jenőnek egy már bemutatott „Siratóban“ cimü ugyancsak humoros egy- íelvonásosát. Kétségtelen, hogy az erdélyi szerzőkkel való kísér­letezés kissé merész játék, mert az utolsó évtizedben az erdélyi színpadi szerzők nem sok babért arattak a kolozsvári színpadon. Sietünk hozzátenni, hogy ebben nemcsak az erdélyi szerzők a hibásak, sőt megkockáz­tatjuk azt az állítást, hogy a Magyar Színház inkább a felelős, amely nem a legszerencsésebb módon válo­gatta meg az erdélyi szerzőket, azoknak a darabjait, különösen nem azzal az elánnal és gondossággal ké­szült a darabok előadására, amelyet a helyi szerzők megérdemeltek. Minderre csattanó példa, hogy né­hány erdélyi Író a;: t többi években olyan elementáris sikereket ért el Budapesten, a magyar fővárosban, hogy a legelőkelőbb budapesti színházak igazgatói te­kintetükkel és figyelmükkel Erdély felé fordulnak és innen várják a magyar sztnpadirás reneszánszát. Mindezt csak azért mondjuk el most, hogy Fekete Mihály igazgató kísérletezésének a jelentőségét aláhúz­zuk. A három színpadi szerző közül a kegyelet Is azt parancsolja, hogy néhány sorban megemlékezzünk Si­pos Domokosról. Mindjárt hat esztendeje annak, hogy a fiatal iró tüdővészben meghalt. Akkor az újságok elparentáJták, később a Szépmives Céh kiadta a ver­seit. kassánként azonban az erdélyi élet szürke és küz­delmes taposómalmában megfeledkeztek Sípos Domo­kosról. Néhány hónappal ezelőtt megható riportot ol­vastam, amelyből kiderült, hogy az lró sirja még ma is jeltelen, a sírhatnia is besüppedt s amint utóbb hallott tam, most folyik egy akció, hogy legalább az erdélyi magyar társadalom egy sirkövet állítson fel jeles ha­lottjának, Tompa Sándor mesélte, hogy a mostani egyfelvo- násosa nemcsak az ö megérzése, hanem hozzáértők szerint is valóságos színpadi remek. Az erdélyi közélet tragikus hősét, a felekezeti tanítót rajzolja meg mű­vészi eszközökkel és olyan reális erővel, hogy ez a szín­padi alak örökké élni tog. Zokog a porszem, zokog az erdélyi felekezeti néptanító, mert mindenki elhagyta, mert éhezik, rongyos a ruhája, lyukas a cipője, gyere­kei vadon nőnek fel, mezítláb szaladgálnak és a nép­tanítónak nincs más választása, mint az öngyilkosság. Ekkor az uccán a falusi gyerekek csengő énekszava hallatszik fel: „Búj, búj zöld ág, zöld a levelecske“. A nap a drága magyar gyerekek pufók arcára süt és akkor a „Zokogó porszem“, a népkisebbsógi tanító égre emeli tekintetét: Ha mindenki elhagy, éhesen, rongyo­san, de mégis tanítani fogom ezeket a drága gyerme­keket a magyar szóra és a magyar dalra. 1926-ban Szovátán együtt nyaraltam Sípos Domo­kossal. En az Olga villában ábrándoztam és ő mellette, egy kis családi villában. Mindennap kiültünk a for­raszra és a halálos kórt magábanhordó fiatal művész, arccal a Nap felé fordulva, feküdt a heverő díványon és folyton beszélt az erdélyi magyar közéletről. Szőke, gyerpkarcu ember volt. Úgy nézett M, mint egy fiatal szerzetes, akit csak az eszmék és az események érde­kelnek. Folyton tervczgelett. szőtte az álmait: — Milyen szép az élet és milyen csúf az erdélyi köz­élet, — mondogatta nekem. Mennyi gyomlálni való van itt. Milyen széppé lehetne a szenvedések tüzében csi­szolni közéletünket. Nekünk íróknak és művészeknek volna a hivatásunk, hogy finom eszközökkel hívjuk fel a figyelmet Erdély igazi, szenvedő hőseire. Nem a fó­rumon ágáló emberekre gondolok, hanem a néptaní­tóra,. a falusi papra, az elbocsátott állásnélküli tisztvi­selőre és arra a kallódó magyar középosztályra, amely­nek a lába alól kiesett a föld, széímállott az élet és ki­csúszott. az. egzisztencia. Finoman, halkan beszelt, mintha önmagával ví­vódna és vitatkozna. A nyári napsütésben játszadozott fiacskája, egy szőke, angyali gyerek. Ha sokáig beszélt, odament hozzá, megsimogatta az apja magas homlokát és esdeltelve a fülébe súgta: — Apuka édes, nem szabad beszélni. Megtiltotta aa orvos. Sipos Domokos Ilyenkor mindig valami komiaadöt bízott a gyerekre, — hozd ld a sálamat, a plédet a lá­bamra. Magam Is hiába könyörögtem neki, csak be­szélt, beszélt, mint egy szent és beteg prédikátor. — Ha a jóságos Úristen nekem egy kis egészséget adna, erőt adna, volna egy kis pénzem és azok a ko­lozsvári lapkiadók jobban fizetnének, megírnám az erdélyi közélet hősét, a néptanítót. Annyit foglalko­zom ezzel a gondolattal és úgy érzem, ha egy ilyen al­kotás sikerülne, akkor fel lehetne hívni az erdélyi ma­gyar közélet tehetősebbjeinek a figyelmét arra, hogy a világon a legnagyobb kincs, a leggyönyörűbb áldás a gyerek. A szülőkön kívül ki volna más a gyermek gon­dozója, nevelője, ha nem a felekezeti néptanító? Másnap már felolvasta a vázlatot. Jő ez a jelenet? Vájjon, hogy fog hatni a színpadon? — kérdezgette tő­lem. Egy hét múlva már elkészült az egyíetvonásos, de amidőn kértem tőle, hogy adja át nekem, valami benső, nemes szerénységgel szabadkozott. Még érni kell a dolognak. Itt-ott javítgatnom kell rajta. Ez 1927. nyarán volt. Mikor elutaztam Szovátáról, az ágyból kelt lei es nagy erőfeszítéssel kísért az utón néhány lépésig. Búcsúzáénál átölelt és azt mondotta: Vájjon látjuk-e még egymást? En rosszat sejtek. Es ha jól emlékszem, még az év decemberében Sí­pos Domokos, az egyik legszebben Induló Írói karrier derékban kettétöri. A pusztító kór kíméletlenül diadal­maskodott fölötte. Akkor nem merte megmutatni „Zo­kogó porszem“ cimü egyfelvonáscsat, de most nem tiltakozhatni ellene. Nemcsak én, hanem Kolozsvár vá­ros sztnházbedvelő közönsége is meggyőződhetik arról, hogy Sípos Domokosban egyik legkiválóbb és legte­hetségesebb iró veszett el. De csak a gyönge földi por­hüvelye távozott el közülünk, mert szellemével pénte­ken este találkozunk a Magyar Színházban. ,jós.) A MAGYAR SZÍNHÁZ HETI MŰSOR Af Péntek este félkilenckor: Erdélyi Írók első estje. I. Zo­kog a porszem (Sipos Domokos), II. Siratóban (Szentimrei Jenő), III. Népszakőrtök (Tamási Áron). Helyárak: 30, 20 és 10 lej. Szombat este félkilenckor: Operettrevü bemutató! Bo­lond óra. Szenzációs mulattató látványos revü Attrakciók, táncok. Uj díszletek! Helyárak: 30, 20 és 10 lej. Vasárnap délután félhatkor: Hamburgi menyasszony. (Nagy operett uj betanulással. Helyárak: 30, 20 és 10 lej.) Vasárnap este félkilenckor: Bolond óra. (Szenzációs operettrevü másodszor. Helyáxak: 30, 20 és 10 lej.)! EDISON MOZGö MŰSORA. I.Szegény leányt nem lehet elvenni. Zágon István, Ab­raham Pá’ operettje, filmen. Főszereplők: Renata Miller, Szőke Szakáll, Hermann Tiemig. H. Buenos Alres-i éjszakák. Spanyol rendkívül mulattató víg­játék. Főszereplők: Sofia Bozan, Carlos Gardel, Gloria Guzman. Szeptember 3-án, vasárnap d. e. 11 órakor matiné. Fái uceal fiuk. Molnár Ferenc világhírű regénye nyo­mán Verebes Ernővel. 5 lejes helyárak. OPERA MOZGÖ MŰSORA. Péntek: Különleges újdonság: Tuniszi kaland. Fő­szerepben: Huszár Puffy, Ellen Richter, Julius Falkenstein, Theo Schall. Jön: Nevető főhadnagy, Maurice Chevalier. Kalandos atazdsofe: Wassermann: Bula Matari (Stanley élete) .. .. Lei GO*— Nansen: Utazás az úszó jégen Lei 144-— Greehorn: Három világrész csavargója ............. Lei 55’— A legérdekesebb és amellett tanulságos könyvek Kaphatók a Minervánál, Cluj—Kvár

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom