Keleti Ujság, 1933. szeptember (16. évfolyam, 199-224. szám)
1933-09-10 / 207. szám
Vasárnap, 1933, szeptember 10taai KeletiUjskg JANOVICS JENŐ: „Mindent megteszek„ hogy simán és minden zökkenő nélkül távozzam66 Csöndes beszélgetés Janovics igazgató- val arról, hogy a szinház éléről távozik, mit fog csinálni, Budapestre megy-e, IlIlMí, vagy itt marad és megtörtént-e már a a sí 5. megegyezés — Visszaemlékezés a fényes múltra és a szomorú jelenre Kívánja Parlaghynak, hogy a nehéz feladat sikerüljön Kolozsvár, szeptember 9. Hát elmegy, vagy marad Janovics Jenő? A színészek cigánytársadalmában őráról-őrára váltakozó hi- rek keringenek. Érdekes, hogy éppen a színészeknél és a színháznál nem tragikus probléma ez. A közönség már komolyabban foglalkozik a kérdéssel s nehezen tudja elképzelni, hogy Janovics igazgató megválik a kolozsvári Magyar Szir.ház vezetésétől és — a jövőben nem csinál színházat. Lehetséges volna ez? Janovics nekem ezt mondotta. Ebben a kijelentésében nem hiszek. Janovics színház nélkül — partra dobott hal. Egy órai beszélgetés után is rejtély előttem. Súlyos egyéniség, nagy érdemei vannak. Olyan, mint egy hatalmas tölgy, amelynek még az árnyékában is sok jó termett. Mint újságíró néha toporzékolva szidtam, de soha rosszat nem tudtam leírni róla. Ha mások ostromolták, akkor azzal vettem a védelmembe: az erdélyi magyar szinigazgatők között Janovics a legnagyobb egyéniség. Néha öreg, kedveszegett, rokkant ember benyomását teszi, máskor fiatal és szikrázik a passziv energiáktól. Tisza István gróf küldte huszonkilenc évvel ezelőtt Kolozsvárra és azóta három színházban (Farkas ucea, Hunyady tér és Nyári Színkör) vezette a magyar színészetet, két impériumot szolgált végig és most azt mondja: színházat nem csinálok... Állok rendelkezésére, Janovics Jenővel délelőtt tiz órakor a Magyar Színház helyiségében adtunk randevút, hogy elbeszélgessünk azokról a változásokról, amelyek távozásával kapcsolatosan fölmerültek. Janovics frissen, derült arccal jelent meg a randevún és mosolyogva állt a rendelkezésemre. — Jó reggelt igazgató ur. — Jó reggelt. Egy kicsit félek ettől a beszélgetéstől. Már össze is Írtam az intervju anyagát, mert attól tartok, hogy a beszélgetésből félreértések támadhatnálak. — Szíveskedjék igazgató ur megbízni az újságíró jóhiszeműségében és intencióiban, talán mégis jobb volna, ha a közvetlen beszélgetés során merülnének fel a közönséget érdeklő kérdések. — Állok rendelkezésére, — mondotta Janovics és hellyel kínált meg. — Már napok óta nemcsak Kolozsvár, hanem egész Erdély közvéleménye arról beszél, hogy igazgató ur végleg megválik a kolozsvári Magyar Színház vezetésétől. Igaz ez? — Kissé zavarban vagyok, — mondotta Janovics Jenő, — nem tudom, hogy a mellemnek szegezett kérdésre mit válaszoljak. Attól tartok, hogy az én személyes ügyem tárgyalása árthat a kolozsvári Magyar Színház ügyének. Az utóbbi hetekben minden oldalról sokat foglalkoztak ezzel a kérdéssel, csak én hallgattam ... — Befejezödtek-e azok a tárgyalások, amelyek már hetek óta folynak az igazgató ur és azok között, akik a Magyar Színház ügyét intézik? — Tárgyalás valóban folyt, de ez még nem ért befejezést Remélem, hogy a tárgyalások tovább fognak tartani és olyan megoldást sikerül találnunk, amely a kolozsvári magyar színészet érdekeit szolgálja. Hogy a beszélgetés gyorsabban haladjon, határozottan teszem fel a kérdést. Két esztendeje ngy érzem... — Igaz-e, hogy az igazgató ur végleg megválik a színház vezetésétől? — Csak egy kis türelmet kérek. A helyzet pontosan az, hogy én ezen a helyen, mint kolozsvári színigazgató huszonkilenc év óta ülök. Körülbelül két esztendeje, úgy érzem, hogy a távozásommal, — ismét hangsúlyozom, — a színház érdekeit szolgálnám. Hosszú évtizedeken keresztül intenziven éreztem, hogy reám szükség van, most a helyzet megváltozott. Talán nincs is rám itt szükség... — Miféle indokai vannak távozásának ? "Gazdasági, vagy lelki motívumai? — Bocsánat, nem tudok erre sem pontosan felelni. Meg kell válogatnom a szavakat. Most minden forr és kavarog a Magyar Színház körül. Ilyenkor senkinek sem szabad előtérbe tolni a maga szempontjait. Én csak annyit mondhatok, hogy a magam részéről mindent megteszek, hogy simán és minden zökkenő nélkül távozzam. Más jobban be tudja tölteni. — És szívesen maradna itt megfelelő viszonyok és feltételek között? — teszem fel Janovics Jenőnek a kritikus kérdést. — Itt a múltra hivatkozom, — mondotta csendesen és elgondolkozva Janovics Jenő, — sok esetben volt alkalmas idő arra, hogy Budapestre menjek és itthagyjam a kolozsvári Magyar Színházat. Volt. idő, amikor Návay Szabó, magyar kultuszminiszteri államtitkár sürgönyileg hivott magához, hogy a budapesti Magyar Nemzeti Színház élére álljak. Nem akartam elmenni Kolozsvárról. Később Bárczy István, Budapest főpolgármestere a Városi Színház bérletét ajánlotta föl. Máskor, midőn az Unió, budapesti színházi tröszt csődbe került, Csathó Kálmán, aki a színházakat bérbeadta, izente nekem, hogy a Belvárosi és a Magyar Színház bérletét vegyem át. Akkor úgy éreztem, hogy odafent Budapesten nincs rám szükség. Itt azonban szükség van és nem mentem. Nem vagyok erdélyi születésű. de harminchét éve, hogy itt élek és erdélyivé váltam. Érdekes, magam is csodálkozom, most az az érzésem, hogy ez* a helyet más jobban be tudja tölteni. Ekkor a beszélgetés kissé megszakadt, Janovícs- nak egy régi embere a friss Színházi Életet az asztalára teszi. — Elküldte az ajánlott leveleket Budapestre? — kérdezi tőle Janovics igazgató. — „Igen, az ajánlott levelek elmentek." A kissé elakadt beszélgetést tovább folytatjuk: „Színházat nem csinálok “ — Mondja igazgató ur, mi a szándéka? Végleg elmegy Kolozsvárról? — kérdeztem. — Nincs semmi kialakult tervem. Mindig hibáztattam azokat, akik innen azért mentek el, mert Budapesten kényelmes és zsíros állásokba jutottak. Nem akarok ugyanabba a hibába esni. Nem kerestem még semmiféle elhelyezkedést. — És mit csinál, ha itt marad, színházat, vagy mozit? — Nem, színházat semmi esetre sem... — Miért? — kérdeztem meglepetten. Erre a kérdésre nem kaptam választ. Rövid csönd után azt mondja: Gróf Tisza István küldött Kolozsvárra — Istenben boldogult Betegh Lacinál van egy vaskos könyv. Ebben megvannak az összes igazgatók, akik 1792 óta vezették a kolozsvári Magyar Színházat. A leghosszabb ideig igazgatott Ditrói Mór. Mit gondol, mennyi ideig? Pontosan hat évig. Én pedig huszonkilenc évig álltam a kolozsvári Magyar Színház élén Nyolc évvel azelőtt szinész, dramaturg és főrendező voltam. Azt megelőzőleg pedig 1902-töl 1905-ig a Szegedi Színház élén állottam. Akkor a város vezetősége újabb hat évre pályázatot irt ki. Én is benyújtottam a pályázatot. A szinügyi bizottság nekem Ítélte a színházat, de a tanács egy szótöbbségei másra bízta a színház vezetését. Később megtudtam: az volt a panasz ellenem, hogy két évi színigazgatói működésem alatt be sem mutatkoztam a tanácsos uraknak. Meglehetősen leverten éreztem magam, annál is inkább, mivel Lázár György, az akkori polgármester, bár sziv- vel-lélekkel mellettem volt, kijelentette előttem, hogy a határozat meg sem felebbezhetö. Ekkor sürgönyt kaptam Ugráról Bölöny Józseftől, a kolozsvári Magyar Színház akkori intendánsától. „Jöjjön azonnal Szilaspusztára, István beszélni akar magával." Ez volt a sürgönyben. El is mentem, ahol gróf Tisza István fogadott, akkor magyar miniszterelnök és belügyminiszter egyszemélyben. Tisza azt mondotta nekem: „Nagy feladatot akarok magára bízni. A jövő évben felépül Kolozsvárott az uj Magyar Színház. A régi Farkas uccal színház utolsó évérc és a fapiacra felépülő uj színház megnyitására magát szemeltem ki....“ Janovics arcát a visszaemlékezés melegsége járta át. A régi öröm halvány árnyéka rajzolódott ki arcára, így folytatta: — Álom volt ez akkor előttem. De elmondottam Tiszának szegedi balesetemet. „Nem változtat semmit elhatározásomon, de gondolom, tépett lobogóval nem akar Kolozsvárra menni." És néhány napon belül, — mondotta tovább Janovics Jenő — minden megváltozott Hivatott a szegedi polgármester és azt mondotta, hogy meg lehet felebbezni a határozatot. Be is nyújtottam a felebbezést a közgyűléshez, mely óriási többséggel nekem adta újabb hat évre a szegedi színházat. A határozat után Tisza leirt a városi tanácshoz, hogy ez a döntés már tárgytalan, mert a kolozsvári Magyar Szinház vezetését bizta rám. így kerültem Kolozsvárra. Ceruzával felírt névjegyre van felépítve az egész erdélyi magyar színészet — És ha már bent vagyok a visszaemlékezésben, — folytatta tovább Janovics Jenő, — elmondom, hogy 1919 március 21-én az akkori kormányzótanács elhatározta, hogy ugyanaz év szeptember elsejével nemcsak a kolozsvári, hanem az összes erdélyi magyar színigazgatók koncesszióját beszünteti. Midőn ez a határozat nyilvánosságra került, a Keleti Újság hasábjain vezető helyen nyilt levelet intéztem Goga Octaviánhoz. Ebben elmondottam, hogy vájjon éppen Goga rombolná össze a kisebbségi kultúra legerősebb oszlopait? Az a Goga, aki néhány nappal ezelőtt koszorút helyezett a kerepes! temetőben elhantolt Ady Endre sírjára. Utaltam arra, hogy a történelem itélöszéke előtt Goga lesz felelős azért, hogy Erdélyben megszűnik a 128 éves magyar színészet. — Néhány nap múlva Goga Kolozsvárra jött, — folytatta Janovics. Egyszercsak Bretan Miklós lihegv» jött hozzám azzal, hogy magához hivat. Az Attila uccá- ban Ghilezan Livius lakásán fogadott. Nem haragudott a nyilt levél miatt. Félóráig tárgyaltunk a koncessziókról és a magyar színészetről, azután névjegyet vett elő és ceruzával azt Irta rá: „Jubite Prie! Janovics Jenőnek add ki további egy évre a magyar szinigazgtól koncessziókat, mert az engedélyek szeptember elsején lejárnak." Erre a ceruzával felirt névjegyre, — mondotta jelentősen Janovics Jenő, — van felépítve az egész magyar színészet... Janovics érdekes visszaemlékezése után megkérdeztem: — Mit gondol igazgató ur, — tettem fel a naiv kérdést, — szükség van-e továbbra is itt a magyar szülészetre? Janovics Jenő rámnézett, nem csodálkozott a kérdésen és a világ legkomolyabb hangján mondotta: — Feltétlenül szükség van. Ha a magyar színészet elbukik, akkor az Impérium átvétele óta ez volna a magyarságra nézve a legnagyobb katasztrófa. Utána sorvadna a legtöbb magyar intézmény. Hogy mi a magyar színészet, csak akkor értené meg a magyarság, ha már nem volna. Hogyha a gazdasági viszonyok és politikai béklyók miatt művészi szempontból a színészet mind szükebb keretek közé szorul is, még ez a szegényes állapot is mérhetetlen jelentőségű magyar nemzeti szempontból. Még egy kérdést intézek Janovics Jenőhöz. — Parlagi Lajossal megtörtént-e a végleges megállapodás? — Nem tudom, rajtam kivül, esett a megállapodás, de szívvel, lélekkel azon vagyok, hogy neki a nehéz feladat sikerüljön ... Olajos Domokos.
