Keleti Ujság, 1933. szeptember (16. évfolyam, 199-224. szám)

1933-09-07 / 204. szám

Csütörtök, 1933, szeptember 7, Keienujsm (2) Apafi igyekezett a török portát megnyerni a magyarhoni üldözöttek ügyének, ö maga fegyveres segitség helyett figyelmeztető köve­teket küldött a császárhoz, akit arra kért, vizsgáltassa meg a magyar protestánsok sé­relmeit és orvosolja azokat. Közben a türel­metlen magyarországheliek fölkelést szervez­tek, Zrínyi Péter sereggel rontott Leopold csa­patainak, Rákóczi Ferenc is nekitámadt a csá­száriaknak, Önodot Bocskai Istvánnal bevé­tette, Tokajt, Munkácsot ostromolta, de Zrínyi Péter vereségével az egész felkelés kudarcba fulladt és szörnyű üldözés, bebörtönözésck és halálbüntetések következtek megtorlásképpen. Nádasdi, Zrínyi, Frangepán nagyszerű, ke­mény magyar fejei igy kerültek hóhérbárd alá, Bocskai, Petróczi István, Forgács Miklós, Vay Mihály, Kubányi László, Wesselényi Pál pedig Erdélybe menekültek. Apafi a megmenekülteket szeretettel fo­gadta. De ez természetes volt. Az erdélyi pro testáns testvérek egy lélekkel álltak az üldö zöttek mellé. Komoly szervezkedések indultak meg, hogy fegyverrel állitsák vissza jogaikba a menekülteket. Apafi már a fővezért is ki jelölte a kővári kapitánynak, Teleki Mihály­nak személyében. Éppen a portával folytak a tanácskozások, hogy ő is elegyedjék segítőül az ügyl e és kü­lönböző hirek terjedtek el a porta szándékairól. Asztalos uramat nagyon izgatta a kérdés. És vacsora alatt lázasan faggatta Miklóst: — Mit hallottál, öcsém, mit beszélnek a városban? Visszajött-e a fejedelem küldötte, Székely László a török portától? — Még nem, de hirek már vannak. Cserna- toni Pál professzor uram kapott hirt Bethlen Miklós ur őnagyságától, akinek nevelője volt, hogy a török most Lengyelországgal verek­szik s aligha fog valamit is csinálni a magyar­honiak megsegitésére. — Nagyon helyes! — szólt közbe Katharina asszony és az urához fordult, — Engedjék be kietek is a jezsuitákat Erdélybe, akkor a csá­szár is visszaadja a protestánsok javait és templomait Magyarországon. — Ahajon! — felelte Asztalos gúnyosan. — Majd szépen béinvitáljuk a pátereket, hogy szereden széjjel úgy elterjedjenek, mint a póc- egerek. Az asszonynak vészesen lángolt a tekintete. — Hát ez a kietek hires vallásszabadsága? — vetette oda epésen. — Ez a‘, hogy éppen ez! — vitázott Aszta­los uram- — Merthogy ezek a jezsuiták, ahova béjutnak, mindenkit katholizálni akarnak. Ezt pedig nem engedjük, amig szusz van bennünk! Miklós elmosolyodott a házigazda meg­jegyzésén, ami módfelett dühre ingerelte az asszonyt- Lesújtóan nézett a diákra és meg­semmisítőén mondta: .— A protestáns vallás nem is vallás. — Hát mi? — fakadt ki haragosan magá­ról megfeledkezve az ifjú papjelölt. — Csak káromlása az egy igaz hitnek. A fiú felállott. Arca lángvörös lett és ke­mény hangon felelte: — Erős várunk nekünk az Isten! — így van! így van! — bólongatott Aszta los uram hevesen. A háziasszony keresztet vetett: — Kietek mind pógányok, megannyi ör­dögfia. — Hát angyalom, — nevetett jólelkiien Asztalos — miért jött akkor feleségül egy ilyen ördöghöz? Az asszony epésen felelte: — Én erőst meg is bántam ezt, de már a leányomnál vigyázni fogok. És rideg gúnnyal nézett Miklósra. Az ifjú szivdobogva hajtotta le a fejét. Érezte, hogy szerelmese anyjánál vesztett ügye van. Arca egészen elsötétült, de aztán hirtelen kifényesedett, mért egy gyöngéd kéz szorítását érezte az asztal alatt. Katharina asszony éles szeme észrevehetett valamit, mert dühös pillantással szólt rá Zsu­zsikára: — Felkelhetsz az asztaltól. Menj be a szo­bádba. De ne felejtsd a superlátot ráhúzni az ablakodra. Zsuzsika felállt. Ebben a pillanatban lépett be a cseh tiszt­tartó- Przelmicsek Mihály, hogy jelentést te­gyen az ispánnak. Hosszú, szőke legény volt a tiszttartó, savószinü szemekkel, szőke, sörtés hajjal és gégéjén fel-alá mozgó ádámcsutká­val. Üdvözölte a gazdát, mig Katharina asz- szonynak kezet csókolt. A háziasszony egyszerre mézédes lett: — Milyen kár. hogy későn jöt, kedves tiszt­tartó uram, velünk vacsorázhatott volna. No, csak üljön az asztalhoz. Oda Zsuzsika mellé. Zsuzsika, te még ráérsz a szobádba menni Kgyék valamit, Przelmicsek ur! Asztalos bosszúsan szólt közbe: — Bizonyosan dolga van a tiszttartó urnák, csak jelenteni jött. Tessék csak bemenni a • kancelláriába, rögtön jövök magam is. Przelmicsek, aki már félig leereszkedett a székre, ismét felállt. — Csak üljön le! — szólt rá a háziasszony. Przelmicsek leült. — Mit erőlteti? — dörmögött bosszúsan Asztalos. Przelmicsek ismét felállt­— Oh, csak tessék leülni! — biztatta Kat­harina asszony. Przelmicsek leült. Olyan nevetséges volt, ahogy igy felállt és 9 leült, mintha csak a saját ádámcsutkája lett volna, amely örökösen fel és le szaladgált. Zsuzsika elnevette magát- Asztalos is har­sányan felkacagott és belenyugodva az asszony marasztalásába, mondta: — No hát, ne akassza ki a kanalát az ajtó­félfára! Mert végre is tiszttartó uramnak egé3Z öste kuporodnia kellene, ha tovább igy ránci- gáljuk fel-le. Az asszony egy pillantással megrótta az urát, aztán kedveskedően szólt oda a leány­hoz: — Zsuzsikám, kináld meg a tiszttartó urat egy kis jóféle túrós béléssel! — Köszönöm, köszönöm! — hebegett Przel­micsek és ádámcsutkája felszaladt egészen a nyeldeklőjéig. Hosszú csontos ujjaival nyúlt is már a tál felé. De Asztalos uram talán gonoszkodásból nem hagyta nyugton falni a langaléta legényt. — Hát hogy is vagyunk a szolgáltatások­kal? — kérdezte komoly, hivatalos képpel. I A tiszttartó majd megfult a turóstésztátöl, amint sietve felelni igyekezett: — Köblös Péter kolozsvári harmincadossá • gárul elküldte a restanciát, hétszázhuszonhá- rom oroszlános tallért, azonkiviil negyven font habarnicát, fontját hetvenöt pénzben. Aztán két átalag mézet, három font szerecsendióvirá­got, ugyanannyi szekfüvet... Przelmicsek nagy buzgalommal sorolta fel a tételeket s még mindig nem volt ideje le­nyelni a turósbélest. — Csak egyék, egyék, kedves Przelmicsek 1 — biztatta viszont a háziasszony. Már nyelte volna is le az összerágott gom­bócot, de Asztalos uram ismét rácsapott: — És mi van a búzaliszttel? — Kiküldtem már a malomba. Katharina asszony észrevette, hogy az ura tréfát csinál és bosszúsan bontott asztalt. — Csak intézzék el a hivatalos dolgokat a kancelláriában! — mondta méltósággal. — Zsuzsika, te mégy a szobádba. Én is vissza­vonulok. (Folytatjuk.) Iskolák! Minden könyv, iskolaszer, iskolai és fali térképek Lepagenál, Cluj— Kvár. Gyors szállítás, olcsó árak! Postán utánvéttel. Kérjen árjegyzéket. M egérkeztek az őszi szezon divatlap újdonságai Női ruha, kabát lapok Grande Revue des Modes Revue Párisién Elite Saif on Párisién Star Mode de Paris (szabásmintával) Bijou de la Mode (szabásmintával) Smart Steba I a Párisién Catalogues des Modes Fehérnemű lap Lingeries Modem _________ Le] 130 — Lk.- -- --­120-—-----1---a--i} ÎÎ5* — 100-­--- ^ 145 — 75-­70-— BBBWT«aer! 125­00-— «árasra»! 85­-P ....... F0' -­105 — 1 Női kosztüm, lapok Confection Manteaux et Costumes London Stiles Gyermekruha, kabát lapok Ullstein Kinder Album (szab.mint.) L’cnfant elegante Enfant Chic Parfait Silhuettes Enfantines Nos Enfants Kuba, kabát lapok férfiaknak La Mode Fran caise Officielle Tailoring News 175-­240*— 45'— 100’— so-— 75-— 50­40-­60-— Kaphatók a MINERVA könyv- és papirkereskedésében Cluj—Kolozsvár, Strada Regina Maria (v. Deák Ferenc u.) 1. sz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom