Keleti Ujság, 1933. szeptember (16. évfolyam, 199-224. szám)

1933-09-01 / 199. szám

KnETíUjSXG Péntek, 1933. szeptember 1, Tud-e magyarul a virágosvölgyi szerencsétlen­ség vagy gyilkosság vádlottja? „Megmondom az én jó székely híveimnek, hogy ne keseredjenek el a mostanfnehéz idők miatt“ Ezzel a kijelentéssel indult Majláth püspök a gyergyői katholibus nagy­gyűlésre Megkezdte a törvényszék a gyilkossággal vádolt Lucaciu mozdonyvezető bűntettének tárgyalását A vádlott magyarnyelv tudása, mint döntőfontosságu bizonyiték (Kolozsvár, augusztus 31.) Rejtélyes gyil­kossági bűnügyet tárgyalt csütörtökön a ko­lozsvári törvényszék Niculescu—Istrate szüneti tanácsa- A vádlott Lucaciu Dumitru mozdony- vezető, aki ellen az a vád, hogy a mult év augusztus 17-én Virágosvölgy állomáson a te­li er vonata mellett elrobogó személyvonat moz­donyának kerekei elé taszította Hűi Simon fű­tőt, A fűtőnek jobblábát és jobbkarját ’eszaki- totta a vonat s olyan súlyos sérüléseket szen­vedett, hogy a kolozsvári klinikán, még mi­előtt megoperálhatták volna, elvérzés követ­keztében kiszenvedett. Érdekes, hogy a szerencsétlenséget követő napon Kolozsvárról rendőrökből és a CFR megbizottaiból álló bizottság szállott ki a hely­színre s a bizottság azt a megállapítást tette, hogy Hűi Simon haláláért senkit sem terhel felelősség, illetve egyedül ő az oka a szeren­csétlenségnek, mivel saját hibájának köszön­heti, hogy a vonat kerekei alá került. Hűi Simon özvegye nem nyugodott V!« ebbe a megállapításba, magánnyomozást kez­dett, tanukat keresett és sikerült is találnia négy olyan tanút, akik azt bizonyították, hogy Lucaciu Dumitru mozdonyvezető régebb óta ellenséges viszonyban volt fűtőjével s egy al­kalommal meg is fenyegette, hogy elteszi láb alól. Ezekre a vallomásokra támaszkodva, az özvegy feljelentést adott be Lucáéin eden, az­zal vádolva őt, hogy ő okozta férje halálát, olyan módon, hogy a saját kezeivel taszította őt a személyvonat elé- Barboteiü vizsgálóbíró vezette le a vizsgálatot az ügyben s a vádló tanuk kihallgatása után, Lucaciut letartóz­tatta- Négyheti vizsgálati fogság után szabad­lábra került a mozdonyvezető, ez óv júliusában azonban ismét letartóztatták a tábla vád taná­csának végzése után, ugyhogy a csütörtöki tár­gyalásra fogházőr kisérte. Lucaciu fiatal, alig huszonötéves, megle­hetős vézna ember. Határozottan tagadja, hogy bármi köze is volna Hűi Simon halá­lához. — Nem érzem magam bűnösnek, — mondja, — a pletykának vagyok az áldozata. Bizo­nyosra veszem, hogy azok a tanuk, akik elle­nem vallottak, nem mondták az igazat s azért tették ezt, mert Hűi özvegye jutalmat igévt ne­kik arra az esetre, ha engem elitéinek. Virá­gosvölgyön leszállottam a mozdonyról, mivel valami hibát fedeztem fel és azt kellett megja­vítanom. Hűi is leszállt, hogy rendes szokása szerint az egyórás várakozási időt valahol át- aludja- A mozdonyomnak a személyvonat sín­jével ellenkező oldalán dolgoztam abban az időben, amikor a vonat érkezett. Mikor jött a vonat, kiáltottam Hűi után, hol van, mit csi­nál, de nem kaptam választ. Egyszerre éles jajkiáltást hallottam. Rémülten futottam a hang irányába s láttam, hogy Huit elütötte a vonat. — Az isten szerelmére, hogy kerültél ide — ordítottam reá, ő azonban csak annyit válaszolt, hogy „vizet és segítséget kérek“. Le volt vágva a jobbkarja és jobblába. Visszahív­tuk a személyvonatot s azon beküldtük Ko­lozsvárra. Útközben Hűi magánál volt s beszélt a vo­natszemélyzettel, azonban egy szót sem szólt arról, hogy én löktem volna őt a vonat elébe. Különben hatalmas, 'bagyerejü ember volt, úgy, hogy ha akartam volna, se tudtam volna elmozdítani a helyéből. Gora Horaţiu CFR mérnök azt vallja, hogy Hűi a szerencsétlenséget megelőző napok­ban jelentkezett nála s kérte, hogy helyezzék el Lucaciu mellől, mert nem tudnak együtt dolgozni. Ö ezt meg is ígérte neki, azonban még mielőtt az elhelyezés megtörténhetett volna, bekövetkezett a szerencsétlenség. A törvényszék előtt ezután egymásután vo­nul fel az a négy tanú, akiknek vallomásai a vád alapját alkotják: Lascu Oanea rendőrtiszt- viselő, Gogufa Vasile, Tănase Joan és Szabó Sándor CFR alkalmazottak. Mindannyian azt vallják, hogy Hűi a .virágosvölgyi szerencsét­lenséget megelőző napokban arról beszélt ne­kik, hogy Lucaciu megfenyegette s azt mondta nekik, hogy elteszi láb alól s két hét múlva nem fogja többé családját és gyermekeit látni. A tanuknak egyöntetűen az volt a benyo­mása Hni szavairól, hogy nem mondta komo­lyan azokat s ezért nem is tulajdonítottak kü­lönösebb fontosságot neki. Mindannyian tagad­ják, hogy az özvegy pénzt igért volna nekik, mikor a védőügyvédek, dr. Giurgiu János és dr- Popov Adonis ez irányban tesznek fel kér­déseket nekik. A következő tanú, Petri Géza, súlyos val­lomást tett Lucaciu ellen- Mikor egyizben a műhelyben dolgozott, hallotta, hogy Lucaciu és Hűi veszekednek egymással. Hűi még ott panaszkodott neki, hogy Lucaciu megfenye­gette azzal, hogy elteszi láb alól- A szerencsét­lenséget követőleg, Lucaciu felkereste s arra kérte, ha talán kihallgatnák őt ez üggyel kap­csolatban, úgy ne valljon ellene és ne keverje nevét az ügybe. Egy másik alkalommal, ami­kor a rendőrségre idézték, Lucaciu azt mondta, hogy pénzt ad neki abban az esetben, ha meg sem emliti nevét. A bíróság megkérdi, hogy milyen nyelven besziPiak. A tanú azt válaszolja, liogy magya­rul. Erre Lucaciu hosszasan kezdi bizony­gatni, hogy ő nem is tud magyarul, sohasem beszélt ezen a nyelven és nem is akar beszélni. — Nem szégyen magyarul beszélni, — üt­közik meg Niculescu elnök is, azon a hevessé­gen, amellyel a vádlott visszautasítja azt a fel­tevést, hogy ő magyarul tudna. Pefri Géza fenntartja, hogy Lucaciu tud magyarul s hogy beszélt vele s tanukat nevez meg, akikkel szintén magyarul beszélt Lucaciu. A törvényszék pénteken folytatja az érde­kes ügy tárgyalását. A védelem egy egész sereg tanút akart felvonultatni annak a körül­ménynek az igazolására, hogy Huinak szokása volt sinen aludni s valószínűleg Virágosvöl­gyön is alvás közben gázolta el a személyvonat. A SZENT ISTVAN-TÁRSULAT kiadásában megjelent az első, teljes latin-magyar Misszăle a Római Misekönyv szerint. Terjedelme 1488 lap. Tartalmazza az összes szentmise szövegeket, amelyeket az egyetemes Egyház használ és mindazokat a szentmi­séket, amelyeket Romániában általában mondanak, minden nap, ünnep- és vasárnap jelen­tőségének méltatását, minden szentnek rövid életrajzát, az ösz- szes körmeneteket, a nagyheti szertartásokat és a szentmisével kapcsolatos liturgikus imádságo­kat. A legfinomabb bibliapapiron készült, igy bő terjedelme mellett is zsebben könnyen hordozható. Árait a kiadó Szent István-Társulat úgy szabta meg, hogy mindenkiszámár ahózzáférhető legyen Egészvászonkötésben, vörösmetszéssel L. 210*— Egészvászonköíésben, aranymetszéssel „ 2-SS*— Finom bőrkötésben, vörösmetszéssel.. „ 400*— Finom bőrkötésben, aranymetszéssel.. „ 450*— Megrendelhető a „Minevww“ könyvesboltban Cluj-Kvăr9str.Reg.Mania L (Marosvásárhely, augusz­tus 31.) Az erdélyi katholi- kus egyház ősz főpásztora, gróf Majláth Gusztáv Ká­roly püspök már kedden délután elindult a gyer- gyói katholikus nagygyű­lés ünnepeire. Utján Ma­rosvásárhelyen egy fél­napra megszakította, hogy a betegsége miatt több mint egy óv óta nem látott híveit meglátogassa. Amennyire várat­lanul jött, éppen olyan örömet és jóleső ér­zést váltott ki a püspöki látogatás a város magyarsága körében. Kedden este hat óra tájban érkezett meg autóján Marosvásárhelyre Majláth püspök Gajdátsy László titkár kíséretében és Jaross Béla apátplebánosnál szállott meg. Szerdán reggel fél nyolc órakor gyászmisét mondott a nemrégiben elhunyt öccse: gróf Majláth Géza és dr. Kádár Ferenc felsőkereskedelmi iskolai tanár lelki üdvéért. Ezt az alkalmat használta fel a püspök arra, hogy maros vásárhelyi híveihez is néhány szót szóljon. A fényes asszisztenciával végzett gyászmise után fölment a szószékre Majláth püspök és a tőle már megszokott szeretetre­méltó közvetlenséggel mondott szívből jövő és szivhemarkoló beszédet a zsúfolt templom kö­zönségének. Megemlékezett beszédében a hir­telen elhalt dr. Kádár Ferenc tanárról, aki mint komoly, kötelességtudó és vallásos ember .ió példával járt elől mindig, s aki úgyszólván szemei előtt nőtt fel és fejlődött értékes fér­fivá. A másik halott, akiért a mai szentmiséjét felajánlotta, az ő édes öccse: Géza. Éppen Buda­pesten időzött a püspök és egyik templomban gyóntatott akkor, amikor autó ment érette, hogy haldokló öccsének betegágyához vigye a Balassagyarmat közelében fekvő birtokára. Majláth püspök még eszméleténél találta öcs- csét, akit a pápai áldásban is részesített és a haldoklók imájának elvégzésével segítette át a földi élet kapuján. — Engem is a betegségem akadályozott meg abban — mondotta a főpásztor, — hogy a tavaszon személyesen osszam ki a bérmálás szentségét az én marosvásárhelyi híveimnek. Ugyancsak a betegségem miatt nem vehettem részt az előző két katholikus nagygyűlésen. De bála Istennek, most egészséges vagyok és el tudok menni a gyergyószentmiklósi katholikus nagygyűlésre, hogy megmondjam ott az én jó székely híveimnek: ne keseredjenek el a mai nehéz időkben, hanem gondoljanak arra, hogy ezekből a nehézségekből is származnak előnyök ránk nézve, legalább lelkileg. — Most egészséges vagyok, de hatvankilenc évvel a vállaman, azzal az érzéssel és rákó- szüitséggel végzem mindenük szent misémet, mintha ez lenne az utolsó életemben. Nem lehet sohasem tudni, hogy az a szív, mely ennyi éve­ken át szakadatlanul dolgozott, küzködött és erőlködött, melyik percben fog megállani. Eb­ben a korban egy nagyobb lelki felindulás is elég ahhoz, hogy a fáradt szív megszűnjön dohogni. Kortársaim közül a legtöbben már nyugalomra vágynak és nekem nap-nap után több a munkám és a gondom. Az én erdélyi hiveim lelki és földi boldogulásáért én öröm­mel dolgozom tovább az utolsó leheletemig, vagy addig, amíg képes leszek ennek a nagy felelősséggel járó hivatásnak a betöltésére. Majláth püspök közvetlen szavai igen mély hatást tettek a templom közönségére, könnyek fakadtak a szemekben a beszéde nyomán. És ezek a könnyek a hála könnyei és a ragasz­kodó szeretet gyöngyszemei, melyek megtalál­hatók mindenütt, amerre az ősz püspök hívei között jár. * Román, angol, francia, német, magyar, olasz, csehszlovák, szerb, horvát fordítások, (levelek, tudományos, műszaki stb. munkák)» gépbediktláás, másolás, sokszorosítás dr. Man­del Fordító Irodában, Cluj-Kolozsvár, Strada Memorandului 24,

Next

/
Oldalképek
Tartalom