Keleti Ujság, 1933. szeptember (16. évfolyam, 199-224. szám)

1933-09-05 / 202. szám

2 KeietiUjskg Kedd, 1933. szeptember 5. (Tudósítás eleje az első oldalon) Titulescu magatartása és a Herrixü* nyilatkozat Vaida megkezdte tárgyalásait Szinajában mögött álló miniszterek. ügy tudják sokan, hogy Madgearn össze is hivta már ezt a végrehajtóibizottsági ülést szer­dára. Jellemző a kavart belső helyzetre, hogy vannak olyan kormányférfiak, akikre mind a két csoport feltétlenül számit. Azt bizonyítja ez, hogy vannak, akikkel nem lehet tisztába jönni. Tilea és Miito miniszterek Vaidát a végletekig tartják. Madgearn a múlt héten békét közvetí­tett Vaida és Mánia között, amikor Kolozsvárról Badacsonyba utazott s most nem tudni, ki mellé áll. Maniu-pártiak azt mondják, hogy a transzfermoratóriummal tudatosan vitte zsákuccába a saját kormányát. Popovici Mihályról azt beszélik, hogy talán hajlandó volna Vaidához áthúzni, viszont Ha­ţiegana Emil visszatérőt mutatna Maniu felé. legszűkebb, kormány beli környezetével. 'Azt moudják ezek a képviselők, hogy a Herriot szófiai kijelentéseit Buka­restben találták volna ki, hogy kelle­metlenkedjenek Titulescunak. A Romániára kedvezőtlen szófiai kijelentés cá­folatának körülményeiből következtetik ezt. Viszont Ghelmegheanu államtitkár azért is utazott volna Titulescuhoz, hogy a külügymi­niszter álláspontját Vaida mellé fordítsa. Mindezek kombinációk, a valószínűségi latol­gatások alapján. Szeged ünnepel A város fellobogózva, a járdák, úttestek olyan tiszták, hogy az ember szinte félve lép rá, nehogy bepiszkítsa- Mesésen parkírozva, kivirágozva vár Szeged, mint egy szerelmes menyasszony és csodáitatja magát. Így ün­nepli 50 éves újjászületését. A Tisza meg ár­tatlanul hömpölyög tovább nem véve tudo­mást arról, hogy tulajdonképpen ő az okozója minden nagy fénynek és pompának. Mert — hiába utólag leszögezhetjük ■—, Szeged csak nyert az árvizzej. Azelőtt egy nagy kiterjedésű, de alapjában „kis“ vidéki város volt. Az ártatlannak látszó szőke folyó közbelépett s fölépült a mai Metropolis. Föl­épült egy sereg hatalmas palota, elkészültek a sugárutak. Ide került az egyetem, a világ­városi nivóju klinikák és mindennek teteje: a Dóm tér, vagyis a fogadalmi templom előtti körül beépített térség. Egyik oldalán fekszik a templom, három oldalán pedig az egyetem­hez tartozó épületek árkádjai. Itt, ezen a felemelően szép és méltóságtel­jes helyen rendezték azt a szabadtéri előadást, mely bármely világváros díszére válhatott volna. Az ötlet a Hont Ferenc nagytehetségü rendezőjé volt. Hont Ferenc Budapesten vé­gezte a sziniakadémiát, majd Parisban tanulta a rendezést. Évek óta állás nélkül lézeng. Az ő szakavatott szeme fedezte fel, hogy ideáli- sabb helyet az „Ember tragédiája“ előadására álmodni sem lehet ennél. Sikerült szövetsége­séül megnyernie Shvoy altábornagy szegedi dandárparancsnokot, aki rendelkezésére bocsá­totta statisztául a katonaságot. De nehogy azt gondolja valaki, hogy jó romániai recipe szerint ez a játék súlyos 10.000 pengőkbe került. Bizony nem! Alig pár száz pengő kiadás volt. Az előadás olyan mesébe illően, olyan fel­emelően szép és grandiózus volt, hogy a hideg idő ellenére is boldog, ki ott lehet. A külföld is elég szép számmal volt képviselve. Sűrűn lehetett elragadtatott angol beszédet hallani. Természetesen mindnyájan télikabátokban, plédekbe takartan ültünk és sajnálkozva gondoltuk szegény Ádán és Évára, kiknek ismert paradicsomi kosztümjeikben semmi esetre sem lehetett melegük, akár milyen „meleg“ este is volt. Külön fel kell jegyeznem, hogy az előadást félnyolcra hirdették és alig pár percnyi kése­delemmel még háromnegyednyolc előtt meg­kezdték, úgyhogy fél 12-re vége is volt. A rendezés dicséretére legyen mondva az is, hogy csak kétszer volt 10—10 percnyi szünet, különben az egyes jelenetek között csak 5—6 másodjercre elhomályosult a szin. ügy az előadás, mint — főleg — a rende­zés csodás. A háttér elejétől-végig a templom. A templom kivilágosodik és fönt a templom ormán kétemeletnyi magasságban élő angya­lok, szőkék, barnák, vörösek harsonát fújva dicsőítik a teremtés munkáját. A templomi orgona szól és megszólal az ur hatalmas, dörgő hangon „Be van fejezve a nagy mü“. — Lent a paradicsomban megjelenik Ádám és Éva. Farao kép: A nézőtér előtt szekereket húz­nak, fájdalmasan vonnak a rabszolgák. Eze­ken a szekereken hatalmas kövek vannak. Nagy jajgatás hallik, mert nemcsak a teher nehéz, de a korbácsütések sem szünetelnek. A szinpad másik oldalán ezalatt kincshordák . hozzák különböző országok kincseit, szintén korbácsütések között. Megdöbbentően szép! Előttünk a Farao udvara, hátul temérdek jajszó, fölöttünk a csillagos ég. A fülemben van most is, ahogy mondja a rabszolga: „Mil­liók jajja egy miatt“. Pillanatnyi homály, szinte a földből nő ki négy hatalmas oszlop és Athénben vagyunk. Éva (Lucia) áldozatot mutat be Aphrodité­nek, hogy férje hazatérjen a háborúból- Fehér ruhában, fehér kezeit összekulcsolva imádko­zik és mikor két kezét szétnyitja, két fehér galamb száll fel onnan egyenesen a templom ormára. Berobog triumf kocsiján Miltiades. Róma. Folyik a dőzsölés. Háttérből szép római lányok jönnek dekorativ ruhákban, korsóikkal. A budapesti opera táncosnői ba­lettet táncolnak. Péter apostol igyekszik Hippiát' — miután az megcsókolta a pestises beteget — Istenhez téríteni és megkeresztelni. Felejthetetlen szép, mikor Hippia megtér: A templom homlokzatán kigyullad egy nagy kereszt. Kinyilik a templom ajtaja, fényár­ban úszik az oltár. Orgonaszó dicsőíti az Istent. Szépen csinálta Lucifer azt a jelenetet, aho­gyan, legyőzetve, elkullog. például arról beszélnek, hogy huszonöt képvi­selőből álló küldöttséget szerveznek, amely felszólí­taná Vaidát, adja be lemondását. Valószinü azonban, hogy Vaida egy ilyen fel­szólításra azt válaszolná: nem. Mi legyen ak­kor! Egy másik elképzelés azt latolgatja, hogy a párt végrehaj főbizottságában ki mellett dől el a kérdés. Ezt a végrehajtóbizottsági ülést a közeli napokra, esetleg már szerdára hívnák össze. A Maniu hivei azt mondják, hogy e pártfó­rumban, amelynek a miniszterek, a parla­menti elnökök és pártelnökök a tagjai, már többségben van a Maniu melletti álláspont. Viszont Vaida párthívei határozottan állítják, hegy övék a rendíthetetlen többség. Kolozsvá­ron most a Maniu hivei gyülekeznek, Buka­restben azonban leszámolást akarnak a Vaida A nemzeti parasztpárt erdélyi csoportjá­ban a Brandsch utján is közvetített német gaz­dasági tárgyalásokról beszélnek súlyos dolgo­kat. Vádakat és gyanuusitásokat lehet hallani e képviselők köreiben. Akik ezeket mondják, főként Tilea államtitkárnak az ellenfelei. Arról is beszélnek, hogy Titulescutól Maniu kapott a napokban levelet és ebből arra következtetnek, mintha a külügy­miniszter sen volna megelégedve Vaidával és Vaida miniszterelnök hétfőn reggel hat órakor érkezett Szinajába, fia, Miroea Vaida kíséretében. A miniszterelnök a pályaudvaron maradt szalonkocsijában, ahol kilenc óráig pi­hent. Közben autón megérkeztek Bukarestből Madgearu és Tilea miniszterek, akik a már va­sárnap óta Sinaiában tartózkodó Mirtoval együtt felkeresték Vaidát. Később megérkezett Calimanestiből Anghelescu, a Banca Naţionala kormányzója is, majd délben Samsonovici tá­bornok hadügyminiszter, akiket szintén bevon­tak a tanácskozásokba. Közben Tilea látogatást tett a királyi kastélyban, majd Puiu Dumi- trescu, az uralkodó magántitkára Dinu Cezianu párisi követ kíséretében felkereste a miniszter- elnököt. Madgearu az érdeklődő újságíróknak a következőket mondotta: — Ghelmegeanu elutazott Titiilescut infor­málni, én azért jöttem, hogy Vaidát informál­jam. Nem tudom mi fog történni holnap Pá­rosban, de remélem, hogy a hitelezők honorálni fogják a kormány álláspontját. Mirto a következő tréfával csillapította le az újságírók érdeklődését: — Már nem a külföldi hitelezőkkel van bajunk, hanem annál inkább a belföldi adó­sokkal. Keresztes hadjárat. Négyes sorban lóhá-' ton jönnek a keresztes vitézek, ötven lovas­ember. Mindegyiken korhű fehér köpeny, nagy piros kereszttel. Hátul máglyák égnek. Megjelenik a csontváz. Dressze különösen sikerült. Egészen fekete ruha, a csont fehér vonalakkal kirajzolva. Egészen misztikus, ahogy egy hegedűiébe hangszeren rogyadozva huzza a halálnótát. A balett eilejti a halál­táncot. Kót-két halálangyal viszi el a halálra- szántakat. Ekkor volt az első tízperces szünet­igazi asszonyos, kacér és bűbájos volt Éva a Keppler jelenetben. A szin bal oldalán van elmerülve Keppler a csillagjaiban, miközben a jobbodalon Éva játssza az „örök Évát“ Pillanatnyi homály, utána irtózatos üvöl­tés, ordít ás, lövöldözés. Itt a francia forrada­lom. Százával a rongyos, éhes, toprongyos cső­cselék és kiabál: „halál reá!“ A gillotinon áll Lucifer. Mereven és mozdulatlanul. Félelmete­sen. A londoni kép olyan, mint egy vurstli. Á miniszterelnök délben egy órakor ment királyi kihallgatásra. Az újságíróknak csak annyit mondott: — Örülök, hogy láthatom önöicet. ügy a kormány, mint én s az egész ország Páris jel­szavát hangoztatja: Fluctuat mec mergitur. Páris városának címere egy bárka és erre vonatkozik a latin szólásmód, amely any- nyit jelent: hullámzik, de nem sülyed el. Eb­ből a kijelentésből Vaidának az újságírók arra következtetnek, hogy a miniszterelnök viharosnak látja ugyan a politikai vi­zeket, de bízik abban, hogy hajója nem fog elsülyedni és tovább fogja kormányozni azt nyugodtabb vizek felé. Döntő minisztertanács. A Tempó szerint Michalache csütörtökön Badacsonyba utazik Maniu meglátogatására. Valószínű, hogy csak holnap tartják meg a minisztertanácsot, mert előreláthatólag Vaida, ha el is indul ma Sinaiából, csak késő este érkezbetik meg a fővárosba. Az ellenzéki pártok és pártvezérek köré­ben nagy a mozgolódás. Duca a fővárosba ér­kezett és ugyancsak Bukarestben van már dr. Lupu is. Averescu marsall Kis&ingenből e hét végén érkezik haza. Természetesen nagy tömeg, kiabálás, fütyülés, kerepelés. Bábeli zsivaj. Sajnos, nincs helyem hozzá, hogy képen- kiní tagolva elmagyarázzam az egészet. Szó hűen úgy sem adhatja vissza mind azt a szép­séget, nagyságot. A szereplőkről annyit, hogy méltók vol­tak a rendezéshez. A főszereplők: Tőkés Anna (Éva), Lehotay Árpád (Ádám), és Táray Fe­renc (Lucifer), talán még soha ilyen jók nem voltak. Leghatalmasabb volt mégis Táray Lu­ciferé, kit orgánuma, exteriőrje szinte pre­desztinál erre a szerepre. Még egy érdekes, megjegyezni való dolog. Az egész előadás alatt egyetlen taps nem hang zott el, annak ellenére, hogy a siker óriási, pe­dig akkor este is tízezer ember hallgatta lélek- zet visszafojtva Madách örökszép igéit. Szinte földöntúli, áhitatos, templomi hangulat ült rajtunk. Benne éltünk mindnyájan. Atéreztíik az ember örök tragédiáját Imádságos csendben hallgattuk az Ur sza­vait: „Ember küzdj és bizva bízzál!“ Szappanyos Gabriela. WHW

Next

/
Oldalképek
Tartalom