Keleti Ujság, 1933. szeptember (16. évfolyam, 199-224. szám)
1933-09-26 / 220. szám
Kedd, 1333, szeptember 26. KeletíUjskg HBHünnn Kémet zsidó ellentétele és a magyar kisebbség állásfoglalása a IX-ăk nemiefiségi kongresszuson Irta; Jakabffy Elemér dr, Talán a nehéz gazdasági helyzetnek tulajdonítható, hogy az idei kisebbségi kongresszusról a sajtószolgálat nem volt olyan tökéletes, mint az előző nyolc alkalmából. Most, hogy hazaérkeztem és előttem fekszenek lapjaink, úgy érzem, kötelességet teljesítek, ha a nagy nyilvánosságot tájékoztatom arról, hogy tulajdonképpen mi is történt a kongresszuson, nem annyira elméleti munkáját illetőleg mint különösképpen politikai vonatkozásokban. Amikor mi, a kongresszusok előkészítői folyó év áprilisában Bécsben összegyűltünk, magyar részről kifejezésre juttattuk aggodalmunkat, amely szerint a németországi események súlyos hatást gyakorolnak majd az elkövetkezendő kongresszusra. Elképzelhetetlen ugyanis, hogy ezen a zsidó delegátusok részt vehessenek anélkül, hogy németországi fajtestvéreik és hitsorsosaik helyzetét szóvá ne tegyék. Előre láttuk azt is, hogy részükről ez a birálat csak olyan lehet, amelyet a nőmet kisebbség képviselői aligha hallgathatnak végig. Mert hiszen minden nemzetkisebbség olyan viszonyban van azon államhoz, amelyben fajtestvérei élnek, mint gyermek az anyjához. Ahogyan a gyermek erkölcsösen nem kényszeríthető arra, hogy anyja fölött pálcát törjön még abban az esetben sem, ha ez bűnös, úgy ?gy nemzetkisebbség sem tűrheti azt, hogy államalkotó fajtestvérei politikai tényeit vele összhangzatos munkában ítéljék el. Ezért mi magyarok azt tanácsoltuk: ne tartsunk ez idén kongresszust. A marosvásárhelyi nagygyűlés alkalmából jeleztem is ezt az álláspontunkat és sajnos, a kongresszus eseményei megmutatták, hogy talán mégis több politikai érzék lakik bennünk, mint a német és zsidó vezetőkben, akik a kongresszus megtartását követelték. Mert ámbár a kongresszus nagy hullámai elsimultak és végül is értékes határozatokat hoztunk, kétségtelen, hogy a tizedik kongresszust már csak egészen uj alapon és sokkal jobban előkészitét- ten tarthatjuk meg. Hiába volt a kongresszus elnökének, W i 1- fan dr.-nalc és főtitkárának, Ammende dv.- nak minden fáradozása, a német és zsidó csoportok között tátongó ellentétet áthidalni nem tudták és igy a zsidó csoportok képviselői ezen a kongresszuson részt nem vehettek. A mi közvéleményünket legjobban az érdekelheti, mi volt a magyar delegátusok álláspontja ebben a súlyos helyzetben. Hans Otto Both a kongresszus első ülésén a német csoportok nevében egy nyilatkozatot olvasott fel, amelynek lényege szerint a németek mindég és mindenkor távol tartani igyekeztek maguktól azokat, akik asszimilálódni akartak. Éppen ezért, mert a németeknek mindég ez volt az álláspontjuk, jogosnak ismerik el, hogy egy nép a maga nemzettestéből kirekessze azokat, akik más jellegűek és különösen más fajuak. Az ilyen egyes disszimiláltak, vagy egész disszimilált csoportok azonban a maguk részére igényelhetik a kongresszus által minden kisebbség számúra követelt jogokat. Vájjon, mi a három utódállam magyar kisebbségeinek képviselői elfogadhattuk-e ezt a jogmegállapitást? Azt hiszem, egész közvéleményünk egyetért velünk abban, hogy mi erre tagadó választ adtunk. Hiszen tizennégy év óta folyik velünk szemben egy ilyen disszimi- lálás, amelyet azonban nem mi, hanem kormányainak végeznek, amidőn tudniillik magukat magyaroknak érző és valló zsidó vallásu gyermekeket a magyar iskolától eltiltják, hogy igy a magyar zsidóságot nemzetünk testéből kivágják. A kongresszus elnöksége előtt a leghatározottabban tiltakoztunk tehát az ellen, hogy egy kisebbségi kongresszuson a többség számára olyan jogokat állapítsunk meg, amelyeket egy év előtt a többségek sem igényeltek. A kongresszus vezetősége tehát nyitva hagyta a jogkérdést, nem foglalkozott azzal, vájjon a disszimiláció jogos-e vagy sem, csak azt állapította meg, hogy ha a disszimiláció valahol tényleg megtörténik, a disszimilált egyéneket vagy csoportokat mindazok a jogok illetik meg, amelyekért a kongresszusok eddig is harcoltak. Tekintettel azonban arra, hogy már áprilisban a magyar csoportok kifejezésre juttatták azt az álláspontjukat, hogy amennyiben a nö(Lipcse, szeptember 25.), A tárgyalás megkezdése előtt az a hir járta, hogy Lubbe a^mai nap folyamán nyilatkozattételre készül. Ezzel magyarázzák azt is, hogy ma felhagyott éhségsztrájkjával. Érdéfees, hogy Pankhurst asszony, hires angol feminista a Londonban lejátszódó, majd a lipcsei tárgyalások eddigi eredményéből azt a meggyőződést szerezte, hogy Lubbe egyedül gyújtotta fel d német parlamentet. A tárgyalás megkezdésekor Dimitrov védője bejelenti, hogy védencének nővére váratlanul ideérkezett és tanúkihallgatást kér. A főügyész ellenzi ezt, a bíróság azonban elrendeli a nő elővezetését és kihallgatását. Dimitrov nővére amint a tárgyalóterembe lép, mosolyog, majd nevetni kezd és egy áltáléiban komolytalanul viselkedik, mire az elnök tolnia csoltatja, hogy ne nevessen, ami itt történik az nem nevetni való, hanem komoly dolog. A tanú elmondja, hogy Párisból érkezett és védőket keresett bátyja számára-^ Dimitrov közbe akar szólni, azonban az elnök leinti, mondván, hogy majd később szóljon hozzá, először hagyja beszélni nővérét. A tanú előadja, hogy fivére a bolgár kommunista párt tagja s mint ilyen, levelezésben állott a vádlottal, aki több Ízben utalt leveleiben arra, hogy neki kötelessége a bolgár kormány sorsával törődni. Hét évig Moszkvában élt és onnan ismeri Pokov vádlottat is- Amig met és zsidó csoportok a kongresszus alkalmából megegyezésre nem jutnak, úgy a magyar csoportok nem támogatják majd egyiknek álláspontját sem, most, hogy a kongresszuson láttuk, hogy ez a két csoport egymással élesen szembe került, a fönt említett határozat megszavazásától is tartózkodtunk. Tekintettel pedig arra, hogy kongresszusaink szellemében lévőnek látjuk azt, hogy a nyílt antiszemitizmust elitélje, csatlakoztunk Kurt- schinszky egyetemi tanár, az orosz kisebbség képviselőjének ily értelmű megnyilatkozásához. Szükségesnek tartottam ezeket nyilvánosságra hozni azért, hogy az ősz folyamán összehívandó kisebbségi szakosztályi ülés alkalmát ból felelősségre vonásunk megtörténhessék, ha közvéleményünk azt hiszi, hogy felfogását helytelenül képviseltük. Mi mindég kerestük és a jövőben is keresni fogjuk a német kisebbségi csoportok barátságát. Amit tettünk, nem ellenük irányult, de viszont nekik is be kell látniok, hogy mi föltétien követőik nem lehetünk akkor, amikor ezzel I egész politikai múltúnkat tagadnánk meg. a nő ezeket mondja, Pokov állandóan súgásra készen állva figyeli őt és többször halk megjegyzéseket tesz, mire az elnök rendreutasitja. Ezután Tenef kihallgatása következik. 1919 óta kommunista, kétizben tizenkét-tizen- kétévi fogházra Ítélték, az első büntetésből nyolc hónapot ki is töltött, ekkor azonban amnesztiát kapott a többire. Az elnök megkérdezi Tenefet, hogy részt vett-e az 1925-ös bolgár zavargásokban. Tenef erre azt feleli, hogy abban az ess tendőben nem is volt ott kommunista felkelés, mégis húszezer embert mészároltak le ok nélkül. Az elnök figyelmezteti, hogy vallomásában ne kalandozón el, maradjon a tárgynál, de nem várja be, hogy Tenef folytathassa beszédét, kijelenti, hogy a szófiai rendőrség meg- állapítása szerint az 1925-ös bolgár zavargásokban igenis résztvett. A vádlott azután elmondja, hogy 1926— 31-ig, tehát hat éven keresztül élt Oroszországban, honnan 1931 októberében Csehországba ment. Lubbe védőjének kérésére Tenef kijelenti, hogy ismeri Lubbet(Lubbe mosolyog.) A főügyész kérdésére, hogy mi volt a berlini utjának célja, azt feleli, akciót akartak indítani a bulgáriai amnesztia érdekében. Ezután Toraiért hallgatják k. Dimitrov vádlott nővére váratlanul megjelent és kérte tanúkihallgatását A bolgár származású vádlottak kihallgatása a lipcsei törvényszék előtt
