Keleti Ujság, 1933. szeptember (16. évfolyam, 199-224. szám)

1933-09-23 / 218. szám

Szombat, 1933 szeptember 23­a KntnUisss mmoBBmaammBxmsammst Egy éjszakai lu epilógusa a törvényszék előtt Horthyt és Gömbösl dalban éltették a vád szerint a City kávéház mulató vendégei — Enyhe Ítéletet hozott a törvényszék (Kolozsvár, szeptember 22.) A kolozsvári törvényszék folyosója, ahol rendszerint subás falusi gazdák, gondatlansággal vádolt soffő- rök szoktak elvegyülni az izgatással vádolt és rendszerint rendörkiséret mellett feltűnő új­ságírókkal, ma délelőtt színes és eleven képet mutatott. Azt lehetett volna hinni, hogy vala­melyik előkelő kávéház éjszakai mulatóközön­sége telepedett át a tárgyalóterem előtti kopott fapadra s mint rövidesen ki is derült, csak­ugyan egy vidám téli éjszaka mulató társaság adott egymásnak találkozót a törvényszéken. Január első napjaiban történt, hogy a ko- kolozsvári City-kávéházban hajnal felé a mula­tozóközönség hangulata forrpontra emelkedett. A cigányok jazz-muzsilcát szervíroztak a bo­rosüvegek mellé és az emberek énekszóval ki­sérték a divatos kuplékat. Éppen ebből a ká­véházi énekből származtak aztán azok a kelle­metlen konzekvenciák, amelyek bíróság elé állították a kávéház közönségének két tagját. Deeusara elnök beszólitja az elsőrangú vádlottat, Gerőfl Jenő kereskedelmi ügynököt s a tanács elnöke sem tudja megőrizni teljes komolyságát, amikor az aktákból összeállítja' a szigorú vádat- Arról van ugyanis szó, hogy az ominózus téli hajnalon a jókedvre derült Gerőfi a cigányzene hangjára irredenta nótát énekelt. A vád szerint a következőképpen: Huszonegy, huszonkettő, huszonhárom Horthy Miklós a legelső a világon. A tanácselnök referátumából azt is meg­tudjuk, hogy a vádlott kereskedelmi ügynök nem elégedett meg a magyar kormányzó élte­tésével, hanem Gömbös miniszterelnököt is biztosította rokonszenvéről. Mint másodrendű vádlott Lag József fa­kereskedő szerepel a tárgyaláson, aki állítólag együtt énekelte Gerőfivel a proszkribált nótát. Gerőfi Jenő kategorikusan tagadja, hogy bűnös volna. — Csak annyit tudok — mondja —, hogy január 3-áról 4-re virradó éjszaka, tényleg be­tévedtem a City-kávéházba, de hogy ott mi tör­tént. arra már nem emlékszem. Ezt a dalt an­nál kevésbé énekelhettem, mert most hallom először. ' Lag József szintén kézzel-lábbal tiltakozik az alaptalannak mondott vád ellen. Gerőfit sem azelőtt, sem azóta nem ismeri, irredenta dalokat nem szokott énekelni. Egymásután szólítják elő a tanukat. Első­nek Ratiu kormányzósági tisztviselőt hallgat­ják ki, aki annak idején rendőrt hivott és most is megismétli, hogy saját füleivel hallotta, amikor a vádlottak Horthy! éltető dalokat éne­keltek. Elhiszi, hogy nem ismerték egymást, azonban mint az illuminált állapotban lévő emberek szokták, ismeretlenül is összeölelkez- tek s együtt dúdolták az irredenta éneket, öt. mint román embert, mindez felháborította s jelentést tett a rendőrségen, ahol aztán jegy­zőkönyvet vettek fel a történtekről. Ezután felvonulnak a társaság nőtagjai, három csinos fiatal hölgy. Lagnr kijelenti, hogy ő végig megőrizte józanságát és hallotta volna, hogy ha az inkriminált dalt dalolták volna. Ugyanezt mondja Réthíj Károlyné és Gallis Aurélia is­Tanúképpen hallgatják ki Giczi József cigányzenészt is, aki mindenekelőtt bocsána­tot kér, hogy nem tud románul. „Egy kevset tudok ugyan, azonban a nehezebb kifejezése­ket nem értem.“ Azt állítja, hogy "szinjózan volt, tehát hallania kellett volna, hogyha ilyen veszedelmes szövegű nótát énekeltek volna a vádlottak. Végül illedelmesen meghajol és vissza akar ülni a tanuk padjába. „Ha akar, itt maradhat, de haza is mehet“ — világosítja fel a törvényszéki jegyző, mire a fiatal cigány­zenész derültség közben kijelenti, hogy akkor inkább hazamegy, mert a tárgyalás miatt még le sem feküdt. Az adókivetésnél jobban védheti az érde­keit, ha ismeri az uj adótörvényt. Magyar for­dítása kapható Dr. Mandel Fordító Irodában, luj, Memorandului 24. Ára 60, vidékre 70 'ej. Bireescu vezetőiigyész tartja meg ezután vádbeszédét, előbb azonban megkérdi Éatiutól, hogy nem vezeti-e valamelyik vádlottal szem­ben ellenséges indulat, tekintve, hogy a többi tanú közül egyik sem tett terhelő vallomást. Ratiu ez ellen tiltakozik és ismét csak haza­fias érzésére hivatkozik. Bireescu ezután a vádlottak elítélését kéri, mert nem félti ugyan a román állam épségét a hasonló jelenetektől, de a provokációt meg kell büntetni. A Deeusara—Cojocariu-tanács rövid ta­nácskozás után meghozza Ítéletét, amely a fel­fújt esetet arra a nivóra sülyeszti le, amelyet megérdemel és mindössze 1000 lej pénzbünte­tésre Ítéli Gerőfit, Lagot pedig felmenti. Gerőfi Jenő, akinek védője sem volt, azzal fellebbezi meg az Ítéletet, hogy teljesen ártatlan s majd a tábla előtt teljes felmentését fogja kérni. BitiiMwiwiiiiiiiiMiniiiB in iiinniiwwiwriHnnM—H—acama —*— aL&s A perron jegyet sohasem tartot­tuk demokratikus, legkevésbé pedig logikus intézménynek. Elvégre ugyanilyen joggal a színházaknak is eszébe juthatna „foyer- jegyet" léptetni életbe azoknak megadóz­tatására, akik ott hozzátartozóikra várakoz­nak. A törvényszékek is bevezethetnék a „folyosó-jegy"-ét- ítéletkihirdetések alkal­mával, gondoljuk, egészen tisztességes for­galomra-lehetne ezekből számítani. De hát ez már elintézett ügy: beletörődtünk abba, hogy _Isten tudja, milyen különös és indo­kolatlan gondolatmenet és régi megszokás alapján, _ ez a „várakozási illeték“ világ­szerte a vasúti állomások kizárólagos elő­joga• Csakhogy még a perronjegyek sem nő­hetnek az égig! Egy ilyen jegyért ma 5 lejt szedni és még hozzá egyetlen zsúfolt pénz­tárnál adni meg a hozzájutás lehetőségét, mégis csak nagy túlzás a kolozsvári állomás­tól. Amig _ ellenőrzés hiányában — jórészt csak a született áldozatkészek és a CFR. ritka rajongói fizették ezt az adót, még szó nélkül lehetett hagyni. De újabban marcona örök kérlelhetetlen szigora biztosítja, hogy ingyen egyetlen polgár se várakozhassék. Viszont egy negyedkiló hús ára ezért a kis várakozásért, amit elvégre még magunk is végzünk, minden külön segítség nélkül, enyhén szólva, _ mégis csak bosszantó. * A „l o mb v ilá g i t á s“ _ ez is ha­misítatlan kolozsvári specialitás. A Rákóczi ut, Fürdő és Schütz uccák lakói, a Sétatér látogatói és áltálában az egészségesebb lom­bozata fákkal megáldott uccák szerencsés fiai, jól ismerik ezt a tüneményt. Más, ko- páirobb vidékek közönsége kedvéért azonban körül kell Írnunk: lombvilágitás alatt azt a hatásos világítási effektust értjük, mikor a kolozsvári uccai világítás legmagasabb fó­rumai _ művészi ihlettől megszállva _ a legravaszabb fondorlattal olykép helyezik el két összehajtó, dús lombozata fa sűrű lev el. - zete közé a minimális villanykörtét, hogy a jámbor polgár alulról abból mit se lásson _ ellenben a fák koronája, a környező há­zak emeletéről nézve, tündén fényben ra­gyogjon. A glóriával övezett lombkorona, tagadhatatlanul pompás látvány és hatása kétségkívül művészi _ viszont, hogy a jár­dán és úttesten áthatolhatatlan a sötétség, valóban nem fontos. Még csak nem is bosz- szantól Gazdag programmot készít elő az újságíró klub a téli szezonra Alig egy hete nyílt meg az újságiróklub és ma már megállapítható, hogy a kolozsvári napilapok munkatársainak, magyar irók és művészek ez a tisz­teletreméltó alapítása jelentékeny kulturális szerepet fog betölteni Kolozsvár közéletében. A kolozsvári uj- ságiróklub Newyork-szállodabeli helyiségei megeleve­nítik külső keretei között azt a mozgalmas régi ké­pet, amikor e díszes üvegboltozatu nagyteremben adott egymásnak találkozót a város legjobb közön­sége. Ez a terem most régi fényét megtetézve áll a klubtagok előtt. A klubélet már a kora délutáni órákban megin­dul és tart a késő éjszakai órákig. Természetesen a klub képe a nap különböző szakaszaiban más. A kora délutáni órákban a klubtagok meghitt beszélgeté­sekbe merülnek, vagy az olvasó asztal köré seregle­nek, ahol már e pillanatban közel kétszáz újság, fo­lyóirat ontja azt a szellemi kincset, amellyel csak egy intellektuális célokra létesített klub nyújthat. Az uzsona-ldöben kicserélődik ez a közönség. A klubta­gok egyrésze a hivatalokba özönlik szerepüket átve­szik uj klubtagok, vagy a hölgyközönség, amely már megalakította a különböző fülkékben a maga nap­nap után visszatérő romi, avagy bridge-partiját* Ä1- talábanvéve meg lehet állapítani, hogy a klub életé­ben a hölgytagok mind aktívabb szerepet vállalnak és a délutáni órákban egyre nagyobb számban jelennek meg. A vacsora előtti Idő: a törzsasztalok órája. Már kialakultak bizonyos homogén társaságok, jórészt irók, művészek. Vacsora után felgyulnak az összes termek­ben a csillárok, tiz órakor finom szalonzenekar Ját­szik és különösen szombaton és vasárnap — de meg lehet állapítani, hogy eddig még minden este — tánc is volt. Meg kell állapítani, hogy a klub vezetősége meg tudja tartani azt a színvonalat, amelyet a klubfoga­lom követel. Természetesen nem beszélhetünk angol értelemben vett exkluzív klubról, amely csak bizonyos társadalmi réteg fényűzését jelenti — ez a klub nem is akar az lenni: találkozóhelye kiván lenni Kolozs­vár úri, szelektált igényes közönségének. A klub vezetősége ma már abban a helyzetben van, hogy hétről hétre komoly szellemű programot valósítson meg. A tervek szerint minden hét szerdá­ján vagy koncert, hangverseny, vagy más szórakoz­tató felolvasás, vagy előadás lesz, természetesen a klub látogatóinak díjtalanul. A könnyebb szórakoztató műsoron kívül a klub vezetősége tervbe vette, hogy komoly, értékes előadássorozatokat is rendez. Az er­délyi magyar Írókon kívül az erdélyi magyar tudo­mányosság vezetőembereit is be akarja vonni előadói sorába és ezzel missziót teljesít. A magyar-román kulturközeledés istápolására a klub átengedi egyik előadói termét a Pen-klubnak is, amely már összeál­lította a maga tiz előadásból álló sorozatát. De ezt megelőzőleg több magyar tudós, magyar témáról fog előadni és függetlenül a Pen-klub sorozatától, amely fix-dátumokra van beállítva, szóhoz fogja juttatni a más városokban élő intellektueleket. A klub vezetősége tervbevette ingyenes bridge- tanfolyam tartását, valamint a tél folyamán egy na- gyobbszabásu bridge-verseny megrendezését. Tervbe­vette, hogy ugyancsak a nagyszezonban egy-két bált is rendez, olyan bálokat, amelyek színvonalban, Jó­kedvben felejthetetlennek Ígérkezik. üzenlek élele Eddig megjelent az I. és II. kötet. Kötetenként fűzve ... 90*— lej lel vászonkötésben ........ 120*— lej egészvászonkötésben._ 135*— lej diszvászonllötésben... 180*— lej A legcsodálatosabb olvasmány az emberszeretet legtökéletesebb ki­virágzásai, az igazságosság meg­vesztegethetetlen harcosai,az em­beri kultúrák csodás alapitó szer­vezői és heroikus munkásai ők. Útmutató íároszai a mai önzéstől tévelygő, bukdácsoló emberiség­nek. Életük a legérdekesebb és legcsodálatosabb olvasmánya a ma embereinek. Kapható a pénz előzetes beküldé­sével vagy utánvéttel a Minerva könyvkereskedésben, Cluj-Kvár Str. Keg. Maria (v. DeákF. u.) 1. Az ér min­den napjá­ra.—Szer­keszti : Schütz An­tal, négy kötetben

Next

/
Oldalképek
Tartalom