Keleti Ujság, 1933. szeptember (16. évfolyam, 199-224. szám)
1933-09-23 / 218. szám
KElETlOjSItC, A BramSscSt éleiének legszebb emlékei a német összeomláshoz fűződnek Hans Olló RoiKi pártelnök ellen fordul a haragja Gyár fás Elemér udvariassága nem bizonyíték az ő mentségére Myiigafmagyarorszagi propaganda és az aradi konferencia (Kolozsvár, September 22.) Brandsch Rudolf hosszasan és lázas gőzzel irja felpiszkált múltjának folytatásos regényfejezeteit, amelyben sűrűn odavagdos a szász-német párt vezető- egyéniségei felé. A legutóbbi regényfejezet előtt egy kis cikk áll az ő lapjában, a Keleti U j s á g-ról. Arról, hogy a Keleti Újság foglalkozik az ellene emelt vádakkal. Ez a cikk teljesen jellemző a Brandsch sok mindenre képes észjárására. A csodabogár. Brandsch nagyon jól tudja, hogy mit jelent ez a két szó Erdélyben: Magyar Párt. Azt l& nagyon jól tudja, mi az a magyar egység. Öt használták fel, vagy őt is, e pártban összpontosuló magyar, egység ellen kísérletezésekre. Most azt mondja, hogy a Keleti Újság a magyarság részének s a különböző nemzetiségekből való nemzeti szocialistáknak a lapja. Ez az ő politikájának a módszere: mindeféle kitalált csodabogarat beadni a Bürgerabend tájékozatlanjainak. Ez az ő módszere: ostobaságokkal leplezni vádakat, amik ellene emelkednek. Mindazért, ami német és nem német kisebbségi életérdekek ellen a kormány részéről az Ö államtitkársága idején történt, a felelősség legteljesebb mértéke terheli őt. Fizetéses ottlétével is vállalta a felelősséget, de a keze is benne volt abban, ami történt. A jogérzék és a morális felfogás tökéletes hiányossága, ha e felelősséget nem érzi. S úgy látszik, nem érzi. Ahogyan e cikkben bennünket a hitleristákon keresztül a vasgárdistákkal össze akar hozni silány dolog gúnynak. De ez az ő szellemi nivó ja. Tőle jobbat nem várunk. A sógor, a kon*a, a testvér. Mi csak ismertettük és ismertetjük azt a vitát, ami az ő személye körül érdekesen zajlik Nagyszebenben. Végre sikerült Brandschnak hírnévre szert tennie, amiért annyira töri magát, de e vádaknak a révén. Neki nem tetszik, hogy őt most észrevesszük és hogy csak most vesszük észre. Ebből a polémiából szépen kirajzolódik az 0 politikai egyénisége előttünk. Az a „barátság“ például, ami a pártelnökéhez fűzi. Az a „szeretet“, amivel a szász ncp körében elhalmozzák. Erre vall az a sok panasza, amivel felsorolja, mennyire üldözik őt a szászok. Betörnek hozzá, támadják itthon és Németországban, figyelik a levelezéseit, mert ennyire biznak benne. Egyes támadóinak, akikre súlyos szavakkal ront rá, nem említi a neveit. Nem nevezi meg őket, mintha nevük sem volna. Csak igy beszél róluk: — Az én Both kollégámnak a sőgora. — A Hans Otto Roth fivére. Mindezt azért teszi, hogy a német párt elnökét a rokonain keresztül vágja és gyanúsítsa. És az a hires fegyelmezettség és együttműködés. Ez nem történhetik meg a Magyar Párt-ban. Mert nekünk nincsen egy Brandschunk s ha volna, tudnók mit csinálni vele. De ez a különös metódus, ahogyan az ellenfeleit név nélkül emlegeti, nagyon uj dolog a politikában. A Rotb sógora. A Roth barátja. Ezen a metóduson haladva, nem kellene leírni a Brandsch nevét, hanem igy és ehhez hasonlóan emlékezni meg róla: A Tilea fullajtárja. Vagy: az a kövér hajlongó ember, a Vaida előszobájának az ajtó- sarkában. Mondhatnók mindezt rövidebben és frappánsabbul is, mert az a politikai szolgálat, amit ő teljesít, lakáj-politika. Ő, amit csinál, arra azt mondják: udvari szállító. Ä legszebb emlék. Brandsch a védőirat-regényében megírja, milyen szerepet vállalt a háború összeomlásakor. Megírja, hogy erre az időre esik életének legszebb élménye, akkori szerepét tartja élete legszebb emlékének. A német összeomlásnak volt ez az ideje s ebben az összeomlásban találja meg legszebb élményeit, ehhez fűzi legszebb emlékeit. Ami történt, úgy történt, ahogyan ő kívánatosnak tartotta. Körülírásokkal és átlátszó színezésekkel amit elmond, annak a száraz lényege az, hogy összefüggései, kapcsolatai azokkal voltak, akik az antant-nak az ügyét szolgálták. Mint ilyen, akcióba lépett abban a pillanatban, amikor az antant emberei a központi hatalmak területein szabadon dolgozni kezdhettek. így volt ő összeköttetésben a román vezetőférfiakkal is, de igy működött össze — amint elárulja — a cseh-tót „Narodni Uprava“- víjI, Hodzsa Milánnál. Micsoda német érdek vezethette őt ehhez a szláv nemzeti tanácshoz? Akármilyen körülírással igyekszik ezt magya- rázgatni, kétségtelenül antant-érdek volt. Hogy a körülírás hihetőbbé váljék, azt is mondja, hogy ő inditott titkos mozgalmat a nyugatmagyarországi németség körében a Magyar- országból való elszakadás és az Ausztriához való csatlakozás érdekében. Ha ez nem csak ellenőrizhetetlen Öndicsekvés, hanem bizonyítható valóság, akkor ez is antant-utasitás szerint történhetett. Mert ilyen széthúzó mozgalmak indítása egyáltalában nem volt abban az idő ben német érdek. Sőt a központi hatalmaknak ez a belülről való megbolygatása az antantnak volt az igyekezete. Brandsch azt állítja, hogy lelke mélyén ő is hitt a német győzelemben, de erről nem beszélt s tényei pedig mást beszélnek. Ebből az időből sok mindent tulajdonit magának Brandsch. Megírja, hogy Neugeboren Emil az emlékezetes aradi nemzetiségi konferencián, amit Jászi Oszkár forradalmi miniszter hivott össze, állást foglalt a kisebbségi ön- kormányzatok kantonális rendszere mellett s a románoknak is ajánlotta, hogy ezt elfogadják. Szombat, 1933 szeptember 23. Brandsch úgy tünteti fel ezt az állásfoglalást, mint Nagyrománia elleni magatartást s dicsekvéssel mondja, hogy sietett ő Neugeborent dezavuálni. Pedig ha a román impérium itt kisebbségi, nemzeti önkormányzatokat talált volna, nem esett volna benne senkinek kára. A román államnak sem, de a németeknek sem. A bekövetkezett történelmi fordulatot, a monarchia szétdarabolását az antanthatalmak há- boruvégi győztessége és a békefeltételei csinál-, ták meg. Gyenge kis porszem volt ebben a fordulatban minden erdélyi ember s az akkori erdélyiek között Brandsch nem tartozott ismertebb nevüek közé. A románok felé úgy beszél, mintha ő is segitett volna, a szászok felé pedig úgy, mintha jó német lett volna. Ennek a kétfelé magyarázásnak nagy a nehézsége és ezért érzik az izzadtság a hosszú körmondatain, amelyek az ellentmondásokba sűrűn kanyarodnak. Az ellentmondások közé tartozik például, hogy olyan német szervezetet alakított, tanácsot, amely egybefoglalta az egész magyarországi németséget. Két mondattal alább pedig elárulja, hogy éles küzdelemben állott e szervezet a Bleyer Jakab vezetése alatti németséggel. Magyar dokumentum. Brandsch ellen sokan felhozták a szászok körében, hogy feleslegesen szembehelyezkedett a magyar kisebbséggel s a magyarság sérelmeit szaporította. Emlékezetes az a bukaresti újságcikk, amelyben első-, másod-, harmadrangú kisebbségi jogokat ajánlott a kormánynak. A német párt akkor hivatalos nyilatkozatban dezavuálta is az államtitkár urat. A magyarság súlyos panaszaira is hivatkozás történik vele szemben. Most Brandsch egy fejezetben, amelynek cime: „Viszonyom a magyarokkal“, a legcinikusabb módon azt állitja, hogy nem igaz amit a magyarság kifogásairól beszélnek, mert ő legjobb viszonyban van a magyarokkal. Ennek az állításának döntő bizonyítékául egy levelet említ fel, amit Gyárfás Elemér és Maj- láth Gusztáv püspök Írtak alá s e levél köszönetét mond neki. Az a levél azonban nem bizonyíték. Néhány udvariassági szó van e levélben, egy ügy érdekében. Van még egy bukaresti ur, aki szintén beszerzett egy ilyen levelet s állandóan arra hivatkozik, amikor a kisebbség- ellenes magatartását szemére vetik. Egy ilyen udvariassági levél nem több, miüt egy uccai köszönésnek a kalapmegemeléssel való fogadása. Ebből ne csináljon mentő-tőkét magának Brandsch. Ha valaki kiváncsi arra, hogy vélekednek róla a magyarok, könnyen megtudhatja. A magyarok régen tisztában vannak vele s ezt a köztudomású általános véleményt nem lehet megdönteni. Ha mi Brandschról beszélünk, nem az imperium változás előtti időnél kezdjük, mert onnan egyáltalában nem ismerjük. Amit ő a magyarokkal szembeni küzdelméről mond, az mesemondás. Mi ott kezdjük, annak a külföldi folyóiratnak a dátumánál, amelyben Brandsch azt irta a világ számára, hogy itt Erdélyben a kisebbségi jogok teljessége uralkodik. o <c C0 z o Q “3 D > Z O * magyar könyvnap legnagyobb eseménye ! ECKHARDT FERESC egyetemi ny. r. tanár: Magyarország TÖRTÉNETE 324 oldal, hófehér papíron. - Kapható a Kelet Újság kiadóhivatalában Kolozsvár, strada Baron L. Pop (volt Brassai ucca) 5 sz. alatt. Vidékre 100’— lej beküldése ellenében azonnal szállítjuk. ♦ Ara egész vászon kötésben 90 - lej \
