Keleti Ujság, 1933. szeptember (16. évfolyam, 199-224. szám)

1933-09-19 / 214. szám

Kápvl selöház PES T V Előfizetési árak belföldön: Egész évre 800, félévre 400, negyedévre 200, egy hóra 70 lej. Magyarországon: Egy évre 60, félévre 25, negyedévre 12.50, egy hónapra 6.50 pengő, r— Egyes szám ára Magyarországon 20 fillér. ORSZÁGOS MAGYARPARTI LAP XVI. ÉVFOLYAN - 214. SZÁM. Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda: Cluj-Kolozs- vár, Strada Baron L. Fop (volt Brassai ucca) 5. szám. Telefon: 508. — Levélcím: Chij, postafiók 101. szám. Kéziratokat senkinek sem küld vissza a szerkesztőség. A berni kisebbségi kongresszus Még nem nyertünk teljesen áttekinthető képet az európai kisebbségek konferenciájáról, amelyet ebben az évben — nem tudni mi ok­ból — Genf helyett Bernben tartottak meg. Ez a konferencia nemcsak a hely, de a belső atmoszféra tekintetében is elüt az eddigiektől. A zsidó kisebbségek, amelyek jelentékeny sze­repet töltöttek be minden eddigi konferencián, sőt magának ennek az intézménynek létrejöt­tében is közreműködtek, ezúttal rendkívül ké­nyes helyzetbe kerültek, amikor a német ki­sebbségek előtt kénytelenek szószólóivá válni a németországi zsidóságnak. Bármennyire ké­nyes probléma is ez a kisebbségi kongresszus­nak, mégis csak epizódja, amely miatt a kon­gresszusi nagy célkitűzéseknek nem szabad hajótörést szenvedniük. Egyelőre a kisebbsé­gek nem sokat értek el a mult esztendő óta és az egyes országok helyzetjelentéseiből meg-i állapítható, hogy sorsuk csak rosszabbodott. A sovén nemzeti irányzat egész Európában megerősödött, a kisebbségek elleni harc egyre türelmetlenebb, a Népszövetség akcióképes­sége egyre lanyhább, uj kisebbségek termelőd­tek ki és a régi kisebbségeknek egyházi, isko­lai és más természetű sérelmei csak megteté- ződlek- A kisebbségi jogrendezés problémája megoldatlan ezúttal is. Sok minden részletkér­dés, amelyeket egyes országoknak meg kell ol­dani, háttérbe szorította a kisebbségi ügyek megoldását. Es ha Ammende főtitkár a múlt esztendőben vigasztalatlan képet rajzolt meg arról, amit körútja alkalmával egyes orszá­gokban látott és tapasztalt, úgy ez a kép ma még sivárabb színekben tiikrözteti vissza a többségi államok lerongyolódása mellett a ki­sebbségeknek úgyszólván mértani haladvány formájában visszatükröződő lerongyolódását. A népkisebbségi kongresszus vezetősége ezúttal is egy sereg nagyszerű európai elmét állított csatasorba, hogy a jog tiszta eszméje- • nek formába öntésével a világ elé tárja a fej­lődésnek azt az eszméjét, amelynek megvalósí­tása nem csupán a kisebbségek érdeke, hanem egész Európának érdeke. Európa jövője függ a kisebbségi kérdés megoldásától — hangoz­tatták komoly, higgadt, iskolázott kisebbségi politikusok és valóban ez a kijelentés, amely évről-évre felhangzik, mind vésztjóslóbb for­mák között találja meg a maga igazolását. Ha Európa sorsának intézői a kezdet kez­detén felismerték volna, hogy mennyire fon­tos megadni a kisebbségeknek azt az életlehe­tőséget, amelyet a XX. század nemzetközi jog­szelleme előír, úgy bizonyára a győztes és le­győzött államok között a feszültségek is csők­kel lek volna. A nézeteltérések akkor, ha a ki­sebbségek uj országterületeiken is megtalálták volna boldogulásukat, megenyhültek volna és Európa e megenyhült légkörében a gazdasági problémák sem éleződtek volna ki oly tragikus következményekkel. Európa ha a kisebbségi kérdés rendeződött volna, sokkal könnyebben keresztülvihette volna reorganizációs pro­gramját, mint ma az ellentétek élére állitott- ságának korszakában. Lesújtó, vigasztalatlan a kisebbségeknek a sorsa, egyedül egy a vigasztaló momentum: a kisebbségi kongresszus és még azok a nagy nehézségek sem voltak alkalmasak ennek az acél egységnek a felboritására, amelyekkel e kon­gresszus ez évben akaratlanul is találkozott A kisebbségi öntudat ereje úgyszólván egyet­len nemzettest képviselőivé olvasztotta a ki­sebbségi kongerencia résztvevőit és ha ideig- óráig egyes kisebbségek vissza is vonulnak, a célnak belső átélése, a feladatnak nagyvona­lúsága, a sorsközösségnek el nem kerülhető- sége ismét egy táborba fogja vezetni vala­mennyiünket. Titulescut Hemes nagy fontosságúlevele várta m szinajai állomáson A Mirályi kihallgatás előtt a transzfer-ügyről tanácskozott a pénzügyminiszterrel — A Uirály rádió-beszéde — A szabadhat találkozó (Bukarest, szeptember 18.) A politika belső körei nagy várakozással néztek Titulescu ha­zaérkezése elé. Úgy az általános külpolitikai kérdésekben, mint a külföldi hitelezők hajtha­tatlannak látszó magatartása ügyében várják a külügyminiszter újabb akcióját. A kisantant legújabb tervei most vannak kialakulóban. A szabadkai találkozó után jelentős eseménynek látszik az a vaskos levél, amit Benes küldött a külügyminiszternek Prágából s amivel a cseh diplomáciai képviselet várta a sinaiai pályaudvaron Titulescut. Ebben a nagy levél­ben Benes a kisantant uj lépéseinek és távo­labbi terveinek az irányát írja le, az ö elkép­zelései szerint. Hogy mi van ebben a levélben, természetesen diplomáciai titok. Ebéden a királynál. Titulescu külügyminiszter hétfőn délelőtt érkezett Sinaiába. A pályaudvaron Ciolac An­tics jugoszláv és Seba csehszlovák követek, Madgearu és Ghelmegeanu miniszterek, Pniu Dumitreseu, a király magántitkára és több barátja várták a külügyminisztert, aki néhány percig elbeszélgetett a várakozókkal, majd a Tabacovici-villában szállt meg- Titulescu ma délben a király vendége volt ebédre. A külföldi hitelezőkről. A külügyminiszter lakásán fogadta Mad- gearut és Ghelmegeanut, akik főleg a párisi tárgyalásokról informálták. A pénzügyminisz­terhez közelálló körök szerint a transzfermoratóriummal kapcsolatos kérdésekben teljes az összhang Titu­lescu és Madgearu között. Valószínűnek tartják, hogy a hitelezők végre is engedni fognak, mert ez előnyesebb lenn« részükre, mint olyan helyzet előidézése, amely a transzfermoratórium további változatlan fenntartására kényszerítené a kormányt. Benestől emlékirat érkezett. Antics és Seba követek Benes csehszlovák külügyminiszternek egy emlékiratát nyújtot­ták át Titulescunak. Benes ebben behatóan fog­lalkozik mindama kérdésekkel, amelyeket a szeptember 27-i sinaiai kisantant konferencián tárgyalni óhajt és ismerteti álláspontját azokra a problémákra nézve is, amelyeket a külügy­miniszter ankarai látogatása fog előrelátható­lag érinteni. Titulescu október 10-e táján uta­zik a török fővárosba. Összeül a minisztertanács. A külügyminiszter ma délután telefonbe­szélgetést folytatott Genffel, majd a bukaresti francia követséggel. Madgearu és Ghelmegeanu hétfőn délután vissza is utaztak Bukarestbe. Valószinü, hogy kedden Titulescu is a fővárosba jön. Szó van arról, hogy Vaida miniszterelnök is megszakítja kúráját és Calimanestiből szintén Bukarestbe érkezik, ahol minisztertanácsot tartanának. Vaida visz- szatérését valószínűvé teszi az is, hogy a kül­földről most hazaérkezett Mironescu belügy­miniszter nem utazott hozzá Calimanestibe, ahogyan tervezte volt. Itt említjük meg, hogy Popovici Mihály igazságügyminiszter nem érkezett még haza külföldi útjáról, mert megbetegedett és né­hány nappal elhalasztotta hazajövetetlét. Károly Uirály rádióbeszédet intézett népéhez Vasárnap este Károly király beszédet mon­dott a rádióba. A beszédet nagy érdeklődés várta úgy a belföldön, mint külföldön. A si­naiai Peies-kastélyba mikrofont szereltek fel és az előtt beszélt az uralkodó, kinek szavait telefonkábel vitte a bukaresti Stúdióba, ahon­nan a rádióleadó antennáján továbbították. Az uralkodó a nemzeti egység szükséges­ségéről beszélt. Elmondotta, hogy a nemzeti fejlődés utján vannak olyan pontok is, ame­lyeken nehézségek torlódnak fel. Ilyen ponton van ma a román nemzet, amely Európa szélén sok vihart és harcot látott, de szembe kell nézni ezekkel a nehézségekkel, a költői szava­kat idézi: ,,a viz lefolyik, de a kövek megma­radnak“. — A román nemzet múltjára való hivat­kozással biztosan hiszem — mondotta a ki­rályi beszéd— hogy szilárdan kerülünk ki a jelenlegi válságos helyzetből is­A válsággal szemben általános összefo­gásra hívta fel az uralkodó a nemzetet, han­goztatva annak a szükségét, hogy a személyi ellenteteket a küzdelemből mindenki kap­csolja ki­A liberálisok harcias fenyegetése. Politikai körökben élénken kommentálják a liberális párt határozatát, amely fenyegető hangon jelenti be, hogy kíméletlen lesz a kor­mánnyal szemben és kormánybuktató akciójá­ban semmi sem fogja megállítani. Kormánypárti körökben azt mondják, hogy nem veszik komolyan ezeket a harcias kijelen­téseket és az ellenzéki pártok szokásos taktiká­jától sem ijednek meg. Maniu Brassóba járt. Nagy feltűnést keltett, hogy Maniu Gyula, akiről a lapok azt irták, hogy Aradra megy, tegnap váratlanul Brassóban bukkant fel. A volt miniszterelnököt az újságírók ismerték fel a Korona-kávéház egyik szögletében, ahol fel­tűnés nélkül meghúzódva teázott. Brassói utjá­nak céljáról és tanácskozásairól minden fel­világosítást megtagadott. Maniu Gyula este 8.40 perckor utazott el a brassói pályaudvarról. Maniu brassói utazása alkalmával egyik újságírónak kijelentette, hogy Badacsonyba utazik, ahol szőlőjével kell foglalkoznia, mert ennek most van az ideje. Az ország gondját mások kezelik. — És minden jól megy — fejezte be nyilat­kozatát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom