Keleti Ujság, 1933. szeptember (16. évfolyam, 199-224. szám)
1933-09-16 / 212. szám
KritnUjsm » Szombat, 1933. szeptember 16. ammmmmmmmmmmammmmmmm w (10) A csimpolyás, egy nevető, aprószemü, fehér szőrnadrágos székely teleképpel fújta a kecskedudát, amely sinkogva nyekkent s a fejedelem kiállt a terem oldalára, ahol szabad hely volt s a földet verte a tenyerével, majd aprózva, végül dobogva járta a székely táncot, miközben döngött a padló. A mulatozások is belesodródtak a tánc szédületébe s még a kancellár, a fejfájós Bethlen János uram is nagyot kurjantott és sebesen kezdte emelgetni a lábait. A bor gőze kavargóit a fejekben, a tűz szétáradt a szilaj erekben, a forróság majd felvetette a fejedelem vigadó társaságát, mig odakint a téli éjszakában megpattantak a fák a kemény hidegtől s a város alján a havas mezőségen soványhorpaszu csikaszok éhesen üvöltöttek a vár kivilágított ablakai felé. A nagy vigasság egyszerre elnémult. Mikor legélesebben nyekergett, sikongatott a csimpolya. Bethlen János uram hirtelen csak a torkához kapott és végigvágódott a lakomaterem kőpadlózatán. A táncolók megdermedtek. A fejedelem hirtelen kijózanodott és rákiáltott a pohárnokinasokra: — Hamar Pápai Pariz Ferenc uramat! Jöjjön a patikaszereivel! A mulatozók tanácstalanul állták körül a földön fekvő kancellárt. — A rossz szél... — dünnyögték ijedten. — Lám, milyen szedreskék az ábrázatja. — Mozog a szája. — Habot ver. A fejedelem türelmetlenkedett. — Jön-e már az orvos? Papot is hozzatok. Talán már csak az kell. Szóljatok nagytiszte- letü Horti István uramnak! Ej, öreg ember az, ne bántsátok! Egy fiatalabb is megteszi. Mi, megduvadt a lábatok? Még itt vagytok? Pápai Pariz Ferenc már jött is. Valami éles orvosi szerszámot is hozott, mert a pohárnokinas futvást elbeszélte, hogy a kancellár uram hogyan esett végig a pádimentumon, mint a fa, mikcr fejszével vágják ketté a tövit. A tudós orvos lehajolt az esett ember fölé és föltépte nyakán az inge pántját. Aztán lekuporodott a térdére és a fejét ráhajtotta az inge gyolcsán a szive tájára. Megcsóválta a fejét. Intett az inasoknak: — Emeljük fel ültőhelybo a derekánál fogva. Egyikőíök hozzon valami edényfélét. Előkerül gyorsan egy kupa. Pápai Pariz Ferenc pedig feltolta a kancellár karján a széles ingujját és belenyisszantott orvosi késével a tenyere töve alatt az alsó karjába, ahol a nagy ér lüktetett. Megeresztette a vért. S az aranykupába, amelyből még előbb vigságot, tűzi jókedvet ittak, belecsurgott a piros, meleg emberi vér, pirosabb a rubinnál... A fejedelem és a kijózanodott urak hályo- gos szemmel nézték. Alig vették észre, amikor az ajtón belépett a fejedelemasszony. Bornemissza Anna éjjeli hálóköntösben volt, egy prémes, hosszú bundába takarózva, fején még a fehér patyolatháló főkötő. Tekintete hidegen futott végig az asztalon szanaszét heverő, itt. ott feldőlt kancsókon, félretolt székeken, s aztán a fejedelem és a körülötte álló zavart csoport felé fordult. — Miért hívtak kegyelmetek papot? — kérdezte és egy-két mozdulattal a háta mögül előintette Tótfalusi Kis Miklóst. Az ifjú rektor meghajolt a fejedelem előtt: — Szolgalatjára, kegyelmes uram, — mondotta mély, clfcgódott hangon. — Tótfalusi Kis Miklós, a fogarasi rektor. — Hiszen nem lelkész kegyelmed? — för- medt rá a fejedelem. — Elvégzem az istenes szolgálatot is... — felelte Miklós alázatosan, de a kemény szóra a szeme lángolt. — He mi ez? Mi történt itt? — türelmetlenkedett Bornemissza Anna. Az urak, akik eddig eltakarták a kancellárt cs Pápai Pariz Ferencet, félreálltak. A fejedelemné hangja gúnyossá vált: — ügy ? A kancellár uram rosszul lett? Az ifjú orvos mély meghajlással jelentette: — Már nincs nagyobb baj. Könnyitettem az állapotján. A vére a fejébe futott. — Megél-e? — Nehéz azt még megmondani. Most ágyba kell vinni s mellette maradok az éccaka. — Jól van, doktor uram! A lelkiekre hát nincs szükség. A rektor uram elmehet. Holnap azonban jöjjön él. A fogadásnál jelen legyen. Templom után. — Parancsolatjára, kegyelmes nagyasszonyom! — remegett meg az örömtől Miklós hangja. — Az urak pedig vessék végét a dombéro- lásnak. Holnap ünnepségek lesznek, önagysá- ga, fejedelemurunknak is ki kell aludnia magát. Es íuéltóságos főhajtással vonult ki. A nemes urak lehajtott fővel kullogtak el. A fogarasi templom úgy megtelt hivők- kel, hogy nagyobb része kiszorult a havas templomtérre. Csöngős szánakon jöttek a fényes urak és dámák az Ur egyszerű, fehérre meszelt hajlékába s nagy tiszteletű Horti István uram Miklós kíséretében a templomajtóban állva várta a fejedelmet és a nagyasszonyt. A magyarhoni bujdosó főurak közül is többen a fejedelmi kíséretben voltak Teleki Mihály uram körül. Es a zsoltárok eléneklése után, aminek kórusát fent az orgonánál Miklós vezette, nagy- tiszteletü Horti István uram a Zsoltárok könyvének 83 ik énekéből vette textusát, mondván: — Akik ezt mondták: Foglaljuk el magunknak az Isten hajlékait, én Istenem, tedd őket olyanokká, amilyen a porfelhő és amilyen a polyva a szél előtt.... — Mert keresztyén atyámfiái, nagy a gyü- lölség miellenünk a mi protestáns vallásunk ellen a római katholikus ogyhftz részéről... A hívok érdeklődve emeltek fel fejüket s főként a magyarországi menekültek arcát lep to cl pirossá g. Es a nagy tiszteletű ur besz •>. nagy vallásos háborúról és mély, bölcs uvakat mondott az országnagyoknak. aki., közül Teleki Mihály uram sürü helyesléssel bólogatott. Istentisztelet után volt a nagy fogadás. Apafi Mihály külön látta a férfiakat, a feje- delemne a saját palotájában az aszonyokat és leányokat. Csak a két külön fogadás után elegyedtek i' sf-ze a közös nagy trónteremben a vendégek Bornemissza Anna. előtt lesütött szemmel sorjáztak el hajadonok, akiket anyjuk vezetett a fejedelemné majestása elé. Üde patyolatgyolcsokba. fehér selymekbe voltak öltözve a fiatal leánykák, nyakukon haloványfényü igazgyöngyök, fülük rózsás kagylóiban drágakőfüggők, vadrózsavirághoz hasonlatos színű arcukon áhitatos és boldog remegés; anyjuk kéznyo- mintásúra mély meghajlással bókoltak a fejedelemasszony előtt, akire alig merték felemelni tekintetüket. A bemutatásra feljegyzett hajadonok közt ott volt nemes Kiss Juliánná., a fogarasi szenátor uram leánya is. Bornemissza Annának minden szűzi haja- donhoz volt egy-két kérdése. A legsűrűbben ez hangzott el: — Fonsz-e sokat? — Van-e mindig szösz a rokkádon, lelkecs- kém? ■— Tudsz-e motollálni? S a íejedelemasszony elégedetten bólintott, ha megfelelő választ kapott. Mikor valamennyi leány már elvonult Bornemissza Anna előtt, akkor intett a leányoknak, az anyáknak és egyéb dámáknak, hogy foglaljanak helyet és elbeszélgetett velük házidolgokról, asszonyi ügyekről, ruhákról. Közben erősen megrótta a francia módit és serkentette a leányokat, hogy legyenek szorgalmatosak, háziasak, pergessék sokat az orsót, mert igy hamarább kötik be a fejüket. — Ejsze, — sóhajtott fel a fejedelemné — ma már nem úgy nevelik a leányt, mint az én hajadonkoromban. Ma a mulatság a fő, az időtöltés. Innen vagyon az is, hogy már rigmus készült azokról az asszonynépekről, akik nem kedvelik a guzsalyt. Tudjátok-e, hogy szól a rigmus? A leányok alig tudták, az asszonyok titkolták. S (Folytatjuk). Könyvnapi kiad olcsó úron gazdagítsa Uönyvtúrát 22 Petőfi: Összes költeményei------Babits: Versek — — Mikszáth: Noszti fiú esete Tóth Marival Móricz: Forr a bor Móricz: Rokonok Földi: Isten országa felé —----------Földi: Meztelen ember-------— — Szitnyai: Nincs feltámadás-----------— Szomory: Gyuri------—----------------Zilahy: A lélek kialszik — — — — Vándor Szahara (3 kötet)------Andrea a nap Katona: Bánk bán I Ivei 120*— Lei: 120*— 1 Lei 1 • © © Lei 1 • © © I Lei © © • 1 I Lei 60*— I 1 Lei 60*— 1 Lei 60*— Lei 60*— 1 1 Lei 6©*- 1 1 Lei ISO*— 1 I Lei 90*— j 1 Lei 42*— J I Vidékieknek is a pénz és 10 lej portó előzetes beküldése esetén azonnal szállítja a Keleti Újság kiadóhivatala, Cluj-Kvár, Strada Baron L. Pop (volt Brassai ucca) 5. sz. alatt. Siessen megvenni, mig a készlet tavi
